Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 2. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Albani Csirke György, Melanchthon magyar tanítványa

20 RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: ALBANI CSIRKE GYÖRGY években 3500 diáknak adott otthont. A városka minden lakójának jutott kosztosdiák, nem is egy. Csak az igazán választottak jutottak Melanchthon otthonába. Ehhez kellett Torda ajánlása. Nem tudjuk mennyi időt töltött még Wittenbergben, sor került-e a jogi stúdiumokra. 1561 november—decemberében mindenesetre már otthon volt Debrecenben. Az Arany Tamás rajongó eretnek nézeteit vizsgáló bizottság tagjai között találjuk. Bizonyára friss keletű wittenbergi tudománya képesí­tette erre. A jegyzőkönyv hitelesítői: „Somogi Péter pap püspec” (Méliusz), „Gál pap” (Huszár Gál) és ott az ő neve is Albani György.9 Ekkor tehát hit- és elvbéli azonosság volt e tekintetben közötte meg a fogságból szabadult Somogyi Péter és a Kassáról Bornemisza közreműködésével menekített Hu­szár Gál között. A következő év tavaszán valamivel magára haragította a nádort, iákkor meg az ugyancsak Somogyit támogató Körösi Fraxinus Gáspár doktor és Torda Zsigmond siettek Csirke segítségére Nádasdy kiengesztelé­sében.10 Torda pártfogását kell látnunk abban is, hogy a debreceni polgárfiú egy­két éven belül királyi hivatalnok, udvari tisztviselő lett. 1564 februárban már „aulicus”, akit maga a király ajánlott a magyar Kamara titkári tisztére. Pályája ettől kezdve egyenesen ívelt fölfelé. Egy hónap múlva bizalmas dip­lomáciai küldetésben járt Erdélyben mint Miksa király követe. Terjedelmes útijelentése fönnmaradt, rendkívül érdekes olvasmány. A hivatalos hangon átüt a naiv megilletődöttség; a János Zsigmonddal folytatott személyes tár­gyalás élmény volt számára. Nem is leplezi, hogy a fiatal uralkodó nagyon mély benyomást tett rá. Ez a két országrész uralkodói között fönállt fe­szült viszonyt tekintve elég különös, és legföljebb úgy magyarázható, hogy Csirke tapasztalatait célzatosan szépítette. Htjának egyik célja ugyanis egy esetleges házasság előkészítése volt egy Habsburg hercegnő és János Zsig­mond között. Közben egyéb információkat is gyűjtött olyanoktól, akiket jól ismert külföldi akadémiákról, akikkel a közös tanulóévek vagy a hit kap­csolták össze. Jelentésében ezeket úgy említi, mint akiknek közlései a leg­teljesebb mértékben hitelt érdemlőek éppen a közös múlt, az azonos nézetek miatt.11 Erdélyi küldetése próbaút lehetett, amit a királyi kegy még nagyobb meg­bízatással jutalmazott. Még ugyanazon nyáron Konstantinápolyba indult, hogy a töröknek járó adót bevigye.12 Követtársa Michael Zernovith volt, ré­gi kipróbált levantei diplomata. A katonai kíséretet eddig is minden alka­lommal a komáromi naszádos kapitányok biztosították, de a tárgyalásokat a bécsi udvar nevében eddig csak külföldi diplomatákra bízták. A Habsburg uralkodók első magyar diplomatája Csirke György volt a török portán. A tárgyalásokról, amelyeken Csirke is részt vett, Zernovith rejtjeles olasz nyel­vű jelentéseket küldött. Az egyikben tudósítja a királyt, hogy Giorgio Al­bani 1565. január 3-án meghalt, a következő napon el is temették Perában, Szent Ferenc templomában.13 Ahogy Bornemisza Péter írta róla: „kinek egy ideig nagy bölcsek, urak, császárok, török basák hittek ... ki végre igen nyo­morultul vészé el török közben”. Itt térek vissza Bornemiszának hajdani diáktársát elítélő véleményére. Csirke élete az ő számára nyilvánvaló példája volt annak, hogyha valaki teológiai képzést nyerve nem prédikátorként folytatja életét, az végül is rú­tul vész, és őszerinte méltán. A felsorolt példák között ugyanott más diákok­ról is emlékezik, akik nem átallották később udvarbíróvá, prókátorrá vagy ítélőmesterré lenni. És Bornemiszának sikerült hallgatói épülésére minden

Next

/
Thumbnails
Contents