Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Dóka Zoltán: Istenről – ma
DÓKA ZOLTÁN: ISTENRŐL — MA nunk elmondani azt, amit a szeretetből magunk is átéltünk és megismertünk. Ez a bizonyságtétel nincs bebiztosítva! Dogmatikus garanciák nélkül történik, abban a reményben, hogy amíg a beszélgetés közösségteremtő eseménye folyik, talán ránk ragyog Isten szeretetének egy sugara. Kórházban feküdtem. Szomszédom egy jogász. Ateista. Bajunk hasonló. A betegség nem válogat. De híddá válhat a szenvedők között. Összebarátkoztunk. — Te mondd — szólított meg egyszer —, hogy lehet, hogy értelmes ember létedre pap vagy. A pénzért? — Nem. — Akkor...? Te tényleg hiszel istenben? Hát csak észre kell venned, hogy a tudomány sorra megdöntötte a vallási dogmákat! Már régen nincs semmi az egész vallásos hiedelemből, ami megállná a helyét. A politika, az más. Az állam türelmes. Az alkotmány vallásszabadságot biztosít. Rendben. De engem te érdekelsz! Mit tudsz mondani a híveidnek és magadnak, amit komolyan is gondolsz? Micsoda története van az egyháznak! Pfuj! Hányinger...! — Nyakamba akarod akasztani a múltat? — Nem, csak ... csak egy ilyen ügy már ezért se lehet igaz. — A szocializmussal nem élt vissza még senki? — És a gyerekeidet is vallásosan neveled? — Igen. — Istenem, szegények! — Istenem?! Hogy-hogy? — Ez csak csökevény a nyelvben. De tényleg? Kinek vagy minek képzeled te istent? Hiszed, hogy valahol az űrben létezik egy öreg úr...? — Akinek szakálla is van, meg karosszéke? Nem. Ezt nem hiszem. — Akkor? Hogyan realizálod magadnak, amit hiszel? — Nézd, hosszas magyarázkodás helyett mondok neked egy egyszerű egyenletet az én Isten-hitemről: Isten = szeretet. Ennyi! Se több, se kevesebb! Lehet, hogy más vallásos emberek többet vagy mást gondolnak Istenről. Én csak ennyit. És most tégy próbát! Mondj néhány ateista mondatot Istenről és helyettesítsd be a „szeretet” szóval. — Mondj te! — Jó! Például: „Nincs isten!” = Nincs szeretet! Vagy: „Istenre nincs szükség, téveszme, amitől meg kell szabadítani a világot.” = Szeretetre nincs szükség... — Vagy úgy! Érdekes vallásod van. De túl egyszerűnek látszik. Sok mindent kidobhattál a hajódból, ha csak ennyi maradt. — Minden mást kidobtam. — És a püspök nem dob ki téged, ha megtudja? — Ö is így prédikál. — Ha csak ennyi volna a vallás, én is vallásos lennék! — Az is vagy. Számomra mindenki vallásos, mert a szeretet ügyében mindenki érdekelve van. Legfeljebb nem vagyunk eléggé vallásosak, mert sokat vétünk a szeretet ellen. Azt hiszem, nincs is más bűn, de ebből annál több. Alaposan el van adósodva az egész emberiség! — S erre te mit mondasz? — Azt, hogy a szeretetben mindig van megbocsátás is. Aki minket szeretni akar, annak megbocsátani is tudnia kell. Gondolj például a gyerekeidre! 11
