Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Káldy Zoltán: A hidak szolgálata
KÁLDY ZOLTÁN: A HIDAK SZOLGÁLATA I? natos, hogy az egyházak területén — noha az egyházak tagjai mind Nyugaton, mind Keleten egy-egy ország állampolgárai is — ezek a feszültségek megtorpanjanak, megakadjanak, ne terjedjenek tovább. Az egyházaknak és egyházi világszervezeteknek nem szabad engedniük olyan kívánságoknak, esetleges nyomásoknak, amelyek azt célozzák, hogy az egyházak és az egyházi világszervezetek foglaljanak egyoldalúan állást a fennálló problémák között és csatlakozzanak egy-egy politikai döntéshez, mely politikai döntések meghozatala előtt nem volt módjuk álláspontjukat kifejezésre juttatni. Az egyházak és az egyházi világszervezetek ne engedjenek annak a kísértésnek, amely arra inspirálja őket, hogy üljenek bele a bírói székbe és ítéljék el a különböző döntéseket meghozó országokat. A bírói székbe mindig könnyű beülni és ítélni is könnyű. Az ítéletek kimondásához azonban az egyházaknak, az egyházak világszervezeteinek és az egyházi vezetőknek több ismeretre volna szükségük. Jelenleg az egyházak vezetői nem rendelkeznek olyan sok ismerettel, amelyek lehetővé tennék a jogos ítélet kimondását. Ezeknek az ismereteknek a megszerzéséhez több idő és nagyobb távlat szükséges. Az USA azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy agressziót követett el Afganisztánnal szemben és katonai beavatkozást végzett ennek az országnak a területén. A Szovjetunió hivatkozik arra, hogy Afganisztán felkérésére nyújtott segítséget, éspedig azért, mert ellenforradalmi erők akarták megsemmisíteni a forradalom vívmányait, és ez a Szovjetunió számára is — mivel Afganisztán a déli szomszédja — veszélyt jelentett. A Szovjetunió vádolja az USA-t, hogy Európába 'középhatósugarú rakétákat akar telepíteni, neutronfegyvereiket kíván gyártani és a SALT—II egyezmény aláírását hosszú időn keresztül késleltette. Ezen kívül az USA katonai bázisokat épített ki hosszú idő óta a Szovjetunió körül. Még abban az esetben is, ha számos ismeretünk van mindezekről, nem elegendőek most még ahhoz, hogy a végső szót ezekben a kérdésekben kimondjuk, még abban az esetben sem, ha mindenféle fegyverkezésnek egyértelműen ellene vagyunk. Luther figyelmeztetett arra, hogy a politikai kérdésekben a „Szentlélek által megvilágosított józan észt kell használni.” Erre a „józan észre” most nagy szükség van. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az egyházaknak és az egyházi világ- szervezeteknek felelőtlenül vissza kell vonulniuk valamiféle sarokba, és ott kell megvárniuk, amíg „elvonulnak a viharok”. Ez gyávaság és felelőtlenség volna. Isten nemcsak az egyházi területen, hanem — Luthernak a kétféle kormányzásról írt tanítása szerint is — a világban is Űr, és ott is ö kormányoz. Az egyházaiknak és egyházi világszervezeteknek — mint amelyeken keresztül Istennek a világ iránti gondviselő szeretete valósul — fel kell lépnie az önzés, a kizsákmányolás, a háború, az imperializmus, a fegyverkezés ellen és bátran cselekedniük kell a békéért, a leszerelésért, a népek megértéséért, az emberi méltóság megbecsüléséért, az élet védelméért, a népek egyenjogúságáért, a faji egyenlőségért és a nemzetközi feszültségek enyhítéséért. b) Az adott feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben az egyházaknak és az egyházi világszervezeteknek most a híd szolgálatát kell betölteniük Nyugat és Kelet között. A híd mindig összeköti a partokat. A hidak puszta létükkel is szinte felszólítanak arra, hogy járjunk rajtuk. Akkor, amikor „politikai és gazdasági hidak” törnek össze, az egyházaknak és az egyházi világ- szervezeteknek óriási chance-a, hogy hidak maradjanak nemcsak az egyházak, hanem a népek között is. Az egyházak és az egyházi világszervezetek ma
