Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 1. szám - Fabiny Tibor: Kossuth Lajos levelezése a szegedi evangélikusokkal

FABINY TIBOR: KOSSUTH LAJOS LEVELEZÉSE

57

ban az évben dr. Caesar Gyula soproni ezredorvos feleségét, Ihász Emmát is örömmel látják vendégül Collegno al Baraccone száműzöttjei.9

A következő évben, 1878 őszén az az öröm éri Kossuthot, hogy Jankó Mihály negyvennyolcas honvédszázadostól az egykori tisztikar harmincéves szegedi találkozójáról kap közös, dedikált fényképet. A kép — ,,nagy idők keserves-édes nagy emlékeinek ébresztője” — ettől kezdve ott függött szeme előtt, könyvtára falán.10

Más hírnökök is megörvendeztették —, ha a hazai hírek ritkán is. A Daba- son lakó Zlinszky Istvánná, a Kossuth-család távoli rokona — Kossuth előzetes hozzájárulásával — ezekben az években helyezteti át az annak idején dabasi kúriájukban elhunyt apának, Kossuth Lászlónak negyven éve eltemetett hamvait, s a hazai sír virágaiból koszorúfüzért küld a nagy patriótának. Ő ezt hálásan, meleg szavakkal köszöni meg Zlinszkynének.11

Szeged, 1879

Kossuth emigrációjának collegnoi időszakára12 esik a Szegedet ért árvízi katasztrófa. A veszélyre csak alig egy-két nappal előbb eszmélő város gátját éjszaka szakította át a zúzgva-bőgve elnyelni akaró Tisza. Ha fellapozzuk az egykorú újságokat, megdöbbentő kép tárul elénk. „1879. március 12. Éjfél után két óra. Szeged város haldoklásának kezdete. 24 óra múlva halott: volt, nincs többé!... Kongj, városháza öreg harangja! Hirdesd Szeged népének, hogy szülővárosa végórája elérkezett.”13

Szeged főtere az árvíz idején (Roskovics Ignác rajza)