Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor ismeretlen írásai a nagyváradi rendházból
IMRE MÁRIA: REMÉNYIK SÁNDOR ISMERETLEN ÍRÁSAI 81 naszó behallik a szobámba. Talán lassan meg fogok egy kicsit nyugodni itt. Most kivált, hogy megírtam Magának ezt a levelet. Túlsók volt az izgalom az utolsó hetekben otthon... És most csak Sári lenne mielőbb egészen jól, szegény, mit állhatott ki, és mind, akik szeretjük. Isten vele, édes Testvérem. Ugy-e nem haragszik, hogy nem írtam soká, sem hogy most írtam? Ugy-e ír nemsokára? Hogy van? Reményik Sándor e váradi tartózkodása alatt írt verseiből négy kiadatlan költemény került elő7; ezeket alább közöljük, valamint a Kívülről címűt, mely Összes Verseiben már megjelent. Tudom, vendég vagyok... A tető, amely menedéket ad, A kenyér, amit a számba veszek, A levegő, amit belehelek, A nap, mely rám süt és nekem világol S a szeretet, a szeretet, — Mind méltatlanul érnek engemet. Koldus vagyok és semmim a világon, Amit két kezem szerzett volna meg, Amire büszke lehetnék: enyém. A kobzomat, igricz-szerszámomat, S egyetlen jószágom: az énekem, Azt is csak örököltem És az is elhagyott. Nagyvárad, 1929. május 16. Szeretettel: Sándor Tudom, vendég vagyok Mindég és mindenütt, Seholsem házigazda. Elbirhatatlan hála-terhek Roskasztó súlya gyönge vállamon, Én nem fizettem meg az életért. Azért még tűrjetek, Ha itt is, ott is meg-megjelenek Szeretet-vacsorán, Daltalanul és koldus-szegényen, Nem tart soká talán. Aztán megyek. Kérek az Istentől egy csillagot, Hol én látlak majd vendégül titeket. A ruha, amely óvja testemet,
