Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor ismeretlen írásai a nagyváradi rendházból
8o IMRE MÁRIA: REMÉNYIK SÁNDOR ISMERETLEN ÍRÁSAI 4 Nagyvárad. Kőrösparti részlet (egykorú felvétel) ez a borzasztó, a legborzasztóbb, ez a lélektelen, tartalmatlan szenvedés. — Most az előbb, mikor hazajöttem, egyszerre úgy jajt minden, hogy nekitámaszkodtam a Rendház vastag, öreg falának a sötétben, és azt hittem, nem tudok többet felmenni a lépcsőn, egyáltalában nem tudok többé menni sehova. Es fent, várt egy távirat. Elborzadtam. S aztán sokáig ültem előtte és néztem és összefutott előttem az írás. Joksman5 távirata volt Kolozsvárról, hogy vasárnap menjek vele Szatmárra, felolvasni, a diáksegélyező akció érdekében, hogy beszéljem meg a doktorommal, hátha elenged (már visszamondtam, mert Árpád nem nagyon szereti most az ilyeneket), „szatmári szereplésed elmaradása pótolhatatlan nehézség elé állít” sürgönyzi. Valahogy jólesett ebben a kétségbeesésben, hogy megtörténhetik még, hogy valahol szükség van reám, de alig akartam hinni a szememnek. Pünkösd előtti vasárnap Aradon voltam ugyanebben az ügyben felolvasni, már innen, Váradról. Holnap megmutatom a sürgönyt Árpádnak, ha lehet, elmegyek Szatmárra is. Örömöm nem igen van benne, de egyetlen dolog, amivel szolgálhatok, hát félholtan is elmennék, ha szüksége van rám valakinek... — Es amikor Aradról visszajöttem, volt egy pár nyu- godtabb órám, — talán azért. Némethyékhez6 elmegyek néha. S néha megtalálom ott a belső csendet is, rövid időre. A házigazdáim közt is több igen kedves egyéniség van, leginkább szeretem Kovács Kandidot, a házfőnököt, pünkösd vasárnapján náluk ebédeltem. A templomuk kicsi templom, s egészen fehér, ami ritka kath. templomoknál, egyszerűbb is, mint általában, s ezért emlékeztet a kolozsvári luth. templomra. Itt a szobám mögött a folyosón van egy ablakfülke, az a templomra nyílik, s az orgo-
