Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Zolnay László: Budavári kövek és a reformáció
ZOLNAY LÁSZLÓ: BUDAVÁRI KÖVEK ÉS A REFORMÁCIÓ 39 Németalföld helytartója lesz, a császár kívánságára el kell bocsássa azokat az udvari embereit, akik „az új hit gyanúja s vádja alatt állnak”. Azt azonban, hogy Mária királyné — történetünknek ez a jelentős nőalakja — valamit mégis megőrzött magában korai eszményeiből, jól mutatja: a németalföldi erazmistákat később is megvédte az inkvizíciótól!17 Buda lutheri igehirdetői is menekülnek a fővárosból. 1533-ban Frangepán Ferenc kalocsai érsek mégis azt írja: „most már nem csak a vidéki városokban tanítják s prédikálják nyíltan a lutheranizmust, de itt, Budán is.. ,”18 Kresling János, a budavári Szent György-templom Luther tanait hirdető plébánosa, Cordatus Konrád presbiterrel, a budai főtemplom egykori hitszónokával többszöri börtönt szenved, majd Zólyomban, Besztercebányán, Körmöcbányán fáradozik az evangéliumi hit terjesztésén. Ide, a bányavárosokba húzódik Frankfurter Bertalan is, hajdan Szatmári kancellár humanista körének tagja, a megújított hitre tért budai iskolamester.19 Munkájukat — amely a bányavárosi bányász zendüléssel is kapcsolatos — ádáz ellenségekedéssel kíséri a Zólyom megyei, dobronyai várában a töröktől rettegő Werbőczy. Utóbb a török-Budán „Magyarországnak — török által megmérgezett — főbírája”. Hát ezeket a reformációi emlékeket idézik fel a budai Vár megsemmisült és rekonstruált romos emlékei! JEGYZETEK 1. Zolnay L.: I. kér. Budai várpalota. Ásatási napló 1949. IX. 28—1950. X. 2. Budapesti Történeti Múzeum, Adattár, 1/3. 26. 2. A feliratos 'kő — amelyről a harmadik sor (Tetragramathon) hiányzik — ma a Budapesti Történeti Múzeum délnyugati alagsorában látható, mint börtönemlék. A hely, amelyben kiállították, 1457-ben, Hunyadi László kivégzése idején Hunyadi Mátyás börtöne volt. Zolnay L.: A XIII—XIV. századi budavári királyi szálláshelyről. Művészettörténeti Értesítő, I. (1952) 22. 3. Ezeket utóbb Kuíbinyi András oldotta fel: Rabok feliratai a budai Csonkatoronyban. Budapest Régiségei, 18. (1958) 519. 4. Palatics verse: Századok, 1871 34., 1875. 8. — Vö. Nagy Imre: A budai Csonkatorony pecsétje. Századok, 1868. 661. 5. A Gsonfcatorony feltárásáról: az 1. jegyzetben idézett Ásatási naplómnak 1950 februárjáig terjedő bejegyzései a 33., 34., 47. és 48. lapon. — A Csonkatorony magyar községéről lásd 4. jegyzetünket. A Mária Magdolna egyház, mint a törökkori budai keresztények közös temploma: Fekete Lajos: Budapest a török korban. Budapest, 1944. 257—290. 6. Fekete L.-nak előző jegyzetünkben idézett műve. — Mikszáth Kálmán: Az ötödik próféta (1888). A Szeged könyve c. mű, II. kötet, Budapest, 1914. 154— 158. 7. A XV. századtól Alamizsnás Szent Jánosról nevezett királyi házikápolnának — amelyet a törökök dzsáminak használtak — csupán altemploma maradt meg. Rekonstruált állapotában ma a Budapesti Történeti Múzeum keleti alagsorában áll. 8. Hoffmann—Erbredht, L.: Thomas Stoltzer. Kassel, 1964. 31, 158—159. — Szigeti Kilián: A budai hajdani várpalota zenei élete a XIV—XVI. században. Magyar Zene, 1968. 4. 426—427. — Kropf Lajos cikke: Századok, 40. (1906) 522. — Zolnay L.: A magyar muzsika régi századaiból. Budapest, 1977. 219— 220. (A motetták egyikének latin kezdete: Noli aemulari...) 9. Franki (Fraknói) Vilmos: Mária királyné és udvari papja. Pest, 1872. — Henckelről: Zolnay L.: A magyar muzsika régi századaiból, 1977. Budapest, 397. lap, 116. jegyzet. — Horváth János: A reformáció jegyében. Budapest. 1957. — Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyar tanulók. Budapest, 1943. 73, 74, 176, 378.
