Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Zolnay László: Budavári kövek és a reformáció
36 ZOLNAY LÁSZLÓ: BUDAVÁRI KÖVEK ÉS A REFORMÁCIÓ nagy komponistája 1526-ig állt a budai királyi kapella élén, mint „sacelli musices rector”. De más evangélikus egyháztörténeti emlékeket is felidéznek ezek a kápolnaromok! A házikápolnának gyóntatószékében ült s gyóntatta az ifjú Mária királynét Henckel János, a királyné bizalmasa és házikáplánja (+1539).9 Henckel, aki nyugati egyetemi évei után később a budai királyi kapellá- ba került, a humanizmus útján jutott közel Lutherhez. S nemcsak a budai udvarban jelennek meg a lutheranizmus első üzenetei. Buda városában is. A budaiak 1521-ben papjukul akarják meghívni Speratus Pált, Bécs evangélikus prédikátorát. (Speratus megtöri a cölibátust, megnősül.) S felképzik a budai házikápolna oratóriumában az ifjú királyi pár mögött a király nagybátyjának, egyik gyámjának hatalmas alakja. Brandenburgi György őrgróf ő, utóbb Luther nagy támasza.10 De itt van Johann Schnaid- peck von Schönkirchen báró is, az evangélikus hitét nyíltan valló osztrák követ. Meg a budai Pemflingerek; köztük Pemflinger Kata, Török Bálintné. És Pemf linger Márk, a szászok grófja. Mind lutheránusok. A Luther-szimpatizánsok közé sorolják Johannes Langust is, a királyi kapella fiúkarának vezetőjét, Krakkó és Bécs egyetemének neveltjét, aki 1544- ben írt, Mohács Magyarországát sirató művével, a Pannóniáé luctus-szal is emlékezetessé tette nevét.11 Ugyanekkor Buda német főtemplomának — a mai Mátyás-templomnak — szószékén Cordatus Konrád prédikál. Cordatus és Kresling János a — mai Dísz téri Honvédszobor helyén állt — Szent György-templom plébánosa, Grynaeus Simonnal s a frankföldi Quertel Viddel egyetemben már az 1520- as években a megújított hit tanait, Luther gondolatait hirdeti. Hozzájuk csatlakozik a budai eredetű Frankfurter Bertalan is (Bartholomaeus Francofor- dinus Pannonus), jeles humanista, drámaíró. Budán maga Dévai Bíró Mátyás terjeszti az „új hitet”. S ez — egyre inkább terjed! Dévai Bíró Mátyás az evangélikussá lett Bebek Imre prépost budai házában élt, míg el nem fogták. A reformáció terjedését mutatja, hogy Buda bírói székébe is hamarosan lutheri tanok követője, Turkovith Miklós került.12 De az ellenhatás sem maradt el. 1525-ben Werbőczy István — a reformáció ellenfele, aki 1521-ben, a wormsi birodalmi gyűlésen, kissé naiv módon, maga kísérelte meg Luther „visszatérítését”13 — a budai, majd rákosi országgyűlésen kimondatja a köznemességgel a lutheri tan kiirtását. E törvényt, amely szerint a lutheránusok az országból kiirtandóak és megégeten- dőek („lutherani... omnes de regno exstirpentur ... et comburantur” 1525. évi 4. te.’), könnyebb volt meghozni, mint érvényesíteni. Werbőczy e támadást a királynál erősebb királyné14, Brandenburgi György őrgróf s a budai udvarban egyre bővülő Luther-szimpatizánsok és nyíltan lutheránusok, az ún. német párt elleni hadjáratnak szánta. Werbőczy felbujtására a budai magisztrátus el is fogatott egy lutheránust, akit máglyára ítélése előtt kínvallatásnak vetett alá. A perbe fogott, megkínzott ember elsősorban az evangélikus-gyanús Mária királyné s a királyné környezete felől vallott.13 A mohácsi vész előestéjén a lutheránusok kiirtását előkészítő Werbőczyt lemondatják nádorságáról. Dühe ekkor — mint a mohácsi csatavesztés idején dobronyai várában duzzogó várúrnak — a budaiak helyett a bányavárosi lutheránusok ellen irányul. Közben 1526. augusztus 30-án — a mohácsi csatavesztés hírére — Mária királyné, fogyatkozó udvarával Pozsonyba menekül. 1526. december 1-én
