Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Zolnay László: Budavári kövek és a reformáció
ZOLNAY LÁSZLÓ: BUDAVÁRI KÖVEK ÉS A REFORMÁCIÓ 33 „Ezer ötszáz és hetven esztendőben Csonkatoronynak erős tömlöcében Szívem majd meghasad nagy bánátimban, Hogy nincs részem a Napnak világában És tetemim vágynak nagy fájdalomban, Nehéz vasnak alig hordozásában Ha Te elhágysz, ki léssz velem? Senkim sincsen, Ki engem fogságomból megszabadítson!” Patacsics György keservese a budai Csonkatorony tömlöcében/* 1661-ből fennmaradt e kétszázharmincöt főt számláló magyar rab-községnek egyik levele is; ekkor Posgay András volt a „rabok gazdája”, „Szolnai György pap” pedig e kétszázharmincöt magyar rabnak a lelki gondviselője. A magyar rabok — a rabközség elöljáróinak s társainak kezessége mellett — egy-egy időre megszabadultak bilincseiktől, s járták az országot, hogy összekéregessék váltságdíjukat. A Csonkatorony rabjainak magyar községe megvésette saját pecsétjét is; a közösség címere egy bilincsnek a képe volt, Cz(onka)T(orony) betűkkel. Meglehet, hogy éppen az 1661-ben említett György pap volt ama kőbevésett fohásznak mestere; Szolnai Györgyön kívül más papjáról nem tudunk e bús kis magyar köztársaságnak. S ha ez a gyászos magyar közösség — szabadulásukat, váltságukat váró magyar rabok községe — egyike volt a török Buda magyar szigeteinek, kis szirtje a XVII. századra egyre fogyóbb magyarságnak, felidéződik egy másik budai magyar diaszpóra képe is. A Csonkatorony fogoly magyaroknak közössége volt. A hajdani Mária Magdolna egyház (későbbi nevén a Helyőrségi-templom, a Kapisztrán téren) az 1541. évi török foglalástól az 1686-os visszafoglalásig a budai szabad magyarok temploma volt. A Csonkatoronyban sínylődő váltatlan magyarokért országszerte imádkozott protestáns, katolikus egyaránt. „Különös imádság szereztetett a budai Csonkatoronyban való raboknak és több nyomorult keresztényeknek a Töröknek való dühösködése ellen.. S mind a Csonkatoronyban, mind a keresztyének közös használatára meghagyott budai Mária Magdolna-templomban — a hódoltság másfél százada alatt — a keresztyéni ökumenének egy magyar változata valósult meg. Mert lettek légyen a Csonkatoronynak rabjai különböző felekezetűek, 1661-ben mégiscsak egyelten lelkész — a magát presbiternek író, alkalmasint lutheránus — György pap látta el valamennyiüket lelki táplálékkal. A Mária Magdolna-egyházat pedig, Budavár tíz középkori temploma közül ezt az egyetlent, a török hozzájárulásával használták együtt a katolikusok s a reformáció hívei.5 A Mária Magdolna-templom protestánsairól szóló törökkori adatokból nem mindig derül ki, milyen felekezet papjait, hivőit említik az utazók. 1555- ben az evangélikus Demschwam György úgy írja: a budai protestánsok
