Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Harmati Béla: Luther a színpadon – Dieter Forte drámája
70 HARMATI BÉLA: LUTHER A SZÍNPADON sokak által tudományosan megvizsgált folyamatának egy ilyen vézna alapelv oldaláról történő hamisított bemutatását azonban a szerző „dokumtentum- hitelességű” színdarabnak tekinti. A szereplők felsorolása után odatette a mondatot: „Számok és tények valódiak.” Az író módszerére vonatkozólag olyan történésztől idézhetünk, aki megvizsgálta Dieter Forte adatait (vö. Walther von Loewenich: Manipulierte Historie. Dieter Fortes Methode der Quellenbenutzung und die Einseitigkeit einer rein ökonomischen Betrachtungsweise. Luther als Bühnenheld. Hrsg. v. Friedrich Kraft, Hambrug, 1971.). A vizsgálatok azt mutatták: történelmi hamisítások, tényekre és adatokra nem támaszkodó kitalálások, Luther különböző korból, más-más környzetből kiemelt szavainak összeszerkesztése jellemzőek a műre. Cajetan kardinális, kora egyik híres teológusa úgy jelenik meg a darabban, mint szabadgondolkodó, aki a Bibliát altatószerként használja, a mohamedánizmus iránt érdeklődik, és megbotránkozik azon, hogy Luther még hisz az Istenben. Szabadon kitalált részlet az, amikor Luther a népet fölszólítja: „Vér és gyilok! Gyilkoljátok le a püspököket! Romboljátok le a kolostorokat! Üssétek agyon! Irtsátok ki! Mossátok meg kezeteket a vérükben! Legyetek Isten kedves gyermekei! Lázadás! Lázadás!” (127. o.) Érdemes egy részletet külön is elemezni, ahol a szerző két különböző korból származó és más személynek szóló Luther-levelet szerkeszt egybe. Luther így szól Melanchthonhoz: „Többet kellene vétkezned, Melanchthon. Isten csak egy derék vétkezőnek tud megbocsátani. Én úgy zabálok, mint egy cseh, és úgy vedelek, mint egy német. Istennek hála.” (205. o.) A szakasz első része Luthernek 1521. augusztus 1-én Melanchthonhoz írott leveléből való. Az eredeti így hangzik: „Ha te a kegyelem prédikátora vagy, akkor ne kitalált, hanem a valódi kegyelmet hirdesd. Isten csak a valódi bűnösöket üdvözíti. Legyél bár bűnös és vétkezz is bátran, de mégis még bátrabban higgy és örülj Krisztusban, aki győzött bűneiden.” A második rész Luthernek feleségéhez Weimarból, 1540. július 2-án írott leveléből való. Melanchthon beteg, Luther felesége aggódik férjéért. Megnyugtatásul írja: „ ... eszünk, mint a csehek, de mégsem sokat, iszunk mint a németek, de mégsem sokat, és jól érezzük magunkat”. Az eredeti levélrészletekkel való egybevetés mutatja, hogy a szerző állítását, „tények valódiak”, kérdőjellel kell ellátnunk. Ezért különösképpen is sajnáljuk, hogy a Rádió és televízió újság 1977. évi 5. számában a darabot bemutató cikkben Szántó Erika dramaturg úgy harangozta be a darabot, hogy „ ... a számok és tények, a történelmi figurák tettei (s gyakran szavai) dokumentumhitelességgel kerültek be Forte művébe, szinte változtatás nélkül bánt a fellelhető dokumentumanyagokkal, de szemlélete annál, ,szemtelenebből’ eredeti és mai”. A szerző a bázeli ősbemutató után tiltakozott az ellen, hogy marxistának nevezzék. Bevallása szerint nem akart ideológiai tételeket bizonyítani. A mai közönségnek akart írni mai kérdésekről „szentségtörő” módon, és műve talán legjobban Brecht meghökkentő színpadi műveinek nyomában próbál haladni. Annyi bizonyos, hogy a „szentségtörés” elérése mellett sikerült gondosan elkerülnie a szerzőnek mind a keresztyén, mind a marxista történetírás eredményeinek a fölhasználását.
