Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Harmati Béla: Luther a színpadon – Dieter Forte drámája
HARMATI BÉLA: LUTHER A SZÍNPADON 69 rosszalja Luther támadását. Frigyes viszont Luther tételei alapján ráteszi kezét az egyházi birtokokra és kincsekre. Luther, Münzer, Karlstadt hatására forradalmi változások kezdődnek, megindult a német parasztháború. Ebben Luther, akit közben Wartburg várába zártak és ott a Bibliát fordítja, a fejedelmek mellé áll, Münzer ellen. Amikor a lázadó parasztokat leverik és Münzert kivégzik, Luther és felesége egyetlen gondja Forte szerint, hogy olcsón földbirtokot vásároljanak. A darab végén Fugger litániát mond a pénznek, a tőkének, a gazdagságnak, miközben a szereplők Luther híres énekét, az ,,Erős vár a mi Istenünk” koráit éneklik. Dieter Forte darabja tragikomikus bábszínház a reformációról! Fugger Jakab mozgatja a színfalak mögött a szereplőket. A műhöz írott utószó szerint : „Ebben a darabban nem teológiáról van szó. ... Ez a darab nem is ideológiai tételeket akar bizonyítani. Kész válaszokkal és eleve adott nézetekkel nem lehet darabot írni. Négy fiatalemberről van szó. Az egyiket közülük Luthernek, a másikat Münzernek hívják; a másik kettőnek Karlstadt és Melanchthon a neve. A könyvelés bevezetéséről van szó. És az első nagy német forradalomról. Hogy a kettő egybeesik, talán nem véletlen.” A fordító a mai életre való alkalmazást emeli ki a szerzőnél, amikor idézi: „Akkor vette kezdetét valami, ami ma életelvvé vált: a pénz utáni hajsza. Az a gondolkodásmód, ami mindent megmételyez és az embereket egymás ellen fordítja.” A szerző szerint nem kérdés, hogy „eladó-e az egész világ”, mert vaskos igennel felel. Nincs rejtély, mindent tudni vél. Cinizmus, deheroizálás, alantas indulatok kavarognak. Egyik kritikusa szerint Forte vulgármaterializmu- sa annyira vulgáris, hogy még maguk a kapitalisták is nyugodtan elviselik. A színdarabból hiányzik a dialektika, az elején is tudjuk, hogy a pénz mozgat mindent, és a végén is ez az eredmény. Közben az ellenreformáció egész ocsmány fegyvertárát fölvonultatja az eredetileg reklámszakember szerző, aki a közönség durvább és közönségesebb asszociációira épít. Ezek az alakok nem hitelesek, mert bábfigurákat lát az ember, akik az író előre gyártott ideológiai pozícióit képviselik. A televízió előadásában Mihályfi Imre rendezése annakidején csak még jobban aláhúzta a cinizmust, az adott korszak meg nem értését. Ismert történelmi tény, hogy Luther nyilvánosan ellene mondott a császárnak és a pápának, sőt irataiban a Fuggere- ket is bírálta. Téves rendezői elképzelés, amelyik ezt a történelmi személyt szánalmas bohócként ábrázolta a képernyőn. Hihetőbb lenne az egész, ha legalább némi hit, valami kis vallásos meggyőződés, tudomány és teológiai munka, Isten igéjének szeretete, önfeláldozás is kiolvasható volna Dieter Forte elrajzolásaiból! Természetesen senki sem tagadhatja, hogy a reformáció és Luther személye összefüggött a kor gazdasági-politikai-társadalmi eseményeivel. A XVI. századot nem lehet megérteni a Fuggerek nélkül! Viszont a történelem egyik legbonyolultabb korát, a középkor végét, az újkor elejét egy mozgatóra, a pénzre visszavezetni tévedés. „Számok és tények valódiak” ? Természetesen egy írónak, ha történelmi témához nyúl, joga van arra, hogy mondanivalója hangsúlyozása kedvéért a történelmi valóságot megváltoztassa, összevonja és csoportosítsa az eseményeket. A reformáció közismert és
