Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Veöreös Imre: Az evangélikus örökség Tatay Sándor önéletrajzi írásaiban
VEÖREÖS IMRE: AZ EVANGÉLIKUS ÖRÖKSÉG TATAY ... 57 tértségük bizonyosságából táplálkozó fölényességet. A fiatal Tatay unokabátyja személyén át megérzett valamit a bizonyságtevő, lélekmentő hit szenvedélyes, áldozatos erejéből. S ehhez járult: „Szelídséget, jóságot és türelmet ennyit én még emberben nem leltem.” Az utak, íme, a lutheri kegyesség különböző típusainál — apjánál, teológiai tanárainál, s „a lélekébredések világméretű mozgalmának” a tudósánál és prófétájánál — ugyanoda vezetnek: a megbocsátó Istenhez, s onnan az emberi megbocsátáshoz, türelemhez, megértéshez, jósághoz. A \ ilyen módon jelentkezett ebben a fiatal életben az etikum? Kisgyermek korában az Isten félelméből következően a jóra való igyekezetben, lényegében a tízparancsolat megtartására való törekvésben gyermekszerű formában. „Igyekeztem engedelmes lenni, nem hazudni, nem lopni, nem irigykedni ...” Nem lehet ugyan megkülönböztetni a vele született ösztönöst a papi ház nevelésének hatásaitól, de kétségtelen, hogy ebből a kettős gyökérből fakadt a kisfiú barátsága az állatokkal — „az állatokat nem éreztem alábbvaló lényeknek, legfeljebb másféléknek, és ez nagyon lényeges dolog” —; a józsef attilai munka látásának az öröme — „nem tudott semmi jobban gyönyörködtetni, mint a szépen, tempósan végzett munka: az utca seprése, a kert ásása, szántás, boronálás, falak emelkedése” —; a háborgás az embert érő megalázó szenvedés miatt egy cigány ütlegelése láttán; a nincstelenekhez való közelség — Imre nevű kis zsellérbarátjának udvartalan ajtaja előtt érezte: „Itt az Isten békéje uralkodott, az angyalok csendje.” A fiatalember hányódó útjain már sokkal meglepőbben, az erkölcsbírák előtt rejtetten, önmaga szemében pedig ironikus szégyelléssel vagy természetes egyszerűséggel jelentkezik az etikum. Egyik alkalmi munkájában, tele zsákok szurkáló ellenőreként rájön, hogy „a gyanakvás megszégyenít, lealáz, elkeserít, ellenséggé tesz. A bizalom viszont gyógyítja a sértettek sebeit, és jó közérzettel és bizalommal kamatozik.” És végeredményben nem fizetett rá a Hegyi Beszéd-szerű eljárásra. Egyik tréfás csínyjével egy kiránduláson olyan sokkot okozott professzorának, hogy az illető sokáig nem heverte ki. „Engem pedig bűntudat gyötört, mert ráeszméltem, hogy más a test és más a lélek, ha húszéves, vagy ha ötven... Nyilaid, melyek lesiklanak a húszévesről, gyötrelmes sebeket ejtenek azon, aki megért félszáz évet. Ám mindez lehet fordítva is. Nyila válogatja ... Felírtam magamnak akkor egy füzetbe, hogy fiatalok vigyázzatok az öregekre, és öregek vigyázzatok a fiatalokra, mert rettenetes kárt okozhattok egymásban.” Ilyen füzeteim néhány bölcs mondás után elkallódtak — fűzi hozzá, hogy többre ne értékeljük. Az önmaga árnyoldalairól adott őszinte kép — „botlásaimról, tévedéseimről, megfutamodásaimról, bölcsességgé magasztosított tétlenségemről, elfecsérelt tálentumokról..ahogyan a Lődörgések korát kezdi — nemcsak kendőzetlen önismeretről, hanem minden hivalkodás megtagadásáról vall. Ez a mélyre tekintő önvizsgálat is lutheri vonás, még ha nem is onnan eredne. S ez a tulajdonsága összefügg a siker elutasításával, amely végigvonul egész felidézett fiatalkorán. „A sikeres élet titka nem az enyém. És ez nem baj.” Kiviláglik, ezt a titkot jól ismeri ugyan, volna is hozzá képessége, de elutasítja. Az életre készülés könnyedén vevése alatt a karrier hajszolásának elvetése rejtőzött. Sőt mélyebb felismerés: a megértés és megbocsátás „a sikertelen életre ítéltek egyik fő ismérve. Aki pedig sikert akar a földön, az ne törődjék az ellenfelei bajával, de még barátai boldogulásával sem.”
