Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Pomogáts Béla: Poétika és harmónia – Keresztury Dezső és Berzsenyi Dániel
POMOGÁTS BÉLA: POÉTIKA ÉS HARMÓNIA 41 katában is „romatikus”: az érzelmek, indulatok, belső küzdelmek embere. „Már-már túlfeszítetten eszményített, már-már semlegesen általános érdekű versei mélyén is ott van a személyes gond, szerelem, hazafiúi megrendültség, magány, keserűség, lelkesültség hitelesítő rétege; s a legszemélyesebb hangú megnyilatkozást is kiemelik elszigeteltségéből a nagy fények beléje cikázó sugarai” — olvassuk Kereszturynál. A személyiség egymást keresztező ellentmondásokból épül, a szív nyugalmát belső viharok dúlják fel, a képzelet vad látomásokkal viaskodik. Akár a romantikusoknál. Ebben az értelemben lesz Berzsenyi Vörösmarty előfutára: költő, aki lezárja a klasszicizmust és utat nyit a romantika előtt. Korszakok és stílusok határán mutatja a költőt Ke- resztüry Dezsőnek A közelítő télről írott szép verselemzése is A szépség haszna című kötetben. Berzsenyi „titka” tárul fel ebben az elemző esszében: „Az élet tünékenységét, végességét éli át, de úgy, hogy a maradandó dolgokra emeli szemét: a »vita brevis« élményétől az »ars longa« tudatához jut el.” Költőként győzi le rossz sejtelmeit, szorongásait, magát a haláltudatot. A tudós esszéíró számot vetett Berzsenyi örökségével, a költő pedig birtokába vette ezt az örökséget. Természetes módon jutott e nagy örökséghez, költői megszólalásában már ott bujkáltak a Berzsenyi-hagyományok, feliépéBerzsenyi Dániel (1776—1836). J. Schorn és J. Blaschke metszete
