Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Mihály Dezső: Alkotmányunk többlete
MIHÁLY DEZSŐ Alkotmányunk többlete „Magyarországot több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalomformáló ereje éltette és tartotta fenn. Az államhatalom ugyanakkor az uralkodó osztályok eszköze volt a jogfosztott nép elnyomására és kizsákmányolására.” Alkotmányunk 30 éves jubileumára való emlékezésünket nem kezdhetnénk kifejezőbben, mint az Alkotmány bevezető soraival. És éppen ilyen nagy horderejű a bevezető további része is: „Történelmünknek új korszaka kezdődött, amikor a Szovjetunió a második világháborúban kivívott győzelmei során felszabadította hazánkat a fasizmus elnyomása alól és megnyitotta a magyar nép előtt a demokratikus fejlődés útját.” ^ Az alkotmány alaptörvény, és ez azt jelenti, hogy az állami, társadalmi és egyéni élet minden megnyilvánulásáról — hacsak egy szóval is — intézkedik. A felszabadulás előtt is beszéltünk alkotmányról, hiszen Magyarország király nélküli „alkotmányos királyság” volt, hivatkoztunk a Szent István-i alkotmányra, csak éppen megmutatni vagy idézni nem tudtuk, mert valójában nem létezett. Ha az alkotmányról volt szó, emlegettük István királynak Imre herceghez intézett Intelmeit, II. Endre király Aranybulláját, sőt Wer- bőczi Hármaskönyvét is. Tettük ezt azért, hogy jogalapot adjunk az államhatalomnak és az uralkodó osztálynak a kizsákmányolásra és az elnyomásra. Első alaptörvényünket az 1949. évi XX. törvény tartalmazta, ennek helyébe lépett a ma is hatályban levő 1972. évi I. törvény. Külön értéke alkotmányunknak, hogy szövegezése egyszerű kijelentő tőmondatokból áll s nem jogi szócsavarásokból, ezáltal mindenki értheti és megértheti. Elkerülhetetlen, hogy egyes részeket, amelyek különösen hangsúlyosak, ne szó szerint említsek meg. Ilyen mindjárt a 2. § két megállapítása, mely szerint „A Magyar Népköztársaság szocialista állam”, továbbá, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Ez a két kijelentés megszabja egész állami létünk alapjait, minden további, az államéletet szabályozó törvény és más jogszabály ebből a két alapkijelentésből indul ki. Sem a folyóirat jellege, sem ennek az írásnak a terjedelme nem engedi meg, hogy az Alkotmánynak az állam életét részleteiben szabályozó részeivel bővebben foglalkozzunk. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az Alkotmány első része az állam jogait és vállalt kötelezettségeit, míg a későbbi rész az állampolgárok jogait és kötelességeit sorolja fel. Óhatatlan, hogy felületes olvasó előtt ne tűnjék fel egyes esetekben az ismétlődés látszata,, holott ez a kettősség valójában az állam kötelezettségvállalásával szemben
