Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 2. szám - Szilágyi András: Pilárik István úrvacsorai kannája

második felétől tudjuk nyomon követni. Ekkor került — Tallián Gáborné adományaként — a Sopron megyei Nemeskér evangélikus gyülekezetének tulajdonába. 1939 óta a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, amelynek lététéként — az Evangélikus Országos Múzeum kiállításán — a nagyközönség számára is látható.

26 SZILÁGYI ANDRÁS: PILÁRIK ISTVÁN ÜRVACSORÁI KANNÁJA

JEGYZETEK

1. „Neque alia via vincemus quam qua Christus Vincit” („Végső győzelmünk egyetlen útja a Krisztus diadala”). Weimarer Kritische Gesamtausgabe der Werke Martin Luthers. V. kötet. 1921. 623. lap. A közölt részletet idézi és értelmezi: Gerke F.: Der Christus Dürers und Luthers, in: Beiträge zur Theologie und Kunst der Dürerzeit. Mainz, 1965. 53—66. lap.

2. Bünker Rainald tanulmánya a Múzeumi és Könyvtári Értesítő VII. 1913-as évfolyamában jelent meg.

3. Andreas Gryphius: Oden und Epigramme. Kiadta Marian Szyrocki. Tübingen, 1964. 178. lap.

4. Klein J.: Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften evangelischer Prediger des Königreiches Ungarn. Leipzig — Ofen 1789. — Zoványi J.: Valami a Pilarik család tagjairól és irodalmi működésükről. Protestáns Szemle, 1903.

Részletek Pilárik István püspöki körleveléből

Kelt Selmecbányán, 1707. május 11-én, az ónodi országgyűlés előtt

„Napról napra megújul az Ürnak hűsége, miként Jeremiás próféta tamtja . . . Illik azért, hogy a mi kegyes hűségünk is (de nem az a csinált kegyesség ám, a melyről Pál apostol a Timotheusnak írt 2-ik levél 3. r. 5. versében dorgálólag mondja: „kik a kegyesség képét mutatják, erejét azonban megtagadják; azért kerüld ezeket!”) napról napra megújuljon, s vele a töredelemben s az áhítatos könyörgésekben való buzgólkodásunk is, minden rendbeli állapotaink jóvoltára, amint Pál mondja, I.Tim.2.1—3.

Időszerű ezt mélyen a lelkűnkbe vésnünk Magyarhonnak, a mi szeretett édes szülőhazánknak a közel jövőben f. május hó 16. s következő napjain Ónodon megtartandó országgyűlése alkalmából, amely gyűlés egyrészt, amilyen fontos és jelentékeny, másrészt nem kevésbé megérdemli, hogy sikeréért magunk s gyülekezeteink buzgó szívvel imádkozzunk.

Jelen körlevelemet a célból intézem tisztelendő esperességeinkhez s arra kérem tisztelendő testvéreimet, hogy ki-ki ez alkalomból oktassa ki a maga gyülekezetét a diéta nagy szükségéről és jelentőségéről, azért tartsanak érte mindenütt közös imákat, mert e gyűlés azon egyetlen mód és út, amelyen mindaz, ami Istennek dicsőségét, evangéliumi igazság gyarapodását, a lelkek örök üdvösségét s e földi békességünk helyreálltát szolgálja, bennfoglaltatik, s amelybe összes reménységünk és vágyunk összpontosul. Illik azért, hogy komoly bűnbánattal és töredelemmel működjünk közre annak sikeréért. . .”

Latin eredetijét közli Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek. Budapest, 1905.