Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Fabiny Tibor: Thököly Imre ifjúkora – A kuruc szabadságharc 300. évfordulójának emlékére
FABINY TIBOR: THÖKÖLY IMRE IFJŰKORA 15 Thököly Imre nevelőjének bejegyzése a Wittnyédy-albumba A. H. monogrammal István Pál nevű fiának emlékkönyvében — az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi (Oct. Lat. 135).1 A Lasiusok és Lányiak prédikátori, nevelői és lelkipásztori buzgóságának volt köszönhető, hogy — naplójának későbbi tanúsága szerint — Thököly Imre fiatal, majd érett férfikorában is rendszeresen hallgatta a prédikátorok igehirdetéseit, gyakran járt templomba, rendszeresen bőjtölt és úrvacsorázott. „Ez napot Istenszolgálatban tölténk” — olvashatjuk 1677-es naplójában csaknem minden vasár- és ünnepnapon. Az 1678. évet pedig e sorokkal kezdi: „Istennek ingyen való kegyelmességébül az újesztendőbe szenvedhető egészségben belépheténk; imádjuk azért érette az ő dicsőséges nagy nevét, s esedezzünk buzgó imádságainkkal ő Szent Felségének, szánjon meg bennünket, szánja meg bennünk az ő dicsőségét, s könyörületességibül engedje ez új esztendőt édes hazánkban Szent Fiáért eltöltenünk, Ámen”. E szép sorok fényt vetnek az ekkor alig húsz éves ifjú mély kegyességére és hazaszeretetére ; bizonyára mindkettőt nevelői oltották leikébe. Lelki és szellemi fejlődésére egyaránt nagy hatással lehetett az a két év, amelyet az akkor megnyílt eperjesi kollégium falai között töltött. Ennek élén ekkor oly kiváló egyéniségek álltak, mint Pomarius Sámuel, a sziléziai születésű wittenbergi teológiai doktor, igazgató (1624—1683), Ladiver Illés, a zsolnai születésű, hányatott életű tudós hazafi (1633—1686), Szánthó András jeles nevelő, Dömötery György, Wittnyédy bizalmasa és búcsúztató prédikátora, Zabanius (Czabány) Izsák, és sokan mások. Példaképek nyomában Az akkor tizenegy éves ifjút elkísérte szűkkörű környezete és apjától megbízatást kapott nevelője is Eperjesre. Nevelői több módon is tudatosították benne, hogy uralkodásra termett. Az ősi városba való érkezése másnapján,
