Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 2. szám - Halász Kristóf: A valószínűtlen valóság – Töprengések az életről

az alkalmatlanok iránt. Mégsem halt ki róla az élet, mert a -fejlődés ereje hajtja ezen az úton a tökéletesedés felé.

Amikor átéljük a létezés megfoghatatlan valóságát, akkor világossá válik, hogy nem a véletlen szülöttei vagyunk ezen a Földön, de a létezés lényege és célja az emberi logikát meghaladó valóság. A törvényszerűségeket megismerhetjük, és az kötelességünk is, hiszen az ember alkalmassága nem fölösleges adomány, hanem talentum, amivel sáfárkodni hivatott. Nekünk kell választanunk, hogyan élünk a reánk bízott tudással, mert arról számot is kell adnunk a saját lelkiismeretünk, a jövendő és a Teremtő előtt.

Komor feladat ez? Ugyan miért lenne, amikor a talentumhoz, az észhez életet és világmindenséget kaptunk teljesen ingyen, megfoghatatlanul! A tavaszt ünneplő dal költője azonban megsejtett valamit a felfoghatatlanból.

A nap tüze, látod a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve Kibuggyan a kedve s egy ős evőét a fénybe kiált.

(Aprily Lajos: Március)

HALÁSZ KRISTÓF: A VALÓSZÍNŰTLEN VALÓSÁG I j

A borítólapon egy IV. századból származó boltozat-tégla képét mutatjuk be. A nyers agyagra még a kiégetés előtt rárajzolták Krisztus nevének kezdőbetűit. A szekszárdi múzeumban őrzött, Üjdombóváron felszínre került tégla ókeresztyén sírból való. Mint folyóiratunk emblémájának, hármas szimbolikus jelentősége van. Jelképezi a lutheri ke- resztyénség összefüggését az egyház első századaival: valljuk az anya- szentegyház folytonosságát. Lelőhelye emlékeztet bennünket, hogy szolgálatunkat magyar földön, e nép körében végezzük. A két görög betű pedig hitünk és életünk középpontjába a megfeszített és feltámadt, élő Krisztust állítja.