Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Cserháti Sándor: Bibliaszemléletünk tudományos lelkiismerettel
4 CSERHÁTI SÁNDOR: BIBLIASZEMLÉLETÜNK... Tiszteletreméltó szándék, mert őszinte bibliaszeretetből fakad. Mégis sziszifuszi, kilátástalan vállalkozásra ösztökél. Marad mindig bőven olyan megállapítás a Bibliában, amely szívósan ellenáll minden tudományos magyarázatnak. Akkor hát mi a megoldás? Hagyjuk a Biblia olvasását a szellemileg elmaradottakra? Vagy kövessünk el „saerificium intellectus”-t, azaz szellemi öngyilkosságot, megtagadva tudományos meggyőződésünket? Ilyen kétségbeesett lépésekre semmi szükség sincsen. Hibás kiindulópontból levont hibás következtetések ezek. Abból indulnak ki ugyanis, hogy a Biblia olyan isteni mű, amelyre a tévedésnek mégcsak az árnyéka sem vetődhet. Ezért kell igazolni minden áron, és ezért kell elvetni, ha ez az igazolás nem sikerül. A konfliktus tehát valójában nem a tudományos ismereteinkből, hanem a tudománytalan bibliaszemléletből fakad. Abból, hogy nem vesz- szük tudomásul mindazt, amit a teológiai tudomány magáról a Bibliáról megállapított. Mert ha a kritikai bibliatudomány segítségével felismerjük, hogy a Szentírás mennyire kötve van ahhoz a korhoz, amelyben keletkezett, nem fogunk megütközni azon, hogy a benne fellelhető ismeretek nem felelnek meg a tudomány mai álláspontjának. Felesleges tehát emiatt tudományos lelkiismeretűnket nyugtalanítani. Mindezzel nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha a Biblia probléma- mentes olvasmány lenne. A Biblia azzal az igénnyel lép elénk, hogy Isten gondolatait közvetíti hozzánk. Isten és ember gondolatai, pedig nem őrölnek mindig ugyanabban a malomban. Ráhangolódni a Szentírás hullámhosszára sohasem lesz könnyű feladat. Ezért tudom megérteni Sadhu Sundar Singhet, a híres indiai keresztyén igehirdetőt, aki első bibliáját dühében széttépte, mert annyira felbőszítette mindaz, ami a Bibliában kérdésessé tette addigi életfelfogását. Az ilyesfajta összeütközéstől nem kell félnünk. Hiszen tisztázódáshoz, és kedvező esetben megalapozott hithet vezethet. De egyáltalán nem bizonyos, hogy ez a konfliktus ott pattan ki, ahol elkerülhetetlen, és nem ott, ahol erre valójában nincs is ok. Ezeket a káros álkonfliktusokat segít elkerülni a Biblia kritikai, tudományos szemlélete. A Biblia tudományos kutatásának legfontosabb eredményei A tudományos megismerés hajtóereje a kritikai szellem. Helytállóbb ismeretekre csak úgy tehetünk szert, ha megkérdőjelezzük az eddig általánosan elfogadott és maguktól értetődőnek tűnő elképzeléseket. Ilyen értelemben a bibliakritika nem új jelenség. Már maga Jézus is kritikát gyakorolt a Szent- írás egyes kijelentései felett, amikor azzal, „ami megmondatott a régieknek”, szembeállította a maga igazságát (Mt 5,21). Kritikusan járt el az első századok keresztyénsége is, amikor a szent iratok jegyzékébe, a kánonba, egyes iratokat felvett, másokat pedig kihagyott belőle. Luther sem tartott minden bibliai könyvet egyformán „a hit és élet zsinórmértékének”. A Jakab-levelet például „szalmalevél”-nek titulálta. Nevezetes elve volt: Csak az lehet mérvadó a Szentírásban, ami Krisztust állítja elénk (Was Christum treibt!”) Mindez azonban még nem jelentett mai értelemben vett bibliakritikát. A kritika teológiai alapon folyt, vagy másképpen: Szentíráson belüli érvekkel. A modern bibliaszemléletet döntő módon befolyásoló bibliakritika a felvilágosodás idején indult meg. Akik elindították, egyházi emberek voltak, és
