Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-04-04 / 14. szám

Detroiti I MAGYAR A Magyar Újság folytatása. <—< Beolvadt lapok: Detroiti Hírlap , Magyar Napilap , Flint és Vidéke’. ,— Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem). A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CÍME: P.O. BOX 418. WYANDOTTE, Ml. 48102. Tel.: (313) 935-4666. Minden hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 között. SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Lairfield Avenue, Cleveland. Ohio 44115 Telephone: (216) 606-5655 VOLUME 65. ÉVFOLYAM - NO. 15. SZÁM. 1975. ÁPRILIS t I . EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent NEM PANASZKODNI, CSELEKEDNI KELL! Kardinális úr vasárnapi szenlbeszéde, Í975. márc. 16. Becs. Pázmáneum. A kínszenvedésnek egy súlyos pontja érkezett el az Ür Jézusra. Ő tanít, eligazít, de ütközik a farizeusoknak tévelyévol. Ők nem tudják azt, amit nekünk már tudnunk kell az Újszövetségben, hogy Jézus Krisztus a megtestesülés után két (isteni és emberi) természettel, két tudással, két akarattal rendekezik. Ezt a zsidók nem tudták, nem hitték és innét van a mai ütközés a tévellyel. Jézus az Isten fia összehasonlíthatatlanul feljebb állt, mint Ábrahám, a zsi­dóknak az ősatyja. Mivel Jézus ezt igazán megmondotta, bizonyos nemzeti, laji sértődés rezgelődött a farizeusoknak szavában. Ők követ ragadtak és életére törtek. Jézus azon­ban kiment közülük, mert nem jött el még az ő órája. Majd 14 nap múlva eljön ez az óra és akkor nem hagyja ott őket. hanem elviseli kezükből a teljes megaláztatást és odaadja életét utolsó csepp véréig miértünk és értük is. Hagyjuk mi őket most. Térjünk az Evangéliumra. A hegyi beszédből már ismerjük, ebben az évben is volt már egyszer egy bekezdő részlete az Evangéliumnak. Most a második részben az Ür minekünk nem annyira magát a tényt hangsúlyozza, azt már föltételezettnek veszi, hanem azt mondja, hogy mi lesz a sorsa annak a léleknek, aki elveszti ezt a két jelleget, t.i., hogy ő a föld sója és a világ világossága. Ezt a tanítást az Úr Jézus adta az apostoloknak, adta az Egyház papjainak és adta az Egy­ház híveinek. Ha a só elveszti képességét, hogy megóvja a rothadástól a dolgokat, akkor semmit sem ér. Dobják a trágyára, dobják a szemétdombra. Fia a keresztség szent­ségének a birtokában mi semmit sem tudunk használni a világnak a jóban megőrzésére, hát akkor mi is odavalók vagyunk, elvetésre és lesz a szent helyen a pusztulás utála­tossága, mert a keresztelt lélek szent hely, mint ahogy a jeruzsálemi templomról is mondta az Ür Jézus, hogy az szent hely s olt lesz a pusztulás utálatossága. Megdöb­bentő ez. Mikor az első világháború véget ért, akkor a nyomo­rúság végig ment a sújtott nemzeteken, testi-lelki nyomo­rúságba jutottak és a bűnös nagyhatalmak úgy gondolták, hogy a nyomorúság az apró népeknek, az általuk legázol­­taknak a sorsa. 1929-ig tartotta náluk az a hiedelem, hogy ez csak ezeknek az apróknak a sorsa, az övék nem. De jött az ő számukra is és jön még most is. a mai napig is és még tovább is jön és megjelenik náluk a pusztulás utálatossága erkölcsi bűnhődésként. I i vagytok a világ világossága , azt mondja az ÉJr Jézus másodszor. Ha eltűnnek a fényoszlopok, jaj ennek a szerencsétlen világnak! Tegnap ünnepeltük egy fényoszlopnak az ünnepét. Az osztrákok szentje, Bécsnek a védőszentje: Hofbauer Szent Kelemen. Egy szegény koldus morva gyerek volt. Hitével ez lett Bécsnek, Ausztriának, Varsónak, Lengyel­­országnak és Magyarországnak is a fénylő oszlopa. Harcolt Napóleonnal, harcolt Metternich herceggel, de ő fölemelte az Egyházat a maga hitével és erejével. Minket inkább Magyarország érdekel. Háromszor járt ő csak Sasvárott, magyar Felvdéknek nagyon nevezetes búcsújáróhelyén. Aztán Magyarországról voltak itt arisz­tokraták Bécsben, találkozott a Széchenyiekkel. Istennek hála, hogy találkozott velük. A Széch enyiek rajta keresztül lettek azok, akik valóban lettek. Egyikük a legnagyobb magyar, a másik pedig a Magyar Nemzeti Múzeum meg­alapítója és így tovább, és így tovább . . . Széchenyi Fe­renc gróf egy letört ember volt, aminthogy a XIX. század' első egynegyede az egész Magyarországra a Ietörtség ideje volt. Széchenyi Ferenc eljárt hozzá és ott panaszkodott a szentnek. Ő a panaszkodás közben azt mondta neki: “ha­zája körül nem panaszkodni, hanem cselekedni kell! Szé­chenyi Ferenc meg is tette. Szabadkőműves volt. ez akkor az Európában nagy divat volt, de a szentnek a hatására otthagyta a szabadkőműves páholyt és tényleg mozgolódott a haza körül. A Nemzeti Múzeumot létesítette és azután gondosan magyarnak nevelte a fiát, legnagyobb magyar­nak s amikor Kazinczy Ferenc ment hozzá, meghagyta neki, hogy az ő fiával csak magyarul beszéljen. Ez az István, délceg huszárkapitány, végig harcolta a napóleoni háborúkat, aztán hazajött és a nemzet közönyét, amit az országgyűlések folyton emlegettek, — jogosan. Ő előállott és azt mondotta: “Én ugyan nem vagyok ennek a képviselő­háznak a tagja, de talán azt, amit akarok mondani, mégis elmondhatom: magyar tudományos akadémiára birtokaim egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot fölajánlok a nemzet­nek. 60 ezer forint a napóleoni háborúk gazdasági csődje után irtózaltos összeg. Ez volt a XIX. századnak rendkívüli jelentősége. Mi koldusok voltunk, mi magyarok, hiszen 456 esztendeig a törökkel volt bajunk. Isten csodája, hogy egyáltalán meg­maradtunk. Elmaradtunk minden téren, s akkor egy huszár­­kapitány, akinek a mi gondolkozásunk szerint másfelé van az életiránya, odaállott és, — mivel hívő ember volt, — a nemzetét is tudta szeretni. Nagy kár, hogy nem maradt mindvégig az ő kezében a nemzet sorsának az intézése. Megépíti a Lánchidat mérnökökkel megszabályoztatja a A KIS NEMZETEK SORSA _ A vietnami fegyverszünet megkötésekor a párizsi egyezményben Amerika biztosította magának azt a jogot, hogy az északi (kommunista) erőknek az egyezménnyel ellentétes előretörése esetén, az egyez­ményben foglaltak érvényesítése céljából akár fegyverrel is beavatkozhatik. Ez a jog elveszett, mert a Kongresszus1 nem engedte, hogy az amerikai kormány éljen vele. A világ többi nagy­hatalma is tétlenül tűrte egyszerre két kis nemzet sorsának megpecsételését. A nagy Amerika tehetetlenségre kényszerült elnöke a legsorsdöntőbb órákban golfozott, akárcsak elődje 1956- ban, amikor a magyar szabadság elszánt hősei kétségbe­esetten utolsó segítségért kiáltottak a szabad világ felé. Kambodzsa már elveszett. Dél-Vietnam fővárosát, Saigont két oldalról támadják a vörös csapatok. Mindenkinek az az érzése, hogy a végzet Damokles-kardja ott függ Saigon felett is. A kis nemzetek sorsa Délkelet-Ázsiában is ugyan­az, ami Közép-Európában. Vörösmarty Mihály 1836-ban megírta már Szózat - át, amelyben hivatkozott a nagyszerű halál’ -ra. “Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet süllyed el. Népek veszik körül.” Jóslata <—< távol magyar hazájától —- a kis nemzetek elkerülhetetlen sorsaként újból beteljesedett. Csak abban tévedett, hogy az ember millióinak szemében gyászkönny ül”. Ó, nem! Ilyenről szó sincs. Közönyösen tudomásul ve­szik. hogy egy kicsiségében is nagy' nemzet szabadsága el­veszett. A Kongresszus nem tartja szükségesnek, hogy a tőle kért 300 millió $ rendkívüli segélyt mielőbb megszavazza. Hiszen már úgyis késő. De mégis: Rágalom az, hogy Márk kardot sem ránta a harcban: Futva az ellen elől, karddal ütötte lovát! Amerikát sem szólhatja meg senki. Lám, az elnök rendkívüli módon együttérez a vietnami néppel. I ovábbra is meggyőződése, hogy' ami \ ielnamban történik, az a pá­rizsi “béke súlyos megsértése és mint minden művelt em­bert, őt is komoly aggodalom tölti el. Lám, a menekültek elszállításáról is próbált gondoskodni, az árvákat is párt­fogásába vette. Mansfield szenátor “emberies” gondolko­dását pedig semmi sem bizonyítja jobban, mint az a nyilat­kozata, hogy a katonai segélyre szánt összegeket “huma­­nitariánus” célokra kívánja fordítani. Udall szenátor pár száz millió $ elköltésére is hajlandó, ha szükséges. Kennedy szenátor pedig állítólag már meg is tette javaslatát, hogy Amerika fordítson 6 billió $-t Vietnam újjáépítésének cél jaira. Elvi és üzleti alapon persze. Ki törődik azzal, hogy közben itt is. ott is elveszett valami, amit pénzzel megvásárolni, jóléttel pótolni sohasem lehet. A szabadság és becsület azonban ott is, itt is túléli elnyomóit és megtagadóit, akiknek a vezetésre támasztott minden joga máris elveszett. LON NOL TÁVOZÁSA - SoW «; tok, na Lon Nol, lvam­bodzsa elnöke távozik, nyugalom lesz az országban. Sokan hirdették is ezt, nemcsak Kambodzsában, hanem az Egye­sült Államokban is. Végül, úgy látszik, maga Lón Nol is elhitte és távozott helyéről, hogy lehetővé tegye a béke elő-Dunát, Tiszát, járhatóvá teszi az Aldunát. Századok óta nem volt ilyen nemzeti elevenség, mint amilyen most volt. A hitét szentmisében, imádságban, Szentírás olvasásban ■ gyakorolta és onnét vette nemzete számára a gondolatokat. Nálunk különböző irányok Széchenyit úgy mellékelik, pedig Széchenyi nagyon jól látta az elkövetkezőket és iga­zán követendő a hazaszeretetben és abban, hogy mi akar­junk a föld sója és a világ világossága lenni, mint ahogy Ö volt és ezzel szolgálja nehézsorsú hazánkat. Megjött 1848 március 1 5 és nagy haladást tett a ma- ! gyarság a nyugati népeknek az elérésében. Szép volt ez a lelkesedés, de a világító szellem benne Széchenyi volt. Három Széchenyi volt közben a nemzet haladásában. A harmadikról keveset tud a mi nemzetünk, Széchenyi; György, az a nagy prímás, aki XI. Boldog Incével együtt pénzelte a felszabadulást, aki nem vette föl maga számára a grófságot, de a családjának megszerezte és aki ellátta a szegény Széchenyieket birtokokkal. Jól tette, mert a köz számára használták föl. mint ahogy Széchenyi István mutatta. Minekünk az a feladatunk, hogy legyünk a föld sója, ne értéktelen Iim-Iomok legyünk itt a keresztség birtokában és legyünk a világ világossága. Mulassuk az utat. ebben a gyáva, alvó, álmos világban. Mutassuk meg, mi a Krisztus követése, úgy, amint Hofbauer Szent Kelemen megmutatta. Amen, készítését. Ellenfelei most bebizonyíthatják, igazuk voft-e. A távozó Lón Nol búcsúbeszédében világosan megmondta, hogy az első feladat a béke megteremtése, de anélkül, hogy az ellenség előtt való megadásra kényszerülné neh a törvényes kormányzat hívei. Amíg az országtól távol lesz, ő maga is ilyen megoldás lehetőségét keresi. Az elmúlt öt éven át legjobb tudása szerint mindent elkövetett — mond­ta, hogy népe szabadságát és nemzeti öntudatát meg­védje; az volt a legfőbb célja, hogy a függetlenséget, a demokráciát, a szabadságot és a vallást megőrizze a khmer nép számára. A haderő vezető tábornokainak azt ajánlotta figyelmébe, hogy az országnak most szüksége van az ő ve­zetésükre. Azt kérte tőlük, hogy egységesen és legjobb tu­dásuk szerint oldják meg a kérdéseket. A 62 éves elnök társaságában több mint 30 személy két helikopteren ment a Pochentong repülőtérre, ahol- egy kambodzsai utasszállító gépre szállt. Miközben az elnököt a helikopterről lesegítették, tőle mintegy 100 yardnyira 5 howitzer-lövedék csapódott be. Lón Nol és kísérete a szom­szédos Thaiföldön lévő utapaoi repülőtámaszpontra repült, ahonnan egy amerikai "B52”-es bombázó vitte őket az in­­donesiai Jakartába. Az elnök kíséretében volt feleségen kívül Long Borét miniszterelnök, valamint az elnök üresé­nek. Lón Nol brigadéros tábornoknak családja is. Jhnom Penh illetékes köreiben úgy tudják, hogy Long Borét miniszterelnök hamarosan visszatér a fővárosba, az elnök azonban tovább utazik Hawaiiba, ahol 1971 -ben — szélhűdése után — gyógykezelték, hogy újabb orvosi keze­lésben részesüljön. • Amerika kambodzsai követe, Dean G. John a repülő­téren búcsúzott el Lón Nol elnöktől, akit a kommunista Khmer Rouge lázadók a miniszterelnökkel s több más or­szágos vezetővel együtt már korábban hnV a i■ ltok A,, utóbbiak közt szerepel Cheng Heng is, aki 1970-ben rövid ideig betöltötte az államfői méltóságot. Ö pár nappal ko­rábban utazott el Kambodzsából, hogy Párizsba utazzék. Lón Nol távozásával elhárult a kormánytényezők és a lázadók tárgyalásának sokszor hangoztatott akadálya, diplomáciai körökben azonban nem igen bíznak abban, hogy a lázadók teljes katonai győzelmük előestéjén haj­landók lesznek alkudozásokba bocsátkozni. HELYTÁLLÁSRA BUZDÍTANAK - A"'ió1» március 4-én a kommunista támadások megindultak, a dél-vietnámi szenátus most ült össze először. Egész napon át lartó tár­gyalások után 41 szenátor 6 pontban összefoglalt határo­zatot fogadott el, amelyben a szenátorok a háborús kérdé­sek megoldása céljából a politika irányának megváltozta­tását sürgették és új vezetésre vonatkozó kívánság ukat juttatták kifejezésre, amelynek politikája a szabadságon és igazságon alapszik. A határozatban a szenátorok az Egye­sült Államokat Dél-Vietnammal szemben fennálló kötele­zettségük azonnali teljesítésére kérték s egyben felszólítot­ták a párizsi békeegyezményt aláíró hatalmakat, hogy ere­jüket és befolyásukat vessék latba az észak-vietnami elnyo­mók kai szemben. Tran Th ien Khiem miniszterelnök állítólag máris fel­ajánlotta lemondását az elnöknek, aki azonban azt nem fogadta el. A miniszterelnök rádión keresztül beszédet in­tézett a dél-vietnami néphez, amelyben további helytállásra buzdított. Kijelentette, hogy a nép elhatározottságával a további harcra, mindent az ellenség előrenyomulásának megállítására kell összpontosítani. Mas forrásból eredő hír szerint Khiem miniszterelnök nem mondott le, hanem rendkívüli minisztertanácsot hívott össze, amelyen a kormány minden tagja lemondási szándé­kát jelentette be, mivel Thieu elnök háborús politikájával egyikük sem ért egyet. A tábornokok egyik csoportja 48 órás határidőt adott I hieu elnöknek a lemondásra. Ugyanakkor a harmadik ka­tonai kerület parancsnoka, Nguyen Can Toan altábornagy a lázadó és engedetlen katonák kivégzésére adott parancsot. A Saigontól keletre lévő Bin Tuy tartomány vezetője, Ngu­yen Van I hanh ezredes máris elrendelte ismeretlen számú katona kivégzését. Az amerikai hírszerző szervek értesülése szerint Saigon védelmének kérdése szerfelett bizonytalan. Thieu elnök április 2-án másodszor is elhalasztotta találkozását az amerikai haderő vezérkari főnökével. Wey land C. Frederick tábornokkal, hogy annak visszatérését az Egyesült Államokba és jelentéstételét Ford elnöknek kés­leltesse. Az egyik dél-vietnami katonai tényező az UPí tudó­sítójának. Dawson Alannek azt mondta, okosan tenné, ha rögtön — április 2-án — elhagyná a fővárost. Az egyik ka­tonatiszt szerint Thieu elnök lemondása hamarosan bekövet­­kezhetik. A vezetők azonban mindezek dacára továbbra is helytállásra buzdítanak. A LEGÚJABB HÁBORÚS BŰNÖS -A Lón Nol kambodzsai elnök távozásáról és Thieu dél-viet­nami elnök lemondásáráról szóló hírek olvasása után bárki könnyen gondolhatná, hogy a legújabb háborús bűnös va-MEMORANDUM 1975. április 4. Gerard Ford úrnak Az Egyesült Államok Elnöke Fehér Ház Washington, D.C. Ma, április 4-én van harmincadik évfordulója annak, hogy a szovjet megszállta Magyarországot. A szovjet csa­patok még ma is Magyarország területén tartózkodnak az 1947-ben Parisban megkötött békeszerződések rendelkezé­seivel ellentétben. Az Egyesült Nemzetek 14 határozatban szólította fel az oroszokat, hogy tartsák be a szerződésekben lefektetett kötelezettségeiket és vonják vissza csapataikat Ma gyarország területéről. Ezeket a felszólításokat a szovjet teljesen figyelmen kívül hagyta. Ezzel szemben a szovjet csapatai számát állandóan növeli és katonai bázisokat épít ki Magyarországon olyan arányokban, ami Európa többi részének biztonságát is állandóan veszélyezteti. A II. világháborút követő békeszerződéseket az Egye­sült Államok is aláírta és azokat a szenátus jóváhagyta, így az Egyesült Államokat és a szenátust is felelősség ter­heli a békeszerződések rendelkezéseinek végre nem hajtá­sáért. E tragikus események harmincadik évfordulóján újra felszakadnak a régi sebek, melyeket a magyar nemzet el­szenvedett és még ma is szenved. Eltörölték a szólásszabadságot, a gyülekezési szabad­ságol, a vallás szabad gyakorlását. Nincs többé szabad vá­lasztás. Ez a helyzet ma is tart. Az ország élén olyan em­berek állanak, akiket nem a nép akarata helyezte állásaik­ba, hanem a szovjet parancsa. így a magyar nemzet poli­tikai és gazdasági függetlensége is meg van semmisítve és önrendelkezési joga el van tiporva. Ennek egyik szembe­szökő példája az. hogy a közelmúltban a bécsi MBFR kon­ferencián Magyarországnak rendes tagként való részvételét szovjet nyomásra megtagadták — jóllehet Magyarország sorsa liiggötl kockán — a szabad világ országainak kifeje­zeti kívánsága ellenére. I .zen a szomorú évlurdulón felemeljük szavunkat és teljes erőnkből tiltakozunk Magyarország még mindig tartó orosz megszállása ellen és követeljük, hogy a szovjet meg­szálló csapatokat vonják ki Magyarország területéről. Elnök Úr, Önhöz folyamodunk és kérjük, ne írjon alá egy olyan egyezményt Helsinkiben, amely a rabszolgasorsba döntött kelet-európai népek status quo-ját szentesítené. Az Egyesült Államok, mint minden kis nép szabadságának és önrendelkezési jogának védelmezője, nem adhat segítő ke­zet ahhoz, hogy egy ezeréves nemzetet örök szovjet rabságba és szolgaságba taszítsanak. Az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi osztálya a clevelandi magyar egyesületekkel és egyházakkal karöltve honelyik a kettő közül. Súlyos tévedés! Az amerikai igaz­ságügyminisztérium a 60 éves Trifa D. Valeria román gö­rögkeleti püspök ellen indíttat pert háborús bűncselekmé­nyek elkövetése címén. 1957-ben megszerzett amerikai ál­­lámpolgárságától akarják megfoztani, mert a vád szerint a második világháború első napjaiban zsidóellenes atroci­tásokat követett el, amerikai állampolgárságát tehát csak úgy tudta megszerezni, hogy “állítólag hazudott háborús tevékenységével kapcsolatban. Trifa püspök az amerikai román orthodox püspökség élén áll, amelyhez 44 egyházközség és 45.000 hívő tartozik az Eg yesült Államok területén. A püspök a micliigani Grass Lake közelében egy 200 acre kiterjedésű birtokon lakik. Ha az ellene emelt vádat a bíróság beigazoltnak ta­lálja s a püspököt állampolgárságától megfosztja, akkor kiutasítására kerül sor. Arra vonatkozóan, hogy a vád hon­nan és kitől ered, az LJPÍ-híradás nem ad felvilágosítást. Értesülésének forrósául a detroiti bevándorlási hivatalt je­löli meg. AMIRE BŐVEN VAN PÉNZ _ Las Vegas , Nevadaban van, de azt lehet róla mondani, hogy a világ szórakozó­helyeinek a tóvá rosa, ahol a nagy szórakoztató csillagoknak, karénekeseknek, zenészeknek és technikusoknak együttesen legalább 500 millió $-t fizetnek ki. Elvis Presley, Dean Martin és Frank Sinatra hetenként 250.000 $-t kap, ha fellép. Diana Ross. Ann-Margret 150.000 $-t, Sammy Davis Jr. 175.000 $-t keres ugyancsak hetenként. Debbie Reynolds és Juliét Prowse különböző Howard Hughes szál­lodákban játszik évente 16 héten át. Mindketten több mint egy milliót kapnak. Wayne Newton 32 hétig játszik Las Vegasban, amiért 2 millió $-nál többet fizetnek neki. Honnan veszik ezt a rengeteg pénzt? Természetesen a vendégektől. De hogyan? Bel épési díjak formájában? Nem kimondottan. Inkább a vacsorák árából, amelyeket a nagy művészek felléptekor rendeznek. Ha például Frank Sinatra lép fel valahol, akkor két vacsora 100 $-ba kerül. Ehhez járul természetesen külön az ital ára, az adó és a bőséges borravaló. Ekkora anyagi áldozatot nem sokan tudnak meghozni, ezért Sinatra is csak az első este tudja teljesen megtölteni a helyiséget. A szórakozóhelyek vezetői persze panaszkodnak, mert ők is keresni akarnak azokon a szórakozásokon, amikre még a mai válságos gazdasági körülmények között is bőven van pénz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents