Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-04-04 / 14. szám

Detroiti L I/WJI 1 / \l \ 7 . , ______ 7 ÚJSÁG A Magyar Újság folytatása. <— Beolvadt lapok: ’’Detroiti Hírlap . Magyar Napilap”, Mint és Vidéke”. — Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem) A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CÍME: P.O. BOX 418. WYANDOTTE, MI. 48192. Tel.: (515) 955-4666. Mind en Kétfőn és csütörtökön este 5:50 és 7:50 k SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND. OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 Telephone: (216) 696-3633 VOLUME 65. ÉVFOLYAM NO. 14. SZÁM. 1975. ÁPRILIS 4. EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent ADD, HOGY LÁSSAK! Kardinális úr vasárnapi szentbeszéde, 1975. március 9. Becs, Pázmáneum. A nyil vános működés apostoli iskolája kérdést intézett a Mesterhez, amikor találkoztak egy vakonszületelt és most is vak emberrel. Ki az oka ennek a vakságnak? Maga az ember, vagy pedig a szülei? Ez a kérdés nem az apostolok iskolájában merült föl először. Évezredek óta foglalkoztatta ez a kérdés az embereket. Vannak emberek, akik ép test, ép lélek és vannak emberek, aki k szem körül, fül körül és egyéb komi hibában szenvednek, hát ki az oka ennek? Az Üdvözítő vissza négyezer évre, eljövendő több ezer év­re megadta a választ és amikor az emberi nem szeméről levette a hályogot, mondotta azt is, hogy sem az ember, aki vakon született, sem a szülei nem okai ennek. Ne az okot keressétek, hanem a célt nézzétek az ilyenben, mikor az ember szerencsétlen. Az a célja ennek az emberi sze­rencsétlenségnek, hogy megdicsőüljön az Istennek a műve rajta, amikor meggyógyítja őt. Hálásak vagyunk az egész emberi nem nevében azért az Űr Jézusnak, az apostolok iskolája mesterének, hogy ő eligazított bennünket és azért is, hogyha csak egyetlennek is, de visszaadta a szemevilágát. Mikor fiatal plébános voltam, volt egy kiváló család, amely híveim közé tartozott. Az apa egy magas igazságügyi bíróságnak volt a feje és mintaszerűen látta el a hivatalát. Igazán az igazságnak volt az osztója és képviselője. így tisztelte mindenki. A családban hozzá hasonló volt a fele­sége, 6 gyermek anyja. A hatodik ideggyenge. Az anya érezte, hogy bármennyire szereti minden gyermekét, akiket gondosan nevelt, de még többel tartozik ő ennek a kis ideg­gyöngének, a Mártikának. Elmaradott volt idegzet dolgá­ban és az anya határtalan érzelemmel igyekezett pótolni a gyermeknél ezt az elmaradást. Szó se lehetett arról, — bár az anyagi helyzetük megengedte volna, ,—■ hogy az elma­radott gyermekek iskolájába elküdjék a fővárosba, de a helybeli iskolába sem lehetett, éppen a hátramaradottsága és ideggyengesége miatt adni. A/ édesanya maga tanította az írásra és olvasásra. Ő maga kezdte tanítani a katekiz­must a gyermeknek. Lassan ment, csak ha az édesanya a tanító, akkor megy mégis valamelyest a tanítás. Úgy kb. két esztendő késéssel jutott el a kislány az elsőáldozáshoz. Az édesanya eljött hozzám és arra kért, segítsem a kislányát előkészíteni az első szentgyónásra és az első szentáldozásra. Nekem elegendő volt a dolgom, de látva ennek az anyának a gyermek iránt való odaadását, igent mondottam. Fél esztendeig naponta — ahogy az anya kérte —- ne másutt, de a családban történjék ez az előkészítés, hogy a család is ott legyen, és a gyerek ne érezze azt, hogy most itten ővele: mint egy szegény hátramaradottal valami ‘ különleges dolog történik, hát a családban történt. Jól van, meg is történt. Ott volt a család, de sohasem hiányzott az édesanya, aki szinte együtt tanult a kisleánnyal. Az első áldozás egy vasárnap reggel történt és a család is együtt áldozott a kislánnyal a plébániatemplomban. Amikor utolsó alkalommal történt az előkészítés, az édesanya fölállt s azt mondja, mikor megköszöni a kislánynak az előkészítését: ‘‘Most értem meg', hogy- miért küldötte a mi családunkba ezt a kislányt az Isten jósága. Eddig mi mindig sajnáltuk a gyereket. Most látjuk, hogy miértünk, az egész családért történt ez, hogy egy kis ideggyenge került ide a mi csalá­dunkba. Mi hálásak akarunk lenni az isteni Gondviselés­nek, hogy a szeretetre ilyen alkalmat adott és mi kárpótolni akarjuk a kis Mártikét a magunk szeretetével mindenért.” Hamarosan utána történt, hogy a Szociális Missziótár­sulat elnöknőt választott. Énnekem meg volt a jelöltem, de nem szóltam. S örültem neki, mikor a Szociális Missziótár­sulat közössége egyhangúlag ezt az édesanyát kiáltotta ki elnöknek. És így is látta ő el. Közben mindig gondolt en­nek a lassan, de szépen fejlődő kislánynak — aki Istennek hála, vidám volt mindig, minden gyengesége mellett. Vala­hogy ez az édesanyai érzelem és ez a társadalmi életben a szociális elvnek a képviselője, mennél szegényebb, men­nél nyomorultabb, mennél hátramaradottabb valaki az em­beriség életében, annál inká bb kell vinni feléje a szeretetet és a fölemelést. Persze nem mindenki érti meg ezt az elvet. Az apostolok iskolájából jött ez az elv. A farizeusok megbokrosodtak attól, hogy Jézus meggyógyította a vakon született embert, mert az a nap, amelyiken Jézus gyógyított, hatalmat és szeretetet gyakorolt, az éppen szombat volt. A farizeus a szombatot többre becsülte a szeretetnél és a gyógyításnál, a segítésnél. Mi már, Istennek hála, az Új­szövetségben tudjuk azt, bogy vasárnap szabad gyógyítani, szabad segíteni az emberen. Az több, mint a vasárnap. Ők nem értették ezt. A zsinagógában, azí Ószövetségben már volt terror. Aki Jézust Messiásnak vallotta, azt kidobták a zsinagógából. Azért kezdték hajszolni ezt az embert, aki meggyógyult, a szülőket is kérdezgették és azok féltek a terrortól. Nagy dolog volt a választott nép körében a zsina­gógából kitaszítottnak lenni. Az a legelképzelhetőbb sze­rencsétlenség és tönkretétel volt az illetőnek. A szülők rá­hagyták a fiukra a feleletet, elég nagy, feleljen ő. Az azonban kitartott afelől, hogy ő ugyan nem ismeri Jézust, de Ő valami jónak kell, hogy legyen, hogy ilyen cselekedetet őrajta végrehajtott. Kitaszították őt a zsinagó­gából. Kárpótlást talált ezért mindenesetre abban, hogy visszakapta a szemevilágát, sőt nemcsak azt kapta vissza, az Istentől még többet kapott. Mikor találkozik az Úr Jé­zus vele. kérdezi tőle: ‘‘Hiszel te az Emberfiában?” Azt PISZTOLY DÖRRENT - F“iSal szaud-arab ki­rály riyadhi palotájá­ban ünnepi fogadásra gyűltek össze a királyi család tagjai és az ország vezetői, hogy Mohamed próféta születésnapján hagyományos szokás szerint köszöntsék az uralkodócsalád és az ország fejét. Aztán pisztoly dörrent. A király elme­beteg unokaöccse, Faisal Ibn Musaed Ibn Abdul Aziz herceg lőtt rá nagybátyjára, aki röv iddel k ésőbb a riyadhi kórházban meghalt. Utódja 62 éves testvéröccse, Khaled Ibn Abdul Aziz trónörökös lett, akinek helyére viszont 55 éves testvére, Fahcl herceg lépett. Faisal király 1955-ban lett trónörökös, amikor apja, Ibn Saud király halála után 40 fia közül a legidősebb Saud került a trónra, aki könnyelmű, pazarló életmódot folytatott s a józan gondolkozásé Faisallal, mint trónörökösével ha­marosan ellentétbe került, 1958-ban azonban mégis kine­vezte miniszterelnökévé. Faisal nem sokáig tudott bátyjá1 val együttműködni. Amikor látta, hogy a király az országot pénzügyi válságba sodorja, 1960-ban a miniszterelnökség­ről lemondott. 1962-ben azonban Saud király -—■ megron­gált egészségi állapotára történt hivatkozással — újra meg­bízta öccsét a miniszterelnöki teendők ellátásával. 1964- ben pedig a királyi trónt is átengedte neki. Saud 1969-ben Görögországban kait meg. Faisal trónralépése után azon­nal komoly államférfiúi tevékenységet kezdett. Lkakat. kór­házakat, iskolákat építtetett, általános jólétet teremtett. Po­litikája mindvégig konzervatív, kommunistaellenes volt. Mindent elkövetett, fiogy a Közép-Keleten a szovjet na­gyobb szerephez ne juthasson. Izrael-ellenes felfogása el­lenére az Izrael ellen viselt arab háborúkban sohasem vett részt. Amerikának hűséges barátja volt. Halála Amerika közép-keleti politikája szempontjából igen súlyom, pótolha­tatlan veszteség. A merénylet igazi háttere még ismeretlen. 61 évves ezelőtt a sarajevói merénylet az első világháború elindítója lett. Kissinger közel-keleti tárgyalásainak siker­telensége után a merénylet jogos aggodalmakat kelthet. VÖRÖS VESZÉLY — Az utóbbi hetek hírei kö­zött ilyen címeket olvas­hattunk: Vörös beloly'-« növekszik a portugál kormány­zatba? A forraJalum Portugáliát balra lendíti . “A por­tugál baloldaliak veszélyesek a NATO szempontjából . A portugál bankok államosításának, a katonaság nyugta­lanságának híre . A baloldali államcsíny után feszült a portugál-amerikai viszony.’ Aztán az egyik napilap szer­kesztői megnyilatkozása Portugália veszélyé -ról írt. El­mondta, hogy a Szovjetunió nem vesztegette az időt, hanem a balracsúszott portugál kormánytól Lisszabon közelében és Maderira-szigetén kikötői lehetőségeket kért halász­flott ája részére. Kérését a portugál kormány minden való­színűség szerint teljesíti. Ha ez megtörténik, akkor a szov­jet igen előnyösén kiválasztott helyekről könnyedén meg­figyelheti a Gibraltári-szoros környékén lolyó szövetséges tengerészeti tevékenységet. Cunhal Alvaro, a portugáliai kommunista párt — rész­ben börtönben, részben számkivetésben eltöltött 24 év után feltűnt — vezetőjének még nem sikerült Portugáliát nép­­köztársaság -gá átalakítani, de a demokratikus erők máris bizonytalanul működnek s az események Cunhalnak ked­veznek. Ha eléri célját, az végzetes lesz az Észak-Atlanti Szövetségre, amelyben Portugália 1949 óta alapító tag. Ez a NATO szempontjából területveszteséget eredményez a Szovjetunió előnyére és a Nyugat hadászati érdekeit súlyo­san megsebzi. Nem vitás, hogy a Szovjetunió elárasztja lisszaboni követségét a KGB titkosrendőrségi ügynökeivel, hogy Cunhalnak és híveinek gyakorlati tanácsokat adjanak az átvételre. Rendes körülmények között a CíA-nek is ott kellene lennie, hogy a demokratikus hírlapoknak, politikai pártok­nak és a mérsékelt gondolkozású katonai vezetőknek segít­ségére legyen a baloldali támadások ellen való védekezés­ben. A CIA-t azonban a legújabb törvényes rendelkezés minden hasonló tevékenységtől eltiltja, ha ahhoz a Kong­resszus előzetesen hozzá nem járul. A vörös veszély tehát világos. A portugálok, akik ellenezték a 45 éven át ural­mon volt saját rendőrállami kormányzatukat, könnyen kap­felelte a meggyógyított: Ki az?” Az, aki veled beszél! Oh Uram, hiszek benned! A jótevőnek mondotta ezt: hiszek tebenned és leborult Jézus előtt! Megkapta a lelki vakságtól is a gyógyulást! Megkapta a hitnek a kegyelmét. Ugyanakkor a farizeusok nem voltak testileg vakok, de voltak és megmaradtak a lelki vakságban, a hitetlenségben, azzal szemben, akit a Mennyei Atya küldött az emberek tanítójának, orvosának és megváltójának. Mi legyünk hálásak az Űr Jézusnak az apostolok is­kolájáért, hogy nekünk ezt az eligazítást adta és legyünk minden emberi gyöngeséggel, hibával szemben megértők, fölkarolok, mert ezzel a gondolattal van értelme az emberi társadalom életének és az Úr Jézus volt, marad mindörök­re az emberi nem tanítója. Amen. hatnak kommunista vezetést külföldről, a Nyugat pedig szövetséges helyett ellenséget saját védelmi szervezetén belül. AZ ÖSSZEOMLÁS JELEI - GdoUában a* előretörő kom­munista erőket szemmel láthatóan felvillanyozta a Kong­resszusnak az a rövidlátó magatartása, amely az amerikai kormány részére lehetetlenné tette a kért rendkívüli hadi­segély folyósítását. Nemcsak Kambodzsában, hanem Dél- Vietnamban is az összeomlás jelei mutatkoznak. Kambod­zsában már nyíltan tárgyalnak az új kormányalakítás elke­rülhetetlenségéről, Dél - Vietnamban a menekülők százezrei özönlenek a visszavonuló csapategységekkel együtt Saigon felé. S a fegyvertelen polgári lakosságot az előrenyomuló kommunisták ugyanúgy ágyú- és röppentyű-tűzzel áraszt­ják el, mint ahogy 50 évvel ezelőtt a német ellenállás ösz­­szeomlása után J ito partizánjai és vadászrepülői a magyar menekültek sorait géppuskatűzzeí árasztották el. Florton Alan Scripps - Ho ward tudósító szerint Thieu dél-vietnami elnöknek sürgősen jelentős katonai győzelemre van szüksége ahhoz, hogy kormánya össze ne ömöljék. A legújabb hírek szerint azonban éppen az ellenkezője történik. A kommu­nista csapatok és tankok négyórás villámháborúval lero­hanták Tam Ky tartományi székvárost s ezzel Dél-Vietna­mot ketté vágták. A 44 tartomány közül most már 9 kom­munista kézre jutott. A Fám Kytől délre 22 mérföldnyi távolságban lévő Quang Ngai erős röppentyű- és ágyútű/ alatt van, de földi egységek támadására még nem került sor. Hue kikötője, I an My, ahol 80.000 polgári menekült várja, hogy hajókon elszállítsák őket, az észak vietnamiak kevés ágyúlűze alatt áll. A városban mái. ( ’ T a szorosan vett harci egységek folytatják a harcot, mindén más fegy­veres erőt a kikötőbe vezényeltek. Az elmenekülés egyetlen lehetősége már csak a tenger felől maradt fnn. Saigoni jelentés szerint egy forgalmi hajó, amely Hűé­ből 50-70 menekültet szállított Da Nangba, a dél-vietnami partok közelében elsüllyedt. 45-öt sikerült közülük I hun I hien tartomány déli részével párhuzamosan kimenteni és Da Nangba szállítani. I okiói jelentés szerint a kommunista Viet Cong külföldi segélyt kért több mint egy millió em­ber számára, akik a kommunisták győzelme következtében a vietnami Közép-Felföld területén fennhatósága alá ke­ni Itek. A japáni kommunista párt lapjának tudósítása sze­rint a Viet Cong kiáltványt intézett Dél-Vietnam népéhez, amelyben felszólította a lakosságot, hogy Thieu elnök he­lyett állítson népi demokratikus rezsimet az ország élére. A fenyegető összeomlásnak ezeket a jeleit a Nyugat ugyanolyan hideg közönnyel szemléli, mint ahogy 1956-ban a magyar szabadságharcosok utolsó segélykiáltásait fogadta. Kissinger A. Henry külügyminiszter r- az UPI tudó­sítója szerint .— Jeruzsálemben kijelentette, hogy a vietnami béketárgyalásokban sohasem vett volna nyugodt lelkiisine­­| réttel részt, ha előre látta volna, hogy a Kongresszus halo- I gatja a saigoni kormány fegyverkezési segélyének iolyósí­­] tását, amely a kommunista támadások visszaveréséhez váll szükségessé. NYERSOLAJ — Á közel-keleti válsággal kapcso­latban önkéntelenül felmerül az a kérdés, miért igyekszik a Szovjetunió az arab-izraeli ellen­tétekben vezető és döntő szerepet játszani. Bizonyára akad­nak, akik azt hiszik, hogy ennek is a nyersolaj az oka. Eb­ben nem is tévednek. A nyersolaj azonban a Szovjetunió szempontjából nem cél, hanem csak eszköz. Miért nem cél? Azért, mert a világ legnagyobb nyersolajtermelője a Szov­jetunió: I avaly például 460 millió tonnát termelt, amiből 45 millió tonnánnyi a kelet-európai országoknak jutott, 80-85 millió tonnát pedig a tőkés országoknak adott el. A fennmaradó mintegy 550 millió tonna nyersolajat a Szov­jetunió saját szükségleteinek kielégítésére fordította. Ez a mennyiség az első pillanatban soknak tűnik, mert a Szov­jetunióban aránylag nincs sok gépkocsi. A szovjet ipar, főleg a vegyipar, a hadsereg, főleg a légierők, továbbá a hadi és tengerészeti kereskedelmi azonban rengeteg! benzint fogyaszt. Ezen a téren szükséglete egyre növekszik, ezért ügyfeleit már évek óta sürgeti, hogy nézzenek másutt is nyersolaj után, mert saját szükségleteit sem tudja kielégí­teni. Külföldi nyersolajat is vásárol. Elsősorban — főleg fegyverek szállítása ellenében -—■ az araboktól. Az arab nyersolajjal azonban a szovjet inkább csak üzérkedik. Az Adriai-tenger partjáról most épülő olajvezetékek elsősorban az utóbbit célt, másodsorban a kelet-európai csatlós álla­mok olajszükségletének kielégítését szolgálják. Az olajve­zetékek 1977-ben készülnek el. Ezekbe majd arab olajat szivattyúznak a jugoszláv tengeri kikötőkben, ahová hajón szállítják fel a Közel-Keletről. A kelet-európai országok a maguk nyersolaj-szükség­letének csak jelentéktelen részét szerezték be a Szovjetunión kívül. Magyarország például a múlt évben mindössze 780.000 tonnát vett az araboktól, Bulgária egy millió tonná­nyit arab olajjal egészítette ki a szovjettől kapott 9.9 millió tonna nyersolajat, Csehszlovákia pedig másfél millióval 1945-1975-Szegény Magyarország ezer éven át minden keleti tá­madással hősiesen szembeszálló népe 50 évvel ezelőtt, 1945-ben, a tatárjárás óta legvégzetesebb márciusára ébredt. 704 esztendővel azelőtt. 1241 március 12-én a vereckei ütközettel kezdődött Batu kán magyarországi hadjárata. Március 15-én a mongol előcsapatok már Pest környékén portyáztak. Március 17-én a tatárok feldúlták Vácot. Kö­tény kun király meggyilkolása után a kunok kivonultak az országból. Március 25-án IV. Béla elindult pesti táborából a mohi pusztára, ahol április ll-ről 12-re virradó éjjel csatát vesztett. 50 esztendővel ezelőtt gyorsabban peregtek az esemé­nyek. Buda már február 15-án elesett. 52 német és 8 ma­gyar hadosztály ellen 200 szovjet hadosztály vonult fel. Március 16-án megindult a r.agy támadás a Dunántúl teljes birtokbavételéért. Március 22-én a Balaton környéke, március 29-én Szombathely és Kőszeg, április I-én Sopron. a leghűségesebb város , április 2-án Nagykanizsa, április 4-én pedig Szentgotthárd került szovjet kézre. Nem azért, mert a Vörös Hadsereg megsemmisítette a magyar királyi honvédség ellenálló erejét, hanem azért, mert Nyugat-Euró­­pa egyszerűen cserbenhagyta, megtagadta ezer even át foly­tonosan érte küzdő, vérző, benne hívő, bízó bajnokát. A világ legárvább népe megint árván maradt. Áldozata lett a félig elveszett, félig önmagában meghasonlott keresztény Európának. Arról, hogy azóta ez a nép mit szenvedett, most ne beszéljünk. Csak azt állapítsuk meg, hogy 50 év múltán vigaszun!. mégG.i. .4?g at^iyi • .-órán. a-~nn'4l nagy bölcselő költőnk, a kiváló Eötvös József báró, 1855 őszén oly keserűen számba vett: Az ég’ egy kincset ád minden hazának: Császárról szól a francia I iának, Büszkén mutatja Róma ó falát, Hellásznak kincse egy elomló rom; l ied, hazám, egy szentelt fájdalom. (Búcsú) Számkivetésben eltöltött 50 év után bizony kötszere sen is elmondhatjuk Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar szavait: “a múlt kiesett hatalmunkból . Semmi más nem maradt meg belőle számunkra, mint a szentelt láj­­dalom, amelyet csak önmagunk érzünk, mások átélni sem tudnak, de soha meg sem értenek. I udjuk, hogy Széchenyi szavait nem folytathatjuk, mert mi már a jövőnek sem va­gyunk urai. A következő mondatot mégis idézzük: “Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt sze­relem hinni: lesz! Mikor? I alán holnap, talán újabb 50 esztendő, vagy 50-100 év múlva, de lesz, mihelyt a magyarság történelmi küldetése megkívánja. Hogyan? Ügy, ahogy Wass Albert a “Szentek zen­dülés, -ben több mint két évtizede megírta már, hogy az Úr elrendelte: Mezögyomoson Kardos Kis Péternek fiú­gyermeke szülessék, ki hitben erős, akaratban bátor s lé­lekben tiszta legyen, És hasonlatosképpen gyermeke szü lessék Szegény Nagy Sándornak, Árva Bús Balázsnak, Keserű Péternek, Törődött Ferencnek s másoknak nagy számmal. S mindezen' születendő magyarok legyenek hit­ben erősebbek, akaratban bátrabbak s lélekben tisztábbak az ő atyáiknál és sorsban szerencsésebbek . . . 50 éven át sok magyar gyermek született és nőtt fel a Kárpátok tövében és szerte a világon. A korosabbak már a maguk útján járnak: erős hittel, bátor akarattal, tiszta lélekkel, megújult magyar küldetés tudatával, fiatalos len­dülettel új küzdelemre indulnak, hogy őseik elrabolt hazá­ját, megcsúfolt szabadságát, feldúlt örökségét visszasze­rezzék. Ezért hiszünk ma is rendületlenül Magyarország fel támadásában. Mert a jövő urai nem az elnyomó előtt meg­hunyászkodó szolg'alelkűség’ hívei, hanem a szentelt fáj­dalom tisztító fűzéből támadt erős hit, kemény akarat és rendületlen hűség hős harcosai lesznek. Somogyi Ferenc dr. egészítette ki a szovjettől vásárolt 14 millió tonna nyers­olajat. Igen érdekes, hogy Románia a legutóbbi évekig el tudta látni magát nyersolajjal, az idén azonban már hat millió tonna bevitelre lesz szüksége. Ezt a mennyiséget Ro­mánia nem az araboktól, hanem a Szovjetuniótól akarja be­szerezni kölcsönösen előnyös feltételekkel”. Az említett példák világosan mutatják, hogy a Szovjetunió szempont­jából a nyersolaj csupán eszköz egyrészt csatlós államainak gazdaságpolitikai lekötése céljából, másrészt külpolitikai és külkereskedelmi kapcsolatainak megerősítése érdekében. A Közép-Kelet kérdéseibe való beavatkozása tehát elsősorban hatalmi törekvés.

Next

/
Thumbnails
Contents