Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-02-14 / 7. szám

1975. FEBRUÁR 14.

DETROITI MAGYAR ÚJSÁG

5. OLDAL.

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1920-lg

Folytatás —

VÖRÖSMARTY MIHÁLY- DRÁMAI KÖLTÉSZETE

Vörösmarty Mihályt különös becsvágy fölötte, bogy drámaíró legyen. “Zsigmondkirály” címmel már 1825-ban ötfel vonásos drámát, Korit címmel 1825-ben másik történelmi drámát, 1826Tan ‘ Hábador címmel drámai költeményt, majd “Salamon címmel 1827-ben szomorújátékot írt. Későbbfit drámai költészet művelése terén bizonyult a legtermékenyebbnek: Sikere nem elégítette ki becsvágyát. Drámai műveit kortársai sem fogadták osztatlan tetszéssel, mert azokból hiányzott á színpadi fialó skel tés varázsos ereje. Vörösmarty d>rárnai költészetében is a lírikus és az epi kus erényei uralkodnak. Az érzelmek dalszerű megnyilatkozásai elbeszélő részletezésekkel, sok esetben áradozó szónoki lelkesedéssel párosulnák. Ezek a drámai szenvedélyek feszültségét csökkentik, a cselekmények változatos és gyors pergését hátráltatják. A kiváló költőnek elévülhetellenül nagy érdeme azonban, hogy a magyar dráma nyelvét ö tette valóban költőivé.

1 Eleinte az érzelgős német drámákat utánozta. Ennek legbeszédesebb példája a "Kincskeresők című tragédia 1852-ből. Később a francia, romantikusok — elsősorban Hugo Viktor és követői — nyomdokain haladt. így alkotta meg már 1855-ban “Vérnász című tragédiáját, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 100 arannyal jutalmazott, 1859-ben pedig a Marót bán és az Áldozat’’ című újabb két tragédiát. Mind a három drámában jellegzetesen regényes elemek uralkodnak. A cselekményeket elsősorban a bosszú fűti. A szereplő talált gyermek, kalandor, vagy rablólovag rejtekhelyen, álöltözetben, meglepetésszerűen jelenik meg. Az eseményeket mozgató szenvedélyek szónokias kitörésekben tárulnak elénk.

Vörösmarty drámai költészetének tulajdonképpeni mintája Shakespeare történelmi drámáinak stílusa. Ezt figyelhetjük meg már első kísérleteiben, a történelmi tárgyéi "Salamon ’, “Zsigmond király ’ és ‘ Kont ”, főként az utóbbinak ‘A bújdosók címmel 1850-ban kiadott, valamint az 1844- ben megjelent "Ciliéi és a Hunyadiak című történelmi dráma esetében egyaránt.

Vörösmarty a kiváló angol drámaírói műveit nemcsak behatóan tanulmányozta és követte, hanem azok fordításával is foglalkozott, A Julius Caesar ’ t 1859-b en, a "Lear király -t 1850-ben ültette át magyarra. 1848-ban Petőfi Sándorral és Arany Jánossal együtt szívesen vállalkozott a Shake speare műveinek magyarra fordítását célzó munkában való közreműködésre is. Egyetlen vígjátékában, amely “A fátyol titkai címmel 1855-ben jelent meg, ugyancsak Shakespeare nyomdokain —- s részben spanyol minták után —-' kísérli meg ennek a műfajnak költőibbé tételét. Itt említhető még még a Magyar Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitására írt "Árpád ébredése című drámai költeménye is 1857-ből.

Vörösmarty drámai költészetének az egész magyar irodalomban mindmáig páratlanul álló remeke a Csongor és fände’ . Az 1851-ben megjelent csodálatosan szép drámai költemény népmeséi vonatkozások és Gyergyai Albert XVI. századból való népkönyve alapján 2,) shakespearei elemekből, legfőképpen azonban viharosan bölcselkedő és csillogóan lírai eszméiből és költői nyelvének csodálatos zenéjéből egyéni műformát teremt és benne irodalmunk egyik legnagyobb remekét. 2,) Szerkezete ugyan ennek sem kifogástalan, de jelenetei bámulatosan finomak, leleményessége valóban költői, nyelvének varázsos zeneisége pedig egyszerűen utolérhetetlen és felülmúlhatatlan. Túlzás nélkül állapíthatták meg róla, hogy a magyar irodalom Szentiváneji álma’.

Példaként idézzük a nemtők jelenetét:

■ 'f\ ..

Nemlők

• (éneke a légben): ..__„

Játszadozunk,

S az, óra halad.

Légi lakunk Van csillag alatt,

S a csillag, ha este mosolyogva kijő,

Tündöklik utána az égi mező,

Csillag után

' Jár kis seregünk.

Menny kapuján At játszva megyünk.

Ki hí le, ki hí le. a földre ki hí?

A menny ragyog, ékes, a föld gyönyörű.

(A nemtők egymás után a földre szállnak.)

Első:

llop! leszálltam, itt vagyok.

Ej! heh csiklandós fű ez.

Második:

Hop! leszálltam, itt vagyok,

Könnyű szellő lengedezz.

/ larmadik:

Hop! leszálltam, itt vagyok,

Gyenge harmat permetezz.

Nemlő király:

Szűzleányszív dobogása bölcsőm,

Ki kér tőlem boldogságot kölcsön?

Szűzleányszív boldogsága ringat.

Ott ahiszom, s a kis lány kacsingat.

Ötödik:

Kedvesb illat a virágnál:

És az illat én vagyok.

Hatodik:

Ah! leszálltam itt vagyok:

, A sóhajtás én vagyok.

Hetedik:

Szép leánynak ajakán,

Minden csókért csók a vám:

Én mosolygó csók vagyok.

Nyolcadik:

Várjatok meg, várjatok meg!

Én az égő szív vagyok.

Kilencedik:

„ Gyönyör úrfi én vagyok.

Mit csináljunk, hadnagyok?

Többen:

Játsszunk, játsszunk!

Mások:

Micsodát?

Némelyek:

Méh csoportot, rózsafát.

, Első:

A királyné én leszek.

Második:

Én kis gyenge raj leszek.

Többen:

Mink is, mink is raj leszünk.

Andalogva és dünögve Ágról ágra röppenünk.

Harmadik:

Éri virágzó rózsafa —

Nemlő király:

Álljatok meg, itt egy ág van.

Égi tőből sarjadék.

Hogy viruljon föld porában: itt mulassunk, itt enyelgjiink.

Tiszta édes illatában.

Második:

Adsz-e rózsát, rázsafa?

Harmadik:

Pille vagy te. menj tova.

Második:

Ah! nem, én kis raj vagyok,

Szánj meg, oly szomjú vagyok.

Harmadik:

Mit ihatnál?

Második:

Harmatot.

Harmadik:

S mely jutalmát adhatod?

Második:

Csókot érte vagy hatot.

Harmadik:

Nem kell! nem kell!

. Második:

Meghalok!

I larmadik:

Illatot szíj, azt adok.

Második:

Szíttam, ah s megrészegiiltem,

Szárnyaimmal lankadok,

Hullok, hullok, jaj lehulltam.

Rőt levelke ing alattam.

Ah, he jó itt, ah, be lágy.

Jertek, társak, itt fürödjünk.

Többen:

Jertek oda, mézet szedjünk!

Rózsa illat, rózsa harmat, rózsa ágy,

Ah! be kedves, ah! be édes, ah be lágy.

(A harmadikat sorra csókolják.)

I larmadik:

(sírva) :

Jaj nekem, jaj! hagyjatok,

Tüske szúrja lábamat.

Első:

Jaj nekem, jaj, bágyadok,

Hapgya csípi arcomat.

Második:

Légy ijesztget, szúnyog bánt,

Hagyjuk e rossz tartományt.

Mirigy (jöj :

Nemtő király:

Haj! Mi jő, mily förtelem.

Negyedik:

Rátekintni gyötrelem.

Kilencedik:

Képtelen fej, fejtelen kép:

Mindenét ri'xt, maga sem szép.

Első:

Lába kéz és keze láb,

Hagyjuk itt e vad csodát.

Nemtő király:

Vissza, vissza, vissza,

A föld nem nekünk való.

Durva, zordon és csaló!

(Elszállanak.)

A jelenetben a legtisztább gyermeki öröm ártatlanságának tündén boldogsága tárul elénk a magyar nyelv könynyedén csapongó, a nemtők légies játékát minden árnyalatában finoman követő zeneiségén keresztül. Ebből a tündéri álomvilágból ébred a nemtők serege, akárcsak az ember, amikor a gonoszság és romlottság megtestesítőivei, meg a balgaság megszemélyesítőivel találkozik a földi életben. A mesés drámai költemény teli át kilép keretei közül. Amíg a továbbiakban elmondja, hogy Mirigy, a vén boszorkány, hogyan választja el egymástól a két hűséges szerelmest, Csongort és 1 ündét, bogy Csongor milyen akadályok leküzdése árán találja meg elvesztett boldogságát, élete párját: addig boszorkányok, ördögfiak, földhöz ragadt szemléletű Balgák és esetlen Böskék keresztezik útját. Életbölcseleti kérdések, világnézeti szempontok vetődnek fel és kapnak felemelően szép, költői megvilágítást, ha nem is minden tekintetben megnyugtató megoldást:

“Jöjj, kedves, örülni az éjbe velem.

' Ébren maga van csak az egy szerelem".

A kétféle világszemlélet éles ellentétét Csongor és Balga párbeszéde tárja fel előttünk:

Csongor:

Mint gondolat,

Mint sugár, mely egyik égből Egy világi messze végből Más világva szökve hat,

Jöttem, vagy csak álmodám.

És alattam és fölöttem,

Oldalattam és köröttem A világot láthat ám.

Egy nagy arc volt. végtelen,

Rajta millió szemek:

Mind oly ékes, oly remek.

Hogy beszédem képtelen.

Méhdongás, szúnyogzene Elbeszélni, amit láttam,

Ahogyan forrt fenn s alattam A világok mindene.

Balga:

S ily magasról porba hullni Mily keserves hullámolás!

Csongor:

Ügy van s azt nem érzi más.

Mint ki már fenn kezde járni.

De beszéld el, Balga, mint van.

Ily hamar hogy itt teremtél?

Balga :

Aki ösmer, nem csodálná.

Míg te égen, csillagon Össze-vissza nyargalóztál.

Addig én kordélyomon I :- Jöttem itt a vert úton.

Mennyi csárda, mennyi csapszék Volt előttem és utánam!

Az egész út csárda volt.

S rajta százezer pohár Csillogott, mint napsugár.

S mennyi zaj mily húrja volt,

Azt én el nem mondhatom,

A mennydörgő mennykü dobszó S a legrnérgesebb mozsár szó Ahhoz képest cimbalom.

Vörösmarty jellegzetesen regényes (romantikus) drámai nyelvezetének és meseszövésének példájaként idézzük a Marót bán ötödik felvonásából az alábbi részt:

Szolga:

(Ju8zuf Marót felé közelit. Kísérőjével az ajtónál megáll, a nélkül, hogy Juszuftól észrevétetnék.)

Haszán követ jel (El.)

Bőd:

Mit kereshet ez?

Juszuf:

Nemes magyar bán, a dicső 1 laszán bég Küld tisztelettel hozzád, és köszönt S barátilag kér, vedd ajándokát,

E régi kardot, jó emlékezetre.

Marót:

Jóságos ég! Hol vetted ezt, török?

/ usZnf:

E kard örökség. Egy kicsin fiúval Raboltatotl el most tizenhat éve.

És a fiú nálunk felserdüle.

Nagyhírű ember lett, magyar s török.

Amint kívánta haszna s kedve jött,

Ama lator, gaz Bőd volt e fiú.

Kit, mint beszélik, most felköttetéi.

Bőd

(Magában):

Mit kelle hallanom?

Marót:

Mindenhatói

S e szörnyeteg testvérem volna-e?

(Juszufhoz.)

Hé, nem hazudsz, pogány?

Bőd

(Magát a katonák közül kiragadva. Maróthoz rohan):

A kard enyém!

Juszuf

(Magában) :

Allah segíts! ő él. Oh, jaj nekem.

Marót.

(Juszufhoz):

Az ördög, akinek barátja vagy,

Az külde téged e karddal, pogány.

Halála hírét hoztad volna inkáhb:

Hogy vízbe fúlt, hogy éhén halt, hogy őt Zsinegre fojták Sztambul tömlöcében:

Nem volna híred ilyen keserű.

Juszug (Félre) :

Itt rossz világ lesz, jobb, ha távozom!

(Eloson.)

Marót:

Örök híró, világnak alkotója,

Ki ami történt, el nem feleded.

Halig áss ki s ródd fel vallomásomat:

Én ezt az embert el nem ismerem.

Én öt s gálád vérét megtagadom.

Vagy mindazon vért, mely hennem vele S undok fajának ízivei rokon,

A porba ontom és eltapodom.

Ha ő vitéz Marótnak gyermeke;

Maróli úgy én nem vagyok; ha ő Magyar, lemondok nemzetemről;

Ha ember, inkább állattá legyek.

Mint ily teremtés szennye. — Iszonyú!

Ki a hazának tiszta hölgyeit Ocsmány töröknek pénzen adja el.

Vadállat az, testvérem nem lehet!

(Bodhoz.)

Keress magadnak testvért a vadak közt.

Légy róka. medve, farkas cimborája,

De ott is undokabb Iészsz, mint azok:

Nincs oly bemocskolt pára, mint le vagy.

Bőd:

Te megtagadtál, szép tesvér, Marót bán?

Hiába! mégis testvéred vagyok!

Minden csepp vér, mely benned átkozódik.

E meggyalázott vérnek rokona,

S te engem el nem ismersz, bátya? Jól van: Gyűlölsz? Gyűlöllek én is, büszke bán,

Én, a teremtés szennye, s megtagadlak.

S megátkozom minden csepp véremet.

Mely a tieddel testvérül rokon.

Ha az, kit e kard nemzőmnek jelent.

Becsületes, jó bajnok férfi volt;

J e úgy ez embernek nem vagy fia.

S az ős Marót-faj bennem megszakadt.

S te megtagadsz? Ha szörnyeteg vagyok.

Az ég t amim, magad valál oka.

Vagy nem raboltak el gyermekkoromban?

Mi voltam én? gyámoltalan fiú.

Ki még nevét is elfelejthető!

Ki sírtam, fáztam, éhezek, nyomorgók,

S ez legkisebb volt szenvedéseim közt.

Zordon zsivány volt első nevelőm,

Rosszabb zsiványnál, aki lett uram.

Mit láttam náluk? vért, bűnt, árulást!

És mit tanultam, mint bűnt, árulás?

Te Istenedhez fordulhatsz bajodban:

En nem tudom, mi az ? Neked bited van.

Mely megvigasztal, amit én hiszek.

Az egy lesújtott angyalnak kevés.

Neked hazád van, mely téged becsül:

Én hontalan, földönfutó vagyok,

S családom, melyhez tartozóm veled.

Most megtagad s örökre számkivet.

Ha a vitéz Marótnak vagy fia.

Ha én helyetted lettem volna úr.

Nem hagytam volna így egy pórfiút,

Nem jó apámnak legrosszabb ebét;

S testvéremet >— oh ég! a lelkemet Ezerszer adtam volna. E helyett Te kéjben éltél és függetlenül,

Szép hölgy ölében, bajnok népeid közt. Rendíthetetlen várad, birtokod,

S becsületed volt a világ előtt:

Míg Isten- s emberektől elhagyatva Én nem vagyok jobb, mint egy fenevad.

Nem! ilyen bátya nem kell, tartsd magadnak. Hitetlen sors, ha nincs más, amit adj.

Mar.t:

Én szánlak, ember, szánom sorsodat.

De hogy Marót bánt ismerd és becsüld.

Tudd meg: mióta bírom kardomat.

Csak érted ejtem, érted fáradék.

Éretted adtam jószógim kamatját.

Éjem nyugalmát, a nap örömét;

Első csatámat érted barcolám;

Téged keresve, téged visszakérve,

AZ AKRONI

LÖRÁNTFFY OTTHON

MAGYAR LELKÉSZEKKEL, MAGYAR ORVOSOKKAL, MAGYAR ÁPOLÓNŐKKEL MAGYAR SZEMÉLYZETTEL, MAGYAR ÉTELEKKEL, MAGYAR SZERETETTEL

SZENTMISÉK COLUMBUSBAN

Január 1-től k ezclve havonta kétszer lesz magyarnyelvű szentmise és. szentbeszéd Columbusban a római katolikus magyarok számára. A hónap első vasárnap reggel 10 órakor, a hónap harmadik vasárnapján pedig du. 4 órakor. Mindkét alkalommal a magyaralapítású. Szent Lászlóról elnevezett plébániatemplom —- 260 Reeb Avenue. A szentmisék előtt negyed órával gyóntatás.

Török fejekkel töltém a mezőt:

Majd megcsalatva bitien ellenemtől.

Érted viseltem a rabláncokat.

Imént, hogy erdőkön kalandozót.

Rablók kezéből kardom mente ki;

S te mindezért egy boldogságomat:

Hű nőm szerelmét loptad tőlem el.

Bőd

(Megindulva) :

Bátyám! — de nem, ne nyújtsad jobbodat*

Ne nyúlj hozzám; én fertezett vagyok.

Most ismerek rád, élet! most tudom csak.

Miért születtem; nem bogy, mint egyéb, örüljek én is a világi jón:

Hanem hogy utáljam meg magamat S kétségbeesve hunyjak el. Haha!

(Falon függő képekhez.)

Ti drága ősök, mit nézlek le rám!

Jeles, dicső volt pályátok talán?

S becsület, hír, kincs osztály-részetek?

De egy gyalózó folt van rajtatok,

És e gyalázó foltja én vagyok:

Vér véretekből és csont csontotokból.

De adjatok csak kardot a kezekbe —<

S a mennyi meggyalázott vér kereng Ez elfajult erekben, mind együtt A Iáb-liporta földnek áldozom.

Marót:

Iván! \

Bőd:

Nagy Isten! Isten? mit beszéltem:

Ki mond Ivánnak engem? én Iván?

Igent fülembe cseng e régi név,

És visszahozza eltűnt koromat.

Gyennekkoromnak édes álma. jöjj,

S altass el engem ennyi kín között!

Marót:

Hallgass ream, Iván. Ti menjetek.

Én most Haszánnal itt megkarcolok,

Ha férfi vagy, hogy jóvá tedd, mjket Sorstól vezetve vétkezel, fogadd Nőmet, kit többet nem becsülhetők,

Átadtam a töröknek.

Bőd:

Óh, balál!

Marót:

öt vissza kell ragadnunk. Érted-e? öt élve, halva vissza kell szereznünk.

Bőd:

S te megbocsátasz eltévedt öcsédnek?

Marót:

A harc után.

Bőd:

S ha harc után ez ajkat Nem nyitja többé szóra semmi vágy,

S ha e fülekbe nem hat semmi hang.

Akkor híjába mondod majd: öcsém.

Ha e szót: bátya, én nem mondhatom.

Marót:

Szegény öcsém! -------------‘'’

Bőd.

(reá borul) :

Oh, bátyám! •; ! M

(Kürt riad): ;

Marót:

Hah! riadj.

Halálos kürte a kemény csatának.

Most telkemet csak hangod tölti hé.

Viszontlátásig a csatán, öcsém. v,

(EL)

t Bőd:

Viszontlátásig, bátya. — Alkotói

Adj a töröknek szászszor életet, "'■*

Hogy mind egyenként én olthassam el. >i

(El)

A drámaíró Vörösmartyról el beli még mondanunk, hogy 1857-től 1842-ig rendszeresen írt színikritikókat is„ amelyek az Athenaeum -ban jelentek meg. Ezzel a munkásságval tisztázta a tragikum fogalmát, terjesztette a"1 Shakespeare-tiszteletet és a német drámával szemben ve- ' delidébe vette a francia romantikát. Prózaírói tevékenysége tanulságos színikritikáin kívül még élvezetes novellákban és az "Ezeregy éjszaka ’ fordításának szerkesztésében bon- ‘ tokozott ki. /

JEGYZETEK

23) Gyergyai Albert: História egy Argirus nevű királyfiról (s egy tündér szűz leányról. Lásd Somogyi i. m. 93. oldal. -2i) AIszeghy-Brisits-Sík: A magyar irodalom története. II. rész. Graz, Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, 1957., 55. oldal.

MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN.

Érdeklődhetünk levélven vagy telefonon: LÖRÁNTFFY OTTHON

2631 Copley Road AKRON, OHIO 44321

Tel.: 216-666-2631 és 216-666-1313