Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-06-20 / 25. szám

2. ÖLDÄU DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1975. JÚNIUS 20. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS ' Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÓTAI HOLTAN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) Telephone: (313) 935-4666 ELŐFIZETÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre........... $12.00 For one year .. $12.00 Fél évre............... 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám ___ 0.20 Each copy........... 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio MINDSZENTY EMLÉKÜNNEP A Magyar Társadalmi Club június 22-én vasárnap du. 4 órai kezdettel Mindszenty emlékünnepélyt tart a Magyar Házban (W. Jefferson 8005). Műsoron a követ­kezők szerepelnek: Ft. Király Kelemen Ferences Atya be­vezető imát mond. Zászlók felvonulása: Magyar zászlóval Báldy Pál M.H.B.K. vezető, amerikai zászlóval a Hun­garian American Legion Post. Megnyitó: ifj. Cserni Ottó elnök. Ünnepi beszéd: bíorváth István, a rendező bizottság elnöke. S. Koósa Antal író, az Árpád Akadémia tagja: Mindszenty hercegprímás halálára c. versét olvassa fel. Detroit város proklamációja, valamint levelek felolvasása. Öreg Mahar Mindszenty bíboros detroiti látogatásáról fel­vett képeit mutatja be vetítőgépen. Magyar Himnusz, zon­goránál Horváth Manrreal Mary. Konferál: Malvina Hauk Abonyi. A rendezőség kéri úgy a tagságot, mint a város magyarságát jöjjön el erre az végső tiszteletadásra Hazánk Mártírja, s a történelem egyik legnagyobb hőse iránt. Az ő utolsó öröksége: Maradjatok meg magyarnak és keresztény­nek gyermekeitekben. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Műsor után kávét es süteményt szolgálnak fel. Belépődíj nincs. AZ OROSZ HAGYOMÁNY The Russian Tradition” címmel Conquest Robert szerkesztői gondozásában és a McGraw-Hill könyvkiadó kiadásában rendkívül érdekes könyv jelent meg (12 $ 50 c. az ára), amelynek szerzője a nemrég elhunyt Szamuelly fibor, az 1919-es magyarországi tanácsköztársaság hírhedt népbiztosának fia volt. Szamuelly 1 ibor a könyvet ismertető Maxwell N. K. szerint kiváló orosz történész volt, aki azonban szovjet mun­katáborba került, onnan Magyarországra, innen pedig An­golországba menekült. Fogsága előtt az orosz hadseregben teljesített katonai szolgálatot, majd a moszkvai egyetemen szerzeitt doktori oklevelet. Halála előtt az; egyik brit egye­temen tanított. Maxwell szerint más írók kimutatták már, hogy a cá­rok titkos rendőrsége egyszerűen csatlakozott a bolsevikiek­­hez, míg más szerzők a szovjet gyilkosok hírhedt SMERSH- szervezetéről írtak, de Szamuellyre maradt annak bebizo­nyítása, bogy az elnyomás szovjet rendszere az oroszok előtt nem volt új. Rettenetes Iván óta, sőt bizonyos vonatkozá­sokban már őt megelőzően is ez az orossz kormányzati poli­tika eszköze volt. A XVIII. században Nagy Katalin cárnő a nagy fran­cia és más nemzetiségű liberális írókat megtévesztette, ami­kor elhitette velük, hogy Oroszország a legszabadabb állam. Valójában az volt már akkor is a legönkényesebb ország. Katalin cárnő még az orosz írókat is ellenőrizte: azt is megmondta nekik, hogy miről írjanak. Ennek megfelelően néhány évszázadon keresztül az orosz nép alkalmazkodott a rettenetes elnyomáshoz. A jobbágyok rabszolgák voltak. A felsőbb osztályok és a nemesek szellemi rabszolgaságban éltek. A bolsevizmus egyszerűen átvette az elnyomás rend-' szerét a császári kormányzattól. A könyv >—< Maxwell szerint ^ főként azzal a szemlé­letével különösen meglepő, hogy Oroszország, ahogy évszá­zadok óta volt, ma is Európa határőre. A szovjet gondol­kodás ezen a felfogáson alapszik, amely ma erősebb, mint a múltban, volt. Valamikor az ázsiai hordák söpörték végig Oroszországot, amelyek Európa felé törtek. Ma Oroszor­szág Nyugat-Európa és a hatalmában növekvő Kína között áll őrt. A rendkívül érdekes könyvhöz Conquest Robert, aki | azt sajtó alá rendezte, MaxweJI véleménye szerint kitűnő bevezetést írt. Maxwell újságírói szervezethez nem tartozó, 1 független közíró. I FULBRIGHT JAPÁN KITÜNTETÉSE I Néhány héttel ezelőtt Fulbright szenátornak I okyo­­(ban egy japán alap kitüntetését és jutalomdíját nyújtották íót. Érdekes, hogy az amerikai lapok ezt meg sem említették. H" ti I bright szenátor a kitüntetésre azzal szerzett érdemet, Hiogy a második világháborút követően a japán és az ame- Irikai kormányok részéről támogatott egyetemi és lőiskolai Banulócsere létesítését kezdeményezte. A neki odaítélt juta- Hpm 5 millió yen, amelynek érteke 17.000 amerikai $. Ér- Hekes. hogy a rosszul tájékozott amerikai közvélemény már ■ millió $-ró! suttogott. A japán alapítványi jutalom odaítélésével egyiclőben ^■ulbrighf szenátort a mikádó is kitüntette. A Felkelő Nap ^■endjé -nek első osztályú jelvényéi adományozta neki. McGOVERN HAVANÁBAN McGovern George szenátor a minap ellátogatott Ha­­vanába, Kuba fővárosába, ahol a hírek szerint igen szívé­lyes fogadtatásban részesült, még a nagy Castro kidéi is hajlandó volt személyes találkozásával kitüntetni. A volt elnökjelölt, mint a szenátus Foreign Relations bizottsága középkeleti albizottságának elnöke, márciusban Izraelbe és az arab országokba látogatott el. Kubába -— mint mondta — inkább csak figyelni, mint beszélni ment, csak azért, bogy maga lássa a helyzetet. McGovern szenátor kubai látogatása közvetlenül megelőzte a latin-amerikai országok külügyminisztereinek Washingtonba összehívott értekezletét, amelyen Kissinger A. Henry külügyminiszter kezdeménye­zésére abban a kérdésben döntenek, bogy a Kuba ellen 11 évvel ezelőtt alkalmazott zárlatot feloldják-e, vagy sem. Castro Fidel a szenátorral való találkozását megelő­zően katonai gyakorló egyenruhában és szivarozva két órán át több mint két tucatnyi amerikai újságíró előtt fejtette ki, bogy Kuba ismét baráti viszonyba szeretne kerülni az Egye­sült Államokkal, az erre vonatkozó tárgyalások azonban addig nem kezdődhetnek meg, amíg Amerika a Kuba ellen 11 évvel ezelőtt alkalmazott gazdasági zárlatot meg nem szünteti. Amerikát azzal vádolta, hogy a CIA számos kubai vezető meggyilkolására tört, viszont a leghatározottabban tagadta, hogy Kubának bármilyen része lett volna Kennedy F. John elnök meggyilkolásában. Ez a feltételezés "ab­szurd , mert .—< mint mondta -— a szocialista forradalmak hagyományai között nem szerepel az ellenség fizikai meg­semmisítése . AZ ATOMERŐ IGÉNYBEVÉTELE Az energiaválság mindinkább arra készteti az egyes országokat, hogy eddigi erőforrásaikat az atomerő igénybe­vételével váltsák fel. Érdekes, hogy ez a törekvés főként azokon a területeken jelentkezik, amelyeken a közelmúlt­ban az arab olaj elmaradása súlyos gazdasági nehézségeket okozott. A “U.S. News & World Report június 9-i száma összehasonlítja az 1974-es adottságokat az 1985-i megva­lósításra kerülő tervekkel. Az atomerő igénybevételének szándéka legerősebb Észak-Amerikában, ahol az 1974-es 35 millió kilowatt atomerőt 1985-ig 275 millió kilowattra akarják növelni. Nyugat-Európai országai e mögött csak 100 millió kilowattal maradnak hátrább. 20 millió kilowattos atomerejüket 175 millió kilowattra igyekeznek fokozni. A harmadik helyre Japán kerül, amely 3 millió kilowattrój; 60 millió kilowattra akarja emelni atomerejét. Ezekkel a rendkívül módon lendületes atomerőfejlesztési szándékok­kal a többi őirszág törekvése szinte össze sem hasonlítható. Millió kilowattokban a kommunista tömb 4.1-rőI csak 23.3- re, India és Pakisztán 0.7-ről 4.4-re, Dél-Amerika pedig 0.3-ról 2.1-re kívánja lokozni atomerőforrásainak teljesít­ményét. A MUNKANÉLKÜLISÉG Világviszonylatban a munkanélküliség szempontjából az Egyesült Államok még mindig elvitathatatíanul élen jár­nak. 8.9%-os arányszámuk mögött Kanada 7.4, Franciaor­szág 4.9, Ausztrália 4.4, Britannia 4.3, Nyugat-Németor­­szág 3.7, Olaszország 3.1, Japán 1.8, Svédország pedig 1.5%-kal következik. Országos viszonylatban a U.S. News & World Re­port június 2-i jelentése szerint már 48 munkákörzetben 10%-náI magasabbra emelkedett a munkanélküliek száma. A sort Philadelphia és az oregoni Portland kezdi 10%-kal. New York városában a munkásoknak 10.8, I oledoban 11.5, Youngstownban és WWrenben 12, Buffaloban 14.7, az ohioi Hamiltonban és Middletownban 14.8, Detroitban 16.1%-a van munka nélkül. Az utóbbinál is magasabb a munkanélküliek száma Flintben, ahol már a 18.7%-ot érte el. A munkanélküliek megoszlása is rendkívül érdekes. A fekete tizenévesek közül 40.2, a fehér tizenévesek közül 17.8-nak nincs keresete. Az egyedülálló férfiaknak 16.2, az egyedülálló nőknek 11.3%-a nem tud keresni. A gyári­­munkások közül 14.9, az alkalmi munkások közü 17.2%­­nak nincs munkája. Az ipari munkások 12.2, az építkezési munkások 19.3, a mezőgazdasági munkások pedig 12.6%~ ban vesztették el kereseti lehetőségeiket. VETÉLYKEDŐ FEKETÉK HARCA \ Rhodesia egyik városában az afrikai nemzeti tanács, mint a feketék egyesült mozgalma a fehérekkel szemben,^ hét óráig tartó tanácskozást folytatott. A végrehajtó bizott­ság elhatározta, hogy Smith lián miniszterelnökkel előké­szítő megbeszélést folytatnak az alkotmányos konferenciá­ról, amely a brit kormány képviselőinek jelenlétében történ­ne. A gyűlés színhelyén, de az épületen kívül, forrongás tört ki, amelyben a két vetélykedő fekete szervezet, a Zim­babwe afrikai nemzeti unió és a Zimbabwe afrik ai népi unió tagjai közt összeütközésre került sor. A 2000 főnyi tö­meg a rendőrségnek is ellenállt. 11 tüntető életét vesztette, 18 megsérült. A két csoport vasrudakkal és téglákkal har­colt egymással, aztán a tüntetők sörcsamokok, gépkocsik és üzlethelyiségek felgyújtását kezdték meg. A várost rend­fenntartó csapatokkal kellett megszállni. A csapatokat csak a nyugalom helyreállása után vonták vissza. Politikai szak­­értőktől származó értesülések szerint a lázongás következ­tében a bizottság döntése nem változott. A BRITTEK A KÖZÖS PIAC MELLETT Angliában 1930 óta a legrosszabb gazdasági helyzet uralkodik. Ebben a helyzetben nagy kérdés volt, hogyan dönt az angol nép abban a tekintetben, hogy az ország tagja maradjon-e az Európai Közös Piacnak, vagy sem. A kérdést népszavazás volt hivatott eldönteni. A meglépő eredmény az lett, hogy a brittek 2:1 arányban a Közös Piac mellett foglaltak állást. Wilson Flarold miniszterelnök sze­rint a szavazás történelmi jelentőségű volt, mert nagyobb többséget ért el, mint az angol demokrácia történetében bár­milyen más választás bármikor elért. Benn Wedwood Anthony iparügyi miniszter, a Wil­­son-kormány balszámyának tagja, aki elkeseredetten küz­dött az Európai Közös Piacban való maradás ellen, kijelen­Kosztolányi Dezső: AZ ORVOS GYÓGYÍTÁSA Betegen feküdtem. Nem volt oly nagy lázam, hogy átadhattam volna magam a láz izgató önkívületének, de oly kis lázam se volt, hogy élvezhettem volna- a láz gyöngyöző pezsgőmámorát. Unatkoztam. Ágyamba hozattam a telefont, mint mások kedves ci­cájukat s ezzel az értelmes és villamos acéllénnyel mulat­tam. Fölszólítottam mindenkit, akit csak lehetséges volt. Is­merős hangok léptek be hozzám, reggel hálószobákból, délben a hivatalokból, este a zenésmulatókból. Leültek be­tegágyamra és vigasztaltak. Budapest után következett a környék és vidék, aztán a külföld. Esti Koméit hosszas keresés után Párizsban leltem meg egy balparti szállóban, ahol gyakran laktunk együtt. Ezúttal is önfeláldozó barátnak bizonyult. Sokáig ácsorgott az oltani kényelmetlen portásfülkében, hogy elszórakoztas­son újabb élményeivel. Egy alkalmi történetet is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti viszonyra vet rikító fényt. Nem szavatolhatok valódi­­ságáért.'Közösséget és vállalhatok léha szellemével és diákos szójátékaival, melyekkel nyilván csak szenvedő hallgatóját akarta földeríteni. Úgy közlöm, ahogy elmondta szóról­­szóra. A drót másik végén tehát egy kis elméleti bevezető után így szólt: Betegem van. Orvost hivatok. Az orvos máris jön, Inci-finci fiatalember, roppant táskával és roppant tekintéllyel. —- No mi bajunk? — vallatja a beteget, aki különben a nagybátyám, kövér, öreg úr. — Fáj a torkocskánk, a ha­­sacskánk? A beteg sápadtan, tűzpiros füllel gyötrődik a tollpár­­nák poklában. Nem válaszol. Megvető pillantást lövell az orvos felé. tette, hogy semmiféle haragot nem érez, mert az ilyenfajta döntések esetén a kisebbségnek el kell fogadnia a többség határozatát, ezért továbbra lojális tagja marad a Labor­kormánynak. HAZAMEHET A VOLT KIRÁLY A görög országgyűlés megváltoztatta azt a tilalmat, amely Konstantin volt király és családja hatérését kizárta. A kormány megengedte, hogy Konstantin volt király to­vábbra is görög állampolgár maradjon és nem látja semmi akadályát annak, hogy az országba visszatérjen. Az ország­­gyűlés megszüntette azt a tilalmat is, amely a királyt és rokonait megakadályozta a közhivatalok vállalásában. AZ ORVOS MONDJA (LEL) Az olvasó kérdezi, vajon árt-e a Sanka kávé fogyasztása. A férje ellenzi, hogy Sankát igyek és ő hiába magyarázza neki, hogy a Sanka kávé nem olyan, mint a koffein tartalmú kávé. Férje szerint kávé .—1 kávé. Naponta két vagy három csésze kávét fogyaszt, de tiz-tizenkét éve már csak Sankát iszik. Sokat betegeskedik és orvosa sze­rint idegeivel van baj. Ha aggódik, vagy megijed, akkor fuí­­doklik. Kérdi az orvos véleményét a kávéról. Az orvos mondja, hogy az összes koffein-nélküli kávé, mint pl. a Sanka úgyszólván mentes a koffeintől. A rendes kávéban I evő koffein tulajdonképpen egy vegyi szer, amely serkenti az idegrendszert. Számos esetben a kábítószerek ellenszere. Sokan, akik nem tudnak leszokni a rendszeres kávé fogyasztásról, idegesek és túlmozgékonyak lesznek. A koffein egyben stimulálja a szívműködést is és egyeseknél elősegíti a gyomorsav túliengést. Akik áttérnek a decaffeinated (koffein-mentes) kávé logyasztására, rendszerint elkerülnek minden problémát. Vannak kivételek, mert egyes emberek, akiknek emésztési, vagy bél zavarai vannak, még a koffein mentes kávét sem bírják. A kávéban levő ízesítő olaj ugyanis némileg irritálja az emésztést, de ez ritka esetben okoz zavart. A tea, kóla, csokoládé és kakaó is tartalmaz koffeint. A kávéról teára való áttérés nem akadályozza meg a koffein által okozott idegességet. * * * Dr. Siegfried Meisel, német orvos írja, hogy alig mú­lik el egy nap, anélkül, hogy valaki a patikában viszketeg­­ség elleni gyógyszert ne kérne. Azután az illető vérig Sértve távozik, ha a patikus nem ad ki ilyen gyógyszert. Az orvos mondja, hogy értelmetlen lenne, ha a gyógy­szertár kiszolgáltatna recept nélkül ilyen orvosságot, mert víszketegség elleni gyógyszer nem létezik. Akinek ilyen szimptomái vannak, az forduljon orvoshoz, mert viszketeg­­ségnek sokféle oka lehet és aki ebben szenved, annak orvosi vagy klinikai kivizsgálásra van szüksége. Víszketegség oka lehet: 1) valamilyen máj, epe rendellenesség; 2) a mirigyek megbetegedése; 3) szövetcsere betegség, mint pl. cukorbaj; 4) esetleges allergia. Az első három esetben belgyógyászi átvizsgálás, Tho­­rax-Röntgen útján és laboratóriumi vérvizsgálat szükséges. Ha a három rendellenesség nem áll fenn, akkor az orvos allergiára gyanakodhat. Ily esetben bizonyos gyógyszereket írnak elő, vagy megállapítják, mi okozza az allergiát és a betegnek kerülnie kell az előidéző dologgal való érintkezést. * * * — Miért sértegeti a torkom, a hasam? — gondolja magában. — Az enyém legalább kétszer akkora, mint az övé. Aztán miért beszél fejedelmi többesbe, mintha az ő torka, az ő hasa fájna í Pimaszság. Ezt gondolja a beteg, de csak hallgat. Az orvos nyel egyet. Végigméri a betegei, azzal a fö­lénnyel, amellyel az egészségesek tekintenek a betegekre. Nyavalyás — gondolja magában, — még te hen­cegsz? Ol vassa az érverését, Úgy olvassa, mint valami unal­mas regényt, melytől nem vár semmi érdekeset. Abba is hagyja. Kopogtat mellkasán, hátán, halkan, majd erősebben is. Minthogy nem mondják neki: szabad , megsértődik és azt is abbahagyja. Leül, keresztbe rakja lábait. — A lép — állapítja meg. A beteg tiltakozik. Nem akar (épre menni. A máj kiált. Az orvos, aki a beteg máját jónak tartja s éppen ezért a betege megjegyzését rosszmájúnak, gúnyosan néz le rá tudományos magasságából: — Honnan tudja? A beteg szenvedése mélyéről fölszól, igen szerényen. — Mert ez fáj. Az orvos összefonja a karjait : —- Mond ja kérem, maga az orvos? A beteg sötét mosollyal: Mondja kérem, maga a beteg? Farkasszemet néznek. Szikráznak a gyűlölettől. Érzem, hogy közbe kell lépnem, meg kell szüntetnem ezt a meddő hatásköri villongást. Volta kép mindkettőjüknek igaza van. A beteg a beteg, és az orvos az orvos. Ez világos. De ez a beteg, mint minden ember, egy kissé orvos is. És ez az orvos, mint minden ember, egy kissé hiú is. A hiúságtól beteg. Mit tegyek? Az orvosnak kezelni kell a beteget, hogy meggyógyul­jon. Ennélfogva az orvost kell kezelnem, hiúságról, hogy meggyógyuljon és aztán kezelhesse a beteget, hogy a beteg is meggyógyuljon. Mindez bonyolultnak látszik, de alapjá­ban egyszerű. Dicsérni kezdem az orvos csalhatatlan tudását, dísz­zsebkendőjét és csinos szívhallgatóját, melynél takarosabbat még nem is láttam életemben. Ennek rögtön megvan a fo­ganatja. Kibékül velem, a világgal s a beteggel is. Gyógy­szert ír föl, étrendet ajánl: fejecskét, teácskát. Általán min­dent kicsinyít. Talán még a halált is így hívja: halálka . Naponta eljár hozzánk. Kezeli a beteget. Mi pedig őt. Mihelyt belép, így lelkendezek: Csodálatos? —- Micsoda? i—■ villan föl boldogan. —< A köptető, melyet rendelni méltóztatott. Mióta ezt szedi, éjjel-nappal mást se csinál, csak köp. Már az egész szobát teleköpte. Az orvos szorongatja kezemet, sugárzó arccal. A vi­lágért se hagyna el. Csak áll előttem, mintha arra kérne, hogy kezeljem tovább, vizsgáljam meg, vájjon jobb orvos lett-e belőle tegnap óta, javult-e valamit az állapota s felé­­oülhet-e abból a szörnyű nyavalyából, melyet önimádatnak neveznek. Mivel lehet ilyesmit gyógyítani? Tüneti kezeléssel. Hazugságok altatóival, elismerések lázporaival, magaszta­lások mézes oldatával, melyet kávéskanalanként adagolok neki. Azért nem Fukarkodom gyógyszereimmel. Amikor föl­szisszen, hogy sajog az önérzete, dícaérettapaszt ragasztok rá, csíkos rögzítéssel, s amikor jajgat, hogy megint itt vagy ott nyilait belé a fölfuvalkodottság, bókok kenőcsével kene­­getem a fájó pontot, gyöngéden és kíméletesen. Lassanként magához tér. Akkor beengedem a beteg­hez is. Előbb lelket kell belé önteni, csüggedéséből föl kell rázni. Hasonlít ahhoz az orvossághoz, melynek címkéjére az van írva: Használat előtt fölrázandó . így azonban használható. Teljesíti kötelességét. Csak elvárja tőlem, hogy állandóan mellette legyek és csodáljam. Időnként egy kis izgatóoltást is adok lankadó önbizalmának. Háláját mindig a betegnek rója le. Ha hosszan magyaráz­­gatja, hogy milyen eredeti elvek szerint gyógyít s én kije­lentem, hogy érvelése rendes, akkor ő' is rövidesen kijelenti, hogy a beteg árverése is rendes. Viszont én se maradok mögötte az udvariasságban. Ha a beteg nyelvét — mint szakértő — tisztának mondja, én —- szintén mint szakértő — nyomban megjegyzem, hogy az ő mindig szabatos és kife­jező magyar nyelve is tiszta. Közös fáradozásunk folytán a beteg egy hét múlva meggyógyult. De az orvos nem. O még mindig1 följár hozzám, utókezelésre. Idáig hallottam a történetet. Ekkor az elbeszélő hangja hirtelen inogni kezdett és lezuhant a mérföldek szakadéké­ba: az összeköttetés megszakadt. Izgatottan tárcsáztam. Esti is, ott túl, a földgolyó má­sik pontján.-— Halló — kiállottam. — Halló — kiáltott Esti. Hangjaink, mint az alagútfúrók találkoztak egymással. — Csak azt akartam még megtudni — mondtam, —< meggyógyult-e az orvosod? — Sajnos, nem — felelte Esti. — Súlyos eset volt. A hiúság már annyira elterjedt Szervezetében, annyira át­tevődött mindenüvé, hogy még műtéttel sem Iehett volna rajta segíteni. Ki kellett volna irtanom az egész embert, hogy eltüntessem ezt a rákos daganatot. Lassanként érzéketlen­nek mutatkozott minden hódolat és istenítés iránt. Faképnél is hagyott. Befolyásos rokonaival egy egyetemi tanárságöt térdeltetett és könyököltetett ki'magának. De ezzel sem érte be. Címek után kezdett futkosni. Jaj volt annak a betegé­nek, aki nem adta meg a címét. Egy operált kislányt, aki véletlenül csak doktor bácsinak szólította, fölpofozott a kór­házi ágyon s egy öregasszonyt, aki már eszméletlenül, a halál tusájában, élete utolsó perceiben, csak "nagyságos főorvos úrnak címezte, orrba öklözött. Ebben a címkórság­ban is csak kevés ideig lette kedvét. Még mélyebbre süly­­lyedt. Most ír. Legújabb regényének ez a címe: "A szerelem rabja . Szóval menthetetlen. Én legalább lemondtam róla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents