Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-05-23 / 21. szám

4. OLDAL. DETROITI MAGYAR ÜJSAG 1975. MÁJUS 23. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig /— Folytatás r— KOSSUTH LAJOS A regényesség (romantika) korának politikai vonatko­zású szakirodaimában Széchenyi István gróf után Kossuth Lajos méltán foglalja el a második helyet. Nemcsak idő­rendben követi, banem hatásában felül is múlja, mert nyel­vezetében magyarabb, lelkesedésében szenvedélyesebb, írásaiban is elsősorban szónok. Élete és munkássága ugyan­úgy a magyarság történelmének szerves részévé vált, mint Széchenyié, irodalomtörténeti vonatkozásban tehát róla is c^ak szakírói mivoltával kapcsolatban kell megemlékeznünk. 1802 szeptember 19-én a zempléni Monokon szüle­tett. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen és Eper­jesen végezte, jogot Sárospatakon hallgatott, ügyvédi okle­velét Pesten szerezte meg. Már az 1825-ben összeülő re­formországgyűlésen részt vett; Révay Ferenc báró özvegyé­nek megbízottja ,4) volt. Az országgyűlés befejeződése után, 1827-ben Zemplén vármegyében ügyvédi gyakorlatot kez­dett. Műveltségével, heves természetével és szónoki tehetsé­gével egyaránt hamarosan az érdeklődés középpontjába került. Az 1832-ben összeülő országgyűlésen, mint Vécsey Sámuel báró megbízottja, újból megjelent. Ekkor határozta el, hogy az országgyűlés tárgyalásairól tudósításokat küld a vármegyéknek. A tervezett Országgyűlési Tudósítások előállítását a pozsonyi kormányhatóságok sem nyomdai, sem kőnyomatos eljárással nem engedélyezték, ezért szán­dékát csak úgy tudta megvalósítani, hogy az országgyűlési tárgyalások megfigyelése céljából Pozsonyba gyűlt joghall­gatók (jurátusok) önkéntes közreműködésével a sokszorosí­tás kérdését tollba mondott kézírásos példányok elkészíté­sével oldotta meg. Az Országgyűlési Tudósítások -at országszerte szí­vesen fogadták. Kossuth remek stílusa, ellenzéki beállított­sága osztatlan sikert aratott. Amikor 1836-ban az ország­­gyűlési tanácskozások véget értek, Kossuth folytatta tudósí­tásait a megyegyűlésekről, amelyeket Törvényhatósági Tu­dósítások” címmel állított össze. A nádor ismételten megtil­totta, hogy tevékenységét folytassa, ezeket a tilalmakat azonban Kossuth nemzeti közsérelmeknek minősítette és fi­gyelmen kívül hagyta. Ezért 1837 május 4-én letartóztatták. A királyi tábla 3, a fellebbviteli hétszemélyes tábla 4 évi szabadságvesztésre ítélte. Fogsága idején sokat olvasott, megismerkedett a francia és angol államtudományi elmé­letekkel és megtanult angolul. Amikor 1840 tavaszán — másokkal együtt — kegyelmet kapott,* 75’ óriási népszerűség fogadta. Länderer Lajos pesti nyomdatulajdonos, aki meg­lehetős nehézségek dacára lapindításra tudott engedélyt szerezni, Kossuth Lajost kérte fel az 1841 január 2-án meg­induló Pesti Hírlap szerkesztésére. A lapnak hamarosan mintegy 6000 előfizetője lett. A “Pesti Hírlap” gyors elterjedését és egyre jobban fqkozódó népszerűségét Kossuth merész vezércikkei alapoz­ták meg. A 17. vezércikk után Széchenyi úgy érezte, hogy a közvéleményt figyelmeztetnie kell Kossuth elképzelései­nek aggályosságára. “Kelet népe címmel könyvet adott ki, amelyben Kossuthot azzal vádolta, hogy törekvéseivel for­radalomba, majd pusztulásba sodorja az országot. Kossuth Lajos röpiratban válaszolt, amelynek a Felelet gróf Szé­chenyi Istvánnak címet adta. Széchenyi vádjaival szemben v mérsékelt hangon, rendkívül ügyesen védekezett s ezzel az ország politikai vezetését végérvényesen magához ragadta. Amikor 1844 július 1-én <— Landererrel történt nézetelté­rése miatt a “Pesti Hírlap”-ot elhagyta,76 77 *’ már a lap sqerkeszítése nélkül is biztosítani tudta a hazai ipar támo­gatására hivatott “Védegylet ” 50.000 tagjának megszerve­zését, majd 1847-ben, mint Pest megye követe, az ország­gyűlésen yezető szelepének megteremtését. További politi­kai sikereit, amelyeket korábban kétségtelenül írásaival ala­pozott meg, tisztán szónoklataival érte el. Leghatásosabb, történelmi jelentőségű szónoki beszé­dét 1848 július 11-én mondta el, már mint pénzügyminisz­ter, a haderő megajánlása ügyében. Érdemes belőle hosz­­szabb részleteket idézni. Felkiáltja a halottakat Uraim! Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a hazát: e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. Ügy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a táro­gatót, mely felkiáltja a halottak, hogy ha vétkesek, vagy gyengék, örök halálba süllyedjenek; ha pedig van bennök életerő, örök életre ébredjenek. Uraim! Így áll e percben a nemzet önök kezében; és Isten kezökbe adta a mai határozattal a nemzet életét, de kezökbe adta a nemzet halálát is. Önök határozni fognak. De éppen, mert e perc ily nagy­szerű, feltettem magamban, uraim, nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez. Lehetetlen nem hinnem, lehetetlen nem megyőződve lennem, hogy bármiben különbözzenek is a vélemények e házban, a haza szent szeretete a haza becsületének, a, haza önállásának, a haza szabadságának olyan érzete, hogy azért utolsó csepp vérét is kész e ház feláldozni, mindnyájunkkal közös. És hol ezen érzés közös, ott buzdításnak helye nincs, ott csak a hideg észnek kell az esz­közök közt választani. Veszélyben a haza Uraim, a haza veszélyben van! E szót elég volna tán száraz ridegen kimondanom; mert hi­szen a szabadság napjának felvirradtával IehuIIot a homály a nem­zetről; és önök tudják, miként áll e hon. Önök tudják, hogy az országban rendelkezésünkre álló sorkatonaságon kívül közel 12.000 önkéntes honvéd sereg állíttatott. Önök tudják, hogy a törvényha­tóságok föl voltak szólítva a nemzetőrségi seregek mobilizációjára, miszerint legyen erő, mely képes megvédeni e hont és megtorolni a bűnt odalent a széleken. És e felszólítás a nemzetben visszhangra talált. Ha a nemzet nem érezte volna, hogy veszélyben van, nem talált volna ilyen visszhangra. Ez maga köznemzeti nyilatkozata annak, hogy a veszélynek érzete közös. De én azért mégis úgy gondolom, hogy köteles vagyok önöknek, uraim, nagyobbszerű vo­násokban csak és ezúttal nem minden apró részleteiben, a haza állapotának némi rajzát előterjeszteni. Amint a múlt országgyűlés eloszlott és az első felelős magyar minisztérium hivatalba lépett üres pénztárral, fegyver nélkül, hon­véderő nélkül: lehetetlen volt mély fájdalommal nem éreznie a nemzet állapotjának irtózatos elhanyagolását. Én egyike voltam azon számosoknak, kik éveken keresztül fi­gyelmeztették a halaimat és figyelmeztették a nemzetet: legyen igaz­ságos a nép iránt, mert késő leszen. Talán még a hazafiúságnak közös érzete és a közlelkesedés a késő szó átkának egész súlyát fejünkről elháríthatja; de annyi bizonyos, hogy elkésett a nemzet és a hatalom az igazságban s ezen elkésés miatt azon perc, mely­ben először volt igazságos a nép iránt, bomlásnak indított minden létező viszonyokat. (Itt Kossuth ismerteti a horvát ős szerb zendülést, vala­mint az osztrák kormány magyarellenes politikai magatar­tását, majd arra mutat rá, hogy az ország külföldi segítség­ben nem bízhatik. Mint valamikor Zrínyi Miklós a 1 örök áfium ellen való orvosság -ban tette, sorra veszi a szóba jöhető hatalmakat. Az angolok csak addig segítenének ben­nünket, amíg ezt a maguk érdeke kívánná. Franciaországra sem számíthatunk, mert úgy járnánk, mint a lengyelek, akiknek nincs többé országuk. A németek birodalma vi­szont még csak most van kialakulóban. Csak a magunk erejére támaszkodhatunk. Beszédét ennek megfelelően így folytatja:) “Önmagunkban kell az erőt keresnünk Tehát mert a veszély nagy, vagyis inkább naggyá lehető ve­szély vonul össze hazánk láthatárán, annak elhárítására önmagunk­ban kell az erőt keresnünk mindenekfelett. Élni csak azon nemzet fog, melyben magában van életerő; kit nem saját életereje, hanem csak másoknak gyámolítása tartogat, annak nincs jövendője. Én, uraim, ezennel egy nagyszerű határozatra hívom fel önöket; felhívom önöket erre a határozatra: mondják ki önök azt, hogy azon rendkívüli körülményeket, melyeknél fogva a hongyűfés rend­­kívüleg is egybehívatott, méltó tekintetbe vévén a nemzet el van határozva koronájának, szabadságának, önállóságának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni és hogy etekinletben oly alkut, amely a nemzetnek önállását, szabadságát legkevésbé is sérthetné, senkitől semmi áron el nem fogad, hanem minden méltányos kívá­­natokat akárki irányában is örökké teljesíteni kész. Hogy pedig ezen komoly határozatát valósítsa, miszerint be­csületes békét eszközölhessen, ha lehet, vagy győzedelmes harcot vívhasson, ha kell: felhatalmazza a kormányt arra, hogy a szükség­hez képest 200.000 fegyverest állíthasson, vagyis a jelen disponi­­bilis haderőt 200.000 főre emelhesse s evégett ezen első percben 40.000 embert mindjárt: kiállíthasson, a többit pedig úgy és asze­rint, mint a haza oltalmára a nemzet becsületének szüksége kívánni fogja. 200.000 embernek kiállítása, fegyverreli ellátása s évi tartása 42 millió forintba, 40.000 ember pedig 8-10 millió forintba kerül. Én, uraim, elő fogom e háznak majd a következő napokban terjeszteni, midőn ezen indítványom elfogadtatván részletesen lesz tárgyalandó, financiális tervemet, most előre kijelentvén: miként eszem ágában sincs a nemzettől kívánni, hogy 42 milliónyi adót fizessen, hanem úgy gondolom, hogy annyi adót viseljen, ameny­­nyit elbír s ha ez a szükséges költségeket nem fedezhetné, hitellel kell a hiányt pótolnunk. S e részben előlegesen is örömömre válik kijelentenem, miként tervem, melyet előterjesztek, oly adókulcsot foglal magában, mely azon erdélyi adókulccsal kombináltatván, mit Mária Terézia ezelőtt egy századdal megállapított, ennél ke­vesebb. S ha elfogadtat ik s teszen a ház külön intézkedést, hogy a végrehajtás körében sikertelenül ne enyésszék el a nemzet képvise­lőinek áldozatkészsége, a nemzet meg fogja azt bírni nagy terhel­­tetés nélkül s meg fogja menteni az országot. De amennyiben a hadierő kiállítására, mely a körülmények szerint szükséges leend, a kivetendő adók elegendők nem lennének: felhatalmazást fogok kérni arra, hogy hitel nyittassék a kormány számára azon határig, melyet a képviselők kiszabandnak; s azon határig vagy kölcsön, vagy papírpénz kibocsátása, vagy más financiális munkálat által segítsen az ország szükségein. A nemzet jövendője Uraim, én abban a vélekedésben vagyok, hogy azon határo­zattól, melyet a ház most indítványomra hoz, e nemzetnek jöven­dője függ nemcsak, hanem nagyrészben függ azon módtól is, ahogy a ház a határozatot hozni fogja. És ez az egyik ok. uraim, miért nem akartam én e kérdést a válaszfelirat vitatkozásaiba idomítva látni. Azt hiszem, midőn egy nemzetet minden oldalról fenyeget­nek, de sejti, érzi a bizalmat, hogy meg tudja, meg akarja, meg fogja magát menteni: akkor a haza megmentésének kérdését soha semmi kérdéstől nem kell fölfüggeszteni. Ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek — ez mindegy, — a minisztérium vóllozhatik, de neked maradnod kell, ó hazám, s a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért minden balmagyarázatok kikerülése végett, egyenesen, ünnepélyesen kinyi­latkoztatom, hogy midőn ezt kérem: adja meg a képviselőház a 200.000 főnyi katonát s az erre szükséges pénzerőnek előterem­tését . . . (Ebben a pillanatban Nyáry Pál felugrott helyéről, jobbját magasba emelte és hangosan azt kiáltotta: “Meg­adjuk! Erre a többi képviselő is felállt helyéről s esküre emelt jobbal kiáltották Nyáry Pál után: “Megadjuk! “Meg­adjuk! 7l) Kossuth mellén keresztbe tett karral, könnyes szemmel hallgatta végig az elragadtatott lelkesedés kitöré­sét, majd a csend helyreállta után mélyen meghajolt s a meghatottságtól reszkető hangon folytatta beszédét:) “Leborulok a nemzet nagysága előtt Uraim, mondani akartam még: ne vegyék e kérést a minisz­térium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; nem! A hazának megmentését akarta megszavaztatni. Kérni akartam még önöket, uraim, hogy ha van valahol ha­zában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár, szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel s várjon még egy kissé e kívánság, ne függesszük föl ezektől azt, hogy a hazát megmentsük. Ezt akartam még kérni, uraim, de önök felállottak, mint egy férfiúi s én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztal­tam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! * * * Tíz nappal a most idézett beszéd elhangzása előtt, 1848 július 1-én Kossuth megint a toll fegyveréhez nyúlt. Kossuth Hírlapja címmel politikai napilapot indított, a­­melynek szerkesztője Bajza József lett, vezércikkeit azonban Kossuth Lajos írta.7”’ Itt kell rámutatnunk, hogy korábban a Pesti Hírlap” - ban s most a “Kossuth Hírlapja -ban megjelent vezércikkei-1 vei a hírlapírás egészen új műfaját hívta életre, amelynek nyelvezete a regényesség (romantika) korszakának minden sajátosságát magában rejtette. Fáik Miksa79’ szerint “Kos­suth hírlapírói stílusa dús keleti színpompa, valódi déli tűz­zel párosult Ihűvös kert, telve a legbáfosabb virágokkal, me­lyeknek illata az olvasót annál jobban ehnámoroisítja, mennél tovább halad benne. ”80 81’ Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kossuth Lajos első­sorban szónok, mint prózaíró is — szinte állandóan beszéde' mond, szónoklatot ír. Ha ránk maradt írásait olvassuk és UJ SZOLGÁLATI SZABÁLYZAT A magyarországi fegyveres erők tagjai számára új szol­gálati szabályzatot adtak ki. Ennek alapján az elöljárók, parancsnokok hatásköre lényegesen kibővült. Fegyelemsér­tés esetén súlyosabb fenyítést is alkalmazhatnak, mert a szabályzat ellentmondás nélküli engedelmeskedést követel. Az új szolgálati szabályzat persze nemcsak a tisztek jogait határozza meg, hanem a sorkatonák kötelességeit és jogait is részletesen körülírja. Az elöljáró parancsnokok fenyítő joga ebben a részben különös megszorításokat szen­ved. Annak a mindenképpen csak helyeselhető alaptörvény­nek leszögezése után, hogy “fenyítést a fegyelemsértést el­követő katona meghallgatása nélkül kiszabni tilos”, kü­lönös megszorítás található. Ha a fegyelemsértő a párt, vagy a KISZ tagja, akkor a fenyítésre jogosult parancsnok­nak a büntetés kiszabása előtt ki kell kérnie a helyi párt­szervezet, illetőleg a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövet­ség) véleményét. A fegyveres erők rendeltetését az új szolgálati szabály­zat a következőképpen határozza meg: Hazánk függetlenségének és társadalmi rendjének, a dolgozó nép vívmányainak, a szocialista országok közössé­gének védelme, az egyetemes béke biztosítása, amelyet a lakossággal és a szociálista állam más szerveivel, továbbá a Varsói Szerződésben tömörült fegyveres erőkkel szoros együttműködésben és egységben valósítanak meg”. Ezek szerint a katonai szolgálatot teljesítő magyar fia­talokat a kommunista tömbön belül a világ bármelyik sar­kára elvezényelhetik! Harci feladatát pedig a katona, ha kell, élete árán is hajtsa végre. “Harcban semmi, még halálos veszély sem késztetheti arra, hogy az ellenségnek megadja magát. Egyébként a katonák részt vehetnek a politikai életben, aktívan szerepet vállalhatnak a közéletben is. Pihenőjükben az elöljárók nem zavarhatják őket, nem “tolhatnak ki ve­lük. Egyszerű polgári ruhát, vagy bemelegítőt viselhetnek, ágyra fekhetnek, rádiózhatnak. Szórakoztatásukat, magán­­tevékenységüket a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezi meg. A laktanyai pihenés közben azonban a katonák sze­szes italt nem fogyaszthatnak s a sorkatonák a laktanyában gépkocsit sem tarthatnak. tudjuk, hogy Kemény Zsigmond báró véleménye szerint csodálatosan szép” hangjának “a suttogástól kezdve a legélesebb hangokig saját varázsa és “ellenállhatatlan, majdnem hódító hatása volt, akkor megértjük páratlan si­kereinek titkát, amelyeket szóval és tollal elért. Kölcsey Fe­renc iskolájában tanult, a szív politikusa lett, de “szenve­délyesebb, virágosabb, patetikusabb, mégis könnyedebb nyelven beszélt és írt prózát is. Számkivetésében szónoki képességét angol nyelven is bebizonyította, de magyarul már nein érvényesíthette, tollát azonban szinte élete végéig fáradhatatlanul forgatta. Helfy Ignác rábeszélésére meg­írta emlékiratait, amelyek Irataim az emigrációból címmel jelentek, meg s arról tanúskodnak, hogy Kossuth Lajos a magyar prózai szakirodalomnak mindvégig remekíró szám­ba menő művelője maradt. Mint tudjuk, az olaszországi Torinóban, 1894 március 20-án húnyt el, de szelleme a magyar írástudókat azóta is állandóan foglalkoztatja, ihleti. JEGYZETEK 74* A régi alkotmány szerint a főrendek akadályoztatásuk ese­tén megbízottakat küldhették maguk helyett az országgyűlésre. Az ilyen megbízott (ablegatus absentium = távollévők kiüldöttje) a mai képviselőháznak megfelelő alsóházban, a követek (megyei és káp­talani kiküldöttek) házában jelenhetett meg. 75) Az 1839/40-i országgyűlés Deák Ferenc vezetésével a po­litikai foglyok kiszabadítása érdekében erélyes mozgalmat indított, amely sikerrel járt. A király a politikai foglyoknak kegyelmet adott. 76) Az új szerkesztő 1844-ben Szalay László lett, akit 1845-ben Csengery Antal, 1849 január 4-én pedig Jókai Mór váltott fel. Jókai már főszerkesztő lett. Segédszerkesztője Szilágyi László voít. 77) A jelenet meglepően hasonlít arra a korábbi országgyűlési jelenetre, amely 1741 szeptember 11-én játszódott le ugyancsak Pozsonyban, amikor a karok és rendek a fiatal Mária Terézia ké­­résére kardot rántottak s úgy kiáltották egy szívvel-Iélekkel: “Vitám et sanguinem pro rege nostra, Maria Theresia!” 78t A * Kossuth Hírlapja -nak mindössze 156 száma jelent meg. Az utolsó számot 1848 december 31-én adták ki. Munkatársai közt Ábrányi Emil, Garay János, Hunfalvy Pál, Szabó Károly, Szatbmáry Károly, Szeberényi Lajos és Wesselényi Miklós báró is helyet foglalt. 1848 december 21-én Czuczor Gergely is ebben kö­zöltette Riadó” című költeményét, amelyért 6 évi várfogságot kapott. 791 Fáik Miksa (1828-1908) kiváló író, politikus és hírlapíró volt. Előbb az “Oesterreichische Zeitung”, később a “Wanderer” című bécsi lap vezércikkeit írta, a Döblingben tartózkodó Széchenyi István gróf bizalmasa lett. Több magyar könyvet is kiadott. 80) Révai Nagy Lexikona, XII. kötet, Budapest, Révai, 1915., 74. oldal. 81) Helfy Ignác (1830-1897) író, később országgyűlési képviselő volt. A szabadságharc idején Kossuth Lajos irodájában dolgozott. Kossuth Irataim az emigrációban” című művét is ő rendezte sajtó alá. i—i Folytatjuk <-> Báchkay Béla: A MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG 1975. ÉVI KÖZGYŰLÉSE TORONTÓBAN A kétmilliós metropolissá fejlődött 1 orontó hű maradt eredeti indián nevéhez: gyülekező hely ahová a közelmúlt­ban a szélrózsa minden irányából gyűltek össze a magyar cserkészek. Idei közgyűlésük színhelyéül már azért is To­rontót választották, mert a magyar cserkésziet alapításának 65. és cserkészetünk külföldi átmentésének 30. évforduló­jára Toronto határában rendezik augusztusban a Jubiláris Jamboree-t. A St. Clair Avenue West legimpozánsabb épületé­ben, a közelmúltban létesült Magyar Kultúr Központ palo­tájában játszódott le a két napos cserkésztalálkozó. A Ma­gyar Kultúr Központ valamennyi termét a cserkészek ren­delkezésére bocsájtotta. Ferentzy Tibor, az ontariói világvá­ros aranyszívű inyesmestere a pompás esti banketten ma­ga látta vendégül az 500 főnyi közönséget. A közgyűlésen dr. Némethy György egyetemi pro­fesszor elnökölt. Megnyitójában összegezte azokat az ered­ményeket, amelyekre cserkészetünk immár négy világrész­ben tekinthet vissza. A bajor hegyek között az egykori "Sa­sok vezetőinek kezdeményezése 30 évvel ezelőtt olyan átü­tő sikerű volt, hogy Dél-Amerikában, Ausztráliában ma már 25 éves jubileumot ünnepelhetnek az eredményeikre, céltudatos és állhatatos munkájukra méltán büszke csapa­tok. . ! Bodnár Gábor ügyvezető elnök rendkívül alapos és a továbbfejlesztés szempontjából lényeges beszámolójában kitért a célkitűzések és a még megoldásra váró problémák megannyi pontjára. Három évtizedes irányításával, a cser­készet és a cserkészet által szorgalmazott anyanyelvi és m,a­­gyarságismereti program ma már olyan világméreteket ölött, hogy kevés intézményünk hagy maga után olyan, pemzeti kincset, mint a cserkészet, amelynek neve fogúlommá vált mindenütt, hol magyar él. Változatos, a száraz adatokat olykor költői mezben előadott beszámoló 8 oldalra terjedő olvasmány, amelyből kicsillan legnagyobb gondja is: a be­vált vezérkar utánpótlását már most kell intézményesen elő­varázsolni, hogy a cserkészmozgalom második három évti­zede méltó lehessen az eddigiekhez. Jelentésének koronája­ként Nyírő Józsefnek az anyákról szóló klasszikus szépségű méltatását idézte, mert hiszen a magyar cserkészmozgalmat hiába keltették volna férfiak életre: az anyák kitartása, ál­dozatvállalása és hathatós segítsége nélkül az nem terebé­lyesedhetett volna minden magyar szívet gyönyörködtető tölgyfává. Dr. Chászár Ede, a cserkész-külügyek nagyszerű hu­morú intézőjének beszámolójából örvendetesen állapíthatta meg mindenki, hogy ma már a befogadó országok hatalmas cserkészintézményei a mi cserkészmozgalmunkat teljesen egyenrangúnak tartják. Bájos mozzanatokat elevenített fel Chászár Ede rendkívül színes világjárásaiból. így pl. ahol csak megfordult arablakta országokban egy-egy küldöttsé­günk, zöld cserkész nyakkendőjük láttára (mivelhogy az a Próféta színe, amit csak kiváltságos néhányan viselhetnek) mélyen meghajol Allah minden hívője, Az árvalányhajal pedig tolinak képzelik a bennszülöttek s így náluk a magyar cserkészeknek törzsfőnököket, fekete fejedelmeket megillető tisztelet jár a legsötétebb Afrikában. Sorra következtek a kipróbált vezérkar kitűnőségei je­lentéseikkel. Megannyi tapasztalt, dedikált cserkésztiszt, akik különböző feladatkörökben minden szabad idejüket feláldozva szolgálják ifjúságúnk magyarnak megtartását. Beodray Ferenc vezetőtiszt impozáns statisztikájából meg­tudhattuk, hogy Ausztriától Ausztráliáig összesen 80 csa­pat működik, viszont a működő és igazolt cserkészek száma 5,131 világszerte. Egyre nagyobb százalékban szerepelnek a már külföldön születettek és éppen ez mutatja a mozga­lom vonzóerejét és a magyar jövő szempontjából páratlan fontosságát. Bócsay Zoltán, a magyarságismeret! tanfolyamok ve­zetője és Bócsay Zoltánná, a kiscserkészek vezetőit kéjpző táborok lelke, munkatársaik áldozatos ügyszeretetét emel­ték ki elsősorban Vareska Andreá-1, ,—< akik a zsenge emberpalánták szívébe oly odaadó szeretettel csöpögtették el a cserkészet szeretetét, hogy ezzel évtizedekre biztosítot­ták ifjúságunk vonzalmát a magyarság iránt. Dr. Forgách Péterné Papp Klára, mint a cserkész és nyári iskolák tanfelügyelője, örvendeztette meg hallgatósá­gát azzal, hogy a beiratkozottak száma kétszeresére emel­kedett. Derka Attila gazdasági jelentésében kiemelte, hogy Mindszenty József bíboros, S^athmáry Lajos (Chicago) és Bakács Lajos (Ausztrália) nagylelkűsége folytán összesen 23.500 $-os adomány segítségével a Sík Sándor Cserkész­­park új épü lettel, villanyvilágítással, megnagyobbított konyhával gazdagodott, a cserkész-ismereteket terjesztő kö­tetek száma pedig 16,000-eI emelkedett. Csoda ezekután, hogy a közgyűlés egyhangúlag újra­választotta a tisztviselőket? A banketten dr. Nagy György, a Kanadai Magyar Szövetség elnöke, fordulatosán mutatta be Tűz Tamás ne­ves papköltőnket, az ünnepi szónokot, aki erre az alkalomra írt költeményével és a budai Hárshegy cserkészparkjában töltött táborozásának emlékével elevenítette fel az óha­zai cserkészet világviszonylatban is kimagasló, történelmi jelentőségét. Jaschkó Balázs jezsuita házfőnök. Jámbor La­jos, a kanadai cserkészkerület vezető tisztje és Endes László, a Magyar Ház létrehozásában oroszlánrészt vállalt, derék hazánkfia, a Igapróbb részletekről is gondoskodtak. A vasárnapi szentmise és istentisztelet után a cser­készek az Ontario-tó partján lévő Budapest Park szabad­ságharcos emlékművéhez vonultak zászlóikkal. Ott dr. Mattyasovszky Zsolnaly Miklós, a Cserkész Szövetség tisz­teletbeli elnöke, ezúttal is mélyenszántó gondolatokat he­lyezett a messze földről Torontóba érkezettek tarsolyába megszívlelendő utravalóul. ! Czuczor Gergely: ÍTÉLŐSZÉK ELŐTT Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: Azt se követelheti! Főbe lőhet, nyakaztathat, Bitófára fölak aszthat, Ö erősebb, tegye megl De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek! (1849)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents