Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)
1974-03-15 / 11. szám
2. OLDAU. ' DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1974. MÁRCIUS 11 DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÓTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra közölt) Telephone: (313) 935-4666 ' ELŐFIZETÉSI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre...........$12.00 For one year .. $12.00 Fél évre ............... 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám ___ 0.20 Each copy............ 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio Móra Ferenc: THÖKÖLY PRÍMÁSA Csikaíónak hívták, híre-neve máig fönnmaradt a szegedi cigánysoron. Mert szegedi cigány volt Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda. Szép békességben éldegélt kidőli-bedőli viskójában, a város szélén. Igen jámbor ember volt, világéletében nem hadakozott mással, csak a szúnyogokkal, azokkal is csak akkor, mikor esténként nagy rajokban fölgomolyogtak a tiszai nádasokból. Akkor is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elővette a hegedűt. — No, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika <— húzta végig a lószőrt juhbélen. Mire harmadszor húzta végig, akkorra már hetedhét ház ellen zümmögtek a szúnyogok. Arra aztán Csikaló sietett letenni a hegedűjét. <-* Tudtam, hogy ettől kihull a fogatok <— vigyorgoli utánuk a szúnyog-muzsikásoknak. tisztában volt vele maga is a jámbor, hogy nem hegedűre termett, azért nem is sokat nyeggette a szárazfát. Egész nap ott sütkérezett a fűben: ha megéhezett, leszaladt a 1 iszára cigányhalért <— annyi volt még akkor abban a hal, hogy kalappal lehetett lógni. Annyit incselkedtek a cigánnyal tulyimutyisága miatt az atyafiai, hogy egyszer kapla magát Csikaló, hóna alá szorította a hegedűjét, és úgy hálát ^fordított a cigánysornak, hogy még a sátorponyvatól se búcsúzott el. Hetekig-havakig bolygotl a világban, míg egyszer valahol portyázó kurucokkal találkozott össze. Nagyon megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék, azok is kedvüket találták a figurás cigányban, vitték is mindjárt a táborba a fejedelem elé. Csik alónak egyszerre tüzelni kezdte a félsz-láng a bokáját, hogy a hatalmas kuruc királyt meglátta. Ez pedig nevetve ütött a vállára a reszkető cigánynak: — Hol termettéi, te rezgő nyárfa? .— Szaladjváron sülettem, naccságos fejedelem -— pislogott sebesen Csikáló. — Hát akkor mi szándékban jársz itt? ,—■ mosolyodott el I hököly. r— Be akarok állni kurucsnak — kezdeti bátorkodni Csikaló. r— Ügy érzsem engem azs isten is katonának teremtett. _ No, majd megválik, fiam .— mondta barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsolatot, hogy ültessék lóra a cigányt. — Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék lenni — jajve,székelt Csikaló. — Nem sívelem azs olyan állatot, amelyik elül harap, hátul rúg. A fejedelem egyre jobban mulatott a cigányom. Azt mondta neki, legalább muzsikáljon egyet. ,—’ Jaj, akkor inkább lóra ilek — gondolta Csikaló, de azért engedelmesen előkapta a hegedűt, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a fejedelem megint elnevette magát, hanem most már bosszúsan. — Hát akkor inkább csak gyalog kuruc légy, Csikaló. I íanem ha még egyszer megtudom rólad, hogy hozzányúlsz ahhoz az ijesztgető hegedűdhőz, akkor Iehúzatom rólad a zöld atillát. Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli kuruc vitéznek öltözve a íádáj a fenekére rejtette a hegedűjét, úgy kopogott rajta a könnye, mint a záporeső. — Hej, hegedű, hegedű, akit én soha meg nem becsültelek, vagy veslek én téged a kezsembe többet, vagy sei Bizony, többet vette pedig, mint azelőtt. Derék vitéz lett belőle, a lóval is megbarátkozott, a kardot is tudta forgani, de mentül jobban beletanulta magát a katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve az eltiltott hegedűért. De azért beletelt vagy fél esztendő, míg elő merte venni. Szép holdas éjszaka volt, valahol a Vág mentén táboroztak, tücsökszót hordott a szél a rónák felől, a fülemülék csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelőször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan előszedte a hegedűt, a sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva, keresztüllopódzott vele az alvó őrszemeken.-—- Drágám, gyenyerím —- gügyögött neki, mint a gyermeknek, s messze ellopódzva, valahol bent az erdő mélyén sírva, nevetve, elkedett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak, a fülemülék is e I hallgattak már, s ő még mindig cin cogott. S mikor a fülemülék újra megszólaltak, a cigány hajnalszürkülésén újra visszalopódzott a táborba. S attól fogva, akármerre jártak. Csikaló mindig kiszö kött a kurucok közül, valahányszor szerit ejthette. Nádasok közt, erdők mélyén, sziklák közé bújva, mohos váromladé kokon ki-kimulatta magát a hegedűjével. S ezt olyan ügyesén csinálta, hogy sose gyanakodott rá senki. A-fejedelem azonban, mikor egyszer megint a szeme elé került a cigány, rákiáltott: »—< Hé. Csikaló, megvan-e még a hegedűd? — Régen szalonnát pirítottam én már annál füllentette egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány. — No, azt okosan tetted «— ment tovább a fejedelem. Akkoriban valahol a Mátra körül jártak, ott is crte őket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak az őrtüzek, ki is aludtak nemsokára. Híre se volt azon a tájon ellenségnek nem volt mitől tartani, nyugodtan adhatta át magát mély álomnak a fáradt hadi nép. Mikor a fejedelem sátrában is kialudt a mécses, Csikaló fogta a hegedűjét, lábujjhegyen végigosont az alvó kalóriák |*ö$t, lehajtott fővel ballagott az erdők leié. í zen az éjszakán különös gyöngédséggel szorította magához a hegedűt. ,—■ Eltagadtalak, eltagadtalak -— simogatta bocsánatkérőn, s már előhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsőtétedett a feje fölött a holdvi lág. Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre. Sűrű fekete felhő úszott a feje fölött, de lurcsa felhő volt az nagyon, mert a suhogását is lehetett hallani. Aztán második, harmadik felhő is jött az erdő felől, s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta: ,—■ Kár, kár! — Nini, hiszen ezsek varjak! i— kapott észbe a cigány. Márpedig a varjak nem szoktak éjszaka röpködni. Különösen seregestül. Ezeket az erdők mélyén álmukból verhették föl! — I alpra husárok! Hátunkon, azs ellenség! — kiáltott lorkaszakadtából Cs ikaló : ahogy visszaszaladt a táborba. De bizony a huszárok aludtak mind a két fülükre. Olyan biztonságban érezték magukat, mint az anyjuk ölében. Még a fejedelem sátrai előtt is horkoltak a strázsák. Nem vették észre, mikor Csikaló fölemelte a sátor ponyváját, és elfojtott hangon bekiáltott: — Naccságos fejedelem, jönnek a labancsok! Meg se moccant a fejedelem se. ,—■ No dádé, soruls most, mint ürge a lukba — kapott a fejéhez mind a két kezével a cigány, és kiejtette hóna alól a hegedűt. De föl is kapta mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok éneke: Édes hazám, Magyarország, De szomorú a te orcád, Könnyel sózod a kenyered, Nehéz átok lakik veled. A cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos rezgése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Mire felkészültek, a labancok előbukkantak az erdő bői, s félóra múlva Véres fejjel szaladtak vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett vezérestül. Éppen jó reggelt integetett a hajnal szép piros kendője az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára megölelte a cigányt. ,— Derék hegedűsöm .—• mondta neki —, el nem hagylak halálos holtomig. Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy halálig együtt ették a bujdosók kenyerét. ÁLLATBARÁTOK í rta: Vaszary Gál >or LINCOLN CABINET SHOP BÚTOROK JAVÍTÁSA SZÉK, ASZTAL, EBÉDLŐ JAVÍTÁS ÉS ÚJJÁALAKÍTÁS HUSVÉTRA KONYHAAJTÓK ÁTJAVITÁSA UJ AJTÓK ÉS FIÓKOK 3030 FORT STREET LINCOLN PARK, MICH. TELEFON: DU 2-1242 March 15, 22, 29, Ápr. 5, 1971 Tihamér bejött a kávéházba a kutyájával és ez valahogy elindította az állattörténeteket. I ihamér azzal kezdte, hogy az ő kutyája egészen különös kutya, sőt, valahogy nem is kutya, ő feltétlen hisz a lélekvándorlásban, mivel a kutyájának emberi szeme van. Nézzük csak meg mi is ... . Hé, Paradicsom! De a kutya nem akart kimászni az asztal alól. hogy megmutassa emberi tekintetét. Mellesleg senki se volt rá kiváncsi. Már mind a ketten el is kezdtünk egy egészen más témát, de Tihamér megint csak közibünk dobta a kutyáját. ,— Paradicsomnak egyénisége van, .— folytatta tovább. Lassanként mindent meg kellett tudnunk róla. Például, ha nincs húsétel a háznál. Paradicsom veszi a kalapját és elmegy sétálni, előzőleg persze elvesz a kredencről egy hatost, és vesz magának valami ennivalót. Ebéd után pedig megrántja Tihamér nadrágját, hogy .—■ Gyerünk, öreg, egy kis ebédutáni szundításra. Arról ne mis beszél, hogy a papucsát odahozza, lemegy a trafikba szivarért, (persze kiválogatja a legjobbakat) ,— mert ezek már közhelyek. De Paradicsom egyszerűen fantasztikus dolgodat tud. — Jól figyeljetek ide! — mondta és előhúzta az asztal alól Paradicsomot. <—< Ez a kutya kiolvassa a gondolataimat — és merően nézni kezdte, de Paradicsom rögtön unottan lehunyta a szemét. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy Tihamér meglepően hasonlít Ödön barátomra, akinek szintén fantasztikus képességű állatai voltak mindig. Például a kanárimadara délutánonként karonfogva sétál a sziámi macskával a lakásban, és egészen okosan elbeszé Igét vele a mai politikai helyzetről. Ekkor már a fél kávéház körülöttünk ült és a legképtelenebb állattörténeteket mesélték el. Szóbakerült egy Bogárka nevezetű macska, aki iszákos életet élt. Amikor már nem volt több pénze, megfojtott egy öregasszonyt és a vagyonát elásta. Persze időnként, ahogy szüksége volt rá, kiásott egy-egy ékszerdarabot és azt értékesítvén, elment mulatni. Egy L ,urkó nevezetű dakliról azt mesélték, hogy két hét alatt megtanult angolul, és igen csodálatos módon ezt egész életén át mélységes titokban tartotta, nem hogy még hencegett volna vele. Meséltek egy orosz agárról is, aki tele volt adósságokkal, annyira, hogy már mindenki előre sejtette, jó vége nem lehel a dolognak. így is történt, mert beleszeretett egy japánpincsibe, erre búskomor lett, és szivén lőtte magát. Jóska barátunk azt magyarázta, hogy a tehetség és az ész neki nem imponál, de annál inkább a szivjóság és a jómodor. Például az ő kutyája (mellesleg Arankának hívják) nem hortyog, ebéd után nem szivarozik, ha hazajön megtörli a lábait a lábtörlőbe, és jó egészségükre kívánja az ételt. Hát ez Aranka, ha éppen tudni akarjuk. ,—• Ez mind semmi, — szólt közbe egy barátunk, aki éppen akkor érkezett, és rögtön belevetette magát a társalgásba. — Az enyémet hallgassátok meg. Mindnyájunkat szerel és becézget. Aki beteg, annak az ágya mellől el nem mozdulna éjjel-nappal. Maga néz utána, hogy az orvosságát bevegye. Ha elfogy a pénzünk, ad az ő saját megtakarított pénzéből . . . ,— Hogy hívják ezt az állatot/ — szólt közbe Tihamér. ,— Tihamér, légy szives és talán moderáld magad. — De hogy hívják? — Janka? — Janka? — Most fontos ez? Hagyjátok Oszkárt beszélni . . . Na és mit tud még Janka? !— Janka még soha vissza nem válaszolt senkinek. Csendben és szeretetben él a környezetünkben. A családi élet kellemetlenségeit mindig magára vállalja. Akár hiszitek, akár nem, ő tölti ki az adóiveinket, ő tárgyal a hitelezőkkel . . . Ha este lefekszik, és reggel felkel, mindnyájunkat megcsókol ... >— Megáll az ember esze . . . <— Na, igen! — Hogyan? I i a kutyátokkal csókolództok? — Ki beszél itt kutyákról? Nincs is kutyám. ,— Hát kiről beszélsz te tulajdonképpen? — Az anyósomról, akit imádok . . . Azt hittem, hogy itt most a csodálatos anyósokról volt szó! . . . HAJNALI TÁJÉKOZÓDÁS — Te mit gondolsz, hol vagyunk most? Tenálad, vagy nálam? — Nem tudom . . . De úgy hallom, hogy jön egy aszszony. Mindjárt kiderül minden. BARÁTI FOGADÁS i— A fejemet teszem rá, hogy nekem van igazam. — Én meg az egész pénztárcámat. * — Jó vicc, hiszen az üres. — Éppen azért. így egyenlő a fogadásunk. KELLEMES ÜZENET Egyik búvár a másikhoz a viz alatt: ,— I e, a kapitány azt telefonálja, hogy nem érdemes felmennünk, mert a hajó süllyed. VENDÉGLŐBEN <— Pincér, ha ön egyszer megöregszik és nyugalomba vonul, ne felejtse el figyelmeztetni utódát, hogy én rendeltem egy rántott halat és még mindig várok rá. BÍRÓI bölcseség A zanzibari szultán egy este baráti körben bakkaratot játszott. Éppen egy nagy összeg nyereményt akart besöpörni, mi kor egyik vendége, egy angol újságíró tréfásan megszólalt: — Te nem teheted ezt meg, ó, próféta helytartója, hogy elteszed ezt a pénzt. A Korán megtiltja ezt! Mikor'a szultán ezt hallotta, nagy lélekjelenléttel for dúlt szomszédjához, egy bíróhoz és megkérdezte tőle; r— Te hivatásos bíró vagy. mondd meg, szabad elvennem ezt a nyereséget vagy nem? A bíró erre igy felelt:-— Ha becsületesen játszottál, ó próféta helytartója, akkor nem szabad elvenned a pénzt, mert a Korán tiltja a szerencsejátékot. De ha csaltál, ó uralkodó, akkor ez nem szerencsejáték, hanem a te egyéni ügyességed. Ebben az esetben el teheted a pénzt. — Te vagy a legbölcsebb bíró a világon. — szólt a szultán és mosolyogva tette el a nyereséget.A SKÓT EBÉD Nagy vendégség van a skótéknál. Különböző* előételek jönnek egymás után. Minden egyes előétel előtt azonban bejön a szakácsnő és mekérdi a háziasszonyt: — Asszonyom, hozhatom a csirkét? i— Még nem, majd későbben <— hangzik állandóan a felelet. A vendégek meg sem kóstolják á nagytömegű előételeket, mert várják a csirkét. Végre a háziasszony nagy ke-| gyesen megengedi, hogy most már hozhatják a csirkét. Ekkor beállít a szakácsnő egy eleven csirkével, ráállítja azt az asztalra, hogy a morzsákat felszedegesse, nehogy azok kárba vesszenek. f ÚJ RENDSZER ■m Egyik tengerentúli országocskában kimondják a népi demokráciát és elnöknek megválasztják a népszerű disznópásztort, akinek első dolga hadat üzenni a szomszédos ka pitalista országnak. Meg is írja a hadüzenetet és átadj titkárjának, egy korábbi egyetemi tanárnak. A titkár áto vassa az írást és kínos zavarral mondja: — Bocsánat elnök úr, de az utimátum! szót csak e< 1-JeI kell írni . . . JÓ PÉNZTÁROSNŐ — Kisasszony, tévesen adott vissza! Nekem to. jár . . . — Bocsánat, de tévedni emberi dolog! I — Az igaz, de maga mindig téved é§ mindig a gajái javára ... . < A SZUEZI-CSATORNA MEGNYITÁSA A Szuezi-csatorna -— a szakértők véleménye szerint — már soha nem nyeri vissza hajdani gazdasági fontosságát, j Időközben ugyanis számtalan olyan hajóóriást —^ főleg tank- j hajót ,— építettek, amelyek nem tudnak áthaladni a szűk és aíacsonyvízállású csatornán. A 60 ezer tonnás hajó a 1 legnagyobb űrtartalmú, amely még áthaladhat a csatornán. / (A tankhajók 100.—400 ezer tonnások). Az egyiptomiak már felkértek egy hamburgi hajóépítő céget, hogy kezdjék meg a csatornában elsüllyesztett hajók kiemelését. -PAINT SALE L U C I T E Reg. $ 9.00 $498 GALLON Colors only CLOSE OUT SPECIAL OZITE TOWNAIRE CARPET TILE 69 c value 33 ^ eacii WHITE PLASTIC WINDOW SHADES 3 DAYS <140 ONLY * ( ODDS-ENDS QUART CANS OF PAINT Q4L c OT VALUES TO $ 2.50 PARK FLOOR COVERING & PAINT STORE 1705 FORT STREET, LINCOLN PARK WArwick 8-5908 » HOURS: Mondays, Thursdays, Fridays, 9 to 8 Tuesdays, Wednesdays, Saturdays, 9 to 6 OFFICE FURNITURE Complete Office Planning and Decorating Service NOW FEATURING A COMPLETE LINE OF STEELCASE Business Equipment DESKS — CHAIRS — FILING CABINETS also many other Nationally Famous Brands Carpeting * Draperies * Partitions * All Accessories Visit our display showroom A Financing Available LINCOLN OFFICE SUPPLY 1456 FORT (Nr. Southfield), Lincoln Park - 382-6900 AL MILLER CARPETS WE SPECIALIZE IN HOME SERVICE ONE OF DOWNRIVERS OLDEST CARPET MEN BANK AMERICARD 2425 Fort St., Wyandotte, Mich. AL MILLER PHONE: 284-0566 MEGHÍVÓ A detroiti magyar egyházak és társadalmi egyesületei közös rendezésében március 17-én, vasárnap du. 3 órai kezdettel tartandó MÁRCIUS 15-i EMLÉKÜNNEPÉLYRE a Szent Kereszt róm. kát. Egyház márványtermében (8423 South Street). * * * MŰSOR Amerikai himnusz — Ambrus Zoltán vezetésével énekli a közönség Zongorán kísér: Vitéz Edéné. Megnyitó ima: Ft. Dr. Nyika Béla. Petőfi Sándor: "Nemzet dal —Előadja Gergics florián. Schumann: Papillons zongoraművét előadja Szala) Zsuzsa. Magyar Táncok — a detroiti Hungária fánccsopqrt bemutatásában. Ünnepi beszéd — Ft. Király Kelemen. I legedűszámok — Bodó Lajos hegedűművész, zongorán ki sér Vitt Edéné. Versek — Zsigmondi Zoltánná előadóművésznő. Záróima — Nt. Asbóth Gyula. Magyar himnusz ,— énekli a közönség. Műsorvezető: Danner Péter. March 15, 22, 1974 March 1, 8, 15, 22, 1974 March 8, 15, 22, 29, 1974
