Detroiti Magyar Ujság, 1973 (63. évfolyam, 10-50. szám)
1973-10-05 / 38. szám
4. OLDAL DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1973. OKTÓBER 5. HÁBORÚ - BORZALOM írta: Kömény Juha Az északkeleti offenziva heves és vérengző volt. A magas fűben még az apró vadak is megbújtak, a távolról odaírni lat szó ágyúdörgés hangjától, a repülő srapnelszilánkok elől. Egész éjjel esett az eső, a fű vizes volt és alatta a föld valóságos sártenger. Konkoly Pista érezte, hogy szája, orra eltömődött a nedves földtől, de csak kúszott tovább, hogy biztos helyre találjon és ne ütközzék a villamossággal telített szeges huzalba. Fejében ezer gondolat motoszkált. Természetesen Marikára gondolt. Vajon fogja-e még látni a jó kis feleségét az életben és a két éves kicsi Verőnkét? Amikor egy ember életveszélyben van, akkor szeretteire gondol és önmagát sajnálja, hogy nélkülözi őket. Már kívánta, hogy bár megsebesülne és a betegtranszporttal hazaküldenék. Közben csak kúszott, kúszott és lélekben otthon járt Budapesten Marikánál. A fű az arcát csiklandozta és teljesen átnedvesedett rajta nemcsak egyenruhája, de fehérneműje is. Arra gondolt, hogy talán megfázik, talán sikerül tüdőgyulladást kapnia és betegállományba kerülni és haza, haza . . . Veszedelmes helyzetében egy vékonyka hangot hallott, egy gyermekhangot. Amikor a hang irányába nézett, egy leánykát látott, aki csalánt szedett a fű között. A szegény lakosság a csalánból főzeléket készített. A srapnellek belövései mind közelebb kerültek hozzájuk és Pista mintegy ötven lépésnyire volt a kisleánytól. Látta jól, mely irányból jönnek a lövegek és a gyermek éppen a Iőtávolság középpontjában állt. Híres jó tornász volt valamikor az iskolában és kúszva sietett a kisleány felé, akit derékon kapott és be- Ielökött a magas fűbe. Magyarul mondta neki: —i Te őrült! Nem látod, hogy lőnek? Meg akarsz halni ? A leány nem értette, mit mond a magyar katona és tört németséggel válaszolt: — Mi történt? Miért dobsz a földre? — Pista nem hallgatott reá, hanem magával vonszolta, amig egy bokorhoz nem értek, amely némi védelmet látszott nyújtani. A lövegek megszűntek repdesni körülöttük és ők ott feküdtek egymás mellett a földön. Pista karjaiban tartotta a kis leányt, aki szepegett, de nem szólt már. Most értette csak meg, hogy az idegen katona megmentette az életét. A föld vizes volt, a fűből kissé dohosán áradt a szag és Pista elengedte a gyermeket. Most nézte csak meg. A nap kisütött és az ellen ség elvonult. Nem is vették őket észre, mert arra nem is gondoltak, hogy a magas, vizes fűben valaki meglapulhat. Pista csak most érezte, hogy ő maga is reszket és magához szorította a leányt, aki tizenöt-tizenhat éves Iebetett, de olyan gyengécske volt, mini egy gyermek. Szeme azonban úgy ragyogott, mint egy nőé. Kacérán nézett az idegen férfire. Arcában vágy volt és Pista nem lett volna 28 éves, fiatal vérmes magyar ember, ha ezt észre nem veszi. Ez a nézés kínálkozás volt. Fegyelmezni kívánta magát, de erre nem volt képes. Aki a vérgőzős harctérről jön, abból hiányzik az önfegyelem, a meggondoltság. A leány felkínálta magát és Pista hirtelen elfelejtette, hogy Magyarországon felesége és gyermeke van. Annak, aki az életéért harcol, nem jut eszébe a múlt. az nem gondol a jövőre, csupán a jelenre. Megl epetéssel tapasztalta, hogy a gyermekleány életében nem ő volt az első férfi. Hiszen a falucskán keresztül annyi harc vonult, annyi vihar, hogy magával sodorta a fiatal leányokat is. Zsebében kotorászott, valamit keresett a leánynak. Nem talált mást, csak egy törött cigarettát. Azt kínálta oda neki és a leány elfogadta. Amikor gyufát akart neki adni, a leány fejével nemet intett. Kivette a papírjából az összetört dohányt és szájába vette, úgy rágta, mint Magyarországon a cigányok rágják. — Hogy hívnak téged? ^- kérdezte a katonát. Pista a nevem! ^ mondta a férfi, mire a leány magában többször isfüételte: Pista, Pista . . .”, azután hangosan nevetni kezdett. — Honnan jöttél ide? w Budapestről! De előbb sok helyen jártam ezen a vidéken. — Óh, oly sok katona jött ide, akik azt mondták, hogy magyarok. Jöttek németek is, de én jobban szeretem a te fajtádat, mert barátságosabb, nevetősebb. Azok a nagy német katonák olyan komolyak. Félek tőlük . . . De tőlük tanultam meg beszélni és ennek örülök, mert te bizonyára nem tudod a ruszki nyelvet. . . Ebben igazad van! Én riem tudok oroszul, jó hogy te tudsz németül egykeveset és így megértjük egymást. Pista reánézett a kisleányra és figyelte vékonyka karocskáit, kicsi lábát, sovány nyakát és hirtelen szánalmat érzett. Szíve mélyén bánta, hogy rátámadt a Icl'myra, noha nem ő volt az első. Tudta ő jól, milyen szegény a nép és ez a kis vézna gyermek is a háború áldozata. Ö maga sem tudja, milyen szomorít az élete. I — Mi a neved? ,—■ kérdezte végül, noha nem is érdekelte a leány neve. Szeretett volna elszaladni, de nem tudta, hol keresse társait. Elszakadt csapatától ebben a zuhogó esőben és a srapnelzápor lehetetlenné tette, hogy őket megkeresse. — Nina a nevem, ,—■ mondta a leány. ^ Azt hittem, hogy erre megszűntek már a harcok, de úgy látszik visszajöttek a katonák. Mondták a faluban, hogy a magyarok már elvonultak és csodálkoztam is, amikor téged megláttalak. Gyere velem, majd apám útba igazít, mert ő ismeri itt a járást és tudja a helyzetet. Ne indulj egyedül, mert te itt idegen vagy, nem tudod a nyelvet és könnyen elfoghatnak. Majd én segítek neked. Most nem volt gyermekes, hanem inkább kis öregnek látszott. Pista jól látta, hogy sokat szenvedhetett, mert ez a kis határmenti orosz falu többször cserélt gazdát és a parasztok kegyetlenül sokat szenvedtek. Mialatt beszélgettek, a leány hirtelen kiegyenesedett és felkiáltott: Jajj, a szüleim, a családom! azzal futásnak eredt. Pista utánaszaladt és együll értek be a faluba. Mindenüti kis csoportokban álltak az emberek és amikor Ninát meg- 1 látták, hozzája szaladtak, tapogatták, vajon ép-e. Düledező I kis házikóhoz értek, ahol kurtalábú, középkorú férfi jött eléjük és egy kendős asszony, aki épp oly aprócska volt, mint Nina. A szülők nem voltak idősek, csak meggyötörtek. Örültek, hogy a leány hazakerült és Pista most tudta meg, hogy a magyarok visszafoglalták ugyan a falut, de az orosz tüzérség még a közelben van és minden percben | várható az újabb harc. Nina heves kézmozdulatokkal magyarázta szüleinek, hogy a magyar katona megmentette az életét. Az apa gya- 1 nakvó tekintettel mérte végig Pistát és a jóérzésű magyar ’ férfit furdalta a lelkiismeret. Az apa megérezte, hogy a ’ harctérről jövő katona nemcsak az életét mentette meg a leánynak, de nem szólt egy szót sem. Tisztában volt azzal, hogy a katonának fegyver van a kezében és a háború, az ’ háború ... —- Apám, köszöni neked, hogy megmentetted az életemet! r— mondta a leány. A lassú mozgású, meggondolt paraszt férfi nem szólt egy szót sem és Pista arra lett figyelmes, hogy a leány 1 anyja hozzá beszél. Egy szót sem értett abból, amit a nő mondott. A szláv nyelv idegen volt fülének és szeretett vol■ na belőle valamit megérteni. Nina segítségére sietett. — Anyám kér, hogy gyere be a házunkba! <— mondta a leány. Pista bement a család otthonába, a földes szobába, amelyben durva nyersfából összetákolt asztal állt és a sarokban szalmazsákok, egy öreg ágy, felrakott ágyneművel. Szegénység-szag és Ievegőtlenség ütötte meg az orrát. Az anya még egy agyagtányért tett az asztalra és a ' füstölgő kályháról hatalmas katlant hozott elő, amelyben bab főtt. A bab kellemes illatot árasztott és Pista érezte, hogy a gyomra korog. Hirtelen bűntudata volt, mert rá- 1 nézett a család sovány kis gyermekeire és arra gondolt, hogy tőlük vonja meg a falatot. A ház asszonya kitálalta az ételt és mindenkinek kevéske jutott a babból, de Pista ' tányérját alaposan megrakta. Pista tiltakozott és mondta Ninának, hogy ő ezt nem fogadhatja el, amit a leány azon- 1 nal oroszul megmondott anyjának. Nagyon rosszul tette ezt, mert a szegény emberekben van büszkeség és észrevette, hogy az asszony haragszik, de nem szólt. Végül szó nélkül elfogyasztotta az egyszerű, de Ízletes ételt. A falut visszafoglalták a magyarok és Pista gyakran látogatta az orosz családot. Melegséget érzett a szíve körük amikor megismerte a meleg szeretet, amelyben a család élt. Ezek az emberek egyszerűek, iskolázatlanok, műveletlenek voltak, de volt szívük. Nina dolgozott a földeken, segített a magyar katonaságnak a könnyebb munkában és minden pénzét boldogan vitte szüleinek. Pista megosztotta velük falatját, mert bizony ebben az időben a katonaság élelmezése nem volt a legjobb. Ugyanis sok helyen voll elvágva a tűzvonal és az utánpótlás nagyon megnehezült Pista igyekezett ellelejteni a körülményeket, amelyek között Ninával találkozott és amennyire tehette, kerülte a leányt. Inkább a szülőkkel és a kisebb gyermekekkel volt együtt. Nina nem is volt sokat otthon, örült, ha dolgozhatott, kereshetett. Pista a legkisebb fiúcskától oroszul tanult és ragadt is reá néhány szó a nehéz nyelvből. Ugyanis hallás után könnyebb a szláv nyelvet megtanulni, mint könyvből. A gyerekek megszerették a magyar katonát és Pista a I saját kisleányára gondolt, aki oly messze volt és akivel nem játszhatott. A magyaroknak sikerült tartaniok a vonalat és Pista átment bajtársaival a szomszéd városkába. Ott egy vegyeskereskedési talált nyitva és bement oda vásárolni. Oly rég nem voll alkalma egy nyitott üzletet találni, mert a nép félt és nem is mertek a kereskedők pénz elfogadni. Nem tudták ugyanis, hogy milyen pénz járja. A falvak, városok oly gyakran cseréltek gazdát és hol egyik, hói másik kézen voltak. Pista zsebébe nyúlt és nem pénzt, hanem egy zacskó dohányt vett elő. A kereskedő mohón kapott utána és Pista ezért a nagy kincsért fél kiló kockacukrot kapott. Azután figyelmes lett a kirakatban levő piros szalagra és elővette zsebkését és felajánlotta a szalagért cserébe a kereskedőnek. Mindez olyan volt, mint valami némajáték. Pista ugyan a gyermekektől megtanult néhány szót oroszul, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy a boltossal magát megértesse. Nagy kincsével megrakodva tért vissza a falucská >a. A cukrot odaadta Nina anyjának, aki azt sem tudta, mit csináljon örömében. Persze Pista nem értette meg hálálkodását. Azután átadta a szép, széles piros szalagot Ninának. aki'nem akart hinni szemének. — Ezt nekem hoztad? <— kérdezte boldogan és nyakába ugrott Pistának. Azután kiment a kamrába és fényesre kefélte sűrű barna haját és belefonta a fényes piros szalagot, alul masniba kötve. Amikor visszajött, olyan magabiztos és büszke volt, mint egy igazi nő. Kacéran nézett Pistára, aki nem akart mást, csak örömet szerezni a leánynak. Ott ült a családtagok között és nézte a szülőket, játszott a kicsinyekkel. Egyszerre csak Nina felugrott és azt mondta Pistának: — Gyere velem! ezzel megfogta a férfi kezét és maga után húzta. — Hova. menjünk? — kérdezte Pista csodálkozva, de a leány nem hallgatott reá, csak vitte magával. Egy darabig mentek szótlanul, végül egy nagyobb házhoz értek, amelynek emeleti részét a bombák tönkretették, de az egyik ajtó ép volt. Nina megszólalt: — Az emberek, akik itt laktak, elmenekültek! Ide a falubeliek nem mernek bejönni, mert azt tartják, hogy az ördög jár benne. Itt nem keres bennünket senki. Azért hoztalak ide, hogy megmondjam neked, hqgy a te asszonyod akarok lenni. Azt akarom, hogy szeress engem . . . — De angyalom, — mondta Pista tiltakozva. Nekem van feleségem otthon Magyarországon. Van egy szép kisleányom. Ali g várom, hogy vége legyen a háborúnak és hazamehessek hozzájuk '. . . — Itt nincs neked feleség. A háborúnak sohsem lesz vége és ha vége is lesz, addigra te is, én is meghaltunk. . Én szeretlek téged és akarom, hogy engem szeress. Légy jó hozzám, én is jó leszek hozzád. Nem élhetünk a jövőnek, mert aki háborúban van, annak nincs jövője ... < — Én nem járhatok a szüleid házába, nem ülhetek t le az anyád asztalához, ha nem tudok a szemébe nézni, i mert a leányát elcsábítom. Én tisztességes ember vagyok. Szeretem a feleségemet és vissza akarok menni a gyermekemhez. ] Semmi sem használt. A leány Pista nyakába akaszkodott. Végül azt mondta: ,— Itt jártak idegen katonák. Egyik sem kérdezte, bogy van-e ennivalónk, hanem bejöttek a házunkba és elvitték az utolsó falatunkat is. Ök csábítottak el tizennégy éves koromban. Anyámat is megbecstelenítették, hiába akarta szegény apám őt megmenteni. Azóta mi megváltoztunk. A szüleim is tudják, hogy ez a háború. Oly sok katona járt erre azóta. A saját katonáink, á lengyelek, ma. gyarok, de soha olyannal nem találkoztam, mint te vagy . . . l éged szeretlek és a te asszonyod akarok lenni. Másnap Pista újra találkozott Ninával. A leány ismét ragaszkodott ahhoz, hogy vele az elhagyott, romos házba jöjjön. A szegény magyar katona, akinek a szíve vérzett az otthon után, elment a leánnyal. Amit Nina csinált, az csodával határos. Mire a házba értek, Pista meglepetéssel látta, hogy a leány felsikálta a poros, piszkos padlót, leporolta a megrongált bútorzatot, tiszta ágyneműt tett az ágyba és lakál yossá tette a tágas szobah^Iyiséget. Pista továbbra is ellátta Nina családját élelmiszerrel. Megvonta a falatot a szájától, hogy a szegény család gyermekeinek minél több jusson. A szülők hálásak voltak ezért és úgy néztek Pistára, mint valami mentőangyalra. A magyar csapat soká időzött ebben a faluban, amely hegyektől volt körülvéve és védelmet nyújtott. Pista gyakran volt őrjáratban a hegytetőn, ilyenkor éjjelenként eljött hozzá Nina és a szabadban töltötték az éjszakát. Még a téli hidegben sem fáztak. Bárányszőrrel bélelt meleg bekecsük megvédte őket a hideg ellen és Nina fejét nagy harasztkendőjébe burkolta, mig Pista fülére húzta szőrmével bélelt kucsmáját. Fiatalok voltak és egészségesek. Pista elfelejtette, hogy Marika várja őt és még tábori lapot sem küldött feleségének. Nina felejtette vele korábbi életét. A huszonnyolc éves férfi minden gondolatát, minden érzelmét új szerelme, a tizenhat éves kis orosz leány kötötte le. Egy este á kis romos szobában, amelyet ők szerelmi fészeknek neveztek, azt kérdezte tőle Nina: — Milyen Budapest? Milyen Magyarország? — Miért kérded ezt? — mondta Pista, aki vegyes érzelmekkel fogadta a furcsa kérdést. — Budapestre akarok menni! — mondta Nina határozottan. ,— A feleséged akarok lenni! — Ne kívánkozz oda! —< mondta Pista. -— Nem olyan szép, mint itt. Ott a begyek nem ilyen magasak. Nincs ott semmi, amit te szeretnél. — Dehogynem! Ott leszel te és az nekem elég. Pista nem felelt. Magához vonta a leányt és igyekezett semmire se gondolni. El akarta felejteni egész múltját. Amikor néha álmodott Marikáról, olyan idegen volt. Mintha soha nerű szerette volna. Mintha soha hozzá nem tartozott volna. Előfordult, hogy Marikától levél érkezett. Alig olvasta el. Nem érdekelte. Nagyritkán egy tábori lapon írta, hogy a katonai szolgálat nehéz és nincs ideje írni. Nem akart hallani semmit Budapestről és közben szorgalmasan gyakorolta az orosz nyelvet. A gyermekekkel állandóan (átszőtt és tőlük is a nyelvet tanulta. Egy napon azt a hírt kapta katona társaitól, hogy szolgálata lejárt és felváltják őt. Hazaengedik szabadságra és csak az esetben hívják vissza, ha ismét szükség lesz reá. Sok fiatal újonc érkezett a csapathoz és aki hosszabb ideje teljesít harctéri szolgálatot, jogosult az elbocsátásra. A katonák boldogan énekeltek és álmodoztak arról, hogy viszontlátják feleségeiket, kedveseiket. Már többen el is indultak, akiket felmentettek a szolgálat alól. Pista elhatározta, hogy ő nem megy. Ö nem hagyja el szerelmesét. Nyilvánítsák őt holtnak, eltűntnek, de ő megmarad szerelmese mellett. Neki nem kell Marika, neki nem kell senki, senki, csakis Nina. Tudta, hogy az ő neve azok között szerepel, akiket hazabocsátottak. Mielőtt felolvashatták előtte az elbocsátó hírt, szaladni kezdett és rohant, rohant. Megállt a romos ház előtt és bement a szerelmi fészekbe, ráborult az ágyra és igazi könnyeket sírt. Úgy érezte, hogy nem tud elszakadni szerelmesétől. Ott ült a szobában egyedül, mig estefelé Nina lopakodott be az ajtón. .— Most mondta be a rádió a nevét azoknak a katonáknak, akiket hazabocsátanak! — mondta a leány szenvtelen hangon. — A te neved is köztük volt! Pista nem válaszolt, csak magához ölelte a leányt és együtt sírtak sokáig. Sós könnyeik összefolytak és egy szót sem szóltak egymáshoz. Kimerültek voltak és ledőltek az ágyra, mélyen aludtak mindketten. Amikor reggel felébredtek, Pista azt mondta a leánynak: — Jól van, kedvesem! Én nem megyek el innen, mert nem tudnék nélküled élni többé. Te vagy az én életem, szerelmem és mindenem . . . Nina úgy nézett Pistára, mint egy kis gyermek, aki a karácsonyi angyalkát várja. Ránézett csillogó szemekkel Pistára és azt mondta: ,— Ne menj el. Soha ne menj el! A kis petróleum főzőn teát főztek és a tűznél megmelegítették kezüket. Úgy néztek egymásra, mint két cinkos. Pista azt mondta: — Megszököm a katonaságtól! — Az nagy baj lesz! <— mondta Nina. —-< Keresni fognak és megbüntetnek. Előbb utóbb minden magyar katona hazamegy és téged keresni fognak . . . Nem fognak megtalálni! El fogok tűnni!. Szüleimnek majd küldök egy táviratot, hogy “eltűntem”. — Ez a gondolat kissé zaklatta Pistát, de mégis elhatározta, hogy keresztülviszi tervét. Azutáb azt mondta. Lehet, hogy egy darabig keresni fognak, de majd abbahagyják. Azt hiszik majd, hogy elestem a harctéren. Mindenképpen egy darabig el kell tűnnöm, nehogy reám találjanak. Azt gondolom, ez a romos ház a legalkalmasabb arra, hogy elbújjak . . . — Talán jobb lenne, ha a szüleim házában bújnál el. A. katonaságnak mindig gyanús egy üres ház, de a családoknál nem keresnek senkit. .—- Okos kisleány vagy te, Ninácska! — mondta Pista. Együtt mentek el a szülők házához és az apát a ház előtt találták, pipáját sziva. A szikár orosz paraszt, intelligens arcú, józan gondolkodású ember volt. Nina azt mondta neki, hogy jöjjön be a házba, mert komoly beszélmvalójuk van. Az anya is csatlakozott hozzájuk, mert érdekelte, hogy mit akarnak mondani. ŐSZI kiárusítás Gyönyörű fényes szőrmék a legnagyobb választékban RÖVID és HOSSZÚ KABÁTOK, VÁLL és SÁL SZŐRMÉK Bármilyen öltözettel tetszetős 1 ökéletes szőrmék — Alacsony árak Valódi MINK STOLE a mink begyekből Újjáalakítások, javítások, felfrissítések 1763 FORT ST., LINCOLN PARK 381-6600 Nyitva 9-5-ig; kedden, csütörtökön és pénteken 9-8-ig. Sep. 7.—Dec. 7. Bevezette Pistát a szobába és leültette. Azután ránézett és azt kérdezte: — Mit akarsz mondani? Gondolom, komoly dolog lehet, mert hallottam nevedet említeni a rádióban. Eredj haza. Ott a helyed! — Nem mehetek, — kiáltott fel Pista, igaz magyar szenvedéllyel, — szeretem Ninát és nem hagyhatom őt el. — Men jen Nina is veled Magyarországba . . . Pistának elállt a szívverése. Hogyan hazudna ő ennek az apának, aki hajlandó elengedni vele a leányát idegen országba. Őszintén szemébe nézett az embernek és azt mondta: — Nem! Nem vihetem őt oda, mert ott feleségem van! Az apa arca elsötétült. Pista jobban szerette volna, ha képen üti. De az apa nyugodt, megfontolt hangon mondta: — Mit beszélsz? — Arra kérlek, bujtass el engem a házadban egy időre, hogy a katonaság ne találjon reám. Itt akarok maradni Nina közelében. Nem akarok megválni tőle. Szeretem . . . — Nem! — mondta az apa határozottan. — Te itt nem maradhatsz. le ebben az országban nagyon szerencsétlen lennél. Ez nem a te hazád! Te nem vagy orosz! Én soha nem nyújtanék segédkezet ilyen dologhoz; Menj haza a feleségedhez, a te hazádba . . . Te nem vagy közénk való. Köszönjük a hozzánk való jóságodat. Mi is szeretünk téged, a gyerekeknek is hiányozni fogsz . . . Pista nem jutott szóhoz. Tudta, hogy az orosz földműves nem engedné, hogy a házában rejtőzék. Tudta, hogy szerelmesétől el kell szakadnia és nagyon fájt a szíve. Áz orosz férfi olvasott gondolataiban és jóságos szava kkal mondta: — Menj, I iám! Majd én megmagyarázom a leányomnak, hogy neked menned kellett. Komoly arcán kis mosoly mutatkozott és megnyugtatóan mondta: Ne félj, a leányom nem fog belehalni. Ő csinos, fiatal leány. Majd valamikor talál egy jóravaló, hozzáillő orosz férfit . . . Menj, vissza se nezz, nehogy valami meggondolatlan dolgot csinálj! Nina szobor-mereven hallgatta apja szavát, mintha nem is őróla lenne szó. Engedte, hogv Pista kimenjen a szobáiból, ané Ikül, hogy Isten Hozzád -ot mondott volna neki. Az apa szava parancs volt a házban. Ennek Pista is engedelmeskedett és valóban vissza sem nézett. Amikor elhaladt a szerelmi fészek romos épülete előtt megerédtek könnyei. Szerencsére senki sem látta, hogyan siratja el orosz Szerelmesét. Visszament csapatához és hamarosan megindult velük a hosszú vonat a magyar határ felé. Amikor az orosz földet elhagyták és ismerős tájakat látott, szíve megnyugodott. Érezte, hogy hazaérkezett. Marika boldogan fogadta és a kis Veronika olyan volt, mint egy Murillo angyal. Jó volt otthon lenni, de hoszszú időbe tartott, amíg kiheverte szerelmi bánatát. Vágyott Nina után és Marika idegenné vált. Azt gondolta, hogy soha-soha nem lesz vele újra boldog. Szerencsére az emberi természet alkalmazkodó és amikor megszületett kisfia, iljabb Konkoly István, akkor nem gondolt többé vissza Oroszországra és Nina mindössze egy szép álom maradt emlékezetében. A háború borzalom, mert igaza volt a józan orosz földművesnek, hogy a magvar férfi soha nem tudott volna boldog lenni az idegen földön és amikor a szerelmi ünnepnapok hétköznapokká válnak, akkor megszűnik a varázs és jön a honvágy. Sok szétszakított család él ma a földön. Ök a háború áldozatai. AZ ORVOS MONDJA (LEL) Az olvasó kéri a National Psoriasis Foundation címét. Az orvos mondja, hogy a cím: National Psoriasis Foundation, Suite 250, 6415 S.\V. Canyon Court, Portland, Oregon, 97221. Félhónaponként megjelenő bulletin fontos felvilágosításokat ad a betegeknek. ŐSZI KIÁRUSÍTÁS 50%-ig leengedett árak fáknál, örökzöld bokroknál, kerti bokroknál Cserepes virágok egész évben kint tartható azáliák, rhododendrons GYÜMÖLCS és ÁRNYFÁK GÚVlam továbbá NYÍRFA, CLEMATIS, KÉKFENYÖ, »tb. SODDING ÖRÖKZÖLD, HOMOKKŐ é. PATIO-HOZ KOCKÁK S SZÍNBEN KERTI DÍSZEK, “SCOTTS” FERTILIZER — Ingyen árajánlat — FÜMAG-M ÜTRÁG Y.A SCHOEDEL'S NURSERY 4022 FORT ST. 381-7472 LINCOLN PARK SZEMBEN A BELMAR LANES KUGLIZŐVAL Sep. 21, 28, Oct. 5, FURS by HAHN !
