Detroiti Magyar Ujság, 1973 (63. évfolyam, 10-50. szám)

1973-09-07 / 34. szám

? 1975. SZEPTEMBER 7 DETROITI MAGYAR ŰJSÁG 5. OUJAD "A MAGYAR KORONA VISSZATÉRÉSE ISMÉT FELSZÍNEN WASHINGTONBAN!" így szól a címe — betűszerinti Fordításban — annak a cikknek, mely a The Baltimore Sun augusztus 25-i szá­mában jelent meg! A magyar emigrációt jogosan meghök­kentő írás az Associated Press (AP) hírügynökség tudósí­tására hivatkozva egy, az Egyesült Államok volt budapesti követével, Alfred Puhan-nal folytatott beszélgetés szövegét tartalmazza, mely interjú tárgya — mint az a címből is ki­tűnik elsősorban a Magyar Szent Korona sorsa volt. És ennek során Mr. Puhán — hű maradván önmagához s ed­digi magatartásához azt a kijelentést tette: A magyar Koronának vissza kellene térnie Magyarországra! Akik ismerik Puhán budapesti szereplését, azokat nem lepi meg túlzottan ez a vélemény ! Alfréd Puhán már 1969- ben, budapesti követté való kinevezésekor meglehetősen furcsa felfogásról tett tanúbizonyságot, amikor az április 15-én, a Szenátus külügyi bizottsága előtt lezajlott “hear­ing” során a magyar viszonyokról való tájékozottságát akarta bizonyítani. Amikor a Committee elnöke — aki egyébként, mint tudjuk, Fulbright szenátor ... —- Mind­szenty hercegprímás 56-ban történt szabadulásának körül­ményei felől érdeklődött tőle, azt felelte: “At the time of the Uprising in 1956, he was freed by the — rebels!” Nos ehhez nem kell kommentár, ez a kijelentés önma­gáért beszél! Ezek ismeretében ezelőtt két esztendővel sen­­kirej sem hatott a meglepetés erejével az a — konkrét bizo­nyítékokkal ugyan alá nem támasztott de több jelből kikö­vetkeztethető hír, — hogy Puhán követ úr, bár forma szerint nem sértette tneg a vendégjogot, de mindent elkövetett, hogy $ Hercegprímás érezze: az adott politikai légkörben iierti kívánatos a jelenléte. . . S a Kardinális megérezte, ho|y ^kijjiéjfii a; házigazdája, pzt tetézte még König bíboros rábeszélése és végül a pápai üzenet, úgyhogy nem tehetett hlást: vállára yytte élete legnagyobb, legnehezebb kereszt­jét! . ,. Ez a diplomata — állítólag saját kérésére ,—1 most más béosztást kapott és már el is utazott állomáshelyéről, el­hagyta Budapestet. Utóda Mr. Richard F. Pedersen lesz, akivel kapcsolatban Mr. Puhán a következőket mondta a The Baltimore Sun fent említett cikke szerint: “Mr. Peder­­sen-nek nem szabad meglepődnie, ha új beosztásában rög­tön szembe fog kerülni a Korona kérdésével! ... De Puhán úr még egyebeket is mondott. Többek közt kijelentette, hogy tisztában van azzal, hogy az amerikai magyarság tiltakozni fog 3. visszaadás ellen, de — tette hoz­zá J'«— a tavasszal aláírt gazdasági megállapodások s a nem­rég életbelépett konzuli egyezmény következtében annyira megjavult á két ország közti viszony, hogy a Korona vissza­szolgáltatását nem lehet tovább halasztani! Tudomásul kell venni —i jelentette ki Mr, Puhán —, hogy a magyarok a Dúnamedencében élnek és a State Department álláspontja mindig is az volt, hogy a Korona a magyar nemzet tulaj­dona! : , ^»Valószínűleg nem tudja, Mr. Puhán, bogy a magyar emigráció véleménye is pontosan egyezik ezzel: a Magyar Szgnt Korona a magyar nemzeté, senki másé! És ez a meg­győződése annak nagyszámú amerikai törvényhozónak is Húgain képviselőnek és kollégáinak —, akik az utóbbi két év aledt már‘másodízben nyújtanak be határozati javaslatot a Kongresszushoz a Szent Korona további amerikai őrizet­­bentarfása érdekében, mindaddig, míg a magyar nép visz­­sza nem nyeri önrendelkezési jogát, nem lesz szabadonvá­­lösztott kormánya és az ország idegen hatalom által történt katonai megszállása meg nem szűnik! Mr. Puhannak illene tudnia, hogy ez a magyar nem­zeti emigráció álláspontja is: a Kádár-kormány nem a ma­gyar nép akaratából, hanem a szovjet fegyverek jóvoltából gyakorolja ma a hatalmat abban a Dúnamedencében, ahol a nép ezer év óta él, küzdve tatárral, törökkel, labanccal, orosszal s közben mindig arra a Szent Koronára tekintett, me y Szent István fejét ékesítette s mely ezer éve a függet­len nia^gyar államiság, a magyar kereszténység szimbóluma volf, S a jogfolytonosságé, mely immár közel három évti­zede megszakadt a Dúnamedencében, ahogy azóta lábbal tapossák ott a szabadságot és a kereszténység minden esz­ményét. Vagy talán, Mr. Puhán négy évi budapesti ven­dégszereplése alatt nem vette észre, hogy az a bizonyos, a Dúnamedencében ezer esztendő óta foggal-körömmal meg­­kapászködó kis nép idegen elnyomás alatt él, hogy egy is­tentagadó barbár hatalom katonái tartják megszállva föld­jét, mely éppúgy jogos tulajdona, mint a Szentkorona? Jobban tenné Mr. Puhán, ha befolyását és összekötte­téseit inkább olyan irányban vetné latba, hogy ez a duna­­medencei kis. nép előbb visszakapja szabadságát és függet­lenségét, s csak azután buzgólkodnék a Szentkorona haza­juttatásán . .. Tett még egyébként a volt követ úr még egy figyelem­reméltó megjegyzést az interjú során, mely — mivel az utóbbi hetekben nem áll magában érdemes arra, hogy pár szóval foglalkozzunk vele. Azt mondotta Mr. Puhán, hogy sajnálja, amiért ez a kérdés éppen Mindszenty József ame­rikai látogatásának előestéjén került felszínre, Mindszenty­­nek, aki egykor (once) Magyarország prímása volt. . . És ehhez hasonló hanggal nem először találkozunk az utóbbi hetekben: emlékezetes például, hogy a Time ma­gazin júliusvégi száma cikket közölt Mindszenty hercegprí­más angliai látogatása alkalmából. Az ellen, hogy a minő­síthetetlenül rosszindalutú «— és valótlan *— beállítás ellen, hogy a cikk mint a ‘ hidegháború szimbólumát” mutatja be Mindszenty Józsefet, számos szabadföldi tiltakozás történt, de azt senki sem tette kellő eréllyel szóvá, hogy a lap úgy ír a Hercegprímásról, hogy ‘ the former Primate of Hun­gary”. És ez már nem szubjektív vélemény, hanem otromba ténybeli tévedés! A Közös Magyar Külügyi Bizottság washingtoni tit­kárságától haladéktalanul levél ment a Time szerkesztősé­gének, mely tájékoztatta őket: Mindszenty kardinális mai napig is esztergomi érsek s mint ilyen, Magyarország prímá­sa! Ettől b .tisztségétől őt semmiféle világi hatóság, földi hatalom meg nem fosztotta és meg nem foszthatta, mint ☆ AZ IGAZI ☆ í r t a: Kemény — Folytatás -Julia «— Mindent el fogok követni, bogy boldoggá tegyem, Margitkám, mondta megkönnyebbülten, örülve annak, hogy nem kell formálisan megkérni a fiatal asszony kezét. —< Én elfoglalt, erősen dolgozó ember vagyok és nehezen barátkozom. A tanítványaimmal ritkán beszélgetek, mert rájöttem arra, hogy a felnőttek előtt elvész a tekintélyem, ha barátkozom velük, a gyermekek pedig ba muzsikálisak, akkor érdekli őket a zongora, ba nem, akkor szigorúnak kell lennem velük, mert elhanyagolják a gyakorlást és idővel abba is hagyják a leckéket. —- A leányom mondta, mennyi növendéke van és mi­lyen elfoglalt, — szólt Kercsákné. —< Arról is beszélt, hogy milyen csinos lakása van. Bizonyára megmondta magának, hogy az ő bútora a raktárházban van. Most már elviheti magával új otthonába. Margitot bántotta, hogy anyja ennyire személyes dol­gokról beszél és közbeszólt: 1— Erről mi még nem beszéltünk. Bízd reánk, anyám, a részleteket. Az én olcsó, szegényes bútorom talán nem is felel meg Lajos igényeinek. — Nekem csak egy igényem van, az, hogy magát fele­ségül vegyem. Az én lakásom rendes és tiszta, de nem fényűző: olyan, amilyent egy zenetanár saját erejéből be­rendezhet. A családom vidéken él és itt a városban nincs senkim. Majd ha Margitk a a feleségem lesz, meglátogatjuk őket. Szüleim idős emberek, nem kívánhatom tőlük, hogy az esküvőmre eljöjjenek. Margitkának ez már a második há­zassága és legjobb, ha csak csendben megesküszünk. A mama megértőén bólintott. Közben hazajött Ker­­csák István munkájából. Mielőtt a szobába lépett, letette kopottas felső kabátját és kis táskáját, amelyben ebé djét vitte. Még meg is mosta arcát, kezét és haját is lekefélte, úgy mert csak bejönni. A mama bemutatta neki Benedeket és Margit azt mondta, hogy már késő van és legjobb lesz, ha elmennek már. így az apa csak röviden beszélhetett vele. Margit szép volt és kipirult arcával úgy hatott, mint egy boldog kisleány. Látta ő jól, milyen örömet szerzett any­jának. Amikor a lépcsőn az első emeletről lefelé mentek, szembetalálkoztak Misivel, aki akkor jött munkájából szü­leit látogatni. Meglepődött, hogy Margitot férfi társaságá­ban látta és elsietett mellettük, megemelve kalapját. Ment fel a második emeletre. —< K ivóit ez az ember? — kérdezte Benedek. —< A volt férjem! — mondta Margit félvállról. Nem szívesen beszélt róla, de a férfi hirtelen féltékeny lett. — Igazán bemutathatta volna — mondta. — Sze­retném megismerni azt az embert, aki öt évi házasság után elhagyta magát. —1 Erről nem óhajtok beszélni, — mondta Margit mély sóhajjal. í— Nem kívánom magamat idealizálni, mert bizo­nyára bennem is volt hiba ... ahogy nem fosztották meg ettől Öt az egyházi feljebbvalói sem! A pápa a mai napig nem töltötte be Magyarországon ezt a helyet s amig Mindszenty József él, feltehetően nem is fogja és «— ha száműzöttként is 2- mindaddig Ö marad minden magyar katolikus vallásu hívő egyházi feje, Ma­gyarország hercegprímása! A levél a durva tévedés helyreigazítását kérte á Time szerkesztőségétől. S azóta már válasz is érkezett rá: a szer­kesztőség értesítette a Közös Magyar Külügyi Bizottság titkárságát, hogy a levél lényeges mondanivalóját a közel­jövőben Ieközli. Egyébiránt magam részéről az a hozzáfűznivalóm mindehhez, hogy amint közeledik Mindszenty hercegprí­más amerikai látogatásának időpontja, úgy szaporodnak, bukkannak föl itt is, ott; is nyílt vagy burkolt támadások a Hercegprímás személye ellen. Hol aggódó katolikusok névtelen és “‘jószándékúnak” álcázott körlevelében, hogy ifjú újságírójelöltek fölényeskedőhangú okoskodásában —. mely Mr. Puhan-hoz és a Time-hoz hasonlóan r— a herceg­­prímási “titulus jogosságát próbálja vitatni . .. Akár an­gol, akár magyar nyelven látnak is ezek a destruktiv véle­mények napvilágot — az angol sajnos nagyobb körben hat, de a magyarnyelvű áskálódások talán még fájóbbak, mert ismét csak belső megosztottságunkat bizonyítják <—>, lehe­tetlen nem észrevenni az összefüggéseket ezek közt a célza­­tos megnyilvánulások közt. Mintha valami láthatatlan kar­mester intésére ütnék fel fejüket itUott ezek a vélemények,1 hogy mintegy összehangoltan próbálják megtépázni annak az embernek és főpapnak az egész kultúrvilág által tisztelt tekintélyét, akit már életében a magyarság legnagyobbjai közt kell számon tartanunk. Még akkor is így van ez, ha nem tetszik Puhán úrnak, a Time cikkírójának s itt-ott néhány semmit-sem-tisztelő forrófejű ifjoncnak! ... A Puhan-féle kijelentésekre, a The Baltimore Sun cikkére visszatérve egyébként önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés: vajon ez már az új vezetés, a kissingeri stílus tükröződése? . . . Sohasem állítottuk, hogy Rogers külügyminiszter mindenben a magyar emigráció szájaíze szerint irányította volna az amerikai külpolitikát, mert ezt úgy sem várhattuk el tőle, de időnként <— amikor például Budapestre való utazása előtt, idén tavasszal meg­hallgatta az emigráció vezetőinek véleményét —< úgy érez­tük, hogy érzékkel viseltetik a mi problémáink, a mi szem­pontjaink iránt is. Kissinger-ről ezt a legjobb akarattal sem lehet elmondani: számtalan tanújelét adta már annak, hogy teljesen érzéketlen a vasfüggöny mögötti népek ügyével szemben s kerül minden olyan kérdést, mely szögletet je­lenthetne a Szovjet felé. Nincs kizárva, hogy már ezt az új szellemet tükrözte az az elnöki proklamáció is, mely a Cap­tive Nations Week alkalmával látott napvilágot, sokat mondván a maga semmitmondásával . . . Tartunk tőle, hogy Mr. Puhán most kibökte az igaz­ságot: lehetséges, hogy az új külügyminiszternek, aki most már nemcsak de facto, hanem de jure is az amerikai kül­politika irányítójává vált, egyik első ténykedése lesz vissza­juttatni a Szent Koronát Kádáréknak? Puhán úr kijelentése jó figyelmeztetés a magyar emigráció számára: mindent el kell követnünk, hogy —. amerikai barátaink támogatásával — megakadályozni ezt a tervet! Stirling György — Ez is mutatja, hogy maga milyen nemeslelkű és megbocsátó. Más asszony nem tudna olyan jó lenni. — Maga mit sem tud rólam és én még kevésbbé isme­rem a maga múltját. Tulajdonképpen még sohasem beszélt sajátmagáról. Hogyan történt az, hogy eddig nem nősült. Hány éves maga? — Magéhoz képest idős vagyok. Harmincnégy éves. — Én nem volt nős soha? Képzelem mennyi nő volt életében . . . — Téved! Voltak lutó kai andjaim, de tulajdonkép­pen maga a második nő életemben. Közben beértek a Belvárosba és bementek az “Ap os­­tolok nevű vendéglőbe. Itt fülkeszerű páholyok voltak és jól lehetett nyugodtan beszélgetni. Még korai volt az este és nem voltak sokan. Egyszerű vacsorát rendeltek és sört ittak. Közben folytatták a megkezdett beszélgetést. — Maga azt mondja, hogy én vagyok a második . . . — Igen! Hiszen mondtam magának, hogy az én csa­ládom vidéki család. Egyedül én élek itt a fővárosban. A vidéki iskola tanítója azt mondta, hogy jó a zenei hallásom és érdemes lenne tanulnom. Egyik rokonunk házmester az Irányi utcában és anyám írt neki az érdekemben. Hozzá szálltam meg és nagyon jók voltak hozzám. Náluk éltem két évig és úgyszólván ingyen tartottak. A felvételi vizsgám jó volt és tandíjmentesen felvettek a Nemzeti Zenedébe. Ott ismerkedtem meg egy nálam öt évvel idősebb férjes asz­­szonnyal, aki gazdag volt. Belém szeretett és ő tette lehetővé azt, hogy zenetanár lehettem. Én első perctől fogva nagyon szerettem őt és ez serkentette szorgalmamat, mert az volt a szándékom, hogy ha megkapom diplomámat és el tudom őt tartani, elválik a férjétől és elveszem őt feleségül. De én őneki csak játékszer voltam. Az anyagi támogatás, amit tőle nyertem, neki nem jelentett megterhelést, mert a férje nagyon gazdag volt. Én bolond fejjel azt hittem, bogy sze­ret és talán a maga módja szerint szeretett is. Azt gondolta, hogy egyszer világhírű művész lesz belőlem. Nekem azon­ban nincs olyan rendkívüli képességem, mint ő képzelte. Én elnyertem a zenetanári diplomát, de ezt inkább a szór. galmamnak, mint a tehetségemnek köszönhetem . . . —» Még mindig szereti maga azt az asszonyt! Látom a szemén és hallom a hangjából. 1—1 Hiába lenne, ha szeretném is, mert ő soha nem le­hetne az enyém többé. Sajnos gyógyíthatatlan betegsége, tüdőrákja van, a szertelen cigarettázástól. Hiába könyörgött neki az ura, hogy ne dohányozzék annyit, hiába kértem én, hogy szokjék le róla, negyven-ötven cigarettát szitt el na­ponta és most fizet érte a szerencsétlen. A férje elvitte őt Kairóba, mert az ottani enyhe levegőn állítólag javulhat az egészsége, de én tudom, hogy ő soha nem fog meggyógyul­ni. Szánalmasan lefogyott, úgyszólván élő csontváz . . . *-* Szegény asszony! —« mondta Margit könnyes szem­mel. —< Nekem az volt a szándékom, hogy visszafizetem neki. amit a taníttatásomra költött. A legjobb mestereknél tanultam és mindegyik megmondta nekem, hogy csak köze­pes tehetség vagyok. Én mégis meg vagyok elégedve, mert a, tanítással rendes keresetem van. Attól tartok, nem lesz már módomban neki semmit sem visszafizetni, mert az ő icíéje, sajnos, lejár . , . — Hiszen neki nem hiányzik az a pénz. A szomorú csak az, hogy nem lehet őt meggyógyítani. Képzelem, ma­gának mennyire fáj a szíve . . . —- Maga volt az első, aki mellett el tudtam őt felej­teni. Maga az első nő, aki érdekel, amióta őt elvesztettem. Biztos abban, hogy elvesztette? Talán még meg­gyógyul és visszajön ide. Ha maga közben megnősül, akkor talán és nagyon fog neki fájni. Meddig tartott ez a sze­relem? —- Nyolc évig! — mondta Benedek. — Ebben az év­ben azonban már nem láttuk egymást, mert ő nem is akar­ja, hogy lássam őt. Állandóan lázas, sokat köhög, köpköd és normális testsúlyának nagyrészét elvesztette. Levelet ő soha nem írt nekem, mert nem akarja, hogy én írjak neki. Mindig csak telefonon, vagy személyesen találkoztunk. Én szoktam a férjének telefonálni, mert a férj olyan jóhisze­mű, azt képzeli, hogy felesége önzetlenül érdeklődik a fia­tal tehetségek iránt. Neki sejtelme sincs arról, hogy közöt­tünk szerelem volt. . r ' , '<—> Mikor beszélt a férjjel? — Múlt héten hívtam fel utoljára és akkor zokogva mondta, hogy az orvos őszintén előkészítette a végre! <—i Szép, hogy ezt maga nekem őszintén elmondja. Most már megértem, hogy miért nem nősült meg. Vacsora után Benedek még zenés kávéházba vitte Margitot, ahol élvezettel hallgatták a cigányzenét és már közel éjfél volt, mire hazaértek. Margit soká gondolkozott ezen az éjjelen, mielőtt el tudott aludni. Arra gondolt, hogy milyen asszony lehet az, aki egy nyolc évvel fiatalabb fiúval csalja meg az urát. Azután a részvét elvette rossz gondolatait és csak arra gon­dolt, hogy az asszonynak meg kell halni és két férfi is búsul utána. , Egy hónappal a beszélgetés után, Lajos megvette Margitnak az eljegyzési gyűrűt. Tiszta szép gyémántot vá­lasztottak, amely nem volt nagy, de Margit úgy látta, hogy ezt nem is érdemelte meg. Az ékszerész szép kis zöld bár­sony bélésű tokba tette, mert úgy beszélték meg, hogy egy kis eljegyzési vacsorán szombat este fogja Lajos Margit ujjára húzni a gyűrűt. Amikor az ékszerész üzletből haza értek, meglepte őket, hogy a házuk előtt csődület volt. Azután észrevették, hogy éppen Kercsákék lakása ablakán füst száll ki. Margit szaladni kezdett és szinte áttörte az utcán álló tömeget és rohant fel a lépcsőn. Amikor lakásuk ajtajához ért, ott is több embert látott és mellette egy gyermek hangosan mondta: í—< Kercsák néni bent van az égő lakásban! Margit berohant az előszobába és egyszerre valaki utána szaladt, félrelökte és benyitott a szobába, ahonnan áradt ki a füst. Nem tudta, ki volt az illető, de hirtelen Be­nedek Lajos állt mellette és azt mondta: 1—< Margitka, ne menjen be, mert már úgyis késő és 1 maga is eléghetne. A tűzoltók majd megmentik az édesany­ját, ha meg lehet menteni... 1—1 Folytatjuk —­Utazásait intézze a 14 éve fennálló, legjobban megszervezett magyar utazási irodával, a Carpathia Travel Agencyvel, 1543 Second Avenue, New York, N.Y. 10028. Teh: 535-3612, 879-8005 és 737-2666. Ar. Code: 212 Csoportjaink ingajáratunk keretében működnek, előre megba­tározott évi terv szerint New York—«Luxemburg—München«— Bécs—Budapest között. 1975. évi csoportindulásaink Ingajárat Shuttle Service keretében, New Yorkból és Budapestről egyidőben in­dulnak csoportjaink: Sept. 18. Nov. 6. Sept. 25. Dec. 18. (Speciál is karácsonyi cso- Okt. 2. portutazás (Vissza 1974. jan. 9.) New York-Budapest-New York között $210.— 1974. évi csoportindulások ingajárat Shuttle Service keretében: Jan. 9. June 25. Sept. 3 Febr. 19. July 2. Sept. 17. March 20. July 9. Sept. 24. April 23. July 23. Oct. 8. May 14. July 30. Nov. 5. May 28. Aug. 13. Dec. 18. June 11. Aug. 27. ► Csoportjainkat hivatásos, több nyelvet beszélő csoportvezetők « ! kisérik végig az útvonalon, akik mindenben utasaink rendel- ! ! kezésére állnak. J ► Ingajáratunk, Shuttle Service 10 éve működik New York- ' ► München-Bécs-Budapest között, amelyeken részt vesznek az < ! amerikai turisták Európába és Magyarországról látogatók az j I Egyesült Államokba. Ingajáratunk köretében utasaink az ] ► Icelandic Airlines DC 8 JÉT gépein utaznak Luxemburgig, < l onnan a Carpathia modern autóbuszain Budapestig. ! I Vállalatunk organizáltsága kiküszöbölte a csoportutazások < l hátrányát. Ingajáratunk keretében utasaink nincsenek időhöz 1 ► kötve, úgy oda, mint vissza bármelyik csoportunkhoz csatla- 4 ► kozhatnak. < ; VIGYÁZAT! ► Ilyen ingajárata, illetve csoportutazása Néw York- < ► Budapest-New York között csak vállalatunknak vanl < ; New York-Budapest-New York, Szeptember ; Október 22/45 napos utazás $ 297.— 4 ; New-York-Budapest-New York, 1973. No­­; vembertől 1974. Április 1. 22/45 napoé ; utazás $ 267.- j ; Végig repülővel New York-Budapest-New ; ”, York 22/45 napos utazás J l Szeptember-Október $ 353.— * November 1.-től $ 322.— \ ► Detroit Michigan államban megbízottunk Mr. Elmer J. Fe- < I renczy, 14755 Reeck Rd. Southgate, Mich. 48195. Telefonja: j ; (313) 284-7272. ; ► Vállalatunk képviselője a IATA International Air Transporta- « ► tion Association-nak, az ATC Tir Traffic Conference (hajós- j I társaságok) tagja. 4 ► Irodánkban azonnal kiállítunk jegyeket az összes nemzetközi 4 ► repülőtársaságokra és a belföldi amerikai repülőtársaságokra. < ► PAN AM, KLM, TWA, Swissair, Lufthansa, stb. < I Ikka, Tuzex küldeményeket is intézünk irodánkban. 3 ► Irodánk elintéz vízumokat, reenter permiteket, útlevél és ál- < ! lampolgársági ügyeket, valamint örökségi és ingatlan ügyeket '< ! Magyarországon. Ügyfeleinknek hotel reservációt biztosítunk. 4 ► Bécsben irodát tartunk, amelynek címe 1010 Wien, < ► Opernring 1. Telefonja: 57-24-14. A bécsi Operával < ► szemben lévő irodánk ügyfeleink rendelkezésére áll. ' Kossányi József: Szent György meg a sárkány 1.75 Kossányi József: Végtelen út (vászonkötésben) 5.00 Kővári Károly S.J.: A turzovkai jelenések 1.25 Somogyi Ferenc dr.: Küldetés. A magyarság története 12.00 Dr. Somogyi Ferenc: Szent István a magyar nemzeti élet központjában 1.80 Szitnyai Zoltán: Háború van . .. 3.60 Dr. Tóth Tihamér: Hiszem az örökéletet, kötve 3.50 Újszövetségi Szentírás (vászonkötésben) 8.25 Vaszary János: Tub ák csodálatos élete 2.00 Wass Albert: Tavak könyve 1.25 Dr. Zachar András: A Sumér Hitvilág és a Biblia 1— $6.00- ITT VÁGJA KI EZT A RÉSZT ÉS KÜLDJE BE ~ RENDELÉS KÁRPÁT Publishing Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101 Megrendelem az alábbi könyveket: A csekket mellékelem. Név: .................................................................. Utca: ....................................................................... Város: ..................................................................... Állam:................................................. Zip code;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents