Detroiti Magyar Ujság, 1973 (63. évfolyam, 10-50. szám)
1973-09-07 / 34. szám
2. ÖLDAC DETROITI MAGYAR ÜJSÁG 1973. SZEPTEMBER 7. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő Editor in Chief KÖTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher: KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P,0. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3633 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal [hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) 1580 Oak St., Wyandotte, Mich. 48192 Telephone: (313) 282-0414 ELŐFIZETÉSI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre -------------$10.00 For one year -—- $10.00 Fél évre---------------- $6.00 For 6 months------- $6.00 Egyes szám-------- $0.13 Each copy --------- $0.13 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio NAPLÓM 1944 OKTÓBER 14 - 1947 MÁJUS 29-10 P, Király Kelemen O.F.M, r—' Folytatás >—> A falrészek mellett az utcatesteken hevernek még öszszetört kocsik, autóroncsok, szétlőtt ágyúk, tankok. Itt-ott elhullott állat, főleg ló teteme, noha az elhullott lovakat többnyire egyes terekre vagy kertekbe hordták össze. A már elhantolt lovakon kívül margitkörúti udvarunkban s kertünkben még mindig szanaszét hever 60-70 ló teteme. Vannak még összebombázott épületek, melyeknek 10-15 méter magas törmeléke a holttestek százait takarja. Gulácsy Irén, a híres írónő, Jajczay egyházművész pap holtteste fekszik ilyen épület romjai alatt. Ha az említett veszteségekhez hozzávesszük, hogy a főváros remek hidjai közül egy sem áll (a hidakat eléggé oktalanul a németek robbantották fel — hiszen manap hidászok egy-két nap alatt föl tudnak állítani pontonhidat) mondhatjuk: a magyar él ugyan még, de Buda jórészben nem áll, s belátható időn belül nem is tudják újra felépíteni. A királyi vár helyrehozatala r— régi állapotában <— a lehetetlenséggel határos. Legalább ma. b) Mindebből elgondolható, minő szenvedésen ment át a főváros lakossága a közel négy hónapon át tartó ostrom s főleg az utcai harcok alatt. Sok utcában heteken át nem hagyhatták el a lakpk házukat: Víz nem volt, világítás nem volt, tüzelőről nem is szólva. A kevés élelem a legtöbb háznál hamarosan elfogyott, s beállt az éhség és bekövetkezett sok esetben az éhhalál. Ki tudja elképzelni, mit jelent heteken keresztül pincében, légoltalmi helyeken összezsúfolva élni, rendes táplálkozás és higiénikus lehetőségek nélkül? Beszéltem olyanokkal, akiknek napokon s heteken keresztül nem volt falat szájukban; olyanokkal, akiknek mikor élelmiszerük elfogyott, a napokkal a szemétdombra kihajított burgonyahéjat, férges babot, borsót kaparták s gyűjtötték össze; így húzták életüket néhány nappal. Kb. 25-30 ezren haltak éhen az ostrom alatt. A katonahalottakat nem számítva. Az éhség még ma is sok áldozatot követel: a kimerültségtől hal meg sok ember. Előrelátó, bölcs emberek vezethették a fővárost: az ostrom előtt állítottak fel népkonyhákat, melyeket hosszú időre látták el élelmiszerrel. Nagymennyiségű babot, kevesebb burgonyát és lisztet juttattak és némi zsírt. Minden népkonyha (így a mi margitkörúti népkonyhánk) a nép tízezrei életét mentette meg. Még ma is sorban állanak tanárok, katonatisztek, tisztviselők, munkások és azok hozzátartozói a tányér főzelékért s kenyérdarabért. Naponkint kétszer. A fiatalabbak a fővárost 50-60 kilométernyi körzetben járják be s élelemre elcserélik megmentett ruháikat, bútoraikat, értékeiket. Az éhség a népkonyhák mellett is igen nagy még. Budai kertünkben három hét előtt, a harcok között elhullott lovak húsából vágnak darabokat és viszik baza; így javítják föl a babfőzeléket. i— Testvér *—■, mondotta Baranyay Jusztin, a cisztercita egyetemi tanár, kivel a Rákóczi úton találkoztam <—, Testvér, ha nem segítetek rajtunk itt mindenki elpusztul. c) A professzor szavai nem a pesszimisták szava, hanem a segíteni akarók ösztökélése. Bármennyi még a veszedelem és nehézség, népünk élni akar és hite elindítja a feltámadást. Az ország feltámadását. Ma orosz kommandóra megy a romeltakarítás. Budán még komoran folyik a kényszermunka, de a pesti oldalon már énekszóra és a jövő reménységében. A címkórság eltűnt; reméljük minden időkre; a régi válaszfalak, a társadalmi osztályok között, szintén eltűntek. Gazdagság, földi kincs selvesztették régi varázsukat. A bolsevista szellem kiemelte életünk két legnagyobb értékét a romok alól: keresztény hitünket és magyarságszeretetünket. Ez az élő hit a legnagyobb erőnk. A jövő záloga. »— Ez a világégés egyre tanított meg bennünket — mondotta egy mélyre néző ember *—■, de ezt aztán kitörölhetetlenül: az élő hitre Krisztusban. Mikor a pincében részt vettünk a szentmise áldozaton, körülvettük az egyszerű oltárt, a bombák hullhattak s összedönthették az épületet fölöttünk: mi Krisztusba kapaszkodtunk s az élet-halál óráiban Vele összeforrtunk. Vele mi is legyőzzük a világot, a bajt, a nyomorúságot és új életet teremtünk. Akkor megfogadtuk, hogy Krisztus evangéliumát nemcsak szájjal, de tettel fogjuk megvallani. Katolikusok, protestánsok egységesen Krisztusban testvérekké lettünk. Ez a hit s a belőle feltörő reménység tölti el a lelkeket. Az ember nem tudott megilletődés nélkül végignézni a vasárnapi misehallgatók sokaságán, s még inkább azok áhítatán. Noha még egyetlen templomban nincsen üvegablak, a hívek azokat mégis megtelítik, zimankós hidegben, esőben, hóviharban is. Jól tudják: életük áldozat, de erre az áldozatra a Krisztus áldozatán való részvétel erősíti őket. Azok száma sokasodik, akik életüket Árpádházi Boldog Margittal föláldozzák egyházukért, hazájukért. (Utólagosan hozzátesszük: az Egyház Boldog Margitunkat közben a “Szentek közé iktatta.) Az első helyre kellett volna tennünk a sok leányt, akik szüzességük, asszonyt, akik hitvesi hűségük védelmében áldozták fel életüket; számos férfit, akik leányuk, feleségük védelmére keltek és akiket a gazok leütöttek, lelőttek. Szent a bizalmam: a jó Isten ezekért az áldozatokért megmenti Hazánkat. Vajon mikor? Erre talán a győző Amerika-Anglia- Franciaország felelhetnének: Kereszténységvédő múltunkért, fővárosunk jelen áldozatáért megsegítenek-e bennünket? Mert ha a kommunisták életterébe osztanak bennünket, a kommunisták őket is elpusztítják. Veszedelmesnek látszik a tény: a háttérben megindult a pártharc. Az első kommun után elmenekült, de most visszatért sok kommunista munkába áll. Az oroszok is viszszahozták azokat a kommunista vezetőket, akiket a váci fegyházból az első világháború alatt foglyul ejtett katonatisztekért és az 1848-ban zsákmányolt magyar zászlókért kicseréltek ... Nagyasszonyunk, Hazánk reménye Bús nemzeted zokogva esd. Nyújtsd irgalom-jobbod feléje .. CSONGRÁDI ÉLET. HARMADIK BUDAPESTI ÜT Április 19 Itthon megindult a társadalmi élet. De olyan erők vannak mozgásban, melyek komoly veszedelmeket rejtenek magukban. A fővárosban a keresztény öntudat fölcsapó ereje miatt még csak a háttérben indult el a bomlasztó elem, a vidéken azonban mind nagyobb nyíltsággal és erővel. A kommunizmus a vidékről akarja meghódítani a fővárost. A csongrádi gyermekakció már rávilágít erre a veszedelemre: a hazatért zsidóság a kommunisták mellé állt. Az Egyház hiába védte őket ,— erején felül. — A bajokhoz jönnek a földosztással járó nehézségek. Ezekben az ügyekben ismét a fővárosba és Vácra, egyházmegyénk főpásztorához kell mennem. A jelen alkalommal Dezső bácsi gebéi elég simán tették meg az utat. A margitszigeti cölöphídon is szerencsénk volt: azonnal átjutottunk Budára. A Katolikus Akciónál Msgr. Mihalovics igazgató felvilágosított a valódi tényállásról. Nekik erősen kellett harcolniok a kommunisták és zsidóság erőszakossága ellen. A Nemzeti Segélyakció vezetősége száz, vagy legalább hetvenöt százalékban zsidó gyerekeket akar Csongrádra küldeni. Mikor a jó szó nem használt, kénytelen voltam erélyesen JöiU|)ni: i—' Ha botrányt akarnak, országos botrányt mondottam <— ám tegyék. /— Azután emelkedetten tettem hozzá: Tudott dolog, hogy a katolikus egyház mennyi zsidó életét mentette meg és mennyit harcolt a nácizmus ellen. De jelenleg valami nincsen rendben. Elsőnek azt hirdették: majdnem minden zsidót elhurcoltak, s legtöbbjüket kivégezték, most pedig az a helyzet, az egész fővárosban nincsen keresztény, hanem csak zsidó gyermek. Nem gondolják, hogy eljárásuknak nem lesz jó vége? Mindjárt szelídebben beszéltek. Előbb alkudezni kezdtek, de a végén elfogadták az én felajánlásomat: Csongrádra jön 500 gyermek, ezek közül 400 keresztény és 100 zsidő: ennyit könnyedén elbír a csongrádi zsidóság. Az első ügy sikeres elintézése után felkerestem Veres Pétert, a földosztóbizottság elnökét. Felvilágosításra volt szükségem. Az elnök “úr termékeny, tehetséges népi író «— egyebekben hitetlen kálvinista. Jó időben érkeztem: senki sem volt nála. Bocsásson meg elnök “úr vezettem be mondanivalómat a bemutatkozás után (tetszett neki az úrázás ), i— én, a katolikus pap, mint egységmunkás (az Egység Útja folyóiratot szerkesztettem) elnök úrral szemben megvédtem a református egyházat. Elnök úrnak rossz tapasztalatai lehettek, amiért éles tollal írt a reformátusok hitetlenségéről. Meggyőződésem szerint a református nép is a legtöbb helyen hívő keresztény és egyházi vezetőik között legtöbb püspökük i—1 külön kiemelem Ravasz László püspököt <—« evangéliumi szellemben vezetik híveiket. Áttérve földosztási kérdésemre, megemlítettem, hogy mi magyar barátok ,—■ akiknek a törökvilág alatti múltjáról bizonyára olvasott r— egyáltalán nem akarunk földet. Azonban Csongrádban plébániát vállaltunk s ebből kifolyólag szeretném tudni, minő eshetőségre van kilátás? Ugyanis a rendeletek szerint a plébániákat nagyobb terület illeti, mint amekkora a piroskavárosi plébániának van. Mi ferencesek megvagyunk föld nélkül is, de rendünk esetleg lemond a plébániáról s előre szeretném biztosítani az utód megélhetését. “Péter bácsi , a hitetlensége fölött mondott kritikámon nem sértődött meg. Megköszönte nyíltságomat. Csongrádra vonatkozóan tisztán látja a helyzetet. Leginkább a sok kubikus földigénylését, földéhségét, melyet csak nagyon csekély részben tudnak kielégíteni. A törvény — tette hozzá tényleg lehetőséget nyújt szegény plébániáknak megfelelő nagyságú földterület igénylésére, de hasonlóképpen a túl nagy területüek felosztására. A csongrádi túlsók igénylés miatt viszont a piroskavárosi plébánia csak más vidéken kaphatna területi kielégítést. Csupán ennyit akartam tudni. Most látom a helyzetet és be tudok számolni egyházmegyénk püspökének. Másnap a Kapiszlrán Nyomdánál volt dolgom s ugyanezen alkalommal felkerestem egyházmegyénk főpásztorát. Gyönyörű napos, meleg időben indult el vonatunk. A marhavagonban a legelőkelőbb helyet kaptam. Ülőhelyet: az ember jobboldalt kapaszkodhatott a vagonba és lelógathatta lábait az ajtó helyén. A nyomdánál azonnal elintéztem dolgaimat, de nehezebb volt ügyem a főpásztomál. Pétery püspököt régtől ismerem. Egri házfőnök koromban hetenkint gyóntattam teológusait, s ilyenkor rövidebb-hosszabb időre meglátogattam. Szentéletű főpásztor. A gyakori szent áldozás és a gyermekek korai szent áldozásának apostola. Kibombázott hívek számára kinyitotta a püspöki palotát és a bombázások ideje alatt a pincét. Rengeteg életet mentett meg és rengeteg jót tesz ma is. Hívei testi-lelki állapota érdeklik, de a politikától messze áll. Egyebekben a legteljesebb optimista, tehát százszázalékig bízik a kormány jószándékában és cselekvőképességében. Épp ezért végződött látogatásom eredmény nélkül. A püspök úr előtt beszámoltam csongrádi utamról, működésemről, azután felhívtam figyelmét elődöm feljegyzésére, mely szerint plébánosváltozás esetére megígérte, hogy a piroskavárosi plébánia javára megváltoztatja a plébánia határát (miután a templom melletti utca már a belvárosi plébániához tartozik) s kilátásba helyezte a plébánia földterületének megtolclását. Miután a “Péter bácsitól megtudtam a való tényállást, nyíltan szólhattam a bekövetkezendő változásokról. Nekünk nincsen szükségünk nagyobb területre, de ha rendünk lemondana a plébániáról, az egyházmegyés papnak igen. Miután pedig a belvárosi plébánia földjét az állam feldarabolja, most jó alkalom volna a másik plébánia igényét kielégíteni. Nem tudom, a püspök úr honnan szerezte értesüléseit. Meggyőződésem szerint nagyon fog csalódni. Váltig erősítette, semmiféle nagyobb változás nem következik be, s miután Csongrádon két új plébániát állít fel, ő terjeszti be igényét még száz-száz hold földre az új plébániák számára. Hiába hivatkoztam ellenkező meggyőződésemre s említettem a földigénylő bizottság elnökének, Veres Péternek szavait és a csongrádi súlyos helyzetet — a püspök urat nem tudtam meggyőzni s bekövetkezendő csalódástól megkímélni. Jelen utam a fővárosba a lelkipásztor útja volt, de azért a rendház lakói is szép segítségben részesültek. Akik annyit nélkülöztek s szenvedtek, mint a budai rendház tagjai, minden segítséget, támogatást megérdemeltek. Külön kiemelem Kriszten Ráfael házfőnök-plébánost, aki gondoskodása és önfeláldozása által százak-ezrek életét megmentette a főváros ostroma idején.* Miután naponkint csak egy vonat indul Cegléd felé s az a vonat is csak kevés kocsiból áll, a du. 5 órakor induló vonathoz már délben kimentem. De már lekéstem; az alsó lépcsőig minden helyet elfoglaltak, sőt a vonat teteje is tele volt utasokkal. Mások szerencsétlenségének köszönhettem, hogy később az ütközőnél mégis helyet kaptam. Ugyanis néhány orosz katona egy kocsifülkét kiürített, s a lépcsőről előbb mindenkit lekergetett. A visszamenő sokaság valósággal fölemelt a. vonatra. Az ütközőnél felváltott lábakon állhattam. A vonat 5 helyeit este 7-kor indult s féltizenegykor ért Ceglédre. Itt hideg eső esett. A peronon sétáltam éjfél után kettőig, mikor is a Kecskemét-Félegyházára induló vonaton helyet kaptam, s eléggé kipihenve értem haza. Mikor jelen sorokat április 15-én írom, megvolt a Nemzeti Segélyakció első közgyűlése. A megjelentek szó nélkül fogadták el a jelölő bizottság elgondolását. A gyermekakcióra nézve beszámoltam az Országos Nemzeti Segélyakciónál tett látogatásomról s a megállapodásról. Arról is, hogy a Segél yakció és a Katolikus Akció együttesben dolgozik, amely példából tanulhatunk. Csongrádra érkezik ötszáz gyermek, köztük száz zsidó, akiket a helybeli zsidóság könnyedén elhel yezhet; katolikus családokhoz katolikus, protestánsokhoz protestáns gyermek kerül: ez az egyedül helyes megoldás. Közben a világ kereke tovább forgott. Harcok immár csak Németországban folynak. A hitleri-rosenbergi fajistenítést utoléri végzete.’ Mindig vallottam (s ha a hitlerizmusról szóló munkám megjelenik, beigazolom): a hitlerizmus *— bizonyos nemzeti és szociális értékei mellett — nagy veszedelmet rejtett magában s a nácizmus győzelme esetén felborult volna Európa békéje, főleg a német tudás és szervező erő következtében. Hitler a Fekete tengerig akarta a német “életteret” kitolni. Nem szeretek arra gondolni, mi lett volna Magyarországból Hitler győzelme esetén. Már németországi tartózkodásom idején 1934/37) mondta a német humor: a kommunizmus és nácizmus között csak szinkülönbség van: egyik vörös, a másik barna. Isten a sátán egyik fajzatát a másik által írtja ki: ma a kommunizmus által a hitlerizmust. Mécs László remekül írta Forgó Színpad című költeményében: a világ a színpad, melyet időközönkint más erők és személyek forgatnak. Azután felveti a kérdést: félszázad múlva kik fogják forgatni, s mesteri átíveléssel felelte: a Teremtő, aki a színpadot a világba állította, már tudja. Hitlerék ezer évesnek hirdetett országa emberöltőig sem tartott. A rosenbergi Mythos , fajimádat “eltűnik, mint a puszta lég ’. Isten értelmet adott az embernek, s a nemzetek vezetőinek kellett volna ésszerűen gondolkodniok; lelkiismeretükre kellett volna hallgatniok és az igazságot követniök. Sajnos ennek ellenkezőjét tették: a kisebb veszedelem helyett a világveszedelmet segítették győzelemre. A kapitalista Amerika, Anglia, Franciaország keresztény kultúrországokat dobtak koncként a kommunizmusnak. Pedig tudhatnák, a világkommunizmus az a fenevad, melyet koncnak odadobása még vérszomjasabbá tesz. A kommunizmusnak világuralom kell; világhódítás a lényege, értelme, mozgató és összetartó ereje. Ettől nem térhet el, mert magától omolna össze. Európa meghódítása után más világrészek kerülnek sorra. Amerika rá fog még ébredni keresztényellenes és po* Ráfael atya provinciánk hős vértanúja. Budáról újhatvani kolostorunkban került, ahol mint házfőnök-plébános folytatta népmentő munkásságát. Hívei mélységesen szerették-becsülték. Az ilyenekre vadászott az istentelen kommunizmus. 1950-ben, a karácsony előtti hetekben tartóztatták le. Már a kolostorban véresre verték. A hős annyit súgott fiatal pátereinek: fiatalok vagytok, az egyháznak-híveknek szüksége van rátok: nyugodtan kenjetek rám mindent és mentsétek meg élteteket. Életben maradt szenvedőtársótól tudom, hogy az Andrássy úti és Markó utcai börtönökben a halálkamrában volt helye, ahonnan majdnem minden éjszaka vitték kihallgatásra, mely előtt és utón véresre verték. Hónapok után a kínoztatásoktól kapott betegségekben a börtönben fejezte be vértanúságát. Megemlítjük még hős vértanúnkkal kapcsolatban, hogy vértanúcsaládból származott: a norvégjai katolikus üldözés idején szenvedett hitéért yértanúságot egyik őselitikailag is rossz eljárására, de talán későn .. . Meggyőződésem, az angolszászok még reszketni fognak a világkommunizmustól. Szegény Hazánk most mélyebbre s nagyobb veszedelembe került, mint a tatárjárás s törökvilág idején. Roosevelt és Churchilllék tudták, hogy Magyarország csak kényszerből állt Németország mellé s egyedül a kommunizmus ellen karcolt. Hitler követelésére sem adtunk egyetlen katonát a Nyugat ellen. ÉJgy látszik, Churchill már elfelejtette abbeli Ígéretét, hogy Teleki Pálnak (aki önkéntes halála által tiltakozott Hitlereknek Magyarországon való átvonulása ellen) a tárgyaló asztalnál mindig üres helyet hagy. Egyh ázi vonalon a háború eddig is igen súlyos áldozatokat követelt. A sok elpusztított templom, iskola, intézmények mellett elvesztettük Serédi hercegprímást, Apor püspök pedig vértanúsággal fejezte be életét. Sztálin ma propaganda szempontból nem tör templomokra, papokra, de hamarosan rálép célkitűzése útjára, amely nem más, mint a kereszténység, elsősorban a katolikus Egyház tönkretétele. A vértanúság kora vár ránk, Istenben bízva vállaljuk Ma gyarország kereszténységvédő szerepét. A sok baj és szerencsétlenség után végre örömhír érkezett: Mindszenty és Shvoy püspökök visszatértek egyházmegyéjükbe Sopron kőhidáról, nyilasfogságukból. NEGYEDIK BUDAPESTI UTAM: VARGHA ESPERES BÖRTÖNBEN Április 25-én indultam negyedízben Budapestre élelemmel. Ez alkalommal a Szegényház lovacskájával, melyet fiú hajtott, Öreg orosz keresztény tiszt ajándékozta az apácáknak a ponilónak beillő lovacskát. A lovacskának különleges tulajdonsága volt arisztokrata természete: nem tudott megbékélni a négylábú szamarakkal. Ez azért volt baj, mert a magyarság kezén nagyon kevés ló lévén (s az is többnyire vak volt vagy sánta) nagy becsülete lett a szamárnak. Ez a lovacska szamár közelségét sem bírta elviselni. Mikor csacsi-s kocsik jöttek szem közt, nem volt elegendő a lovacska szemének bekötése, megérezte a szamarat és ilyenkor ágaskodott, toporzékolt, s ha nem fogtuk teljes erővel a gyeplőt, veszettül rohant. Volt eset, hogy végleg nem tudtuk megfékezni s a szántóföldnek irányítottuk, hol addig engedtük rohanni, amíg a nagy teher vitelében valósággal kimerült. Derült tavaszi napunk volt. Madárdalos, virágillatos tavasz. A háború nyomai az út mellől eltűntek s a magyar tavaszt teljes pompájában élvezhettük. Most vettem észre először, hogy Félegyháza s Kecskemét között sok-sok kilométer hosszúságban gyümölcsös virágzik. A fák még csak néhány évesek, s a fasorok közt búza van vetve. Néhány év múlva, ameddig a szem ellát, kincsesbánya terül el ezen a vidéken. Ez a nagy magyar probléma gyakorlati megoldása. Búzának s egyéb terménynek hiába darabolnák fel a földeket: az igényeknek csak kis részét tudnák kielégíteni. De varázsolják át gyümölcsöskertté a Nagyalföldet s a Dunántúl nagyobb részét, akkor elegendő terület jutna minden magyar családnak. A magyar gyümölcs, és szőlő meghódítaná a világpiacot, miként a kecskeméti barack, a tokaji s dunántúli borok máris megindították ezt a hódítást. Budapesten rendkívüli hírrel fogadtak: P. Schrotty Pál, a római Főelőljárónk teljhatalmú megbízottja és helyettese (Delegatus Generalis miután ÍRómával nincsen összeköttetésünk), a Szűz Máriáról nevezett provincia hivatalos látogatásával bízott meg. P. Pál egykor tanárom volt a teológián, de később, Definitor Generális korában bizonyos rendi ügyből kifolyólag, ellentétbe kerültem vele. Ezért a nagy fontosságú, * kiengesztelő megbízatást el kell fogadnom. A rend Főelőjárójának helyetteseként működni a legnagyobb kitüntetés, mely ferencest érhet. A megbízatás azonban rendkívül komoly és felelősségteljes munkát jelent: a másik rendtartomány minden kolostorát kell meglátogatni (ma, közvetlen a háború után!) minden rendtaggal beszélni; a szerzetesi élet előírásait ellenőrizni,esetleges hibákat kiküszöbölni, a ferences életideált előmozdítani, valamint a vizita végén a provinciái káptalant levezetni: megválasztatni az új provinciálist, helyettesét és a négy tanácsost. Vajon eleget tudok-e tenni ennek a rendkívüli megbízatásnak? Említett okból kifol yólag a megbízatást nem utasíthatom vissza. Annyira kész elé állítottak, hogy visszafelé utunkhoz már útrakészen állt P. Mátyás, aki hosszú távollétem alatt helyettesíteni fog Csongrádon. Ilyen körülmények között sietve kellett elvégezni a budapesti megbízatásokat, és mielőbb visszatérni, hogy elkészülhessek a nagy feladatra. Csongrádra való visszaérkezésünkkor (április 30) súlyos természetű hírrel fogadtak: Vargha esperes urat letartóztatták s napok óta a hírhedt szegedi Csillagbörtön lakója, itt volt elcsnkva előtte a lajosmizsei plébános, a szegedi katolikus tanfelügyelő és mások. Mindannyiukat igen megkínozták. Szeged Béke-utcája annyi, mint Budapestnek Andrássy-út 60. Az sem mentette meg az esperest a börtönből, hogy Pétery püspök Kispestre helyezte. Azt mondják, az esperes úr a földosztó bizottságnál a püspök megbízásából — két új plébánia alapítására száz-száz hold földet igényelt. Csongrádon, a városban szükség volna még egy két plébániára, a tanyákon pedig 2-3 lelkészségre. A földosztási rendeletek értelmében a plébániák igényelhetnek is bizonyos nagyságú földterületet. Azonban földéhség szempontjából Csongrád az országban a legnehezebb hely. Sajnos nem sikerült a főpásztort a bekövetkezendő bajtól megmenteni. Arra gondolok: micsoda áldás lett volna, ha az első világháború előtt parcellázzák szegény katolikus családok közt az egyházi birtokokat. Sajnos nem követték Prohászka látnoki intését. Az egyházi intézményeket is megmentették volna és sok tízezer katolikus család tisztességes megélhetéshez jutott volna. Trianon után a nagybirtokok, az egyháziak is, eladósodtak, úgyhogy az ország még részleges földbirtokreformot sem tudott keresztülvinni, mert nem volt meg a beruházáshoz szükséges tőkéje. Az állam pedig nem kapott külföldi kölcsönt s az elkezdett parcellázásba belebukott. , <—' Folytatjuk r—*
