Detroiti Ujság, 1961 (51. évfolyam, 4-52. szám)
1961-05-26 / 21. szám
1961 május 26. DETROITI ÚJSÁG — HUNGARIAN NEWS 7-IK OLDAL New York, 1961. május 4. Mrs. Gyula Fodor Detroiti Újság Detroit, Michigan Kedves Nagyságos Asszonyom! Most, amikor közismert lapja ötvenéves jubileumi számát adja ki, engedje meg, hogy Becs helyett Délamerikából köszöntsem mind magam, mind társaim nevében és kívánjak sok sikert a továbbiakban is. Szeretném külön megköszönni azt a bajtársi támogatást, amelyet a Nemzetőrnek és személyemnek nyújtott minden alkalommal, amikor Önhöz fordultunk. Ez az ötvenéves jubileum a legfényesebb bizonyítéka kitartó munkájának, melyet minden nehézség ellenére önzetlenül végez itt idegenben a száműzettek összefogására. Isten segítse további munkájában és kérem, érezze a távolból is barátságunkat és szolidaritásunkat. Szeretettel és tisztelettel őszinte hive: Tollas Tibor MAGYAR KÖZPONTI TANKÖNYV BIZOTTSÁG Detroiti Osztály 1961 május 1 Fodor Gyuláné úrasszony a Detroiti Újság tulajdonos-kiadója Detroit Kimondhatatlan értékes volt az a támogatás, amelyet a Detroiti Újság a szervezés előkészítése, a kis magyar diák pártfogoltunk részére nyújtott, segítség megszerzése és megtarthatósága, végül az adományok nyilvános elszámolásának díjmentes közlése révén nyújtott, a Tankönyv Bizottság helyi szervezeteinek. Kis töredéke ez a lap által folyamatosan gyakorolt magyarmentő munkásságnak, de éppen ez a tény az, amelyik élesen mutat rá arra a nélkülözhetetlen szolgálatra, amelyet nb. lapja az itteni magyarság életében betölt és amelyet, hogy nem kell nélkülöznünk, éppen az Ön személyének és lelkes, odaadó fáradozásainak nagy és kellőképen nem is méltányolható érdeme. Köszönetét mondva a hathatós támogatásért, 50 éves jubileumuk alkalmából reménykedünk, hogy Isten kegyes védelmében egy eredményekben gazdag uj félévszázad küszöbén állnak. Tisztelő hive: Magyar-Kossa Aladár A DETROITI ELSŐ SZÉKELY-MAGYAR SZÖVETSÉG 1961. május 1-én Fodor Gyuláné úrasszonynak, A Detroiti Újság kiadó-tulajdonosa Detroit Nagyságos Asszonyunk! Hivatkozással levelünkre, melyben á Magyar Társadalmi Együttműködés többi tagegyesületével együtt üdvözöltük a jubiláló Detroiti Újságot, ez alkalommal, amikor a Székely Magyar Szövetség szerény ajándékának égy részét bátorkodunk mellékelni, legyen szabad ismételten kifejezésre juttatnunk meleg szeretetiinket és igaz nagyrabecsülésünket, mellyel az alapításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Detroiti Újságot, Nagyságos Asszonyunkat, mint annak kiadó-tulajdonosát, a lap szerkesztőségét és annak műszaki személyzetét köszöntjük. Detroit magyar életében a Detroiti Újság történelmet jelentett és — bizalommal hisszük — jelenteni fog a jövőben is! A Detroiti Székely Magyar Szövetség Vezetősége és össz-tagsága nevében: Neráth Vilmos, elnök Detroit, 1961. február 1 Kedves Nagyságos Asszonyom! A Detroiti Újság fél évszázados fennállásának évfordulóján fogadja szívből jövő jókivánataimat. A lap tekintélyes múltját ismerők tisztelettel emlékeznek azokról, akik az idők folyamán mutatkozott nehézségek ellenére változatlan energiával szolgálták a sajtó irányitó, oktató, vezető szerepének nem mindig hálás feladatát. Itt jelesen boldogult férje, Fodor Gyula kiváló szelleme, energiája és a közért kifejtett áldozatos működése kíván elismerést. Ebben méltán osztozik Nagyságos Asszonyom páratlan kitartása, odaadása, közvetlensége és jóakarata, amellyel kivívta Detroit magyarságának osztatlan nagyrabecsülését és szeretetét. Adja a Mindenható, hogy nb. lapjának a jelenben is mutatkozó negyszerü szelleme és színvonala még hosszú évekig szolgálhassa a közérdeket. Tiszteletteljes kézcsókkal igaz hive vitéz Hefty Frigyes ANYANYELVŰNK VÉDELMÉBEN Irta: ASBÓTH GYULA evangélikus lelkész “Nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb és akkor is él, amikor már a föld nem a mienk. Nagyobb, mint a történelmünk, mert a történelem a nyelvben elfér, de a nyelv nem fér el a történelemben. Ezt az élő, zengő testet, maga az Alkotó teremtette, sok ezer év finomította, fejlesztette, ápolta; dolgozott rajta az idő, az évszakok járása, természeti és történelmi erők. Igazán közös kincsünk: az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is annyi jut, mint a hercegnek és csak annak nincs belőle semmije, aki maga dobta el magától. Titkos jegy, amelyről minden bábeli zűrzavarban egymásra ismerünk.. Bástyánk, lélekgyepünk, védelmi rendszerünk; szent kapunk, amelyik kizár és befogad, menedéket nyújt és otthonunkat jelzi. Nincs nemzeti vallásunk; művészetünk, tudományunk és jogrendünk épp úgy Európáé, mint a mienk, egyedül a nyelvünk a mi külön sajátunk és senki másé. Ezt beszélni és miveini: az igazi magyar művészet.” (Dr. Ravasz László) Igen. Kijövetelünk alkalmával elhagytuk mindenünket, de nyelvünket magunkkal hoztuk. Ez a kincsünk megmaradt. Ennek megtartása és gyermekeinkre való átörökítése egyik legszentebb kötelességünk. Az anyanyelv a nemzeti lélek testének egyik szerves része. Olyan, mint a testnek a szem, a láb. Lehet láb és szem nélkül is élni, de csak bénán, vakon. Élhetünk anyanyelvűnk nélkül is, de csak csonkán. Egészséges gondolkodású ember szándékosan nem teszi magát vakká, bénává. Egészséges magyar nemzeti érzésünk nem dobatja el velünk nemzeti anyanyelvűnket. Ezt az öncsonkítást csak az követi el, akiben kihalt a magyer nemzeti lélek. Viszont a láb és szem is csak a testtel szerves . összefüggésben él. Attól leváltan halott. A magyar nyelv is a magyar nemzeti lélektől függetlenül halott, mü nyelv. Ezért, aki magyarul beszél, nem magyar még az. Egy idegen is megtanulhat teljesen magyarul anélkül, hogy a magyarsághoz ezáltal bármi köze is lenne. Anyanyelvűnk csak mint a magyar nemzeti lélek fáján termett gyümölcs, amelyben benne van ennek a léleknek minden ize, szépsége, zamata tehet bennünket magyarrá. A nemzeti lélek alkotó eleme a nemzeti öntudat. Tehát anyanyelvűnk védelmében elsősorban magyar nemzeti öntudatunk ápolására, erősítésére van szükség. Széchenyi szavai szerint: “képzelhető-e, hogy a magyar férfi magyar aszszonnyal anyanyelvén nemzetéről nem folytathatott beszélgetést?” Ennek nem volt más magyarázata, mint az, hogy Széchenyi idejében a nemzeti öntudat úgy elsorvadt, hogy eldobta magától a nemzeti nyelvet. Anyanyelvűnk megtartója mindenkor és minden körülmények között, jelen szétszóródottságunk állapotában is, csak a nemzeti öntudat lehet. A nemzeti öntudat pedig elsősorban annak felismerése, hogy magyarságom nem véletlenül tapadt hozzám, hanem adottságképpen érkezett az életembe. Nem én választottam, mint ahogy nem én választottam szüléimét sem. Magyarságom Istentől kapott ajándék s ezért küldetés, feladat. Isten teremtő akarata volt az én magyar nemzetiségem, magyar lelkiségem s ennek a lelkiségnek kifejezője az én magyar anyanyelvem. Isten teremtő végzéséből beszélem a magyar nyelvet. Ehhez az isteni akarathoz kell hűnek maradnom azáltal, hogy nemzeti öntudatomat erősítve magyar anyanyelvem használatát halálig megőrzőm s utódaimnak átörökítem. A nemzeti öntudat erősítésének egyik feltétele a magyarság-ismeret. A világhírű iró Mereskovszky szerint: “A szeretet a megismerés leánya.” Ezért minél jobban megismerem a magyarságnak történelmét, művészetben és tudományban a világ számára adott alkotásait, annál inkább becsülöm, értékelem s ezért annál hűségesebben szeretem. Ezért van szükségünk olyan magyar könyvekre, magyar sajtótermékekre, amelyeknek olvasása által ebben a magyarság ismeretben úgy gazdagodhatunk, hogy minden esetben meg tudunk felelni mind magunknak, mind pedig idegenekneknek arra a kérdésre, hogy miféle értékekkel gazdagította a magyarság a világot, hogy miféle nép vagyunk. Amilyen mértékben tudatosodik bennünk magyarságunk megbecsülése, értékelése olyan mértékben erősödik anyanyelvűnk szeretete. E mértéktartó, önhittségnélküli, józan, magunkat bírálni is tudó nemzeti öntudat a családon belül majd megteremti idegenben is a magyar otthonoknak azt a sajátos, belső légkörét, amelyben felnövő gyermekek nem szégyellik szüleik anyanyelvét, hanem szívesen és örömmel beszélik. Magyarságismeretünk gazdagodásának mértéke szerint leszünk példamutatásunk ihlető erejével otthonunk körén belül gyermekeink részére anyanyelvűnk megszerettetői. A nemzeti öntudat erősítésének s ezzel együtt anyanyelvűnk megtartásának egyik másik fontos feltétele az otthoni rokonainkkal a lelldyfe^.ppsriätnak levelezés utján való fenntartása. Ebbe a levelezésbe bele kell vonnunk, bele kell szoktatnunk gyermekeinkét is. Ha erre nem gondolunk, erre nem áldozunk időt, fáradságot, akkor egyszerre azt vesszük észre, hogy teljesen elszakadtunk szülőhazánktól s csak úgy tekintünk rá vissza, mint ifjúkorunk hajdanvolt elsüllyedt világára. Akármilyen messze szakadtunk egymástól térben, van egy közös titkunk, amely összeköt bennünket: az anyanyelvűnk. Amig a nagyvilág lármájában nyelvünk zenéjét el nem felejtjük, sőt annak hallásában, szólásában, írásában és olvasásában örömünk telik, addig nem válunk idegenekké az otthoniak előtt. Magyarság-tudatunk erősítése s ebből következően anyanyelvűnk ápolása végett keresnünk kell egymás társaságát. Ki kell fejlesztenünk az összetartozási érzést. Magyar egyházaink legyenek a lelki otthonaink, magyar egyleteink társasági, szellemi központjaink. Ha ezt nem tesszük, elárvulunk, szétesünk s idő előtt nyel el bennünket teljesen a befogadó ország ellenállhatatlan beolvasztó ereje. Vigyázzunk arra, hogy apró kis személyi vagy érdek ellentétek miatt egymással meg ne hasonuljunk. A meghasonlottság, az egymással való perlekedés, viszálykodás szelleme megöli a nemzeti öntudatot, eltávolít mindentől, ami magyar s gyermekeink szivéből is a megvetés érzését váltja ki a magyarság iránt. Az ilyen magyarságban nem látnak megbecsülni valót, ezért nem is tudják igazán megszeretni s ezért nyelvét sem kívánják megtanulni vagy megtartani. Mi vagyunk felelősek azért, hogy gyermekeink előtt a magyarságot szeretnivalóvá tegyük. Nemzeti öntudatunk megtartásával megőrzött anyanyelvűnk nem terhére, hanem hasznára válik befogadó hazánknak. Ameíikához nem azáltal lehetünk hűségesek, ha hűtlenekké válunk magyarságunkhoz, hanem azzal, hogyha magyarságunkban adott szellemi, erkölcsi, műveltségben értékeinkhez hívek maradunk, azokkal Amerika lelki kincsestárát gazdagítjuk. Nem akkor leszünk jó amerikai polgárok, ha anyanyelvűnk használatáról mielőbb lemondunk, hanem akkor, ha az angol nyelv elsajátítása mellett a magunkét is beszéljük. Amerika ezt nemcsak hogy nem akadályozza, hanem inkább előmozditja. Amerikának szüksége van arra, hogy minél többen beszéljenek az angolon kívül más idegen nyelvet. A közlekedési, hírközlő technikai eszközök tökéletesedésével az egész világ mindjobban összezsugorodik. Mindinkább közelebbi érintkezésbe kerülünk egymáshoz. Ezért mind szükségesebbé válik az illető állam nyelvén kívül, még egy másiknak is az ismerete. A nemzetiségi szülőknél, akik beszélik anyanyelvűket, fennáll annak a könnyű lehetősége, hogy gyermekeikkel is elsajátíttassák szüleik nyelvét s igy azok az angolon kívül még egy másik nyelvet is tudjanak s ezzel is értékesebb tagjai lehessenek az Egyesült Államoknak. így lesz anyanyelvűnk megőrzése, egyrészt magyarságunkban kapott isteni hivatásunk teljesítőjévé, másrészt Amerika kultúrájának erősítésévé. Befejezésül véssük szivünkbe Kosztolányi Dezső lelkes szavait “Édesanyánkról — édes anyanyelvűnkről”: “A tudományos felfogás szerint nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között. Minden nyelv a természet, az emberi lélek csodálatos müve. Valamennyit egyformán becsüljük. Nem hirdetjük, hogy miénk a legszebb, legkülönb. Dicséretnek ez talán sok volna, talán kevés. Édesanyánkról se mondjuk, hogy ő a legszebb asszony az asszonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Ez illetlenség volna és ízléstelenség. Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy ő az édesanyánk s azért szeretjük. Anyanyelvűnk úgy szeret bennünket, hogy mindenét nekünk adja, ami az övé, hiszen anyánk. Viszontszolgálat fejében mindössze azt kéri tőlünk, hogy mi is törődjünk vele egy kicsit. Ez kötelességünk is. Gyermeki kötelességünk, hogy megtanuljuk anyanyelvűnket.” A Detroiti Újság 50 éves jubileuma alkalmából további áldásos munkálkodást kíván FÁCZÁN MIHÁLY a William Penn Fraternális Egyesület igazgatója Johnstown, Pa. PAPP GÁSPÁR és neje PAPP LIDIA A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET 56-ik OSZTÁLY tagsága nevében szívélyes üdvözletünket küldjük a Detroiti Újság 50 éves jubileumára, Isten gazdag áldását kérjük özvegy Fodor Gyulánéra, a Detroiti Újság kiadó tulajdonosára és kedves családjára. Tartsa meg a jó Isten erőben, egészségben özvegy Fodor Gyuláné asszonyságot és kedves családját, hogy még számos évig szolgálhassák a magyarságot, hogy a magyar szót, a magyar betűt, a magyar igazságot még sokáig hirdethessék. Hogy a magyar igazság és magyar becsület, amiért a. Detroiti Újság 50 éven keresztül harcolt, örökké megmaradjon és soha meg ne szűnjön. Igaz magyar szeretettel HÖRCSIK JÁNOS elnök PAP ANTAL alelnök YASSJÁNOS jegyző JURKO ZSUZSÁNNA pénztárnok Ft. JAKAB ANDRÁS ellenőr SZOPKÓ JÁNOS ellenőr VINCZE ANDRÁS kerületi szervező NAGYRABECSÜLÉSSEL üdvözöljük az 50 éves jubileumát ünneplő DETROITI ÚJSÁGOT, annak szerkesztőjét - kiadó-tulajdonosát, a szerkesztőség és kiadóhivatal alkalmazottait és műszaki személyzetét. A 75 éves fennállását ünneplő WILLIAM PENN testvérsegitő egyesület 18-ik fiókjának tisztikara és tagsága nevében DANKÓ ISTVÁN elnök ÜSZTÖK ISTVÁN ügykezelő Detroit, Michigan A William Penn Fraternális Egyesület ellenőrző bizottság elnöke üdvözlik a “Detroiti Ujság”-ot 50 éves fennállása alkalmából
