Detroiti Ujság, 1958 (48. évfolyam, 4-46. szám)
1958-10-17 / 42. szám
Függetlenseg C3..P, 681 So. Broad Trenton, N.J. PUBLISHED EVERY FRIDAY yv C7KNT8 A copy DETROIT HUNGARIAN NEWS AN AMERICAN PAPER — PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE Detroit, Michigan — 7907-11 West Jefferson Avenue — Telefon: VInewood 2-0414 10c EUÍ PÉLDÁNY LAPUNK MAI SZAMA 8 OLDAL VOL. 48. ÉVFOLYAM. — “A MAGYAR ÚJSÁG FOLYTATÁSA Consolidated paper«: — “Detroit Journal“ — “Hungáriát Sewe“ — “Hungarian Dally” — “Flint and Vicinity.” 1958 OKTÓBER 17. ■•olvadt laDok "Detroiti Hírlap” — “Magyar Hírlap’ “Magyar XapUap“ — "Flint te Vidéke.” NUMBER 42. SZÁM. Most vasárnap ünnepeljük meg Detroitban az 1956-os Szabadságharc évfordulóját MŰSOR 1. MEGNYITÓ: magyarul Báldy Pál, MEGNYITÓ: angolul Dwight K. Hámborsky. 2. AMERIKAI HIMNUSZ. Vezeti: Ambrus Zoltán. 3. MEGNYITÓ IMA: Ft. Jakab András róm. kát. plébános. 4. S. Koósa Antal szabadságharcos költő: “HŐSÖK EMLÉKEZETE” szavalja a szerző. 5. ANGOL ÜNNEPI BESZÉD: Charles E. Potter szenátor. 6. Kodály: “T OB OR Zó”. Zongorán előadja: Goszleth. Lajos zongoraművész. 7. “BEBÁDOGOZTAK MINDEN ABLAKOT” Tollas Tibor verse, angolnyelven szavalja: Nt. Nagy Pál Jánosné. 8. Vendégek bemutatása: Nt. Tóth Tibor ref. lelkész. 9. Teghze Gerber Miklós: “BUS MAGYAROK IMÁJA” énekli Vincze András, zongorán kiséri a szerző. 10. MAGYAR ÜNNEPI BESZÉD: A Szabadságharcos Szövetség képviselője. 11. “ESTE A SZIGETEN” (hallgató); “ESZTERGOMI VERBUNKOS’ (verbunkos); “SZOMATON DÉLUTÁN” (csárdás). Gordon Solo. Előadja: Würtzler Béla gordonmüvész, a budapesti Operaház zenekarának volt tagja. — Zongorán kiséri: Teghze Gerber Miklós. 12. Alföldi Géza: “A KÁRPÁTOKON MAJD TALÁLKOZUNK”. Szavalja Fazakas Ferenc. 13. “HAZÁM-HAZÁM”, Erkel Ferenc “Hunyadi László” operájából, “MIATYÁNK” Kudela Géza szerzeménye. Énekli: Goszleth Lajos operaénekes saját zongorakiséretével. 14. ZÁRÓSZÓ és ZÁRÓIMA: Nt. Asbóth Gyula ev. lelkész. 15. MAGYAR HIMNUSZ. Énekli a közönség. Konferál: Ferencz Elemér Az ünnepség október 19-én, vasárnap lesz a Southwestern High School dísztermében, mely a West Fort Street és Waterman utcák sarkán van. Kezdete d.u. fél 4 órakor. A meghívott vendégek között van Michigan állam kormányzója, Detroit város polgármestere, számos állami, megyei, városi vezető személyiség. Potter szenátor kérése az elnökhöz az 1956-os szabadságharc emlékezetére Charles E. Potter szenátor arra kérte az elnököt, hogy adja ki rendeletben, hogy az Egyesült Államok zászlóit, — az összes szövetségi, állami, városi és középületeken, — félárbocra eresszék vasárnap, október 19-én, azoknak a hősöknek emlékezetére, akik két év előtt életüket áldozták a magyar szabadságharcban. A szenátor levele október 19- ikét “olyan napnak nevezte, melyen minden amerikai, — beleszámítva azokat, akik Magyarországon születtek vagy magyar származásúak, — elismerését fejezze ki a szabadságért harcoló nemes csoportnak. A magyar szabadságharc 1956- ban, mely alatt annyian a legnagyobb áldozatot hozták, a világot figyelmeztette, hogy a szabadság eszméje örökké fénylő lánggal fog égni az emberek szivében.” The President The White House Washington, D.C. Dear Mr. President: ÍToiídoIatok az októberi magyar forradalom második évfordulója előtt Népek történelmében vannak kimagasló periódusok, melyek rendszerint egy személy nevéhez fűződnek. Napóleon, Kosciusko, vagy Kossuth, rányomja bélyegét egy nemzet életében végbemenő változásra. Tény az, hogy a történelmi korok kitermelik a maguk számára ezeket a vezéregyéniségeket. Egészen más a forradalmak jellemvonása, bár itt is sok helyütt személyi nimbuszt találunk. A történelem csak egész ritkán mutat olyan globális nemzeti megmozdulást, mint az 1956-os magyar forradalom, ahol a tömeg kezdeményez és minden névtelen szereplője kimeríti a “vezér” és “hős” kritériumát. Több, mit 10 év elnyomásának reakciója volt ez a csoda, mely a 12 éves gyermeket fanatizálni tudta, akit lélekölő, hamis káprázattal akartak eltéríteni az Isten és Haza tiszteletének erkölcsi alapjaitól. A kisemmizett és agyonhajszolt munkás hadüzenete úgyszintén a zsarnoksággal és államkapitalizmussal szemben, és talán nem utolsó sorban a keretek közé szorított szellem kitörése az u. n. “harcos pártosság” bilincseiből, a szabad vélemény-nyilvánitás fegyverével a világközvélemény elé. Ki tette a legtöbbet a három tényező közül, ma még lehetetlen megállapítani. Egy azonban fényesen kitűnik: hogy mindhárom összetevő előfeltétele volt annak a heroikus megnyilatkozásnak, mely az 56-os októberi magyar forradalom név alatt ismeretes a világköztudatban. Minden soviniszta túlzás nélkül megállapíthatjuk, a világtörténelem legklasszikusabb szabadságtörekvésével állunk szemben, mely kereteit túlmenően világprobléma megoldását jelenthette volna, ha Nyugat nem hagyja cserben a küzdőt. Európa, és továbbmenően, a világbéke kulcsa volt az illetékesek kezében, s hogy ezzel az alkalommal nem éltek, mintegy saját jövőjüket pecsételték meg. A német-egység, a semleges korridor záloga lenne annak a világbékének, mely az orosz Sputnikok árnyékában ma üres szópuffogtatás csupán. Mi, szabadföldön élő magyarok, a második évfordulón mélységes együttérzéssel tekintünk haldokló Nemzetünkre, mely élet-halálharcát vivta 56 októberében. Sajnos a költő, “rabok legyünk vagy szabzadok” kérdésére a világközöny adott választ, s ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. Egy kilencmilliós nép esett áldozatul. Harmincezer szabadságharcos hős halála, kivégzett vértanuk tömege és bebörtönzöttek ezrei a zárójelenet, ehhez a szemethunyó gesztushoz. Mert vannak lélektani pillanatok, amit ha kiaknázatlanul hagyunk, káros következményei halálos kimenetelűek lehetnek és ez történt 56 novemberében, a szuezi olajkutak tövében. Ez az októberi magyar szel(Folytatás a 3-ik oldalon» A múltban a Fehér Ház nyilatkozattal adózott az évfordulón a magyar szabadságharcosok emlékezetének. Ebben az évben, azonban, Detroit városában, október 19-én fogják a megemlékezést meg tartani. Potter szenátor kéri, hogy az Elnök proklamációja ez utóbbi napot jelölje ki arra. Potter szenátor levelében azt Írja, hogy az elnöki kiáltvány (proklamáció) által ilyen drámai módon adózva ezen vértanuk emlékezetének, az Egyesült Államok nemcsak visszautasítaná a kegyetlen kommunista eszméket, de ugyanakkor kinyilvánítaná, hogy ez az ország soha sem fogja elfelejteni azokat a hősöket sem, akik még mindig a szovjet diktátorság elnyomatása alatt szenvednek. Itt közöljük Potter szenátor levelét: Detroit, Michigan October 9> 1958 October 19th has been set aside to honoj those valiant Hungarians who gave their lives in the blaouy revolt against Soviet aggression in October, 1956. It is a day on which all Americans, including those of Hungarian birth or extraction, pay tribute to a noble band of fighters for freedom. The Hungarian revolution of 1956, in which so many made the supreme sacrifice, put the world on notice that the spirit of freedom always will burn brightly in the hearts of men. In previous years the White House has issued statements commemorating this anniversary. I should like to suggest that this year an additional tribute be paid. I believe, Mr. President, that this solemn occasion might fittingly be observed by lowering United States flags on Federal, state and municipal buildings to half mast on Sunday, October 19th. It is my understanding that this could be done by Presidential proclamation. I By so dramatically honoring these Hungarian martyrs, the United States would once again repudiate ruthless communist philosophies, at the same time making it plain that this Nation will never forget the brave ones who still reside under the heel of Soviet dictatorship. Best personal regards. Respectfully, Charles' E. Potter Most vasárnap tartja ezüstjubileumát a Windsori Magyar Református Egyház HETI BIZTONSÁGI ÜZENET: A forgalomban fürge lehet De könnyen érheti baleset VIGYÁZZON NEHOGY ELGÁZOLJÁK Safety Officer Thornton, 4th Prect. Station Nagy ünnepségre késiül a Független Magyar Református Egyház Windsorban, Kanadában. Alapításának 25-ik évfordulója lesz 1958. október 19-én, vasárnap s ez alkalomra szeretettel hivja meg Windsor és környéke összmagyarságát, valamint az Egyesült Államokban lévő testvérvárosának, Detroitnak és környékének magyarságát is. Az ünnepély az egyházi ünnepség mellett egy nagy testvéri találkozója lesz a magyarságnak valláskülönbség nélkül s azon kifejezik a megjelenők, hogy a windsori reformátusok örömében részesülni kívánnak. A windsori Független Magyar Református Egyház az Amerikai Magyar Református Egyházhoz tartozik. Nevében helyileg egyelőre megtartotta a “Független” elnevezést. Ez elnevezés az egyház anyagi függetlenségét kívánja kifejezésre juttatni, ami lehetővé teszi számára a szervezeti önállóságot. Megboldogult dr. Vincze Károly, volt főesperes szavaival élve: “Windsor volt az első, mely megvalósította azt az igényünket, hogy Független Egyházunk magába foglalja, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az “amerikai kontinenseken” lévő összes független magyar református egyházközségeket s létezése első tizenkilenc esztendeje alatt egyedüli megtestesítője és hordozója volt a független értelmezésű magyar református vallásnak és egyházi életnek széles nagy Kanadában.” A windsori Független Egyháznak megalakulása óta hét lelkipásztora volt. 1933. március 19-én alakult meg. 1938-ban kapta a charterj ét. 1944-ben vette jelenlegi templomát a hozzáépített papiakkal s 1946- ban már kifizette összes adósságát. A jelenlegi lelkipásztor Nt. Göndöcz Kálmán. A Független Magyar Református Egyház s benne a windsori gyülekezet ismételten bebizonyította, hogy nem véletlen dolog az, hogy a magyarság újra és újra hangot ad szabad(Folytatás a 2-ik oldalon) XII. PIUS PÁPA ÉLETE ÉS HALÁLA A katolikus világnak nagy és mélységes gyásza van, melyben azonban részt vesz az egész emberiség is, vallásra és fajra való megkülönböztetés nélkül. XII-ik Pius: Eugénio Pacelli ez évi október 9-én, hajnalban 3:52-kor halt meg Castel Gondolton, a pápa nyaralóhelyén, 82 éves korában. Született 1876-ban, március 2-án. Pápává választották 1939-ben, 63-ik születésnapján. Mint Szent Péter utódja és Jézus földi helytartója, a pápai trónszékben ült 19 évig és 7 hónapig. Szent Péter trónján ő volt a 261-ik pápa. XII. Piusz a “Béke Pápája” volt. Tudatosan a béke pápája akart lenni, ö maga kivánta, hogy igy nevezzék. De a tragikus sors úgy akarta, hogy mindjárt pápaságának kezdetén: 1939-ben már a második világháború első fejezetei kezdtek lejátszódni. XII. Pius nagy pápa volt. A legnagyobb pápák egyike. Minden jel szerint magasabb akarat jelölte őt ki pápának, mert pápai uralkodásának közel 20 éve a kétezer éves kereszténység legválságosabb korszakára esett, amikor nemcsak a második világháború borította fel a világ egyensúlyát, hanem amikor a világkommunizmus hatalmas, kíméletlen, kegyetlen és szentségtelen harcot indított a kereszténység megdöntésére. A Béke Pápájára tehát az a feladat hárult, hogy pápaságának egész ideje alatt élethalál harcot vivjon a népeket rabszolgaságba döntő istentelen kommunizmussal. Ezt a feladatát lankadatlan buzgalommal, csodálatos eréllyel és bölcsességgel töltötte be. Ezért az ő élete ezen a téren bizonyára útmutatással fog szolgálni utódja számára is. XII. Pius igazságos világbékét kivánt XII. Pius állandóan érintkezésben állott a világhatalmakkal is. ő volt az, aki 1940-ben Rooseveltet felszólította, hogy a United States élén vegye át a világ erkölcsi vezetését és teremtse meg az igazságos világbékét. Ugyancsak ő volt az, aki azt javasolta, hogy a világ népei üljenek össze és szigorú nemzetközi törvényben mondják ki, hogy az igazságtalan támadó háború a legnagyobb földi bűn és az ilyen háborúk kezdeményezőit a legszigorúbban kell megbüntetni. XII. Pius a kommunizmus elleni gigantikus harcában, 1949-ben meghirdette a teljes exkommunicátiót — az egyházból való teljes kiközösítést — kivétel nélkül minden olyan katolikus személyre, aki a kommunizmushoz csatlakozik ás tevékenyen részt vesz a kommunisták keresztény ellenes harcaiban. E rendelet alapján már számos kiközösítés is történt. Ilyen kiközösítésben volt PIUS XII—A PORTRAIT STUDY , része a Mindszenty ellenes peri néhány elvetemült szereplőjének is. 1952-ben a Pápa egy megrázó felhívásában felszólította a görög ortodox egyházat, valamint az összes protestáns egyházakat és a zsidó hitfelekezeteket, hogy a katolikus egyház égisze alatt tömörüljenek mindnyájan egy közös frontba a kommunizmus elleni élet-ha-^ Iái küzdelemben, mert a kommunizmus valamennyi hitvallás megsemmisítésére törekszik. XII. Pius a magyarországi eucharisztikus congresszuson, Budapesten, 1938. május 25-én mondotta: Valami lassú, de hosszú időn át következetesen végzett bomlasztó munka észrevétlenül elválasztotta az intellektuális és erkölcsi életet az Istenbe és Krisztusba vetett hittől, attól a megingathatatlan sziklától, amely ennek az életnek alapja volt; valami elvakult önhittség, lassan-lassan meglazította és végül szétszaggatta a köteléket az emberi kötelességek és az örök princípiumok között, anélkül, hogy helyettesíteni tudta volna mással, a tisztán külsőséges haladás gőgös mámora elválasztotta azoktól az alapoktól, amelyeket Isten adott nekünk és most megdöbbenéssel szemléljük ennek a fejlődésnek a végét, ennek a haladásnak és ennek a nevelésnek gyümölcsét. A büszke, öntudatos és szabad emberiség helyén, amellyel bennünket kecsegtettek, nem látunk már mást, mint a százados tévelygés és céltalanság szomorú gyümölcsét, nem látunk mást, csupán egy egyensúlyát vesztett, örömtelen és békétlen világot. Nézzétek ezt a világot, ismert volt-e valaha a gyűlöletnek, a széthúzásnak s a mélységes ellentéteknek olyan szertelensége, mint aminőben most vergődünk? Volt-e valaha az adott szó annyira értéktelen, mint ma, mióta a haszonleső anyagi-, asság nyiltan és hivatalosan az erkölcs örök elveinek helyébe telepedett? És meglepődünk-e, ha olyan világ van, amelyben elhalványodott az Isten-félelem eszméje, melyben meggyengült Krisztus tanításainak gyakorlati alkalmazása a való életre, amikor azt látjuk, hogy uralkodóvá vált az ember bizalmatlansága az emberhez, osztályé az osztályhoz, nemzeté a nemzethez, népé a néphez és ez a bizalmatlanság a tulságnak olyan fokát érte el, hogy durva ereje minden pillanatban katasztrófa kitörésével fenyeget, s hogy minduntalan fekete fellegekkel borítja be mind a jelen, mind a közeli jövő szemhatárát? Nem tölt-e el rémülettel minden józanul gondolkodó embert, akinek szive van, a szüntelen fegyverkezés, amely ennek az egyetemes bizalmatlanságnak lidércnyomása alatt a 20. század emberiségének fő foglalkozásává vált; hogy felkészüljön az uj bonyodalmakra, amelyeknek romboló dühe talán még fölül fogja múlni vadságában mindazt, ami legborzalmasabbat a múlt valaha is ismert? Az erőszakos felforgatással szemben, amelyet az istentagadó kommunizmus úttörői igyekeznek általánossá tenni a világon, joga és kötelessége a fenyegetett nemzeteknek, hogy saját érdekükben ellenálljanak és ne engedjék, hogy a keresztény társadalom felforgatói más nemzetek közé is elhurcolják a forradalom és az osztályharc gyújtogató fáklyáit. Másrészről nem várhat senkire keservesebb, előbb vagy utóbb gyászosabb csalódás, mint azt feltételezni, hogy ebben a küzde’emben mellőzni lehet azokat a szellemi erőket, amelyeket az (Folytatás a 4-ik oldalon)
