Detroiti Ujság, 1958 (48. évfolyam, 4-46. szám)

1958-09-05 / 36. szám

1958 szeptember 5. DETROITI ITJSAG - HUNGARIAN NEWS 3-IK OLDAL SENATOR CHARLES E. POTTER, Michigan Republican, leaves the Capitol for a spirited reelection campaign jn his home State. Potter, youngest Republican in the Senate and member of the powerful GOP Policy Committee, is a veteran of three terms in the House of Representatives and one in the Senate. SZEMÉLYI Hül SZÍNHÁZ-ZENE NAGY JÓZSEF, az American Life Insurance Association, Bridgeporti Szövetség igazgató­ja, pénteken, 1958. szeptember 5-én, Bridgeportba (Conn) uta­zott, ahol résztvesz a 8-án, hét­főn kezdődő és jövő szombaton, 13-án végződő igzagatósági gyűlésen. Vasárnap, szeptem­ber 14-én érkezik vissza De­­troitba. Suta Péter elnök fogja levezetni a Bridgeporti Magyar Napot, melyet szeptember 7-én tartanak Bridgeporton.----------------------­Kedves vendégünk volt Plant City, Floridából, egy régi hűséges előfizetőnk Kovács János, aki 1958. junius 28-án érkezett Detroitba és augusz­tus 28-án utazott vissza farm­jára Floridába, ahol földbirto­kán gazdálkodik. Egészséges, jó erőben lévő férfi, meglátszik rajta, hogy a szabad természet­ben végzi foglalkozását. Itteni rokonait és jóbarátait látogatta meg. Két nővérét Port Colborne, Kanadában, névszerint Antal Istvánná és Pearl Sampsonnét, valamint el­hunyt nővérének leányát Mrs. Lillian Hessent, akinek férje az amerikai légierőnél kapitányi rangban teljesit szolgálatot. Kovács Jánost nagy szeretet­tel fogadták hozzátartozói s mindent megtettek, hogy jól érezze magát itt tartózkodása alatt. Lapunkat is felkereste. Hosszabb ideig elbeszélgetett velük. Tréfás, humoros ember, akinek mosolygó arcán meg­látszik szivének jósága. Adjon neki a Mindenható erőt, egészséget, hogy még sok­szor eljöhessen Detroitba láto­gatóba. A “SOUTH SEAS ADVEN­TURES” UJ CINERAMA MOZGÓKÉPET OKTÓBER 8-ÍKÁTÓL MUTATJÁK BE A Music Hall Theatre-ben, Detroitban szerdától, október 8-ikától kedve egy uj Cinerama filmet mutatnak be. Az uj fil­met Carl Dudley egy két árbo­cos “Te Vega” nevű könnyű vitorlás hajón vette fel. Orson Welles mondja a ma­gyarázó szöveget a Hawaii, Tahiti, Tonga, Fiji, New Heb­­ridas, Ausztrália és New Zea­land szigetekre való utazási filmhez, Alex North hangolta a képekhez a kisérő zenét ere­deti népzenéből, melyeket a szigeteken rekordoltak. A moz­gókép regényes szerelmi törté­netét Kay Johnson és Ted Hun­ter játsza. Tonga keresztény királyság­ban polynesiaiak (400 tagból álló énekkara) anyanyelvükön adják elő Handel zeneszerző “Messiah” müvét. Ausztráliában és New Zea­­landban mutatják be a “Cine­rama South Seas Adventures” mozgóképet, a kengurukkal és koala játékos medvékkel. Syd­neyben bemutatják a repülő orvosi szolgálatot és más érde­kességeket. New Zealand, a Csendes óceán forró vidékén, mutatják be a magas fennsikok hómező­it, mély tengeröbleit. Polynesi­­ában a Maoriakat mutatják be Rotoruában, ahol a szivárvány pisztrángokat látjuk a folyók­ban s a tűzhányók hőerejének felhasználásával működő föld­alatti villanyáram fejlesztőket. Aki a Cinerama legújabb mozgóképét akarja megnézni, helyet az előadásra már most biztosithat magának, ha jegyét postán megrendeli. HOZZA BE RECEPTJEIT. AZ A LEGFONTOSABB ÜZLETÁGUNK Száz és száz hasznos drug store cikk; mind a legjobb. LINCOLN SQUARE PHARMACY (C. M. DEARBAUGH, Owner) 6000 Fort Street West, Detroit Phons Vine wood 1-027S JCHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetési endeifl 8632 Dearborn Ave. - Detroit 17, Mich. Több mint 30 esztendeje áll ez a temetkezési intézet hűséges, becsületes, kegyeletes szolgálatával a gyászoló családok rendelkezésére. Árai a legmérsékeltebbek. — Koporsók a legegyszerűbbtől a legdíszesebbekig saját nagy raktárából választhatók ki . 2 modern kápolna díjmentesen áll a gyászoló családok rendelkezésére Telefon: Éjjel-nappal VTnewood 2-1555 A BUJDOSÓ HERCEG Szent Istvánnak, a magya­rok első királyának volt az öcs­­cse, a bujdosó herceg, Béla, s ámbátor a király kedvelte a vi­téz herceget, mégsem volt ma­radása a magyar hazában, ide­gen földre kellett bujdosnia. Akkor történt ez, mikor Ist­ván királynak egyetlen fia, Im­re, meghalt. Mindjárt össze­­sugtak-bugtak az udvarbeli né­pek, akik többnyire németek valának, mivelhogy német volt a királyné — s gonosz prakti­kával azon mesterkedtek, hogy ne a király, hanem a királyné atyafiságából való herceg le­gyen a király István halála után. Hiszen ha csak ebbe mes­terkedtek volna! Gyilkost bé­reltek, hogy ölje meg a szent életű királyt. S éjjel midőn alu­­dott a király, csakugyan be is lopódzott a gyilkos a szobába. Lábujj hegyen lépett a király ágyához, s felemelte tőrét. Az­tán nézte, sokáig nézte az első királyt. S amint nézte, egyszer­re csak remegni kezdett a keze: kihullott belőle a tőr. István király fölriadt a han­gos koppanásra. S im, ott tér­delt előtte a bűnbánó gyilkos. — Kelj fel és távozz, — mon­­dá a király szelíden. — Isten bocsássa meg bűnödet. Mikor az udvarbeliek meg­tudták, hogy mi történt: fordí­tottak egyet a dolgon s ismét összesugtak-bugtak. Száj ról­­szájra adták, hogy a király atyafisága bérelte fel a gyil­kost. Vazul, a Mihály fia, meg: Endre, Béla és Levente, a Ko­pasz László fiai. Hamis beszédekkel elámitot­­ták az öreg királyt s aztán nem is kérdezték többet. A király­né parancsára Vazult börtönbe vetették s ez még nem volt elég: ólmot öntöttek a fülébe, a szemét kivették, hogy soha se lássa többet Isten szép vilá­gát. Bizonyosan igy tettek vol­na a Kopasz László fiaival is, ha István király észre nem ve­szi az ördögi praktikát. De azt is látta, hogy az ő véréből való véreinek nincs itt maradása, mondta hát nekik: Menjetek, fussatok idegen földre. Itt a fűszál is felállott ellenetek. Várjátok idegen föl­dön az idők javulását. Ne fél­jetek, veletek lesz az Isten, visszakerültök ti még a magyar földre! Sirt az öreg király, könnybe borult szemmel búcsúzott a há­rom magyar herceg s éjnek idején, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová merre mennek, el­­idultak az idegen földre. Mentek, mendegéltek erdő­kön, pusztaságokon át, uttalan utakon, mígnem egyszer Len­gyelországba értek, a lengyel király városába. Hiszen éppen jókor értek oda: különös nagy becse volt ott akkor a talpig vitéz embereknek, mert a po­­merának királya háborút üzent a lengyel királynak s el is lepte volt már az országot rettentő nagy sereggel. Hanem mit gon­dolt, mit nem a pomeránok ve­zére, mikor szembe állott egy­mással a két sereg, azt mondta a lengyel királynak: — Hallod-e, lengyel király, állj ki velem bajvivásra, vagy álljon ki valamelyik fiad. Mert az nem igazság, hogy a kato­náink egymást öljék, pusztít­sák, piros vérükkel a föídedet áztassák. öreg ember volt a lengyel ki­rály, a fiai meg növendék legé­­nyecskék gyengék a kardfor­gatásra a pomeránok vezére pedig nagy erős ember igazi óriás. Mondja a király: —- Jól mondtad pomeránok vezére nem igazságos, hogy én öreg ember létemre kiálljak ve­led bajvivásra. De meg az sem, hogy a fiaim álljanak ki, hi­szen még növendék legényecs­­kék. — Hát akkor álljon ki va­lamely vitézed. Hadd lám, akad-e köztük egy, aki velem ki merne állani. Visszafordult a lengyel ki­rály az ő vitézeihez s kérdezne fenszóval, nem egyszer, három­szor: melyik áll ki a pomerán vezérrel? Királyi szavamra mondom, annak adom egyet­len leányomat, aki a pomerán vezért legyőzi. Összenéztek a lengyel vitézek, egymást lök­­dösték, biztatták, de egy sem mert kiállani a pomerán óri­ással. Ott voltak a magyar herce­gek is a seregben, de ők senki­nek meg nem mondták, hogy hercegek, csak annyit mond­tak, hogy magyar vitézek. A király sem tudta, hogy kik s mik ők. És im, egyszerre csak előlépett Béla s mondotta a ki­rálynak: — Felséges királyom, egy életem, egy halálom, én kiállók bajvivásra a pomerán óriással. — Bizony, ha kiállsz s legyő­zöd, akárki fia légy te, tied a leányom! Fölpattant a lovára Béla herceg, fölpattant a pomerán óriás is, szembe ugratnak, az­tán összecsapnak kegyetlenül, hogy szikrát vetett a kardjuk. Az első csapás után egy-két lépést visszahökölnek mind a ketten s még kegyetlenebbül összecsapnak, de erre a csa­pásra le is fordult a pomerán óriás a lováról, úgy ledöndült a földre, hogy nagyot nyekkent belé. De abban a szempillantásban talpra szökött az óriás s a föld­ről támadta meg Bélát. — Maradj csak a lovadon, — mondta nagy hetykén, — mindjárt leforditlak én onnét. Visszavágott Béla: Nem maradok a lovamon. Ha te földön maradsz, én is leszállók: ez az igazság. S ahogy azt mondta, le is ugrott a lováról. Sokkal hosz­­szabb volt az óriás kardja, de Béla herceg kifogott rajta: hir­telen ugrással £(z óriás mellett termett s kardjára szúrta az óriást. Hej, volt öröm a lengyel se­regben! Közrefogták Béla her­ceget, vállukra emelték s úgy éltették a. magyar vitézt. De még jobban örült a lengyel ki­rály. Azt mondta Bélának: — Amit Ígértem, meg nem másítom. Bárki fia légy, tied a leányom, s neked adom a po­merán országot is! De még csak akkor volt igazi nagy öröme a lengyel király­nak, amikor megtudta, hogy királyi vérből eredett a magyar vitéz is. Telt, múlt az idő, a magya­rok közben elkergették a kirá­lyukat a német Pétert, s mikor visszajött német segítséggel, a csatában meg is ölték. Akkor aztán eszükbe jutott a Kopasz László három fia s követeket küldöttek értük: jöjjenek haza. Endre haza is jött az egyik öccsével, de Béla ott maradt a pomerán országban. Meg is koronázták Endrét a magya­rok, de a németek nem tudták elfelejteni, hogy Pétert a ma­gyarok megölték s a német császár akkora sereggel jött be Magyarországra, hogy a fele is elég -lett volna. Mert sok volt a német, kevés, nagyon kevés a magyar. Öreg ember volt már Endre király, gyermeke nem volt gon­dolta magában: hazahívja Bé­lát a pomerán földről, ő majd kiveri a németet az országból. Azt üzente Bélának, hogy csak jöjjön, hagyja ott pomerán or­szágot, neki úgy sincs fia, halá­la után legyen ő a magyarok királya s még életében kezére adja az ország harmadát. Béla a szép Ígéretre haza is jött, ki is verte az országból a németet kétszer egymásután. De nem is próbált többet sze­rencsét a német császár, sőt inkább Endrének adta a leá­nyát s megesküdött, hogy töb­í wtm bet az országot meg nem bántja. Örültek a magyarok, hogy visszakerült Béla s még inkább annak, hogy ez a világhírű vi­téz ember lesz a királyuk. Hanem egyszerre csak nagy fordulás esett: Endre királyt fiúval áldotta meg az Isten. Hej, örült is, busult is Endre király. Most már mit csináljon. Az öccsének Ígérte a koronát, de most már ez Salamont illeti meg, az ő fiát. Attól félt, hogy ha meghal, Béla lesz a király, nem Salamon. Több rendben megkérdezte Bélát, hogy szá­mon kéri-e tőle most is az Ígé­retet s ámbátor Béla mindig azt felelte, hogy nem kell neki korona, elég nagy ur ő anél­kül is: attól tartott, hogy csak halálát várja s a kis Salamon helyett magát koronáztatja meg. Mit gondolt, mit nem a király, ő bizony még életében átadta a fiának a királyságot. De hiába adta át, mégsem volt nyugodalma. Meg akart vilá gosodni afelől, hogy Bélának csakugyan vágyik-e a szive a koronára, vagy sem. üzent az öccsének, hogy jöjjön a királyi palotába s aközben a szoba földjére szőnyeget teri^tetett, a szőnyegre letette a koronát s mellé egy kardot. Jön Béla a palotában ámul, bámul, látván a koronát szel­letté a kardot. — No, öcsém, — mondotta a király, — én a fiamat meg­koronáztattam, de bánt a lelki­ismeret, mert tenéked Ígértem volt a koronát. íme, válassz. Ha a koronát választod, ám le­­'lyen a tied; ha a kardot vá­lasztod, akkor ezentúl is tied az ország harmadrésze! Egy szempillantás nem sok, addig sem habozott Béla: le­hajolt s fölvette a kardot. Azt mondta a bátyjának: — Sohasem vágyódtam a koronára bátyám. Tőlem bát­ran viselheti a fiad. Elég ne­kem a kard! Azzal Béla kiment, de kifelé mentében megállította egy hű­séges embere. Azt mondta: — Köszönd az Istennek,! hogy a kardot választottad, Béla herceg, mert ha a koronát választod, megöletett volna bá­tyád. Hej, szörnyű haragra gerjedt Bé’a! Hát ez a jutalma a hűsé­ges testvéri szeretetnek!? Még az nap indult Lengyelországba az apósához, segedelmet kért tőle, aztán hazajött rettentő nagy sereggel, megverte a báty­ja seregét s minthogy Endre is elesett a csatában, ő lett a ma­gyarok királya. r •>-------<a<3 ?.>&-•------­Félbolondból hires, uralkodó lett A tizenharmadik században, Milanóban, a Visconli család tagjai követték egymást a tró­non. E család uralkodó tagjait ma is úgy emlegeti a történe­lem ,mint a zsarnokság minta­képeit. Tőr és méreg volt ural­kodásuk legfőbb eszköze, el­lenségeiket, vagy alattvalóik közül mindenkit, aki csak egyetlen szóval fellázadt ke­gyetlenségük ellen, haladékta­lanul eltették láb alól. A Vis­­contiak azonban nem elégedtek meg azzal, hogy saját orszá­gukban pusztítottak kegyetle­nül, de minduntalan szomszé­dos területekre törtek át s ahol I csapataik megjelentek, ott kő kövön nem maradt. A végzett akkor csapott le a Visconti családra, mikor éppen uralma tetőfokán állott. Bar­nabás herceg, a család legke­gyetlenebb és legelvetemültebb tagja ült a trónon, mikor VI. Ince pápa figyelmeztetést kül­dött a hercegnek, hogy kimélje; meg pusztításaitól a pápai ál-j lám területét. Barnabás her'ceg kíséretével éppen vadászatra indult és egy hid közepén ta­lálkozott a pápai figyelmezte­tést hozó követekkel. Átolvasta a levelet, aztán a követekhez fordult. — Inni, akartok inkább, vagy enni? — kérdezte haragosan. A követek tudták, hogy mit jelent ez a kérdés. Ha azt vá­laszolják, hogy inni akarnak, akkor esetleg beledobják őket a folyóba, ezért Bianchi püspök a követség vezetője igy felelt: — Enni akarunk? Erre a herceg kényszeritette a küldöttséget, hogy megegyék a pápa által küldött levelet s nem kimélte még az ősz püspö­köt sem, aki már hatvan éves is elmúlt. Ince pápa azzal felelt, hogy kiátkozta Barnabást herceget, minthogy azonban az bünbá­­natot igéi’t, javulást, visszavon- i ta az átkot. A javulás azonban nem soká ártott. Visconti Barnabás ezer­­láromszáznyolcvanban lovasai :lén megint betört a pápai ál­am területére s rettenetes pusztítást végzett a békés la­kosság között. Ekkor már V. Urbán pápa ült a trónon. Bar­nabást ismét kiátkozta az Egy­ház, a pápa csapatokat is kül­dött ellene, azonban a Viscon­­tiak zsoldosai gyakorlottabbak voltak, mint a pápa katonái és igy a győzelmet Barnabás sze­rezte meg. Érdekes, hogy ugyanez a csa­­ád, mely a legnagyobb kegyet­lenséggel uralkodott, a művé­szet és a tudomány legnagyobb pártfogói közé tartozott. Pet­­r'arka, a régi Itáliának Dante mellett legnagyobb költője, a Viscontiák védőszárnya alatt élte le élete utolsó éveit. Milano város lakossága azonban a mü­­vészetpártolás dacára is igye­kezett megszabadulni a Viscon­­tiak kegyetlen úralmától. Egyik összeesküvést a másik után szőtték Barnabás ellen, azon­ban a herceg kémei leleplezték az összeesküvőket s azokat Ítélet nélkül kivégezték. Volt Visconti Barnabásnak egy unokaöccse, Galaezzo. Ga­­laezzo ifjú korában papnak ké­szült, de sohasem szentelték fel. Egész életét kalandok kö­zött töltötte, hol egyik, hol a másik állam zsoldos hadseregé­be lépett. Barnabás herceg és családja félbolondnak tartot­ták Galeazot, aki egész életét hiábavalóságokkal fecsérli el. Történt azután, hogy Galeaz­­zo, aki hallott nagybátyja ke­gyetlenkedéseiről s tudta, hogy annak egyáltalán nincs pártja Milonóban, csupán zsoldosai segítségével kegyetlenkedik, el­indult a város felé. Galeazzo zarándokruhába öltözött s hu­szonöt zarándok kíséretében el­indult Milano felé. Mikor á vá­ros kapuja elé ért, levelet irt nagybátyjának, hogy nem mer szegényes öltözete miatt meg­jelenni a palotában, de boldog volna, ha mégis megláthatná. Barnabás, aki azt hitte, hogy unokaöccse teljesen féleszű, két fia kíséretében valóban ki­­iovagolt a város elé. Alig lép­ték azonban át a kaput, a hu­szonöt zarándok körülvette az uralkodót, előkerültek a rej­tett fegyverek. Barnabás herceg bukását örömüjjongással fogadta a mi­lánói nép. Galeazzot egyhan­gúlag Milano uralkodójává vá­lasztották. A kalandor, akit fél­­eszünek tartottak, csakhamar hercegi cimet kapott s Milánót Itália leghatalmasabb városá­vá emelte.-------**<51- =.------­NÉMETSZÁRMAZASU MAGYAR NYELVTUDÓS 1836 junius 13-án született Bundez József magyar nyelvtu­dós. Németországban született és egyetemi tanulmányai köz­ben kezdett a magyar nyelv iránt érdeklődni. Kitünően megtanulta a magyar nyelvet és 1858-ban Magyarországra jött. Az összehasonlító magyar nyelvtudomány megalapítója és legkiválóbb művelője volt. GYÁSZJELENTÉS Alulírottak szomorodott szivvel jelentjük, hogy szeretett édesanyánk, kedves nagyanyánk, dédanyánk, rokonunk és jóbarátunk ÖZV. NÁNÁSY DÁNIELNÉ született: HOZDIAK ERZSÉBET áldásos életének 79 ik évében 1958. augusztus 30-án, szombaton reggel 10 óra 30 perckor lehunyta szemeit örök álomra. Kedves halottunkat szeptember 2-án, kedden reg­gel 10 órakor a John Molnár Funeral Home magyar temetésrendező halottaskápolnájából kisértük utolsó útjára és a Dearborn és Vanderbilt utcák sarkán lévő Magyar Református Egvház templomában végzett gyászszertartás után a Woodmere temetőben helyez­tük örök nyugalomra. A gyászszertartást Nt. Asbóth Gyula lelkész ur végezte. Az elhunyt Zemplén megye, Sern jén községben született. 1901-ben jött az Egyesült Államokba. 1912 óta volt detroiti lakos. Utolsó lakhelye 7831 Montrose St., Detroit. Michiganben volt. KEDVES HALOTT ISTEN VELED! LEGYEN ÁLDOTT NYUGVÓHELYED! GYÁSZOLJÁK: Bánatos szivü gyermekei: özv. Török Istvánná, született Király Piroska és családja, Király József és családja. Szigeti Istvánná, született Nánásy Erzsébet és családja; 12 unokája; 14 dédunokája; Menye: özv. Nánásy Béláné és családja; Nászai: özv. Szabó Flóriánná és családja, Milan, Michigan. Mys. Vincze és családja; valamint rokonai, jóbarátai, ismerősei és szom­szédai Halottvivők voltak unokái és dédunokái. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk szivből fakadó, hálás köszöne­tét mindazoknak, kik kedves édesanyánk, nagy­anyánk, dédanyánk, rokonunk és jóbarátunk halála­kor fájdalmunk enyhítésére siettek, részvétüket kife­jezték, részvétkártyákat küldtek, halottvivők voltak, temetésén megjelentek, ravatalára virágokat helyez­tek, szentmisét szolgáltattak és autóikat a temetési menet rendelkezésére bocsátották. Megkülönböztetett hála szavai érjék Nt. Asbóth tí-yula lelkész urat a megható és vigasztaló gyászszer­tartásért, John Molnár Funeral Home magyar temet­kezési intézetet,, mely kegyeleteken rendezte a temetést. Detroit, Michigan, 1958. szeptember 3-án. A gyászoló család 7831 MONTROSE ST. Detroit, Michigan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents