Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

SZEGED ÉS TÉRSÉGE 2010. DECEMBER 354., HÉTFŐ A HERBERT FAMÍLIA IZGALOMMAL VÁRJA A SZENTESTÉT - A NÉGY ÉS FÉL ÉVES BENEDEK HOSSZÚ KÍVÁNSÁGLISTÁT KÉSZÍTETT Először ünnepelnek négyen karácsonykor Herbert Gábor, a Pick Szeged válogatott kézilabdása Komlón született. Feleségével, Adéllal és két gyermekével, Benedekkel és Dorkával azonban Szegeden tervezi az életét. Karácsony előtt látogattuk meg a családot. SZEGED SÜLI RÓBERT - Megírtuk a levelet a Jézuskának, Benedek fiam, aki négy és fél éves, hosszú listát állított össze. Az oviban még rajzot is készített hozzá kezdte a beszélgetést a családfő, Herbert Gábor, a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának válogatott játékosa. - A levelet feladtuk, természetesen a tesó, a hat hónapos Dorka kívánságlistája is szerepelt a papíron. Beni gyorsan átveszi a szót az édesapától, elkezdi sorolni, hogy mit szeretne kapni. Azt mondja, hogy jó fiú volt, szeLabda sosem került a fa alá Karácsonykor sem tudnak nem beszélni a kosárlabdáról a szegedi Molnáréknál, ám ilyenkor a sport mellett a „büngyürgetés" is legalább olyan fontos szerepet játszik a család életében. SZEGED GYÚRÓS ISTVÁN reti az ovit, a kistestvérét, anyukájának és apukájának is mindig szót fogad. - Egy nagy bakuganos készletet szeretnék, jó nagyot, helikoptert, repülőgépet és legót. Ja és egy számítógépet sorolja a kívánságlistát Beni. Közben apukája jót mosolyog, hiszen elég szép a lista, nem is biztos, hogy a fa alá férne minden, de a Jézuska, mivel Beni jó fiú volt, biztos, hogy sok-sok mindent teljesít majd. Gábor felesége, Adél remek háziasszony, erről a rokonok, a barátok és természetesen a csapattársak is meggyőződhettek már. - Minden évben más kerül az asztalra, szeretek új ételeket készíteni. Mindig tartok egy főpróbát, karácsony előtt egy-két hónappal már elkészítem az ünnepi menüt, így a fiúkon leteszteltem már az idei fogást, ami nagyon ízlett nekik. Római tálban készítek sertéskarajt és baconbe töltött Herbert Benedek megérdemli az ajándékokat: becsülettel elfújta a gyertyát, FOTÓ FRANK YVETTE csirkemellet - vette át a szót Adél, a feleség. Dorka még nem sokat érzékel a nagy karácsonyi sürgölődésből, a hat hónapos csöppség még sokat alszik. Meg sem lepődik az ember, hogy a társasházuk udvarán egy ütött-kopott kosárpalánkot talál. Miért is lepődne, hiszen a Molnár családnál minden a kosárlabdáról szól. Az apuka, Molnár Csaba korábban Szegeden és Vásárhelyen volt élvonalbeli játékos, jelenleg a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák szakmai alelnöke. Két kisebbik fia, a 25 éves Miklós és a 17 éves Bence jelenleg is az A csoportos csapat keretéhez tartozik, míg idősebb fivérük, a 27 éves András válogatott játékos, jelenleg a Sopront erősíti. 99 Természetesen elkerülhetetlen, hogy egy-egy családi ünnepen, tehát akár karácsonykor a sport, a kosárlabda szóba kerüljön. Molnár Csaba - Természetesen elkerülhetetlen, hogy egy-egy családi ünnepen, tehát akár karácsonykor a sport, a kosárlabda szóba kerüljön. Az imádat még a nagyszülőktől ered, édesapám. Molnár Ferenc, vagy ahogy a pálya szélén ismerték, Lucifer Nagykőrösön honosította meg a játékot - mondta Molnár Csaba. De nemcsak a férfirészleg rajong a kosárlabdáért, Csaba felesége, Kisteleki Eszter is igazolt játékos volt korábban. - A bátyáim az élvonalban Eszter anyu, Csaba apu, András (balról), Anna, Bence és a képről betegség miatt hiányzó Miklós körében a kosárlabda gyakran téma. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA szerepeltek, így én is hamar belekóstoltam a sportágba - avat be a részletekbe. A kosárcsalád „kakukktojása" a legkisebb gyermek, a 15 esztendős Anna, aki a röplabdát választotta. . - Soha nem próbáltam ki a kosarat, és a tévében is csak mostanában tudom megnézni a tesóimmal. Azért természetesen a meccseikre sűrűn kilátogatok, és teljes erőből drukkolok nekik. ő tehát a szurkolót testesíti meg a családban, amiben profi: szobája falán Miklós meze és az Andrásról szóló cikkek egyaránt megtalálhatók. Szerdán még a Kaposvár ellen nyertünk bajnokit, de nem volt kérdés, hogy karácsonyra hazautazom mondta András, és játszhatott korábban Szolnokon, Kecskeméten vagy Debrecenben, Miklóssal egyetemben az ünnepekre mindig hazatért. - Sajnos nem sokat lehetek itthon: szenteste a szűk családdal ünneplünk, majd másnap a rokonokhoz látogatunk, 26-án viszont indulok vissza, hiszen másnap reggel edzésünk lesz. Bence elárulta, számára is azért fontos az ünnep, mert ilyenkor több időt tölthet el bátyjaival, akiket - mivel édesapját nem látta játszani a pályán példaképnek tekint. - Szenteste minden a megszokott rendben zajlik: mivel a férjem hobbija a főzés, ő készíti a húsféléket, én a fa feldíszítése mellett a többi ételt vállalom, a gyermekek feladata pedig a lakás feldíszítése. A „büngyürgetésben" azonban mindenki részt vesz - mondta Eszter. Miután kikerekedett szemmel néztem rá, el is magyarázta, mit ért „büngyürgetés" alatt. - Ez a háziszaloncukor-készítés egyik részfolyamata, a csomagolás elkészítése, a pepecsmunka - árulja el. - Gondolom, korábban minden fiúnak kosárlabda volt az ajándék karácsonykor - mondtam Eszternek. - Nem így volt. Mivel labdából mindig tucatnyi volt itthon, az soha nem került a fa alá árulta el. Tudják, azok a labdák voltak azok, amelyek az udvari palánkot annyira elkoptatták. Eltérő positok. Úgy tűnik, a Molnár családban a játékhoz való tehetség igen, a pályán elfoglalt poszt viszont nem öröklődik: az édesapa, Csaba irányító, azaz az egyes poszton szerepelt korábban, míg a három fiúgyermek egytől egyig hátvéd, azaz a kettes poszton találja fel magát a legjobban. - Számomra emlékezetesek maradnak fiatalságom karácsonyai, amelyeket Komlón, szülővárosomban töltöttem - folytatta a beszélgetést Gábor. - Persze egészen más volt a városban a hangulat, mint itt Szegeden, hiszen amikor gyerek voltam, akkor még az volt a szlogen Magyarországon, hogy „az acél és a vas országa leszünk". Nos ez nem jött be, ennek ellenére a Baranya megyei városban is jól éreztem magam, szép volt a karácsony. Édesapám sokat mesélt a fiatalságáról, a bányáról, majdnem minden évben elmesélte a sztorijait, amelyeken jót nevettünk. Ismétlődtek ezek a vicces dolgok, de mi mindig igényeltük, hogy mondja el. Hiába hallottuk már tizenötödjére a sztorit, ugyanolyan jót kacagtunk rajta. A Jézuska már meghozta a fát a Herbert famíliának. Az erkélyen állt, „pihent", amikor ott voltunk. - Beni nagyon várja már, hogy feldíszítse a Jézuska a fát, és elhelyezze az ajándékokat. Valójában az én feladatom az előkészítés, Adél valamerre elmegy majd vele sétálni vagy játszani. Nem mondom, hogy nem jött jól a szünet, végre sok-sok időt tölthetek szeretteimmel, jó lesz együtt ünnepelni. VARAKOZAS A MAKÓI GYÖMBÉR CSALADNAL Együtt sportban és lélekben A makói Gyömbér család élete a sportról szól: a 23 éves labdarúgó, Gábor Pápán túl van már ötven első osztályú mérkőzésen, és kedvesével otthon pihen; az apa, Péter a makói utánpótlás első embere; az anya, Jolika pedig mindent a fiúknak és a sportnak rendel alá. A karácsony náluk is a családról szól. MAKÓ MÁDI JÓZSEF Együtt a család. Ahogy az Edda és Pataky Attila énekli: együtt, így jó. Ilyenkor nem számítanak a távolságok, bárhol is legyünk a világban, nincsenek leküzdhetetlen akadályok, hogy hazataláljunk. Az otthonba. A család kötelékébe. Magyarországon pláne nincs távolság. Pápa és Makó sincs túl messze egymástól: a háromszázhatvan kilométer három és háromnegyed óra alatt megtehető. Gyömbér Gábor, a Lombard Pápa Termál FC makói származású labdarúgója meg is teszi nagyjából havonta egyszer, hogy megkapja, amit szinte csak otthon kaphat meg: a szeretetet, a családi békét, az otthon nyugalmát, a biztos hátteret. Na és az utánozhatatlan hazai ízeket. - Anya pizzája verhetetlen, így aztán van, amikor éjjel kettőkor hazaérve friss, meleg tészta és rajta sok-sok" feltét vár. Nem tudok ellenállni neki - meséli makói társasházi lakásukban, az otthonban Gyömbér Gábor. Talán ez is oka lehet annak, hogy az ősszel jól teljesített az NB I-ben: saját posztján, védekező középpályásként az újpesti Mitrovics és a fehérvári Farkas Balázs mögött harmadik, az összrangsorban pedig tizenhatodik lett. - Elégedett voltam a saját őszi szezonommal. Január 12-én kezdődik a felkészülés, addig heti négyszer műfüvön mozgok, eljárok mindennap kondizni, mellette futballozok teremben a makóiakkal, szóval nem álltam le. Ez természetes is. Célom? Például a Bundesliga. Ami elérhető számomra, az most a másodosztály. De innen indult Dárdai, Király, Hajnal, Hrutka és csapatkapitányom, a kapus Szűcs is. A Fradi most nem téma, az csak pletyka volt - teszi hozzá, egyben rögtön cáfol egy frissen felröppent hírt is. Ünnep oly szép, a gyertya, ha ég - énekli az Edda. És a gyertya ég a nappali asztalán. Körülötte pedig egy kiegyensúlyozott família ül. Bár Gábor is bátran beszél, a családfő, Gyömbér Péter viszi a szót. Ismert és elismert ember Makón, Gábor mellett még két fia van, vállalkozásokat irányít, a Makói Utánpótlás FC elnöke. Az élete a sport. - Szerencsére a tévé sűrűn adja Gabi meccseit, így az őszszel csak kétszer voltunk Pápán. És ha már elutazunk, kirándulunk is a Bakonyban. Nagyon fontos a család, ha lehet, nem csak a név- és születésnapok miatt jön össze. Nyáron jobb a helyzet, a Maros-part ideális helyszín a találkozókra. Ilyen fontos család nekem az 1999 óta létező MUFC is: kész az utánpótlás-piramis az ovisoktól az U19-esekig, amelyből minden évben akad legalább egy jó korosztály, így aztán az akadémiai képzés alapjai is adottak. Ennek jele, hogy egyhetes ismerkedésen volt négy fiatalunk Németországban mondja Gyömbér Péter. Karácsony jön, így aztán a szeretet asztalánál ott ülnek mindannyian - csak hogy az Eddánál maradjunk. Amelyért Jolika, a háziasszony felel. A fa feldíszítve áll - Gábor és budapesti kedvese, az ELTE-n anglisztikát tanuló Niki fejadata volt -, a konyha pedig finomságokat rejt. - Hal idén nem lesz, Gábor inkább a szárnyasokat kedveli - jegyzi meg Jolika, jelezve, bizony még itt is a labdarúgás, a labdarúgó diktál. - Töltött pulyka, kacsasült, borjúragu és sok-sok finom édesség a menü. Az ételekben és az ajándékozásban is egy az irányelv: a célszerűség - nyerünk így bepillantást Gyömbérék karácsonyi családi előkészületeibe. Együtt, így jó. Sportban és lélekben. % • K|§íjtf| i Gábor, Niki, Péter és Jolika: így várják a karácsonyt és a család többi tagját Gyömbérék. FOTÓ: FRANK YVETTE