Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

SZEGED ÉS TÉRSÉGE 2010. DECEMBER 14., HÉTFŐ Karácsony SZERKESZT SZABÓ CSILLA Jézus testvérei Az evangéliumok Jézusnak négy fivéréről és több nővéréről tesznek említést, név szerint Jakab testvérét említik. Jézus anyja, Mária túléli fiát (lKor 9,5). Weibl Lipót plébános a születés mai betlehemi barlangjánál a püski temp lom bejáratánál. Fotó: Méhes Ákos „DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK ÉS BÉKESSÉG A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK." EZ AZ EVANGÉLIUM MINJFQGLALATA FÉNYES CSILLAG Mikor Jézus megszületett Betlehemben, fényes csillag ragyogott fel az égen, hogy az örömhírt mindenkinek tudtul adja. Bölcsek Is jöt­tek napkelet­ről (a három­királyok), akik hódoltak a já­szolban fekvő kisdednek és ajándékokat ­aranyat, töm­jént és mirhát - adtak át. torkát az egyik, talán a számadó lehetett, majd a tőle telhető legün­nepélyesebb hangon válaszolt: „Mestereink, ha nagy ritkán meg­hallgattuk őket, azt mondták, amit a csillagokból mi is kiolvas­tunk és angyali jelenés is megerő­sítette, hogy ez a kisgyermek lesz az igazi Pásztor. Nem nyúzza, üti-veri bárányait, hanem gondos­kodik róluk, védelmezi, még élete árán is. Mi is ilyenek akarnánk lenni, csak nem mindig sikerül. De majd Ő megtanít minket erre. Hát csak el kel­lett jönnünk megnézni, és szegénységünk­ből telt ajándé­kot is hoznunk illett. Ahogy el­nézem, reájuk is fér nagyon." Ez­zel elhallgatott s társaival, amit hoztak, Mária és a jászol mellé le­tették a földre. Szent József rakta el ezeket helyükre derűs képpel és fejével rá is bólintott, hogy bizony rászorulnak. SZENT JÓZSEF. Miután Szent József a holmikat elrakta, hozzá fordul­tam: „Mi dolgod van itt néked?" Várnom kellett egy darabig a vá­laszra, mert József bizony nem sokbeszédű ember. Sőt, egyetlen szavát sem örökítette meg a Szent­írás. Most is válasz helyett először két kérges tenyerét fordította fe­lém. Később is csak halkan szólt... „Én csak teszem a dolgomat. Hogy az mi? Két vállamon a felelősség. Ennek a Gyermeknek az Atyja a Mennyei, akit nekem kell helyette­sítenem. Rám bízta és én vállal­tam. Valahogyan így kell megsej­tetnem - minden gyarlóságom el­lenére is -, hogy milyen is az a mennyei Atya. Az írás szerint, minden atyaság Őtőle van. Hogy Róla ne torz, hanem egyre való­dibb és igazibb képet mutassak én is, és minden apa. Nos, ez nem könnyű, de vállaltam." Aztán már csak nézett rám. Én is nagyot néz­tem és nagyot lélegzettem, mert hát én is atya vagyok... AZ ÖKÖR. Eközben az ökör feltá­pászkodott, fejét odadugta a kis Gyermek mellé, hogy leheletével melegítse. Kérődző szája elé tet­tem a mikrofont. „Küllemed és sú­lyod alapján megérdemelnéd, hogy így szólítsalak: Nagyság. Jól tudom, hogy akik le akarnak szól­ni másokat, téged emlegetnek. So­kan meg azt vélik, hogy a kis Jézus mellett tehén állt a barlangistálló­ban és nem ökör, vagy ahogyan a régiek mondták, tulok. Te mit szólsz ehhez?" Abbahagyta a kérődzést, hogy szólhasson. „Én csak egy statiszta vagyok szamár barátommal együtt. Sok-sok évvel ezelőtt az egyik prófé­tával vádként üzente az Úr: a sza­maratok és az ökrötök, ha megjön­yy Nem nyúzza, üti-veri bárányait, ha­nem gondoskodik róluk, védelmezi, még élete árán is. Mi is ilyenek akarnánk len­ni, csak nem mindig sikerül. nek a legelőről, megismerik gazdá­juk házát, kapuját és oda bemennek az istállóba. Ti viszont nem ismeri­tek meg Uratokat, Gazdátokat. Az állatnak több esze van, mint nek­tek. Mivel ez a vád mindmáig idő­szerű, hát itt állok. Hátha tanulnak tőlem, az ökörtől, akik nagyobb ök­rök, mint én." A SZAMÁR. Maradt végül a szamár, óvatosan kezdtem mondandóm­ba, ismerve csökönyösségét. „Volt egy Ferencnek ismert valaki, aki testét szamártestvérnek nevezte. Úgy bánt vele, szigorú böjtökkel cserzette, hogy élete végén, ha majd megválik tőle, dudát készít­hessenek belőle, hogy alkalmas és jó hangszer legyen az angyalok hangversenyén." Erre előbb fölcsapta, hegyezte két nagy fülét, s csak ezután vála­szolt: „Az ökör igazat mondott. Én is statiszta vagyok, mint ő. Azt is tu­dom, hogy akik velem példálóznak, nevemet nem dicséretként aggatják másokra. Én mégis büszkén állok itt. Jól tudom, hogy rokonaim, a lo­vak véres csaták szereplői. Féltest­vérem az öszvér, már uralkodók díszállata volt, mint Dávidnak is, aki azért nem volt akárki. Én meg várok, mert isteni ígéret biztosít ar­ról, hogy a királyok királya - ez, aki gyerekként itt fekszik, ha majd fel­nő, Ő ül fel a hátamra. És akkor minden pálmaág elém fog hullani Jeruzsálemben. Melyik elefánt, te­ve, ló vagy öszvér mondhatja majd el ezt magáról? Nos, ezért a szamár­ságért állok itt rendületlenül." A fizika úgy tartja, a fény, a mozgás, a színek lényegében rezgések. Ezek a rezgések a világűr végtelenjében „haladnak". Ha valaki, valamiképp fel tudná fogni ezeket, akkor láthatnánk, hallhatnánk az évezredekkel ezelőtt elhangzottakat, megtörténteket. így akár jézus Krisztus születését is a betlehemi barlang első karácsonyán. Sőt, biztosan akadna egy szemfüles riporter, aki erről mint az emberiség történelmének legnagyobb eseményéről tudósítana. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK WEIBL LIPÓT AZ ANGYALOK. Helyette most én kérdezek; először az angyalokhoz odafordulva. „Ti otthagytátok a fé­nyes, ragyogó, boldog mennyor­szágot, hogy eljöjjetek ebbe a »rongyos palotába« énekelni. Ugyan miért?" ők így válaszoltak: „Mi az Urunk és Királyunk szolgái vagyunk. Nekünk ott a helyünk, ahol Őneki. Igaz, az evangélista nem kottázta le énekünk zenéjét, csak a szövegét, amit a főangyalok nagytanácsa határozott meg. »Di­csőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú em­bereknek.« Ebben minden benne van. Ez az evangélium minifogla­lata. Bárha nemcsak énekelnék utánunk és velünk az emberek, hanem meg is szívlelnék, örök ka­rácsony lehetne az egész életük." KIS JÉZUS. A betlehemi barlang legfontosabb személyisége a na­gyokat ásító kis Jézus. Békésen fekszik a jászolban, nézdegélve, ami körülötte történik. Suttogva teszem föl Néki a kérdést: „Kis Jé­zus, Te a boldog Isten boldog Fia vagy. Miért akartál Te ember is lenni?" ő így válaszolt: „Miért lettem ember? Miattatok." - Hát nem vagyunk mi emberek - vetettem közbe. A kis Jézus vissza­kérdezett: „Hát emberek vagytok? Neked mint riporternek tudnod kell, hogy mi zajlik most a Közel-Keleten, ahol megszülettem. Mi van a Tá­vol-Keleten, Afrikában, Dél-Ameri­kában, Kínában. Mi van a börtönök­ben, kórházakban, a sátortáborok­ban, az elvált házastársak kialudt tűzhelyén, a fegyvergyárakban és a mammon kaszárnyáiban." Ennyi is elég volt, hogy szemle­sütve elhallgassak, s csak azt sut­togjam: „Kis Jézus, mindig is ne­ked volt, van és lesz igazad." SZŰZ MÁRIA. Szűz Máriára néztem. Arcán szelíd mosoly, nyugalom, öröm, de mintha egy fátyolnyi ag­godalom is gyötörné. Szorongva tűnődtem, miként is szólítsam meg. Rám nézett, megsajnált és ő biztatott: „Mondd csak!" És da­"dogva tettem föl a legprózaibb, legegyszerűbb kérdést: „Hogyan érzed magad itt, ebben a környe­zetben?" Mária felemelte tekinte­tét. Nem az ég felé, de nem is re­ám, hanem, olyan ötven-hatvan fokos szögben, mint aki nagyon messzire tekint. Akárha imádkoz­nék, úgy mondta: „Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong Üdvözítő Istenemben. Tekintetére méltatta alázatos szolgálóleányát. Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. Mily nagy dol­got művelt velem Ő, a Hatalmas és a Szent! Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre." Végezetül a kis Jézus fölé hajolt és csókot lehelt az arcocskájára. PÁSZTOROK. Nem szoktam megha­tódni, de most - mi tagadás - na­gyot kellett nyelnem, nehogy ki­guruljon szememből egy-két könnycsepp. Hogy meghatódott­ságomat palástoljam, a pásztorok felé fordultam. „Mit kerestek ti itt? És miért?" Előbb megköszörülte JÉZUS SZÁRMAZÁSA Jézus születésének pontos időpontja Augustus (Octavia­nus) császár (Lk 2,1) és Nagy Heródes uralkodásának idejére esik (Mt 2, Lk 1,5), aki Kr. e. 4-ben halt meg, azaz római időszámítás szerint 750-ben. A sajátos keresztény időszámítást csak a VI. században kezdik. Jézus nevelke­dési helye a Galileában fekvő Názáret. Annyira jelenték­telen kis falu, hogy Szent János evangélista még az aláb­bi kérdést is föltéteti egyik szereplőjéveL .Jöhet valami jó Názáretből?" (Jn 1,46). Jézus tisztán zsidó családból származik, Palesztina paraszti környezetéből A bibliai )é­sua (vagy Jehosuha) nevet viseli, ami annyit jelent: „Az Úr a szabadítás", s amit görögül a Jészousz, azaz Jézus szóval adtak vissza. Jézus zsidóként nevelkedik zsidó környezetben, azt a nyelvet beszéli, amelyet körülötte mindenki: az arámit, megtanulja az írás olvasását és ma­gyarázatát, s feltehetően elsajátítja - ez is általános szo­kás volt - apja foglalkozását, az ácsmesterséget.

Next

/
Thumbnails
Contents