Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

SZEGED ÉS TÉRSÉGE 2010. DECEMBER 14., HÉTFŐ Karácsony SZERKESZT SZABÓ CSILLA Jézus testvérei Az evangéliumok Jézusnak négy fivéréről és több nővéréről tesznek említést, név szerint Jakab testvérét említik. Jézus anyja, Mária túléli fiát (lKor 9,5). Weibl Lipót plébános a születés mai betlehemi barlangjánál a püski temp lom bejáratánál. Fotó: Méhes Ákos „DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK ÉS BÉKESSÉG A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK." EZ AZ EVANGÉLIUM MINJFQGLALATA FÉNYES CSILLAG Mikor Jézus megszületett Betlehemben, fényes csillag ragyogott fel az égen, hogy az örömhírt mindenkinek tudtul adja. Bölcsek Is jöttek napkeletről (a háromkirályok), akik hódoltak a jászolban fekvő kisdednek és ajándékokat aranyat, tömjént és mirhát - adtak át. torkát az egyik, talán a számadó lehetett, majd a tőle telhető legünnepélyesebb hangon válaszolt: „Mestereink, ha nagy ritkán meghallgattuk őket, azt mondták, amit a csillagokból mi is kiolvastunk és angyali jelenés is megerősítette, hogy ez a kisgyermek lesz az igazi Pásztor. Nem nyúzza, üti-veri bárányait, hanem gondoskodik róluk, védelmezi, még élete árán is. Mi is ilyenek akarnánk lenni, csak nem mindig sikerül. De majd Ő megtanít minket erre. Hát csak el kellett jönnünk megnézni, és szegénységünkből telt ajándékot is hoznunk illett. Ahogy elnézem, reájuk is fér nagyon." Ezzel elhallgatott s társaival, amit hoztak, Mária és a jászol mellé letették a földre. Szent József rakta el ezeket helyükre derűs képpel és fejével rá is bólintott, hogy bizony rászorulnak. SZENT JÓZSEF. Miután Szent József a holmikat elrakta, hozzá fordultam: „Mi dolgod van itt néked?" Várnom kellett egy darabig a válaszra, mert József bizony nem sokbeszédű ember. Sőt, egyetlen szavát sem örökítette meg a Szentírás. Most is válasz helyett először két kérges tenyerét fordította felém. Később is csak halkan szólt... „Én csak teszem a dolgomat. Hogy az mi? Két vállamon a felelősség. Ennek a Gyermeknek az Atyja a Mennyei, akit nekem kell helyettesítenem. Rám bízta és én vállaltam. Valahogyan így kell megsejtetnem - minden gyarlóságom ellenére is -, hogy milyen is az a mennyei Atya. Az írás szerint, minden atyaság Őtőle van. Hogy Róla ne torz, hanem egyre valódibb és igazibb képet mutassak én is, és minden apa. Nos, ez nem könnyű, de vállaltam." Aztán már csak nézett rám. Én is nagyot néztem és nagyot lélegzettem, mert hát én is atya vagyok... AZ ÖKÖR. Eközben az ökör feltápászkodott, fejét odadugta a kis Gyermek mellé, hogy leheletével melegítse. Kérődző szája elé tettem a mikrofont. „Küllemed és súlyod alapján megérdemelnéd, hogy így szólítsalak: Nagyság. Jól tudom, hogy akik le akarnak szólni másokat, téged emlegetnek. Sokan meg azt vélik, hogy a kis Jézus mellett tehén állt a barlangistállóban és nem ökör, vagy ahogyan a régiek mondták, tulok. Te mit szólsz ehhez?" Abbahagyta a kérődzést, hogy szólhasson. „Én csak egy statiszta vagyok szamár barátommal együtt. Sok-sok évvel ezelőtt az egyik prófétával vádként üzente az Úr: a szamaratok és az ökrötök, ha megjönyy Nem nyúzza, üti-veri bárányait, hanem gondoskodik róluk, védelmezi, még élete árán is. Mi is ilyenek akarnánk lenni, csak nem mindig sikerül. nek a legelőről, megismerik gazdájuk házát, kapuját és oda bemennek az istállóba. Ti viszont nem ismeritek meg Uratokat, Gazdátokat. Az állatnak több esze van, mint nektek. Mivel ez a vád mindmáig időszerű, hát itt állok. Hátha tanulnak tőlem, az ökörtől, akik nagyobb ökrök, mint én." A SZAMÁR. Maradt végül a szamár, óvatosan kezdtem mondandómba, ismerve csökönyösségét. „Volt egy Ferencnek ismert valaki, aki testét szamártestvérnek nevezte. Úgy bánt vele, szigorú böjtökkel cserzette, hogy élete végén, ha majd megválik tőle, dudát készíthessenek belőle, hogy alkalmas és jó hangszer legyen az angyalok hangversenyén." Erre előbb fölcsapta, hegyezte két nagy fülét, s csak ezután válaszolt: „Az ökör igazat mondott. Én is statiszta vagyok, mint ő. Azt is tudom, hogy akik velem példálóznak, nevemet nem dicséretként aggatják másokra. Én mégis büszkén állok itt. Jól tudom, hogy rokonaim, a lovak véres csaták szereplői. Féltestvérem az öszvér, már uralkodók díszállata volt, mint Dávidnak is, aki azért nem volt akárki. Én meg várok, mert isteni ígéret biztosít arról, hogy a királyok királya - ez, aki gyerekként itt fekszik, ha majd felnő, Ő ül fel a hátamra. És akkor minden pálmaág elém fog hullani Jeruzsálemben. Melyik elefánt, teve, ló vagy öszvér mondhatja majd el ezt magáról? Nos, ezért a szamárságért állok itt rendületlenül." A fizika úgy tartja, a fény, a mozgás, a színek lényegében rezgések. Ezek a rezgések a világűr végtelenjében „haladnak". Ha valaki, valamiképp fel tudná fogni ezeket, akkor láthatnánk, hallhatnánk az évezredekkel ezelőtt elhangzottakat, megtörténteket. így akár jézus Krisztus születését is a betlehemi barlang első karácsonyán. Sőt, biztosan akadna egy szemfüles riporter, aki erről mint az emberiség történelmének legnagyobb eseményéről tudósítana. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK WEIBL LIPÓT AZ ANGYALOK. Helyette most én kérdezek; először az angyalokhoz odafordulva. „Ti otthagytátok a fényes, ragyogó, boldog mennyországot, hogy eljöjjetek ebbe a »rongyos palotába« énekelni. Ugyan miért?" ők így válaszoltak: „Mi az Urunk és Királyunk szolgái vagyunk. Nekünk ott a helyünk, ahol Őneki. Igaz, az evangélista nem kottázta le énekünk zenéjét, csak a szövegét, amit a főangyalok nagytanácsa határozott meg. »Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.« Ebben minden benne van. Ez az evangélium minifoglalata. Bárha nemcsak énekelnék utánunk és velünk az emberek, hanem meg is szívlelnék, örök karácsony lehetne az egész életük." KIS JÉZUS. A betlehemi barlang legfontosabb személyisége a nagyokat ásító kis Jézus. Békésen fekszik a jászolban, nézdegélve, ami körülötte történik. Suttogva teszem föl Néki a kérdést: „Kis Jézus, Te a boldog Isten boldog Fia vagy. Miért akartál Te ember is lenni?" ő így válaszolt: „Miért lettem ember? Miattatok." - Hát nem vagyunk mi emberek - vetettem közbe. A kis Jézus visszakérdezett: „Hát emberek vagytok? Neked mint riporternek tudnod kell, hogy mi zajlik most a Közel-Keleten, ahol megszülettem. Mi van a Távol-Keleten, Afrikában, Dél-Amerikában, Kínában. Mi van a börtönökben, kórházakban, a sátortáborokban, az elvált házastársak kialudt tűzhelyén, a fegyvergyárakban és a mammon kaszárnyáiban." Ennyi is elég volt, hogy szemlesütve elhallgassak, s csak azt suttogjam: „Kis Jézus, mindig is neked volt, van és lesz igazad." SZŰZ MÁRIA. Szűz Máriára néztem. Arcán szelíd mosoly, nyugalom, öröm, de mintha egy fátyolnyi aggodalom is gyötörné. Szorongva tűnődtem, miként is szólítsam meg. Rám nézett, megsajnált és ő biztatott: „Mondd csak!" És da"dogva tettem föl a legprózaibb, legegyszerűbb kérdést: „Hogyan érzed magad itt, ebben a környezetben?" Mária felemelte tekintetét. Nem az ég felé, de nem is reám, hanem, olyan ötven-hatvan fokos szögben, mint aki nagyon messzire tekint. Akárha imádkoznék, úgy mondta: „Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong Üdvözítő Istenemben. Tekintetére méltatta alázatos szolgálóleányát. Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. Mily nagy dolgot művelt velem Ő, a Hatalmas és a Szent! Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre." Végezetül a kis Jézus fölé hajolt és csókot lehelt az arcocskájára. PÁSZTOROK. Nem szoktam meghatódni, de most - mi tagadás - nagyot kellett nyelnem, nehogy kiguruljon szememből egy-két könnycsepp. Hogy meghatódottságomat palástoljam, a pásztorok felé fordultam. „Mit kerestek ti itt? És miért?" Előbb megköszörülte JÉZUS SZÁRMAZÁSA Jézus születésének pontos időpontja Augustus (Octavianus) császár (Lk 2,1) és Nagy Heródes uralkodásának idejére esik (Mt 2, Lk 1,5), aki Kr. e. 4-ben halt meg, azaz római időszámítás szerint 750-ben. A sajátos keresztény időszámítást csak a VI. században kezdik. Jézus nevelkedési helye a Galileában fekvő Názáret. Annyira jelentéktelen kis falu, hogy Szent János evangélista még az alábbi kérdést is föltéteti egyik szereplőjéveL .Jöhet valami jó Názáretből?" (Jn 1,46). Jézus tisztán zsidó családból származik, Palesztina paraszti környezetéből A bibliai )ésua (vagy Jehosuha) nevet viseli, ami annyit jelent: „Az Úr a szabadítás", s amit görögül a Jészousz, azaz Jézus szóval adtak vissza. Jézus zsidóként nevelkedik zsidó környezetben, azt a nyelvet beszéli, amelyet körülötte mindenki: az arámit, megtanulja az írás olvasását és magyarázatát, s feltehetően elsajátítja - ez is általános szokás volt - apja foglalkozását, az ácsmesterséget.