Délmagyarország, 2010. november (100. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-27 / 276. szám

2010. NOVEMBER 27., SZOMBAT 13 Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA V. Kulcsár Ildikó szerint az irónia és az önirónia önbírálatra. szerénységre nevel, azaz a fejlődésről, a jövőről szól. O ro TD O Lehet örülni a mai Magyarországon is Bejárta az országot Egy korty derű című estjével V. Kulcsár Ildikó - úgy tapasztalta, ma komoly hiánycikk a mosolyra való képesség. Mégis úgy véli, a magyar nem pesszimista nép. Bár a nyolcadik könyvét írja, nem írónak, hanem újságírónak tartja magát. Az emberi sorsoknál nincs számára semmi érdekesebb. ÚJSÁGÍRÁS FARKAS JUDIT - Az utóbbi hónapokban Egy korty derű című estjével számos településre meghívták Győrtől Veszprémen át a szegedi Somogyi-könyvtárig, még Torontóban is járt a Magyar Házban. Enynyire hiánycikk (enne nálunk a derű? - Nagyon komoly hiánycikk a derű, a mosolyra való képesség, hogy észrevegyük azt is, ami jelentéktelenül, picikét szép. Igenis lehet örülni a mai Magyarországon is, ahol rengeteg a gazdasági baj, divat a panasz és a cinizmus amit nagyon utálok. Ha elveszítjük azt a képességünket, hogy észrevegyük az apró szépségeket, tényleg nem lehet elviselni a hétköznapokat. Ha nem lenne ennyi eredendő belső igény a derűre - még a nehéz helyzetben is -, nem hívnának ennyi helyre. ÖRÖKÖLTE A DERŰT - Említette, hogy a derűt genetikai örökségül kapta a nagyanyjától. Ő és a kortársai sok szörnyűséget éltek át a történelem jóvoltából. Mi lehet az oka annak, hogy a mai generációk mégis sokkal rosszkedvűbbek, peszszimistábbak? - A nagyanyám korosztályát megedzette a sors, korábban rájöttek arra, mi igazán fontos az életben. Nagyanyám megélte az első Névjegy. Kismamaként lett újságíró. V. Kulcsár Ildikó a budapesti bölcsészkaron szerzett diplomát, majd pszichopedagógiát is tanult. Dolgozott a gyermekvédelemben - nevelési tanácsadóban, majd gyermekvédelmi szakfelügyelőként -, az egyetemi évek után a második házasságában ötgyerekes anyaként kezdett újra írni. - Panna lányom 1986-ban született meg, vele voltam otthon gyesen. Nyugodt kisbaba volt, eleinte a vele kapcsolatos történeteket küldtem be a Nők Lapjába. Az első úgy született, hogy pelenkázás közben Panni egy kulcscsomót vágott az arcomba, és bekékült a szemem környéke. Amikor sétálni vittem, senki sem hitte el, hogy nem a férjemtől kaptam a monoklit. Arra gondoltam: hol élünk mi? Megírtam és beküldtem a történetet a szerkesztőségbe. Megjelent, ahogy a többi is. 1988-ban mentem férjhez másodszor, 1990-ben ajánlottak státuszt a lapnál. és a második világháborút, a Rákosi-korszak „gyönyörűségeit": mindent elvettek tőle, mégis tudott nevetni. Két Herendi csészéje maradt, de csak azért is abból itta a kávét. Sokkal korábban lett bölcs, mint a mai, anyagi javak gyűjtésére szocializálódott generáció. Több bajt, halált látott. Amit nagyon szerettem benne, hogy nemcsak emberekhez, tárgyakhoz is ragaszkodott. Szerinte ha valaV. KULCSÁR ILDIKÓ mi kicsit ócska, kicsit elhasználódott, nem kell rögtön kidobni. Ha megjavítjuk, lehet sokkal jobb, mint az új, és ez érvényes a párkapcsolatokra is. Válóperes ügyvéd barátnőmtől tudom, hogy a válások nagy része bosszúválás. Nem bíztál bennem, megcsaltál? No, akkor jól elválok tőled, mert velem ezt nem lehet! És ott marad két magány... Elválni akkor szabad, ha egy lakatlan szigeten is jobban érzi magát valaki, mint a párjával. Mindaddig, amíg marad érzelem egy kapcsolatban - akár veszekedéssel, tányércsapkodással -, van még remény. Ám ha megjelenik a drog, az alkohol, vagy átveszi a hatalmat „Közöny uraság", akkor menekülni kell. - Mit gondol, valóban annyira pesszimisták vagyunk mi, magyarok, mint ahogy a köztudatban él? - Nem fogadom el, hogy a magyar pesszimista nép. Inkább divatos nálunk a panasz. Valahogy gyanús azt mondani, hogy jól vagyok. Nem „trendi". Mert ha kimutatod, hogy netán jókedved van, akkor talán nem is vagy annyira okos. A borongós, cinikus, kicsit pesszimista ember akkor is intelligensnek tűnik, ha buta. Görögországban szilvesztereztünk egyik évben a férjemmel, a testvéremmel és a feleségével, egy tavernában az Akropolisz tövében. A görögök őrjöngéssel, ivással, tánccal ünnepelték az éjfélt, mi kimentünk a taverna elé és elénekeltük a Himnuszt. Nem értették, hogy mi ez a szép, de szomorú dal. Nem tudták összerakni, hogy utána bementünk és táncoltunk reggelig. Mi, magyarok nem pesszimisták vagyunk, legfeljebb több a hajlamunk a szomorúságra, de közben a humorunkat sem veszítjük el. Van itt humor és intellektus, klassz ez az ország! - Miért gyűlöli a cinizmust? - Mert ha mindenre elhúzom a számat, amit szentnek szeretnék tartani, akkor nincs jövő. Lehetünk a gödör alján, de minden gödörből ki lehet kapaszkodni. A cinizmus megöli a lelket és mindent, amit én próbálok képviselni. Az irónia és az önirónia viszont önbí11 Ha elveszítjük azt a képességünket, hogy észrevegyük az apró szépségeket, tényleg nem lehet elviselni a hétköznapokat. V. Kulcsár Ildikó rálatra, szerénységre nevel, azaz a fejlődésről, a jövőről szól. - A Nők Lapja újságírójaként ismerte meg az ország, de már a nyolcadik könyvét írja. írónak vallja magát? - Nem, mert magyar szakos létemre rengeteg bennem az alázat. Tudom, hogy sokan szeretik a könyveimet, de ha a nagy írókra gondolok - Mikszáth, Krúdy és sorolhatnám -, azt mondom: újságíró vagyok. Tudom, sokan hívják magukat írónak, akik gyengébben írnak nálam, de ez az ő dolguk. A második könyvemet, a Kölykök, dili, szerelem címűt - amit a családomról írtam lefordította ékes angol nyelvre egy London mellett élő magyar származású nyelvtanár, önszorgalomból, mert szereti. Vannak ilyen csodák. Még rengeteg könyvtervem van, közben tudom, minden ember tönkremegy, aki feljebb értékeli magát a kelleténél. EMBEREKET GYŰJT - Az újságírói, írói munkához nagy adag kíváncsiság szükségeltetik. Mindig kíváncsi ember volt? - Mindig, velem nem lehet közlekedni külföldön. Amikor Indiában jártunk a Tádzs Mahalnál, nagyon meleg volt, kiszálltunk az autóból, és ott állt a világhírű épület közelében egy elképesztően gyönyörű kisgyerek, talpig rongyokban. Perceken át háttal álltam a Tádzs Mahalnak, a gyerekkel beszélgettem. Olyan szeme volt, hogy soha nem felejtem el! Számomra az embernél, az emberi sorsoknál nincs semmi érdekesebb. Beszélgettem hírességekkel, királynőkkel, nagyon okos emberekkel, de gyilkossal, kábítószeres lánnyal, nővel is, aki megölte a férjét. Én embereket gyűjtök, és a gazdagságom ez az embergyűjtemény. Az újságírás hivatás, nem szakma. - Hivatása mellett öt gyermeket nevelt férjével. Megdöbbenéssel hallottam, hogy azt tanácsolták önnek: ne írjon az unokáiról, mert öregítik. Mit gondol erről a „fiatalságmániáról"? - Azt mondták, hogy ötven kiló vagy vasággyal, letagadhatnál jó pár évet, ne öregítsd magad! Egyedülálló harmincasoktól kapok levelet, akik úgy érzik, már soha nem lesz párjuk. Öregnek érzik magukat, a munkahelyen is, mert nyomul az új generáció, a huszonéves „friss hús". Őrület! Én harmincnyolc évesen, három gyerekkel mentem másodszor férjhez, a házasságba a férjem két gyereket hozott. És akkor még nem is voltam újságíró. Most fiatalabb vagyok, mint az első házasságomban, huszonévesen. Sok nő csak negyven körül találja meg önmagát, és nem biztos, hogy azok boldogok, akik örökké igazodnak, akik mindenben követik a kor által diktált divatot és viselkedést. NEM TUDJÁK BESOROLNI - Hajlamos feszegetni a hagyományos férfi-női szerepeket: nem nevezik feministának? - Nem tudnak besorolni. Feminista stichem van? Ugyan! De nem illik rám a szent asszony, ősanya öt gyerekkel kategória sem. Egyszerűen úgy gondolom, nagyon sok tehetséges nő él a világban, az országban, akik nem tudják kifutni magukat, mert nem egyenlő a terhek elosztása a családban. Nem szeretem a kérdést: karrier vagy család? Egy nőnek mindkettőre szüksége van. Tehát a részmunkaidő, a távmunka mellett olyan bölcsődékre, óvodákra lenne szükség, ahová az anya nyugodtan adja be a gyerekét. Kis beszéd a bazsalikomról Már régóta járogattam abba az áruházba, és láttam és vettem mindenfélét, egyszer még egy tízkilós kóser pulykáért is fizettem. De valahogy bazsalikomot így értem, friss, leveles bazsalikomot még nem sikerült kihalásznom a fogyasztói társadalom eme jótét örvényéből Nos, egészen a tegnapi kora délutánig De azért, elnézést messzebbről kezdem. Hogy ugye mennyi mindent köszönhetünk az ember kedvének, kíváncsiságának, eltökéttségének! Igen hogy az ember miként kezdi egy kiváló étellel? Például úgy, he®/ félig rohadt lapuievélbe csomagolja az apósa vagy az anyósa elhullajtott epeköveit és veseköveit és azt eszi, eszegeti egymillió, százezer évig, de közben azért kísérletezik, próbálkozik, és hopp, egy nap így születik meg végül az alapkompozícióból a szőlőlevélbe csomagolt rizs, a dolma Köszönjük szépen! A főzés és sütés tudománya alapjában nem receptek és szabályok szerint történik, hanem mindig valami felfedezés végett. Na jó, ezt medvecukorkorbáccsal lelkesített bérmunkás menzafőzőknek, harmincnyolc gyermekes édesanyáknak nem mondjuk. Mert ők nem felfedeznek, hanem napra nap túlélnek. Mellékesen: egy vödör többet jár és kel a világban, mégis a kád kirándul! Az emberek azért szeretik a főzős műsorokat mert, bocsánat egy kicsit olyanok, mint a pornó, vagy mint egy álomgyári tudósítás. Az érzékek rabul ejtése! Aztán arra is gondoltam, ht®/jó szakács soha nem készített ételt ugyanúgy, hogy pernői percre adagolás, hogy ugyanazok a mozdulatok, de még a smink is dettó az a portugál barokk, és a mellek árkában pihentetett füstölgő kubai szivar, nem. A jó szakács nem méricskét nem mond számokat Az érzés nem mérhető. Na és arra is gondoltam, hogy az az igazán jó szakács, aki bár soha nem ugyanazokkal a mozdulatokkal, ritmusokkal és adagolási metódusokkal készíti az angyalpacatt az öndögbecsináltat vagy az emberbrassóit ám az étel íze ugyanaz lesz, mindig az a fenséges, fölzaklató, megszégyenítő kavalkád, ami aztán a mandula párnájára hajtja a fejét de nem alszik, édesen álmodik tovább. Az igazi íz olyan, mint túdas Matyi otthon, lustálkodik a spratban, míg szegény, göthös anyukája ássa azt a kurva kertet vagy a fészer csScos félhomályában fogadja a vérnősző, irdatlan hímtagú Döbrögit. Egyszer egy idős szakácsnénak tejbegriz-kavargatás közben szép lassan a bokájáig csúszott a bugyogója, és lássatok csodát, egyetlen kukta sem nevetett Ültek mögötte, öten voltak, öt pöttyös arcú, recés homlokú kisfiú, ültek szorosan a bütykös és göcsörtös kuktapadon, a fülük vörös kis zászló lett a kezükben remegett a sápadt fakanáL - Hozzatok gyorsan bazsalikomot! - szólt hátra sem nézve a szakácsnő, majd egyetlen finom bokamozdulattal, te jó isten, hogy csinálta azzal a magán lévő sok-sok ide-oda mozduló hússal, visszacuppantotta alfelére a bugyogó selymét. Teljesen nyilvánvaló, az ember megkóstolt mindent, ami a világon van. Ettünk Istent, felhőt, poklot, ördögöt, másik embert, és ezeket eszszük is még, és aztán itt van a bazsalikom is. Fűszernövény, ki ne tudná, és nagyon szép neve van. Kedves, a mediterrán, délhoni beütés ellenére valahogy magyaros a hangzás, telt, mély és meleg. A magyaros nyilván azt jelenti, hogy törökös. Holott a méregzöld szín semmi esetre sem áraszt hidegséget. Szerintem a bazsalikom ízben veri a majoránnát, a kakukkfüvet, a rozmaringot, de még az oregánót is. A bazsalikom árnyalt keserűsége óvó figyelmeztetés az ember számára, a világ elárul, az idő múlik, minden fakanál lekonyul egyszer. A bazsalikomban jó, hogy levél. Mert kiváló dolog a répára ráharapni. Vagy olívabogyót szopogatni. Négykilós paradicsomot egészben bekapni, ügyesen lenyelni, majd kezdődő terhességet imitálni. Jégsalátával pelenkázni magunkat! A bazsalikom levélszerűsége a tartózkodás ősi, arisztokratikus műfajához tartozik. Udvarias, de jelentékeny íz. Borostás íz. Füstös. Humoros. Amikor a mozzarella fölé kanyarított paradicsomra rálibbented a bazsalikomlevelet, érezni, hogy közel a tökéletes. Máskülönben egyetlen tökéletes étel van, ez pedig a marhahúsleves, ebből aztán az is látszik, hogy a tökéletes milyen egy kurva, hát még a libatepertő eljátssza erősebb, téli éjszakákon, amikor annyit ittál, hogy a legkönnyebb bársonyú pinot noir is visszacsurog a szemedből. A bazsalikomban az is jó, hogy nevezhetünk vele férfit és nőt egyaránt. Ha a bazsalikom nő, már elvált, de még mindig milyen finom. Néha zokniban alszik. És soha nem ismerni meg igazán. Mindig marad titka. Mindig. Ha férfi a bazsalikom, akkor vigyázni kell a szellőztetésnél, ki ne rántsa a huzat. Az ég szereti magába szívni a zöldet, hogy aztán égett sárgát, vöröset adjon vissza. Neki is van titka. Csak ő a végén mindig elárulja. Szív Ernő 91 Az emberek azért szeretik a főzős műsorokat, mert, bocsánat, egy kicsit olyanok, mint a pornó, vagy mint egy álomgyári tudósítás. Az érzékek rabul ejtése! GENETIKAI ÖRÖKSÉGKÉNT KAPTA NAGYANYJATOL A DERŰT