Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-22 / 247. szám

2010. OKTÓBER 22., PÉNTEK Szieszta SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA A magyar közgondolkodás szerint az 56-os forradalom idején azért nem kaptak nyugati támogatást, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezett abban, hogy kimarad a másik „dolgából". c 13 Békés Csaba AZ USA FÉLREVEZETŐ PROPAGANDÁJA ELLENERE NEM AKART BEAVATKOZNI A Nyugat nem segíthetett rajtunk Az 1956-os forradalom idején sokan reménykedtek nyugati segítségben: hiába. A közvélemény szimpatizált a felkeléssel, de a vezetők tudták: a status quo miatt nincs realitása a beavatkozásnak. Miután eldördültek a fegyverek, békés megoldásra sem volt sok esély - tudtuk meg az 1956-os Intézet tudományos főmunkatársától. Az ország semlegességét pedig csak úgy érhettük volna el, ha cserébe a Nyugat „feláldoz" egy másik országot. 1956-OS FORRADALOM FARKAS JUDIT Bár a Nyugat látszólag szimpátiával fogadta az 1956-os magyar forrada­lom hírét, katonai segítséget egy or­szágtól sem kaptunk. A magyaráza­tok változatosak. Okolják a be nem avatkozásért a szuezi válságot, fel­vetik a semlegességet mint lehető­séget Ausztria mintájára. Charles Gati, a John Hopkins egyetem taná­ra, az amerikai külügyminisztérium egykori főtanácsadója Vesztett illú­ziók. Moszkva, Washington, Buda­pest és az 1956-os forradalom című 2006-os könyvében az is felmerül: ha minden szereplő bölcsebb, és belenyugszanak a félmegoldások­ba, „félszabadságba", lett volna esély a békés megoldásra. Békés Csaba történészt, az 1956-os Intézet tudományos fő­munkatársát kérdeztük: hogyan reagáltak valójában a nyugati álla­mok, és mennyi realitása van a fenti következtetéseknek? CSAK A KÖZVÉLEMÉNY LELKE­SEDETT - Nyugaton a közvélemény óriási lelkesedéssel, szimpátiával fogadta a forradalom hírét. A baloldali ér­zelműek szocialista korrekcióként, antisztálinista forradalomként ér­telmezték, az antikommunisták szovjet- és kommunizmusellenes forradalomnak tekintették. Mind­két rétegnek óriási érdekeltsége volt abban, hogy a felkelés sikeres legyen. A politikai vezető körök el­lenben az 1945 óta fennálló status quo (Európát szovjet és nyugati ér­dekszférára „osztották") miatt tud­ták: nincs beavatkozási lehetősé­gük - foglalta össze a történész a nyugati reakciókat. Nyugat-Európa passzivitása összhangban volt ed­digi politikájukkal: nem foglalkoz­tak a kommunista blokk országai­val. Az Egyesült Államok politikai irányvonalának azonban 1953 és 1956 között sarkalatos pontja volt a kelet-európai rab népek felszabadí­tása a szovjet elnyomás alól. - Ennyire irreális politikai prog­ram, amely mögött nem állt semmi­féle tartalom, sem előtte, sem utána nem volt az USA-ban. Magyarorszá­gon és Kelet-Európában ugyanak­kor komolyan vették a propagan­dát, amely a Szabad Európa rádió révén is eljutott ezekbe az országok­ba. Az „üzenet" félrevezető hatást tett, elhitette a társadalommal, hogy ha felkelést kezdeményez, van módja kivívni a szabadságát ­magyarázta Békés Csaba: az USA vezetése azonban váratlanul szem­Pesti utcarészlet a forradalom napjaiban. FOTÓ: FRANCZ GOESS kel, hogy elkerülhettük volna a no­vember 4-i második szovjet beavat­kozást. A forradalom indulása után ugyanis ez a modell - ha a szerep­lők bölcsebbek lettek volna, békés megoldást is találhattak volna ­már nem volt működőképes, hiszen A lengyel párhuzam. Lengyelországban hasonló reformok mentek végbe, mint amelyek nálunk elkezdődtek. Végül ott nem tört ki forradalom, de a feszültség semmivel sem volt kisebb, mint a magyar-szovjet - az október 23-i tüntetés is Lengyelország melletti szolidaritási akciónak indult, a tömegdemonstráció egyik fő célja a nyomásgyakorlás volt a hatalomra a reformok érdekében. Wladyslaw Gomulka október közepén moszkvai jóváhagyás nélkül került hatalomra, és meg tudta győzni a szovjeteket, hogy az új vezetés csak korlátozott reformokat fog végrehajtani, így azok lemondtak a fegyveres beavatkozásról. Ott is jelentős erők követelték a kivonulásukat, ám a politikus a népet is meggyőzte: erről tegyenek le. Nálunk, bár a Gomulka-féle irányvonalnak Nagy Imre felelt meg, október 23-án este már ropogtak a fegyverek és a műegyetemisták 16 pontja is előrevetítette a bukást: a szabad választások követelése már ekkor megjelent, ám ebbe a Szovjetunió nem egyezhetett bele. besült a propaganda negatív hatá­sával, előzetes forgatókönyve nem volt a helyzetre. Végül improvizál­tak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitték az ügyet, amely október 28-án napirendre tűzte a magyar kérdés tárgyalását. Ezzel meg is ol­dódott a dolog, mert bár hivatalo­san kemény szavakkal elítélték a szovjet intervenciót, az ENSZ-ben a szovjeteknek is vétójoguk volt. MEGVÁLTOZTAK A FELTÉTELEK Charles Gati felvetéséről elmondta: nem igazolható történelmi tények­október 23-án este kitört a fegyveres harc, s ezzel megváltoztak a feltéte­lek. - Nagy Imre csak 24-én lett mi­niszterelnök, remélték, hogy nép­szerűségét felhasználva van esély a helyzet pacifikálására. A radikali­zálódás olyan fokán került az or­szág élére „válságmenedzsernek", amikor már nehéz elképzelni, hogy békés megoldást lehetett volna el­érni - írta le az akkori helyzetet a történész-kutató. Hozzátette: a forradalmi harc el­mélyülését talán mégis elkerülhet­ték volna a szovjetek, ha nem hoz­zák meg azt a rossz döntést október 23-án, hogy be kell vonultatni csa­pataikat Budapestre, rendteremtés céljából. Ez az erődemonstráció az 1953-as kelet-német, berlini felke­lésnél működött, Magyarországon azonban csak olaj volt a tűzre: a kezdeti korlátozott jellegű fegyve­res összetűzéseket az idegen elnyo­mók elleni nemzet szabadságharc­cáváltoztatta. Persze, ha nem avatkoznak be, akkor sem biztos, hogy Nagy Imré­nek sikerül helyi erőkkel pacifikál­nia a helyzetet, de megvan rá az el­méleti esély. Ez esetben a szovjetek is joggal hivatkozhattak volna rá, hogy csak akkor léptek fel fegyvere­sen, amikor a kommunista rendszer már végveszélyben volt. A novem­ber 4-i második szovjet intervenció idején már kétségtelenül ez volt a helyzet, ráadásul minden bizony­nyal a kommunista blokk többi or­szágára, mindenekelőtt Lengyelor­szágra is komoly stimuláló hatással lett volna, ha Magyarországról két­heti harc után kivonulnak a szovje­tek, és sorsára hagyják az országot. A SEMLEGESSÉG ILLÚZIÓ VOLT A közgondolkodásban élt a semle­gesség lehetősége Ausztria mintájá­ra: ha onnan kivonultak az oroszok, Magyarországnak miért ne sikerül­ne? Ám a történész rávilágított egy fontos tényre: az oroszok Ausztriát nem szállták meg teljes egészében. A negyedében állomásoztak orosz csapatok, a háromnegyedét ango­lok, franciák, amerikaiak ellenőriz­ték. - Ausztria semlegessége nagy­hatalmi üzlet volt. Az orosz kivonu­lásért cserébe a nyugati országok megígérték, hogy Ausztria semle­ges lesz. Magyarország azonban már 1945-től 100 százalékosan a szovjet érdekszférába tartozott. A világpolitikában valós ellentétele­zés a semlegességért az lett volna, ha Magyarországért cserébe vala­melyik nyugati országot ajánlják fel - például Dánia vagy Hollandia tar­tozna a szovjet érdekszférába. El le­het képzelni, a nyugati vezetők mi­lyen boldogan fontolták volna meg az ajánlatot - mutatott rá Békés Csaba. A magyar eseményekből min­denki - a magyar társadalom, a kommunista és a nyugati vezetők - számára fontos következtetése­ket kellett levonni. Utóbbiak nem tehettek többé úgy, mintha lenne módjuk megváltoztatni a status quót: lelepleződött a kettős politi­ka. Az USA fő célja ezután nem a lázítás lett, hanem a kommunista rendszerek liberalizálása, nyomás­gyakorlás a vezetőkre, hogy te­remtsenek elviselhető életfeltétele­ket a lakosság számára. Ezzel a po­litikával az USA a 60-as, 80-as években tudott is elérni eredmé­nyeket. Ennek egyik jó példája ép­pen Magyarország. NEM SZUEZ MIATT VO­NULTAK BE. A Szovjetunió támogatását élvező egyipto­mi miniszterel­nök, Gamal Ab­det-Nasszer 1956. július 26-án államo­sította az an­gol-franda ér­dekeltségbe tartozó Szue­zi-csatomát, ezzel kitört a szuezi válság, amelyben az egyiptomiakkal szemben állt Nagy-Britan­nia, Franciaor­szág és Izrael. - A szuezi ese­ményeket úgy lehetett beállí­tani a világpro­pagandában, hogy Anglia és Franciaország is agressziót követ el egy kis nép ellen. Ebben az érte­lemben a vál­ság megköny­nyítettea Szovjetunió dolgát, ám nem emiatt vo­nultak be Ma­gyarországra. Október 31-én rájöttek itt a kommunizmus beavatkozás nélkül menthe­tetlen. ••nMnpBHMMn KISS-RIGO LASZLO MINDSZENTY MISERUHAJAT VESZI FEL A HOLNAPI ÜNNEPEN Ötvenhatos zászló a dómban Mindszenty József emlékére a bíborostól fennmaradt miseruhában celebrálja a holnapi ünnepi misét Kiss-Rigó László megyés püspök. Egy 56-os lyukas zászlót is láthatnak az egybegyűltek a dómban, idén először. EREKLYÉK DOMBAI TÜNDE - Ez az egyik miseruha, amelyben Mindszenty József bíboros misézett, amikor a bu­dapesti amerikai nagykövet­ségen tartózkodott. Minden­nap misézett, ezt is biztosan felvette. Távozásakor a ruha ottmaradt a Szabadság téri in­tézményben, az egyik nagykö­vet pedig magával vitte a ten­gerentúlra, és egy ottani ma­gyar ferences plébániaközös­ségnek ajándékozta. Amikor néhány éve meglátogattam őket, nekem adták - mutatja Kiss-Rigó László megyés püs­pök. Tudták, hogy esztergomi káplán korában ő alapította a rendszerváltás utáni első ha­zai egyházi fenntartású általá­nos iskolát, amelyet Mind­szenty Józsefről neveztek el. Mivel Mindszenty 1956-tal szoros kapcsolatban állt, em­lékére október 23-án az esti koncertet követő ünnepi szentmisén viseli. Négy litur­gikus színű kazulát használ­nak a templomokban. Fehéret nagyobb ünnepeken, zöldet évközi időben, pirosat pün­kösdkor, lilát adventkor és nagyböjtben ölt fel a miséző pap. Az ilyen sárga árnyala­tú mindegyiket helyettesíti, megfelelt az alkalmi miséző helyen. Amikor Kiss-Rigó László Esztergomban dolgozott, tac núja volt annak, hogy haza­szállították Mindszenty földi maradványait, és eltemették az esztergomi bazilika kriptá­jában. Sokakkal találkozott, akik személyesen ismerték. Gyerekkorától hallotta szülei­től és egyházi személyektől, mit jelentett a magyarságnak, a keresztényeknek. A megyés püspök úgy fogalmaz: köve­Koncert és ünnepi mise. A holnap este 6-kor kezdődő ün­nepi mise és koncert ideje alatt a résztvevők egy 56-os, lyukas közepű nemzeti lobogót is lát­hatnak a dómban, idén először. A püspök elmondta: a zászlót egy idős esztergomi kanonok­tól, későbbi egyházi könyvtá­rostól kapta, aki a könyvespolca mögött rejtegette. A hazáért, a szabadságért, az ötvenhatos forradalom áldozataiért bemu­tatott ünnepi misén méltó helye van a dómban. tendő példája annak, hogy ha valaki az igazságot felismeri, merje képviselni, és esetleg áldozatoktól se riadjon vissza, bármilyen szellemi, erkölcsi, fizikai nyomás ellenére. Ebben a ruhában is misézett Mindszenty József bíboros az amerikai nagykövetségen - mondta Kiss-Rigó László. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents