Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-16 / 242. szám

14 2010. OKTÓBER 16., SZOMBAT LEVAY GIZELLA Börcsök Enikő színművész 1968. január 28-án született Mezőtúron. Jelentős színpadi szerepei mellett olyan filmekben játszott, mint a Zsötem, az Édes Emma, drága Böbe, a Passzport, az Üvegtigris, a Magyar szépség vagy az Ópium - egy elmebeteg nő naplója. Súlyos vesebetegsége mi­att néhány évvel ezelőtt veseátültetésre volt szüksége. Férje Tóth József festőművész, ő készítette a Nemsenkilény díszletét is. Novemberben megjelenik L a Délmagyarország/Délvilág új, havi gy er mekmagazinj a! Kifest ők, mesék, fejlesztő- és foglalkoztató feladatok 48 oldalon. ttS INGYENESEN, kélje gyermekének a Breki magazin mutatványszámát! HOGYAN IGENYELHETI A BREKI MAGAZINT? Postán: küldje vissza ki­töltve az alábbi szelvényt! Személyesen: Telefonon-. Interneten: adja le a szelvényt hívja a jelentkezzen a ügyfélszolgálati 06-80/821-82 l-es www.breki.delmagyar.hu irodáinkban! zöldszámot! weboldalon! A Breki magazint kézbesítői hálózatunk házhoz szállítja. | Igen. hozzájárulok, hogy a Lapcom KII. (9021 Gyó'c Újlak u. 4/A) személyes adataimat arra használja, hogy terinékeiról, promóciói­: rol postai úton. elektronikus levélben vagy telefonon tájékoztasson A Lapcom Kft. kötelezettséget vállal arra. hogy adataimat bizal­masan kezeli, és azt harmadik személy számára nem teszi hozzáférhetővé. „ ,, SZABÓ ISTVÁN FILMJÉBEN HELEN MIRRENNEL FORGAT Börcsök Enikő autista lányt alakít kellenek. Én úgy gondolom, másfajta értékek is vannak, mint amibe minket „benyom­nak": csak úgy érdemes élni, hogy sztár leszel, a pároddal álompár. Nagyon nehéz ezt a világot megélni nekünk, „úgy­nevezett normál embereknek" is - a kifejezés egy autistától származik. A rohanó életben folyamatosan teljesíteni kell, meg kell felelni. Milyen lehet azoknak, akik fel sem tudják dolgozni ezeket az ingereket, csak érik őket, és lenyomják őket a sárba? FIGYELI AZ EMBEREKET - Önről írták: az egyik legtehet­ségesebb magyar színésznő, ugyanolyan meggyőzően tud Jú­lia lenni, mint tenyeres-talpas kocsmárosnő. Mennyit tanul, ké­szül a szerepeire? - Az ember élete végéig ta­nul, és itt nem a szövegtanu­lásra gondolok. Állandóan fi­gyelem, nézem az embereket, hogy minél hitelesebben tud­jak játszani, és minél több dol­got tudjak adni másoknak. Úgy érzem, ezzel tudok adni az em­bereknek. Szeretnék nagyon sokáig játszani. - Négy szerepe fut a Vígszínház­ban, közben játssza a Nemsenki­lényt és forgat Szabó István film­jében, a Szabó Magda regényé­ből készült Az ajtóban. Fizikailag hogy tehet felkészülni ekkora igénybevételre? - Ez a legnehezebb része a szakmának, nyolc órát állunk a színpadon nap mint nap, és még négy órát bent vagyunk a színházban. Nagyon nehéz úgy regenerálódni, hogy folyamato­san topon legyek, de olykor le­het egy kis időt lopni kirándu­lásra, sportra. A hétvégén pél­dául horgásztam. - Olykor „munkahelyi balese­tek" is előfordulnak: jól tudjuk, hogy tavasszal elszakadt az egyik bokaszalagja? - Április végén történt a színpadon a baleset, azóta na­gyon óvatosan lépkedek. Egy hónap kieséssel és plusz egy hét bicegéssel járt. Nagyon kell vigyáznunk magunkra, mert ez nagy kiesés volt, nagy bajt okoztam vele a színháznak, a színészeknek a rengeteg beug­rással, próbával. HELEN MIRRENTŐL SOKAT LEHET TANULNI - Szabó István filmjében Helen Mirren, a neves angol színésznő játssza a főszereplőt, Emerencet. Milyen élmény vele forgatni? - Nagyon klassz szerepet kaptam a filmben, én alakítom Sutut, a zöldségest, Emerenc barátnőjét. Nagyon nagy szí­nésznőnek tartom Helen Mir­rent, csak tátom a számat for­gatás közben. Jó érzés ott állni mellette, ha én éppen nem for­gatok, akkor is sokszor nézem, ahogy dolgozik, mert lehet tőle tanulni. Persze Magyarorszá­gon is vannak remek színé­szek, csak olyan ritkán van rá idő, hogy tanuljunk egymástól. Helen Mirren kedves, aranyos, pozitív energia sugárzik belőle. Jó mellette lenni, és pontosan tudja, mit csinál: minden pilla-. natban tudja, hogy a testének melyik részét veszi a kamera. Autista szerzők szövegeiből állított össze estet Bőrcsök Enikő színművész, akit vesebetegsége óta különösen foglalkoztat a beteg emberek sorsa. Mellette négy szerepet játszik a Vígszínházban, és Helen Mirrennel forgat Szabó István Az ajtó című filmjében: sokat tanul az angol színésznőtől. Szabadidejében sporttal, kirándulással, horgászással kapcsolódik ki. Egy jelenet a Nemsenkilény című előadásból. SZÍNÉSZET FARKAS JUDIT - Nemsenkilény - monológ nem­mindegyembereknek címmel állí­tott össze előadást autista szer­zők szövegeiből. Mi fogta meg el­sősorban a témában, az autisták életében? - Sokrétű a válasz, legin­kább az, hogy rendkívül magá­nyosak. Bezárt világ, magány, szorongás: velünk is történik hasonló, akik nem vagyunk au­tisták, és ezt a közös élményt akartam megmutatni. Azt, hogy mennyi emberi dolog van ben­nük, csakhogy míg egy „sima" szorongást gyógyíthat a pszi­chológus, a pszichiáter, őket bár lehet gyógyítani, a magá­nyukon nem tudunk enyhíteni. - Volt önben ismeretterjesztő szándék is? - Igen, a sógornőm autisták­kal foglalkozik Székesfehérvá­ron, és sokat mesélt róluk. Ak­kor jöttem rá, mennyire keveset tudunk erről a betegségről, mi­lyen kicsi az a tudás Magyaror­szágon, ami segíthet rajtuk. Sok videót megnéztem, és talál­koztam autista gyerekekkel. A Vadaskertbe jártam fel Buda­pesten, ahol főleg beteg gyere­kekkel foglalkoznak. A GYEREKEK NEM FOGLAL­KOZTAK VELE - Milyen tapasztalatokat szer­zett? - A gyerekek egyáltalán nem foglalkoztak velem. Játsz­hattam, nézhettem őket, ahogy esznek, boltba mennek, de rám sem néztek, nem vették tudo­másul, hogy van itt valaki, aki idáig nem volt. Nagyon csönd­ben kellett lenni, hogy ne zök­kentsük ki őket a világukból. Nem volt rossz, mert így nem szégyelltem annyira, hogy les­kelődöm, nézem őket. A szülők pedig nagyon segítőkészek vol­tak, örültek, hogy valaki foglal­kozik az autistákkal. Nekik, a családnak a legnehezebb, mert nem tudnak közel kerülni a sa­ját gyerekükhöz. Ugyanakkor ezek a gyerekek nagyon ragasz­kodnak a szüleikhez. Az egyik kisfiú folyamatosan a szülei fényképét szorongatta, hiába voltak mellette a szülők. Azzal evett, azzal tornázott. Nem le­hetett tőle elvenni. - Milyen volt az előadás fogadta­tása? - Nagyon jó, akik eddig lát­ták, azokat megérintette. Kicsit talán jobban odafigyelnek az autistákra és egymásra is. Az egymás iránti kíváncsiság elsi­városodott, nem akarunk új embereket megismerni. - Egy korábbi interjúban olvas­tam: nagyon sokat tanult súlyos vesebetegségéből, azóta is foglal­koztatja a beteg emberek sorsa. - Nem csak a saját betegsé­gemből tanultam, sok beteg embert ismerek a környezetem­ben, és ebben az élethelyzet­ben nagyobb figyelmet, ragasz­kodást igényelnek a szeretteik­től. Hihetetlen betegségekből is fel tudtak épülni emberek, mert a férjük, feleségük, gyere­keik mellettük voltak és biztat­ták őket. Az ember sok min­denre képes az odafigyelésé­vel, a szeretetével. Mégis olyan lenézők vagyunk, és nem csak a sérültekkel szemben. Lenéz­zük azt, aki kicsit ügyetlenebb, nem olyan szép, nem olyan te­hetséges, csak szuperemberek' Név: Település: Utca, házszám: • Telefonszám: • E-mail cím: Irányítószám: y> • Beküldési cím: Délmagyarország Kiadó, Szeged, Pf. 153., 6701 • • Határidő: 2010. október 20. A borítékra írja rá: „Breki". Hány (14 év alatti) gyermek van a családban? Gyermekek születési éve:

Next

/
Thumbnails
Contents