Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-09 / 236. szám

10 WERNER KRISZTINA Ráday Mihály Amit az „Unokáink..."-ban művelt, szemléletváltás, ismeretterjesztés is volt, pedagógia is. Megtanította a nézőt az épített környezet kincseinek felismerésére, de arra is, hogy e kincsek megőrzése végett cselekedni kell, s hogy mit kell cselekedni. Gyerekeink tanítanak minket n KÖNYV FÁBIÁN GYÖRGY - A csillagok világa pontosan illeszkedik a sorba, már ami a regényes regényeket illeti a Vámos-életműben. De mégis más. Két iker fia kétségtelenül ihlető szerepet játszott a megszületésében. Sőt, főszereplők nemcsak személyüket, de nyelvhasználatukat illetően is. Mondhatom, hogy plagizálta őket? Kaptak jogdíjként transzformert vagy bájnokült? - Ez a regény abból az alapgondolatból született, hogy ki kéne fejeznem két égetően érvényesnek érzett gondolatot. 1. Nagyon sok az elvált férfi, akiknek nehéz kapcsolatot találniuk vagy fenntartaniuk a gyerekükkel, gyerekeikkel. 2. Nem mi tanítjuk a gyerekeket, hanem a gyerekek tanítanak minket, legalábbis a legfontosabb témákat illetően. Nem mindig az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre. Néha az is fontos, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. E gondolat legmegfelelőbb kifejezőjének azt a helyzetet találtam, amikor egy apa visszatérően mesél a fiainak. Ezek azonban kitalált fiatalemberek, ahogyan az atya, a tengerjogász is kitalált alak. A fiaim gyerekszlengjéből és leleményeiből azért elég sok került a szövegbe. Ha társszerzők, 10-10 százalék jár nekik. Remélem, ennél sokkal többet kapnak. Egyik kolléganőm azt mondta, miközben a családjáról beszélgettünk, nem értjük, ha elvált, miként mesélhet a fiúknak most is esténként. Ez egy tipikus női könyv. És hiába tetszik nekem is, mégiscsak ez egy férfi részéről, hogy mesél a gyerekeinek, időpocsékolás. Legalábbis a megszokások szerint. - Szerintem rémes férfisoviniszta gondolat, hogy csak nő mesélhet. Minden szülő mesél, ha örömet akar szerezni a gyerekeinek. A mese az egyik legfontosabb kapcsolati forrás, nemcsak szülő és gyerek, de felnőtt és felnőtt között is. Utóbbiak persze felnőttmesékkel kábítják egymást. Valóban elváltam, de attól még sokat látom a gyerekeimet, s olyankor esténként mesélek nekik. Megjegyzem, ezt a regényt megírhatta volna olyan ember is, aki soha nem mesélt a gyerekének, mert esetleg nincs neki. Az általam művelt prózaírás lényege, hogy elképzeljük valakinek, valakiknek az életét, s utána ábrázoljuk. írtam sokat nőkről, kilencven fölötti emberről és kutyáról is, noha egyik sem voltam. - Mindig is azt gondoltam, maga egy rendkívül alapos író. De bevallom, azt nagyon nehéz elképzelnem, miként az. - Én sokáig csak jegyzetelek, de egy sort sem írok. Aztán igyekszem az első 99 Nem mindig az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre. Néha az is fontos, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Vámos Miklós változatot nagy lendülettel létrehozni. Amikor kész, néhány hónapra félreteszem. Majd először a szerkezetet javítgatom, és az egészet meghúzom, utána pedig az egyes mondatokkal küszködöm. Ezt ismétlem, amíg szükséges, és amíg úgy nem érzem, hogy már-már rontok a szövegen. - Nem támadják azért, hogy „elfelejti" rendszeresen - a központozást, a kis- és nagybetűket? Olyan kritikusszerű emberek, vagy a hagyományos magyar nyelvet ápolók közösségei. - Nem szoktak emiatt támadni, az olvasóim általában értik és érzik, hogy mit miért csinálok. A formai trükkök nálam általában tartalmi célt szolgálnak. Az új könyvemben a kisbetűvel kezdődő bekezdések a gyerekek megszólalásai. Ezt az olvasó hamar tudomásul veszi. A nyelvet úgy lehet a legjobban ápolni, ha az ember bátran használja, arra, amire való, érzelmek és gondolatok pontos kifejezésére. - Meddig fut A csillagok világa? Meddig hagyja, hogy ez a könyve legyen az igazi sláger? Mikor jön elő a következővel, és nem az életműsorozatra gondolok, amely gondolom, szépen folytatódik majd az Európa jóvoltából. Hanem arra a könyvre, amit most ír, amiről nyilván egy szót sem ejt, mert titok. - Ez nem csak rajtam múlik, az olvasók döntik el, hogy valami meddig „sláger", önt idézve. Mert ötven százalékban szerencse dolga, hogy mikor jön össze valami az íróasztalom vidékén. De most arra számítok, hogy ez a regény sokáig „fut"; hogy az ön kifejezését használjam. Nem is tudok regényírásra gondolni ezekben a hetekben. i)| - Az író mit tehet azért, hogy kapósabb legyen a portékája? Egyáltalán kell tennie valamit azért, hogy népszerűsítse a műveit? És ha igen, miért? Anyagilag fontos ez vagy szakmailag, hány példány fogyott? - Ne legyünk álszentek, a honorárium a példányszám függvénye. Egyúttal hiúsági kérdés is. Szerintem a legfontosabbat már megtettem azzal, hogy be tudtam fejezni a regényt, s át tudtam adni a kiadónak. Ezek után lehet még különböző városokban megjelenni, ha az embert hívják, s beszélni a könyvről. Nem tudom, ennek mennyi a jelentősége, ami a példányszámnövelést illeti,, én szívesen csinálom, erre szánható időm függvényében. - Ön azon kevés magyar író közé tartozik, akik meg tudnak élni a műveikből? [A könyvben a jesolói utazást állítólag nem az apa fedezte. Igaz, ő jogász, nem író.] - Valóban, engem eltartanak az olvasók. Hálás vagyok ezért. Immár minden más tevékenységet abbahagytam, munkanapjaim írással és olvasással telnek. De elmúltam hatvan, jogos egy kis visszavonulás. - Rá tudnám arra beszélni, persze én nem, hiszen nem is ismer, de mondjuk egy nagyon jó barátja, gyereke, szerelme, hogy azokat a félbehagyott írásait, amelyeket eldugott a fiókba, mert megtudta, hasonló témát ír valaki, elővegye, megjelentesse? Szerintem rendkívül érdekes lenne, ön hogyan írná meg az önmagát diplomatának kiadó munkás fiú meséjét, amit állítólag Fejes Endre Jó estét„-je miatt hagyott abba. - Nem. Amit nem tartok megjelenésre érdemesnek (van két teljes regénykéziratom fiókban), azt megtartom magamnak. - Megtudható, hogyan telik egy átlagos Vámos-nap? Vagy ez már túlmegy a könyvpromóció és az író-olvasó találkozók hatókörén. Sérthető a magánszférája annak, aki könyveket ír? Ráadásul eléggé kitárulkozó könyveket. Jó, jó, tudom, mindig más a főszereplő. - Mindenkinek a magánszférája sérthető. Én igyekszem erősen óvni a magamét. Átlagos napjaim tenisszel kezdődnek, háromszori kutyasétáltatás mindig van, 5-6 munkaóra az íróasztalnál és sok gyerekezés. Mit látnak az unokáink? FELHÍVÁS A VÁROSVÉDŐ MŰSOR MEGMENTÉSÉÉRT! Internetes aláírás-gyűjtési akcióval szeretnék megmenteni Ráday Mihály „Unokáink sem fogják látni" című műsorát. Az akció kezdeményezője Winkler Gábor Ybl Miklós-díjas építész, egyetemi tanár, aki alig egy hónapja indította el a kampányt. Winkler Gábor nagyon boldog, hogy olyan mozgalom indult el a műsor megmentéséért, melyhez három nap alatt több mint nyolcezren csatlakoztak: - Példátlan az a lekesedés, amellyel az ügy mellé állnak emberek. Úgy tűnik, hogy nemezeti ügy lett a műsor, egyre bővül a lista. Nem volt kérdés számomra, hogy támogatom, ezért is írtam meg a levelet. Megmentettem Győrben a Frigyes-laktanyát, most szeretném ezt a műsort is. Winkler Gábor az alábbi gondolatokkal szólítja meg a nézőket: „Ráday Mihály »Unokáink sem fogják látni« című műsorát májusban láttuk utoljára az MTV adásában. Már az sem volt »az igazi«: a mindössze 25 percnyi műsort nézői szempontból egyre kedvezőtlenebb időpontban sugározták. Május óta szaporodtak a rosszérzéseink. Először idén maradt el a júniusi adás, s azután egyetlen hír sem szólt a »nyári szünet« utáni folytatásról, arról hogy Ráday műsorának hol a helye az őszi új műsorrendben. Érdeklődésünkre az MTV Zrt. közönségszolgálata arról tájékoztatott bennünket, hogy »sajnos egyelőre nem tudjuk megmondani, pontosan mikor folytatódik Ráday Mihály városvédő sorozata«. E válasz fölkeltette bennünk a gyanút, hogy az »Unokáink...« egyáltalán nem is lesz látható a jövőben. Most, szeptemberben hiába keresi bárki is a műsort a programban. Az »Unokáink sem fogják látni« és Ráday személyes népszerűsége befogta az egész Kárpát-medencét, sőt, túlzás nélkül, kontinensünket is. Európa ítészei kiderítették, hogy ilyen jellegű, hatásában is meggyőző tévés sorozatot egyedül hazánkban készítenek. Ráday 1998 óta számtalan hazai elismerésen túl - az Európa Nostra, a legnagyobb európai civil műemlékvédő szervezet legnagyobb elismerésének, becsületrendjének a birtokosa. A hazai város- és faluvédők, a magyar kultúra szereplői, szerelmesei nevében nyomatékosan szeretnénk felhívni az MTV Zrt. illetékeseinek figyelmét Ráday Mihály »városvédő« műsorának hazai és európai értékeire, jelentőségére a magyar közéletben és az örökségvédelemben. Létfontosságúnak gondoljuk, hogy a Kossuth-díjas művészettörténész-operatőr-rendező tovább folytathassa műsorát. Ez hazai kulturális életünk, de a határainkon túl élő magyarság, s egész Európa kulturális közéletének érdeke is." Aki szeretne csatlakozni, a vfszhungarianostra.hu-n megteheti. Ráday Mihály több mint harminc éve küzd a magyar nemzeti kulturális örökség kincseinek megmaradásáért. Kesztyűt dobott a közönynek, a tudatlanságnak, az olykor politikai ,indíttatású rombolásnak.