Délmagyarország, 2010. szeptember (100. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-28 / 226. szám

2010. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Gyógy-ír SZERKESZT! PROF. DR. DÉZSI CSABA ANDRÁS HAZÁNKBAN ÉVENTE ÖTSZÁZ Új ESETET DIAGNOSZTIZÁLNÁK A nyelőcsőrákról A nyelőcső egy kb. 25 cm hosszú, izmos falú cső, amelyen keresztül a táplálék a gyomorba jut. A garat alsó szakaszával kezdődik és a gyomorba való csatlakozással ér véget, ahol egy záróizom található. Táplálkozás során a záróizom elernyedésével a falat a gyomorba kerül, majd a záróizom ismét összehúzódik, megakadályozva ezzel a gyomortartalom visszajutását. ONKOLÓGIA DR. AMBRUS ADÉL ELŐFORDULÁSA A nyelőcsőrák hazánkban és általában Európában, Észak-Amerikában ritkábban előforduló megbetegedés. Ázsiában és Afrikában azonban a táplálkozási szokások, illetve az alultápláltság miatt a leggyakrabban előforduló, rosszindulatú daganatok közé tartozik. Hazánkban évente 4-500 új esetet diagnosztizálnak. A legtöbb eset 50 és 70 éves kor között fordul elő. A férfiaknál ötször gyakoribb és kissé rosszabb prognózisú, mint a nőknél. KIALAKULÁSA A betegség a nyálkahártyáról indul ki, innen terjed a nyelőcső falának mélyebb rétegei, majd a környező szervek felé. A mirigyhámrák (adenokarcinoma) kialakulásának átlagos életkora 67 év, és inkább a nyelőcső alsó harmadában alakul ki. A felső kétharmadban kialakuló laphámrák kifejlődésének kockázata az életkor előrehaladtával fokozódik s a csúcsot a hetedik évtizedben éri el. A LAPHÁMRÁK A laphámrák kialakulásának valószínűsége erőteljesen nő dohányzás és rendszeres alkoholfogyasztás esetén. Mivel ezek egymás ártó hatását felerősítik, mindkettő rendszeres „élvezete" a kockázatot jelentősen - akár negyvenszeresére(l) - növeli. Hajlamosít továbbá a túlságosan forró és erősen fűszerezett ételek gyakori fogyasztása, valamint a HPV-vírus jelenléte is. Ma már szerencsére ritkán találkozunk a véletlen, vagy szándékos sav-, esetleg lúgivás okozta hegesedés talajául kialakult rákkal. A MIRIGYHÁMRÁK Refluxnak azt a jelenséget nevezik az orvosok, amikor a gyomortartalom (vagy akár a vékonybélnedv, epesav, hasnyálmirigynedv) visszajut a nyelőcsőbe, sőt, egész magasra is felkerülhet (garat, gége), önmagában ez még nem kóros, gondot csak akkor okoz, ha az átlagosnál többször vagy elhúzódóan fordul elő. A szubjektív panaszokon túl (égő mellkasi fájdalom, maró érzés a torokban, savas felböfögés) a tartós reflux következménye lehet nyelőcső-hegesedés, nyelőcsőszűkület, kifekélyesedés, illetve egy speciális nyálkahártya-átépülés, melyet Barrett-oesophagusnak neveznek. Ennek kialakulása jelentősen növeli a mirigyhámrák veszélyét, ezért ezeket a pácienseket rendszeresen ellenőrizni kell. PANASZOK, TÜNETEK Korai szakaszban nem okoz panaszokat a megbetegedés. A tünetek a daganat növekedésekor jelentkeznek és általában gyors testsúlycsökkenés kiséri azokat. Az ilyenkor jelentkező leggyakoribb tünet a nyelési nehézség: a falat elakadása, fájdalmas nyelés, hányás. Először ez kenyér, hús vagy más, darabos étel fogyasztásakor jelentkezik. Ez a jelenség elmúlik, folyadékkal együtt a falat egy ideig még lejut a gyomorba, majd a panasz állandósul és fokozódik. Később már pépes ételek, sőt, folyadék elfogyasztása, lenyelése is fájdalmas lehet, nehézségekbe ütközik. A beteg úgy érzi, hogy a lenyelt étel megakad, megreked valahol a szegycsont mögött. Előrehaladott folyamat esetén ez valóban bekövetkezhet és néhány perc elteltével a lenyelt ételt a beteg kihányja. A nyelési nehézség mellett más tünetek, így teltségérzés, szegycsont mögött jelentkező égő fájdalom, rekedtség, tartós csuklás jelentkezhet. Köhögést okozó nyelés arra utalhat, hogy a daganat a nyelőcső mellett futó légcsőre is ráterjedt, s a kettő között kóros összeköttetés (físztula) keletkezett, amin át táplálék jut a légcsőbe. A kórkép további sajátossága, hogy már korai stádiumában képes áttéteket okozni. Amennyiben valaki a nyelőcsőrák fő jellemzőit - a nehéz nyelést és a fogyást - észleli, azonnal forduljon orvoshoz. KIVIZSGÁLÁS A tünetek alapján a beteget alapos kivizsgálásnak vetik alá. A nyelőcső állapotáról jól értékelhető információt nyújtanak a képalkotó eljárások, ezek közül legegyszerűbb a kontrasztanyagos nyelési röntgen. Ezzel a nyelőcsőszűkület helye és mértéke néhány perc alatt jól megítélhető. Ezt követően nyelőcsőtükrözést - endoszkópiát és a felső kétharmadra eső daganatnál bronchoszkópiát -, légcsőés hörgőtükrözést végeznek. Ezen vizsgálatok során válik lehetségessé szövetmintát venni a daganatból. A pontosabb, részletesebb kivizsgálások során endoszkópos ultrahang, CT (komputertomográfia), MRI (mágneses rezonancia), PET-CT (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatok lehetségesek még. Ezek információkat adnak a daganat kiterjedéséről és a beteg operáihatóságával kapcsolatban. A KEZELÉS A nyelőcsőrák műtéttel és korrekt onkológiai kezeléssel gyógyítható. Azonban a betegek jelentős része már olyan előrehaladott daganattal és olyan rendkívül leromlott fizikai állapotban jelentkezik, hogy az operáció nem végezhető el. A leggyakrabban alkalmazott műtéti megoldás a nyelőcső-rezekció, azaz a beteg nyelőcsőszakasz eltávolítása. Legeredményesebben a nyelőcső alsó harmadában elhelyezkedő rákok esetén alkalmazható. A középső harmadban elhelyezkedő rák esetén részleges rezekcióval a probléma nem oldható meg, az egész mellkasi nyelőcsőrészt el kell távolítani. CD M LD A tünetek a daganat növekedésekor jelentkeznek. Nyelőcső Rákos daganat Gyomor Tumoros beszürődés Nyálkahártya — Kötőszövet Izomszövet A felső harmadban jelentkező rák esetén a bonyolult anatómiai felépítés miatt a daganat kiirtása nehézkes vagy nem megoldható. A műtétek során a táplálék útjának helyreállításáról, nyelőcsőpótlásról is gondoskodni kell, ezért ezek igen nagy beavatkozások, sokszor mellkasi és hasi sebész együttműködését és komoly intenzív terápiás hátteret igényelnek. A kezelésben műtét előtti sugárterápiát alkalmazunk a daganat tömegének, kiterjedésének csökkentése céljából, többnyire kemoterápiával kombinálva. Ezt követően javulhatnak a sebészi beavatkozás esélyei. Ha a beteg nem vihető műtétre vagy a nyelőcső daganata már áttétet adott más szervekbe, állapotjavító, a panaszokat csökkentő kemo- és sugárterápiát alkalmazunk a nyelés megkönnyítése és a fájdalom csökkentése érdekében. Fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás, folyékony tápszerekkel, roborálószerekkel pedig a beteg erőnléte javítható. (Szerzőnk a győri PAMOK Onkológiai Centrumának orvosa.) A KOCKÁZAT A REPÜLŐGÉPEN UTAZOKNAL A LEGNAGYOBB A mélyvénás trombózis veszélye Ha valaki a repülőgép szűk ülésében négy órát vagy még többet eltölt anélkül, hogy fölállna, mozogna egy kicsit, azt a veszélyt vállalja, hogy az alsó végtag visszereiben megalvad a vér és onnan esetleg a tüdőérbe jutva súlyos szövődményt okoz. BELGYÓGYÁSZAT PROF. DR. MATOS LAJOS Több szakértő szerint az utóbbi időkben ez a kockázat ráadásul tovább növekedett a légi közlekedésben tapasztalt bonyodalmak miatt. Évtizedekkel « ezelőtt, amikor a nagy távolságokat felölelő légi közlekedés mindennapossá vált, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a végső leszálláskor alsó végtagi visszérgyulladással szállítottak le utasokat a gépről. Az orvosi szakirodalomba ekkor került be a „turistaosztály-tünetcsoport" fogalma: a szindróma azt jelenti, hogy a sűrű széksorokba beszorított utasok közül sokan szinte meg sem mozdulnak, hanem órákig ülnek egy helyben. KISZÁRADÁS A helyzetet tovább rontja, hogy a repülőgépen olyan száraz levegőben töltik az utasok az időt, mintha a sivatagban volnának, ezért ha nem fogyasztanak folyamatosan sok folyadékot - lehetőleg vizet -, a szervezetük kiszárad. A fedélzeten felszolgált, alkoholt tartalmazó italok szintén szárítanak. Ma már igazolt tény, hogy négyórányi mozdulatlan ülés megduplázza a mélyvénás trombózis kockázatát. Az abszolút kockázat önmagában nem nagy: minden 6000 utasból egyet érint, de ha az utazó milliókra gondolunk, a szám így nem kevés. Ha egy hosszabb repülőút során nem fogyasztanak sok folyadékot, akkor a szervezetük kiszárad. A SZÁMÍTÓGÉP ELŐTT Néhány éve egy angliai felmérés megállapította, mivel a számítógép előtt ülők is gyakran úgy dolgoznak, hogy órákig föl sem állnak - még az ételt-italt is maguk elé készítik, hogy mozdulniuk se kelljen -, a mélyvénás trombózis veszélye nem csak a távolra utazókra vonatkozik. ELHÍZÁS ÉS A FOGAMZÁSGÁTLÓK A véralvadás esélye és a véralvadékból eredő embólia veszélye a súlytöbbletet cipelőkre fokozottan érvényes és ugyancsak növeli a kockázatot a fogamzásgátló tabletták szedése. A legnagyobb gondot azonban kétségtelenül a légi közlekedés kiszámíthatatlansága jelenti. MAGASABBNAK LENNI ELŐNYÖKKEL JÁR Alacsonyaknak fokozott a kockázat? KUTATÁS MTI Megelőzés Mit tehetünk a nyelőcsőrák kialakulása ellen? Ne dohányozzunk! Csökkentsük az alkoholos - főként a tömény - italok fogyasztását. Ne fogyasszunk túl forró italokat, ételeket! Táplálékunk legyen egészséges, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. 99 A koszorúerek átmérője a testmagasságtól és a súlytót is függ. A koszorúér-betegség kockázati tényezői közül szinte mindenki ismeri a dohányzás vagy a magas vérnyomás jelentőségét, de egy újabb tanulmány azt jelzi, hogy a testmagasság is fontos rizikófaktor lehet. Finn kutatók kimutatták, hogy az alacsony férfiak és nők egyaránt veszélyeztetettebbek szívinfarktus szempontjából, mint a magasabbak. A finn Tamperei Egyetem kutatói dr. Tuula A Paajanen vezetésével átnézték a világ orvosi szakirodalmát, hogy van-e összefüggés a szívinfarktus kockázata és a testmagasság között. Az erre vonatkozó első megfigyelések a múlt század ötvenes éveiben jelentek meg. Amerikai kutatók leírták, hogy az infarktus miatt kórházba kerülő fiatal férfiak általában alacsonyabbak voltak, mint a lakossági átlag. Azt, hogy magasabbnak lenni előnyökkel jár, a gazdasági életben már korábban leírták. Az Újvilágban azonos tanultság mellett a nagyobb testmagasság évente átlagosan ezer dollárral magasabb jövedelmet jelent és a nők körében is kimutatták, hogy ikrek esetében a magasabb nővér kapja a magasabb fizetést. 52 VIZSGÁLAT ADATAIT ÖSSZESÍTETTÉK A most megjelent finn vizsgálat azt igazolta, hogy az alacsony testalkat a szívés érrendszeri betegségek szempontjából jelent hátrányt. A kutatók 52 korábbi tanulmány adatait összesítve végezték el a statisztikai elemzést, mely így hárommilliónál több emberre vonatkozott. Az eredményeket a European Heart Journal közölte. Paajanen professzor és munkatársai a nemzetközi átlag alapján alacsonynak a 160,5 cm alatti, magasnak pedig a 173,9 centiméter feletti értéket vették. A koszorúér-betegség előfordulási gyakorisága és halálozása az alacsonyak körében 50 százalékkal volt nagyobb, mint a magasak között. Az érdekes öszszefüggés mind a férfiak, mind a nők esetében megjelent. A sok, ezzel foglalkozó tanulmány között természetesen volt olyan is, mely nem erősítette meg ezt a tételt. A kutatók most minden más kockázati tényezőtől függetlenül értékelték az elérhető adatokat. Korábban a szakértők egy része azzal érvelt, hogy itt általában nem a testmagasság, hanem az életkörülmények közötti eltérések számítanak. Nemrég kimutatták, hogy a koszorúerek átmérője a testmagasságtól és a súlytól függ, így nem lehetetlen, hogy a kisebb emberek kisebb koszorúerei hamarabb elzáródnak, mint a nagyobb férfiak vagy nők szívében lévő, tágabb erek.