Délmagyarország, 2010. július (100. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-06 / 155. szám

8 Kligl Sándor Magyar Örökség díjas Kligl Sándor: Őszre állítják fel a kacsás kislányt a szegedi Roosevelt téren. FOTÓ: VERÉB SIMON Magyar Örökség Díjat kapott a Szegeden élő Kligl Sándor. A 65 éves szobrászművész 40 éve van a pályán. A napokban fejezte be mórahalmi díszkút­ját, új térdísze Szegedre ké­szül. SZEGED DOMBAI TÜNDE Milyen Magyar Örökségnek lenni? - Meglepő, megtiszte­lő, felelősségteljes, hiszen fantasztikus az Ady Endrétől az Aranycsapaton át Wigner Jenőig terjedő névsor. Mivel a művészeti díjak nagy ívben el­kerültek, ennek különösen örültem - mutatja a díszokle­velet az idén 65 esztendős Kligl Sándor szobrászművész, aki négy évtizede van a pá­lyán. Az Akadémia zsúfolásig megtelt dísztermében ő be­szélt a díjazottak nevében, akik között idén ott szerepelt például a rádiós szerkesztő Hegyi Füstös István, Erkel Fe­renc, a Hangya Szövetkezet, a Kárpát-medencei középisko­lák sora és Hódmezővásárhely városa. A díjazottakhoz fűző­f f A napokban fejezte be a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő előtti kompozícióját: két bronzgyereket ültetett a kút kávájára. dő viszonyáról meséli: az is­kolák közül a temesvári ke­gyesrendi főgimnáziumot édesanyja főépítész nagybáty­ja, Székely László tervezte, Er­kel zenéjét pedig nagyon sze­reti. - A plasztikai világomat is­merték el, és vele azokat a té­mákat, amelyek foglalkoztat­tak. Óriási változás történt a pályafutásomban, hiszen 1990 után olyan szobrokat mintázhattam meg, amelyeket korábban nem lehetett. Ilyen például a sze­gedi Szent István-szobor - teszi hozzá a Szegeden élő szobrász. - Most azt várom, hogy a mecenatúra a helyére rázód­jon. Elképesztő, mi minden nem jöhetett létre a művészet­ben hosszú éveken keresztül. Hiszen egyik művészeti ág sem létezik komoly állami tá­mogatás nélkül. A magánvál­lalkozók nem helyettesítik, nem helyettesíthetik, az állam ilyen értelemben a művészet legjómódúbb megrendelője. Félreértés ne essék, ez nem a kiszolgálását jelentené, és nem a kritika nélküli elfoga­dását mindennek. Csongrád megyében két díszkútja készül el az idén Kligl Sándornak. Ezekről a funkcionális térdíszekről el­mondta, szép feladatnak tartja őket, ugyanakkor több baja is van velük: fél évig nem látványosak, hiszen az időjárás miatt vízteleníteni kell, a másik a brutális ron­gálás, aminek áldozatul es­nek. A napokban fejezte be a Szent Erzsébet Mórahalmi A Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő előtti kút. FOTÓ FRANK YVETTE Gyógyfürdő előtti kompozíci­óját: két bronzgyereket ülte­tett a kút kávájára. A kislány az ötéves Rozika unokája vo­násait őrzi. Az alkotással nem teljesen elégedett, mert a közreműködő szakemberek a tervezettnél kisebb meden­cét építettek köréjük, őszre állítják fel Szegeden a Roose­velt téri kacsás kislányos ivó­kutat a játszótéri kút helyén, amely tönkrement. Műtermé­ben megmutatta a makettjét: ennek a bronzkislánynak is Rozika kölcsönzi az arcát. Megrendelője a Szegedi Víz­mű Zrt., amely miután hely­reállítja a kutat, a városnak ajándékozza. limmmtmmmmtmmmm Már próbálják a szabadtéri Carmenját a nagyszínházban Az operairodalom talán legnép­szerűbb darabját, a Carment jú­lius végén láthatja a közönség nemzetközi szereposztásban a Dóm téren. A próbákat tegnap kezdték a nagyszínházban. SZEGED HOLLÓSI ZSOLT A Szegedi Szabadtéri Játékok a már többször felújított, régi Carmen-produkciója helyett új verziót mutat be: július 30-án és 31-én Kerényi Miklós Gábor rendezésében láthatja a publikum a népszerű operát. A zenei próbákat tegnap dél­előtt kezdték Kesselyák Ger­gely karmester irányításával a nagyszínház színpadán. A szabadtérire csak a My Fair Lady és a Dózsa előadásai után települ ki a nemzetközi csapat. A címszerepben Schöck Atala debütál: először énekli Carment - és először lép fel a Dóm téren. Sok szép emlék fűzi Szegedhez: pályája kez­detén megnyerte itt a Si­mándy-énekversenyt, ké­sőbb az operatársulat tagja­ként Siebelt énekelte a Fa­ustban, Cherubinót a Figaro házasságában. Most Párizs­ból érkezett: a Bastille Ope­rában A walkürben lépett fel. - Az Operaházban sokszor énekeltem már Micaela szere­Kesselyák Gergely karmester vezetésével zajlik az első zenei próba - Schöck Atala, Carmen megformáló­ja Párizsból érkezett Szegedre. FOTÓ: FRANK YVETTE pét; azzal a produkcióval Ja­pánban is turnéztunk ­mondja Frankó Tünde, aki ta­valy a Cigányszerelem Iloná­jaként aratott sikert a szabad­térin. Úgy véli, Micaela Bizet operájának leghálásabb sze­repe. - Azzal a fajta erkölcsi mércével szembesíti az em­bert, amellyel a közönség is szeret azonosulni. Micaela mindvégig tiszta marad, fedd­hetetlen, s ez olyan erkölcsi erőt jelent, amivel méltó el­lenpontja tud lenni a Carmen által megtestesített erotiká­nak, buja szexualitásnak. Egy olyan szerepre, amelyet már sokszor énekeltem, koncent­ráltabban kell készülnöm. Az évek alatt kialakul az ember­ben egy érzelmi reflexrend­szer, és ha új gondolatlánccal, rendezői koncepcióval talál­kozik, abba úgy kell beleil­leszkednie, hogy az új impul­zusokat is be tudja fogadni, hozzá tudja idomítani a már kialakult szerepfelfogásához. Az utóbbi években első­sorban musicalprodukciói­val aratott nagy sikereket a Kossuth-díjas Kerényi Miklós Gábor - pedig először opera­rendezőként szerzett nevet. A szegedi színházban bemu­tatott Macbethjét, Bolygó hollandiját, Pillangókisasz­szonyát ma is sokan emlege­tik. A szabadtérin 1999-ben a Hoffmann meséit rendezte legutóbb, Szegeden 11 év múltán tér vissza régi műfa­jához. - Élményt szeretnék nyúj­tani a közönségnek; a színla­pon is így szerepel a Carmen műfaji megjelölése: élmény­opera. Olyan előadást terve­zek, amely erősen kiemeli Carmen különleges szabad­ságvágyát. Azt a vágyát, hogy itt és most úgy történjenek a dolgok, ahogy kívánja, ahogy neki jó. Egy szélsőségesen iz­galmas nőt szeretnék megmu­tatni, aki nem ,a múltban és nem a jövőben gondolkodik, hanem mindig csak a jelen ben. Miközben különleges ké­pességekkel rendelkezik, ér­zékeli a múltat, és sokszor lát­ja a jövőt; ez egy példaértékű vágyakozás arra, hogy itt és most megvalósíthassuk ön­magunkat - mondja a készülő produkcióról a rendező, aki ­ahogy már tőle megszokhat­tuk - látványos, nagyszabású, izgalmas előadást tervez. Amerikai bariton, lengyel tenor Escamillo szerepet egy fiatal amerikai bariton, Lee Poulis énekli, aki az elmúlt években üstökösként robbant be a nemzetközi operaéletbe; Észak-Amerikában és Európá­ban is egy csapásra népszerű­vé vált. Chilében az utolsó pil­lanatban ugrott be Renato szerepében, hogy megmentse a Teatro Municipal de Santia­go nagyszabású Álarcos­bál-produkcióját. A kritikusok dicsérték szép, lírai baritonját, sötét, robusztus hangszínét, és nagy karriert jósoltak szá­mára. A Don Jósét alakító len­gyel Arnold Rutkowski a Wrodawi Opera tenoristája­ként ugrott ki, tavaly a Plácido Domingo által szervezett Ope­ralia Nemzetközi Énekverseny különdíjasa volt. Ők később csatlakoznak az alkalmi társu lathoz.

Next

/
Thumbnails
Contents