Délmagyarország, 2010. július (100. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-03 / 153. szám

12 Szieszta 7ERKESZ1 WERNER KRISZTINA 2010. JÚLIUS 3., SZOMBAT Hézagpótló könyvet írt Leninről Krausz Tamás 2008-as művében arra kereste a választ, milyen politikai kultúrára épült rá a bolsevizmus, mit mondott valójában Lenin, miért a lenini irányzat győzött, és ez az irányzat, vagyis az alulról szerveződő munkásdemokrácia miért hiúsult meg még Lenin életében. Lenin igazi Orosz kommunisták sarlós-kalapá­csos vörös zászlókkal, valamint Sztálint és Lenint ábrázoló portrék­kal vonulnak a Lenin-mauzóleum fe­lé a moszkvai Vörös téren április 22-én, Vlagyimir Iljics Leninnek, a Szovjetunió megalapítója születésé­nek 140. évfordulóján. i^p nhhh „Lenin beleérzett a jövőbe: felismerte, hogy Sztálin kezében felmérhetetlen hatalom összpontosul, és kétségek támadtak benne, hogy egy hirtelen, szeszélyeskedő ember miként él vele" - állítja Krausz Tamás professzor, aki két éve vaskos kötetben kísérelte meg tisztába tenni Lenin felfogását és tetteit. MÚLT HANCZ GÁBOR - Lenin születésének 140. évfordu­lóján két moszkvai Lenin-konferen­ciára is hivatalos volt. Miként ítéli meg őt az orosz közvélemény? - Másként, mint Kelet-Eu­rópa többi részén. Az orosz tár­sadalom legalább harmada ma is pozitív személynek tartja, miközben negatívan csak egy kisebbség ítéli meg, miután mégiscsak a Szovjetunió meg­alapítója volt. - Mi predesztinálta arra Lenint ­akinek apja még személyes ne­mességet is kapott -, hogy a bol­sevik párt megkérdőjelezhetetlen vezetője legyen? - Tizenhét éves volt, amikor kivégezték a bátyját egy cár elleni összeesküvés miatt, és tizen­nyolc, amikor kicsapták az egye­temről, mert részt vett egy tiltako­zási akcióban. Úgy látta, hogy az önkényuralmi Oroszország törté­nelmi értelemben a végnapjait éh. Meggyőződése volt, hogy a rendszert csak forradalommal le­het kisöpörni: a forradalom állt gondolkodásának és tevékenysé­gének középpontjában, és nem a párt, amelyet e cél érdekében el­engedhetetlen eszköznek tekin­tett. Ugyan már 1902-ben félvá­zolta egy illegális párt alapkon­cepcióját, de akkor még nem szánt neki olyan szerepet, hogy a forradalom utáni korszakban a hatalom kizárólagos birtokosa le­gyen. A hatalom a dolgozó embe­rek választott testületeinek, a szovjeteknek a kezében összpon­tosult volna. Később aztán rájött, hogy - miután forradalmával Oroszország egyedül maradt - az új hatalom a gyenge, mindössze a lakosság néhány százalékát ki­tevő munkássággal csak úgy tart­ható fenn, ha a hiányzó társadal­mi felhajtóerőt a kommunista párt pótolja. - Az Oroszország története című könyvükben mégis azt írja, hogy Lenin nem volt forradalmár alkat. - Ezt arra értettem, hogy Leninről megjelenése alapján senkinek nem jutott volna eszébe, hogy az egész életét a forradalomnak szentelő em­ber. Nem volt aszkéta, utcai harcos, és úgy öltözködött, mint a lakosság értelmisé­gi-középosztálybeli része. - Sztálin utóbb azt nyilatkozta A LEGKISEBB róla, hogy első találkozásukkor jelentéktelen személynek találta. - Lenin termete még az akkori átlagmagasságot sem érte el. Ko­pott öltönyével, rövid szakállával nem volt feltűnő jelenség. - Richárd Pipes amerikai törté­nész az egykor nagynak titulált 1917. októberi forradalmat közön­séges puccsnak nevezi monográ­fiájában. ön is annak tartja? - Ez butaság. A puccs az ural­kodó eliten belüli erőszakos ha­talomváltás, a forradalom pedig 99 Sosem szabad a történelmet a végeredmény felől megközelíteni. Lenin 1917-ig abban gondolkodott, hogyan lehet a hagyományos államhatalmat végérvényesen eltörölni a tőkés rendszerrel együtt. Nem államalapítást tervezett tehát, hanem éppen az ellenkezőjét. Krausz Tamás az, amikor az alsó osztályok ural­kodó osztályokat söpörnek ki a történelemből, és az egész hatal­mi, társadalmi, gazdasági szerke­zetet átalakítják. Oroszországban 1917 őszén az utóbbi történt. Az más kérdés, hogy 1917. november 7-én Pétervárott nem volt komoly tűzharc, mert a hadsereg jelentős része a megelőző hetekben átállt a munkásszovjetek mellé, ame­lyekben addigra a bolsevikok ke­rültek többségbe. A katonaszov­jetekben több millió ember volt már megszerveződve. Ezek ga­rantálhatták csak a szovjethata­lom kiterjesztését, nem a tizenöt­ezer bolsevik párttag, ahány 1917 márciusában volt. November 7-én a Szovjetek II. Összoroszor­szági Kongresszusa csupán szen­tesítette a tényt, ami 1917 nyará­ról végbement, nevezetesen, hogy a parasztok kezdték elfog­lalni a földeket, felgyújtani a kú­riákat, elkergetni a földesurakat, és megkezdődött a szovjetek or­szágos méretű létrejötte. - Lenin milyen Oroszországot szeretett volna? - Lenin gondolataiban az orosz forradalom az egyetemes antikapitalista proletárforrada­lom egy epizódja lett volna, amely csak lángra lobbantja a többit. Marxszal együtt úgy tar­totta, hogy a fejlettebb országok­ban kell győzni. Azt írta, hogy Oroszországban a szocializmus­nak nincs elegendő kulturá­lis-gazdasági háttere, „minthogy analfabéták vagyunk". - Mikor és miért értette meg, hogy az európai forradalom nem következik be? - Több fejlemény vezette rá 1919-20 körül. Az első a magyar Tanácsköztársaság bukása volt. A második, amikor a len­gyel-szovjet háború periódusá­ban rájött, hogy Lengyelország­ban a munkások és a parasztok nem támogatják a forradalmi át­alakulást. Nem gondol­ta, hogy a na­cionalizmus lehet erősebb gondolati-pq­litikai élesztő, mint a szocia­lizmus. A harmadik, hogy 1921 márciusában elvetélt a né­met forradal­mi kísérlet. - Addigra már javában zajlott a vörösterror Szovjet-Oroszország­ban. Miért került rá sor? - Leninnek 1917 előtt semmi­lyen elmélete nem volt a terror­ról. Műveiből annyi hámozható ki, hogy ellenzett mindenfajta erőszakot, de elképzelhetőnek tartotta, hogy erőszakkal kell vá­laszolni, ha erőszakkal verik szét a munkások szervezeteit. Ké­sőbb látta, hogyan hívja életre a borzalmas vüágháború a forra­dalom felhajtóerőit, és ülteti el az erőszak magvait az emberi pszichikumban. Amikor a hata­lom megragadása mellett dön­tött, annak tudatában tette, hogy a háborúba kényszerített milliók fegyvereiket saját ural­kodó osztályaik ellen fogják for­dítani. Ezzel egyszer és minden­korra le akart zárni mindenfajta erőszakot, de 1917 októbere után kiderült, a forradalom ellenfelei katonailag is szervezettebbek. A vörösterror eredendően a fehér­terrorra adott válasznak tekint­hető. Az persze vitatható, hogy később szükség volt-e a politikai ellenzék és az egyház elnémítá­sára a terror eszközeivel. Lenin mindenesetre úgy gondolta, hogy a polgárháború csak akkor zárul le, ha a szovjethatalom minden ellenfelét politikai­lag-adminisztratíve felszámol­ták. - Hogyan zajlott a vörösterror? - A polgárháborúban spon­tán tenor bontakozott ki a har­coló felek között. Sok esetben egyszerűen példát statuáltak, válaszként a fehérek kegyetlen­ségeire. Emellett az új államvé­delmi szervbe, a Csekába telje­sen iskolázatlan, bűnöző elemek is bekerültek, akik rabló célokra használták fel pozíciójukat. El­szabadult a pokol, ezért igyekez­tek a terrort jogi keretek közé te­relni. Törvényben mondták ki, hogy büntetendő a szovjethata­lom elleni szervezkedés. - De ki a szovjethatalom ellensé­ge? Magyarországon 1946-ban fogadták el a demokratikus ál­lamrend büntetőjogi védelméről szóló törvényt, ami alapján gya­korlatilag bárkit el lehetett ítélni. - Jó a párhuzam. Az amúgy is gyenge orosz munkásság gya­korlatilag eltűnt: egy részük az apparátusba került, sokan meg­haltak a frontokon, mások az éhínség elől vidékre menekül­tek. Ebben a helyzetben nőtt meg a bolsevik párt szerepe és lett a hatalmi monopólium meg­testesítője. A helyi hatóságokon rengeteg múlt. Egy Lenin-plakát letépése a kivégzéstől a szaba­don engedésig bármivel járha­tott. A fehértáborban már 1918 elejétől dúlt a szovjethatalom hí­veinek, képviselőinek likvidálá­sa, számos helyen megindult az antiszemita ihletettségű töme­ges mészárlás. - Mennyire öltötte magára a leni­ni Szovjetunió a későbbi sztálini diktatúra torz vonásait? - Oroszországban sok évszá­zados tapasztalat alapján általá­nossá vált az a meggyőződés, hogy minden fontos probléma csakis erőszakkal oldható meg ­enélkül az egész sztálini jelenség nem érthető meg. Leninnek már 1919-ben azt tanácsolták, hogy vezesse be a személyi diktatúrát és a piacgazdaságot együtt. Ak­kor mindkettőt visszautasította. Két évre rá mégiscsak meghirdet­te az új gazdasági programot. A terror alkalmazását nem kívánta feladni, mert attól félt, hogy visz­szatér a kapitalizmus, a személyi diktatúrát azonban továbbra sem akarta. Még testőrsége sem volt. Egy 1,5x1,5 cm-es miniatűr könyv, amelynek borítóját Vla­gyimir Iljics Lenin néhai szovjet kommunista veze­tő portréja díszíti. A Vla­gyimir Lenin című kötet­ben Vlagyimir Majakovsz­kij néhai szovjet költő egyik verse olvasható. Az orosz ki­adók bevételeik növelése céljából előszere­tettel dolgozzák fel a szovjet korszak főbb eseményeit, mutatnak be egykori szovjet ve­zetőket kiadványaikban. MEGÉREZTE SZTÁLINBAN A VESZÉLYT Köztudott, hogy Lenin, amikor már nagyon be­teg volt és beszélni sem tudott, a pártkongresz­szushoz írt leveleiben a főtitkár, Sztálin leváltá­sát javasolta. Krausz Tamás szerint ebben sze­mélyes ügy is szerepet játszott, mert Sztálin megsértette a feleségét: „Addigra Sztálin a párt főtitkára lett. Későbbi áldozata, Kamenyev java­solta a posztra, Trockijjal együtt ugyanis azt gondolta, hadd szervezgessen egy kicsit »a mi Kobánk«. Nem tudták, hogy a káderek kineve zése, a vidéki pártszervezetekkel való kapcso­lattartás milyen alapvető lesz a hatalomgyakor­lás szempontjából. Lenin felismerte, hogy az apparátusoknak a későbbiekben kolosszális szerepük lesz, s ennek kifejezéseként húzta alá, hogy Sztálin kezében felmérhetetlen hatalom összpontosul. Kétségek támadtak benne, hogy egy hirtelen, szeszélyeskedő ember miként él vele. Lenin érezte a majdani alapkonfliktust, az ap­parátusok társadalmi ellenőrizet­lenségének problematikáját." Krausz Tamás úgy véli, hogy a Sztálin alatt megvalósult államszocializ­musnak semmi köze nem volt az eredeti lenini elkép­zelésekhez. A TEMETETLEN TEST Halála után már-már vallási kultuszt teremtettek Le­nin testének bebalzsamozásával és kiállításával, s csak feleségéről tudható, hogy tiltakozott ellene. Krausz Tamás szerint a hatalom és a lakosság jelen­tős csoportjai részéről nagy igény volt arra, hogy Le­nin az új, forradalmi rendszer megszemélyesítője, a rendszer legitimációs alakja legyen - így nyerte el értelmét a mauzóleum. Úgy gondolja, azért nem te­mették el máig sem, mert ugyan sokan terroristát és diktátort látnak benne, mások azonban a moderni­záció szimbólumaként, megint mások mindenféle elnyomás elleni harc szimbólumaként vagy megint mások az orosz nagyhatalom megteremtőjeként tekintenek rá. Látogatók nézik Lenin egyik Rolls-Royce márkájú autó­ját a szentpétervári Péter-Pál-erődben. Lenin meglehe­tősén szerény körülmények között élt, de utazni stíluso­san szeretett: kilenc Rolls-Royce volt a forradalom aty­jának birtokában abban az időben, amikor a Szovjetunió vezetője volt.

Next

/
Thumbnails
Contents