Délmagyarország, 2010. július (100. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-17 / 165. szám

A Délmagyarország fiatal riportereként Horváth Dezső is tájékoztatta a lap olvasóit az 1970-es áradásról, a gátakon védekező emberek hősiességéről és esendőségérőL Most, az évfordulón együtt nézzük át ragasztós füzetét, akkori cikkeinek és fotóinak gyűjteményét. SZEGED ÚJSZÁSZI ILONA - Rendre a vízügyesek tollba mondott kommünikéit közölte a Délmagyarország 1970 tavaszán. „Nagy szégyen, hogy itt van a sajtóház a Tisza-parton, és nincs ember, aki arról írna, ami fenyeget" - szólítottam meg a főszerkesztő Nagy Pistát, és fölajánlottam: gumicsizmát húzok, és elmegyek a gátakra - meséli Horváth Dezső, lapunk nyugdíjas újságíró főmunkatársa az 1970. április 26-án megjelent Emberek a gáton című első árvízi riportjának előzményét. LAPÁTPUSKA. Algyőn, „Atkaszigetnél találkozom a gumicsizmás, fűzfabotos, vaslapátos Tiricz Istvánnal. Karszalagja szerint az árvízvédelmi szolgálat segédőre. Hogy szolgálatban van, amúgy is látható, mert a lapát úgy van spárgával a hátára akasztva, mint katonákra menetgyakorlaton a puska. (...) Tizenhárom éve minden tavaszon vállára akasztja Szánkon a Tapátpuskát', és megy, ahova rendelik" - nézzük a fotót. Mert Horváth Dezső alkalmanként fényképezett is a szövegéhez. Így egészült ki a Délmagyarország akkori egyetlen fotóriportere, a 70-es áradásról is folyamatosan felvételeket készítő Somogyi Károlyné munkája. - A pánikhangulat kialakulását előzte meg azzal, hogy őszintén beszélt, segítette a sajtómunkásokat Vágás Pista, az Ativizig akkori osztályvezetője - véli Horváth Dezső, aki küldetésének érezte, hogy cikkeivel segítse: a part mentén élők fölkészülhessenek az addig nem látott méretű áradásra. KARSZALAGOSOK. „Targoncával, gumicsizmában", „Szemlélődés a jobb parton", „A mentő katonák", „Egyetemisták a gátakon", „Éjjel a Tiszánál", „Könnyűbúvárok - nehéz munkában", „A Maros-toroktól a határig", „Algyőtől Tápéig a gátakon", „Robbantások a védelem érdekében", „Alulról és fölülről is támad a víz", „Példás együttműködés a szomszédokkal" - sorjáznak a spirálfüzetbe ragasztott cikkcímek. „Elszoktunk már attól, hogy mindenféle karszalagos emberek a falhoz állítsanak bennünket. Sokan ha csak mutatóban hallanak ilyet, megrémülnek mégis" olvasom az „Álljon a fal mellé!" című glosszát. - „Lehet is, mert vastagon hangzik nap nap után a Magyar Tanácsköztársaság útjának járdáján a felszólítás. Arra kérik ilyen múltat idéző furcsa szavak kiabálásával a gyanútlan járókelőt, hogy ne takarja el a kilátást a háromlábú ágasfára szerelt bekukucskáló szerkezet elől, mert ők valami fontosat mérnek. (...)" - Karszalagot is kaptam Vágás Pistától „Árvízvédelem" fölirattal. A táskába tettem, nem viseltem fölöslegesen, mert a „karszalagos ember" rosszféle emlékeket idézett föl akkoriban bennem is folytatja „H. D." a riportutakon tapasztaltak felidézését. MINDEN PERC DRÁMA. „Árvíz utca Tápén" - betűzöm a cikket, amely később a hely elnevezésének alapja lett. Aztán a Makó alatti marosi buzgár megfékezésére összegyűlt sokaságot mutató fotó alatti magyarázó mondatot: „Harc az árral". Jt 5s | í LlJ „Nagy szégyen, hogy itt van a sajtóház a Tisza-parton, és nincs ember, aki arról írna, ami fenyeget." Horváth Dezső újságíró - Minden perc dráma. Ezt tapasztaltam az áradó folyók mentén - mondja a sokat látott újságíró. Illusztrálásként elég beleolvasni „Fölséges nyugalom" című, kritikai élű, augusztus 8-i riportjába. „Akinek jó képmemóriája van, emlékezhet Varga Istvánék házár ra Algyőn. Amikor először közöltünk képeket az alattomosan támadó, gát alól szivárgó fakadó vizekről, ez a ház már össze is rogyott. Most itt látom a legnagyobb sürgés-forgást: egy szál magában hordja az alapozáshoz a téglát Varga István. Vele beszélgetek először, tőle kérdezek a többiekről. Összeomlott háza helyén, valamikori új háza alapjainál tevékenykedő árvízkárosult szájából kaptam a választ, szeretném, ha odavésődne mindenki emlékezetébe, aki valamit lendíteni tud, ahogy az enyémbe bevésődött: Fölséges lassan megy itt minden, kérem (...)". MEGYEI TÜKÖR NEGYVEN ÉVE A TISZA ÉS A MAROS IS TETŐZÖTT 1970: az árvíz volt az úr 2010. JÜLIUS 17., SZOMBAT Emberek a gáton Óriásbuzgár Makónál, a Maros töltésénél. FOTÓ: HORVÁTH DEZSŐ Amerre a szem és a kamera a repülőgépről ellátott, szinte mindenütt a megáradt Tisza hömpölygött. FOTÓK: SOMOGYI KÁROLYNÉ CSONGRÁDMEGYE FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Szemben például a Dunával, amelyiknek felső szakaszán 40, Budapest alatt 12-14 centiméteres a lejtése. A másik tiszai jellegzetesség: mellékfolyói széles kiterjedése. Épp negyven éve, az 1970-es árvíznél figyelt föl Vágás mérnök: az áradó Duna emelte meg a Tisza vízszintjét Szegednél, vagyis visszaduzzasztotta. - Rendkívülinek számít a 70-es árvíz négy évtized távlatából is az árhullámok magassága és tartóssága miatt - emlékszik az évfordulóra Vágás István. Negyven éve - a márciusi-áprilisi előáradás után - május 15-étől július 4-éig igényelt fokozott figyelmet az árvízi védekezés, miközben a Tisza kétszer is meghaladta a 900 centis magasságot. ETALON: 900 CENTI. Viszonyítási pont a 900 centiméter a tiszai áradások szegedi minősítésében. Ennek oka, hogy miután az 1879-ben 806 centiméteren tetőző Tisza tönkretette a várost, a Szeged újjáépítését irányító Tisza Lajosnak arra is volt gondja, hogy a körutak és sugárutak szintjét a pusztító ár szintje fölé emeljék. így biztosították a menekülési és mentési útvonalat egy esetleges újabb áradás idején. - Mi az árvíz elleni sikeres védekezés titka? - kérdez vissza a Duna, a Tisza, a Maros és más, kisebb folyók árhullámai megfékezésében bőséges tapasztalatot szerzett mérnök. - Az elég magas, elég tartós és erős töltés a titok. Ez azt jelenti, hogy az árvízmentes, úgynevezett békeidőben is költeni kell a védekezésre. Az akkori befektetés egyetlen éjszaka, vagy néhány óra alatt megtérülhet áradás idején. MUNDIÁLCIKLUS. Törvényszerűségeket is föltárt a magyarországi árvizek históriájával foglalkozó Vágás István. Szabályozása óta a Tiszán 15-20 esztendőn át tartó, magas vízállású és 10-15 éves aszályos periódusok váltják egymást. A „nagy vizek" időszakai közül kiemeli az 1867-1895 és az 1962-1982, valamint az 1998 utáni időszakot, mert 1879-es, 1970-es, 2000-es és 2010-es rendkívüli vízállásával is bevonul Szeged történetébe a Tisza. - Magyarázni nem, csak megállapítani tudjuk a ciklusokat - mentegetődzik a hidrológus. Majd viccesen megjegyzi: 1970-ben, de a világbajnokság későbbi éveiben sem láthatták a legjobb mecscseket, mert a rendkívüli árvízi helyzet a gátakra szólította a vízügyeseket. Ez is egyfajta törvényszerűség", amit magában „mundiálciklusnak" nevez. NÉHA A LEGJOBB, HA NEM AVATKOZUNK BE. Nem a gáton, hanem hivatali szobájából irányította százhúsz ember munkáját 1970-ben Vágás István. Akkor kapta feladatul az újságírók tájékoztatását is. „Rendkívülinek számit a 70-es árvíz négy évtized távlatából is az árhullámok magassága és tartóssága miatt." Vágás István vízügyi mérnök - Az árvízi védekezéshez szerencse is kell. Meg annak fölismerése, hogy az adott folyó milyen tulajdonságú. Mert más és más módszert igényel a Duna vagy a Tisza melletti buzgár kivédése - mondja a mérnök, aki szerényen elhárítja, mikor az 1970-es védekezés kulcsfigurájának nevezzük. Emlékeztet: a negyven évvel ezelőtti védekezést Forgó László, az Ativizig igazgatója vezényelte, helyettese Polgár István főmérnök volt, Kardos Imre pedig osztályvezetőként irányította a munkát. - A HódCzinege Lajos honvédelmi miniszter is megtekintette a szegedi helyzetet. A Stefánián figyeli a mentési munkát. mezővásárhely melletti Körtvélyesen szikes talajt építettek a töltésbe, ezért megfolyt, szinte fürödni lehetett benne - idézi az epizódot annak illusztrálására, hogy általában az addig nem volt legnagyobb víznél derülnek ki a legváratlanabb nehézségek. - Egy másik helyen az átszivárgás megakadályozásán törtük a fejünket. Elvetettük a szádfalat, mert a cölöpök leverése megremegtette volna a töltéseket. Végül épp szivárogtatással, szinte önmagától oldódott meg a probléma. Ebből is látszik: néha az a legjobb beavatkozás, ha nem avatkozunk be. Az árhullámok előrejelzése is 1970-ben lett Vágás István feladata. Azt mondja: a bonyolult számításoknál az addigi vízállási adatok elemzése mutatja meg, mit tud produkálni egy folyó. - Bizonyos, hogy ha nem állna a partfal és a védművek, a Tisza 1970-ben, 2000-ben és idén is elárasztotta volna Szegedet - válaszol kitérően a hidrológus, amikor távlati prognózist kérünk. - Józanul arra lehet számítani, hogy a jelenlegi rendszerrel az 1080-1100 centin tetőző árhullám ellen Szegednél még sikerrel védekezhetünk. Egyébként meg: árvíz mindig lehet, csak azt nem tudjuk, mikor és milyen magasan. Vágás hidrológus 80 éves. Vágás István vízügyi mérnök, hidrológus. Losoncról családjával együtt 1945-ben telepítették Szegedre. Budapesten szerzett mérnöki diplomát, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben végzett tudományos munkát. Szinte minden jelentősebb dunai és tiszai árvíznél szerzett tapasztalatokat. Szegedre 1965-ben tért vissza, az Ativizig (ma Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, vagyis Atikövizig) főosztályvezetőjeként vonult nyugalomba. A szakmát máig gyakorolja, mert 20 éve a 90 esztendős lap, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője.