Délmagyarország, 2010. július (100. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-10 / 159. szám

12 Szieszta SZERKESZT WERNER KRISZTINA ÉÉS A boszniai háború legvéresebb eseménye A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor - főleg férfiakat és fiúkat - végeztek ki. 2010. JÚLIUS 10., SZOMBAT Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot Srebrenica - a gonosz győzelme 1995. július 11. és 18. között szervezetten gyilkoltak le és temettek tömegsírba a szerbek több mint 8000 fegyvertelen civilt a boszniai Srebrenicában. A muzulmán áldozatok életkora 8 és 85 év között volt. Eddig 6414 áldozatot azonosítottak. Valószínűleg idén, a mészárlás 15. évfordulóján rendezik az utolsó nagy újratemetést. Várhatóan most 6-800 áldozatot helyeznek örök nyugalomra. A népirtás főbűnöse, Ratko Mladic még mindig szabadlábon van. SREBRENICA SZABÓ C. SZILÁRD A II. világháború utáni legszörnyűbb népirtás története 1992-ben kezdődött. Ekkor már súlyos harcok folytak Boszniában a szerb alakulatok és a bosnyák kormányerők között. A 9000 lakosú, Szegedtől légvonalban mindössze 250 kilométerre található Srebrenica stratégiai jelentőséggel bírt a szerbek számára. A SZÜLÖK SZEME LÁTTÁRA ÖLTÉK MEG A GYEREKEKET A harcban folyamatosan zsugorodott a srebrenicai enkláve, a környékbeli muzulmán települések sorra elestek, a menekültek Srebrenicában zsúfolódtak össze, számuk megközelítette a 60 ezret. 1993 márciusában az ENSZ által védett övezetté nyilvánították Srebrenicát. Áprilisban mintegy 800 holland kéksisakos érkezett a kelet-boszniai városba. Ezzel egyidejűleg a szerbek mintegy 6000 katonával körbevették a védett övezetet, amely ellen 1995 áprilisában átfogó támadást indítottak. Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg parancsnoka július 11-én délután negyed 5-kor bevonult Srebrenicába, ahonnan a kora délutáni óráktól tömegével menekültek a bosnyákok. Délután 3-kor 13 ezer muzulmán, zömmel gyerekek, nők és öregek indultak el Srebrenicából a 3 kilométerre lévő Potocariba. Estére több tízezer bosnyák menekült gyűlt össze a holland békefenntartók katonai bázisán. A tábor azonban gyorsan megtelt, mintegy 20 ezer ember kinn rekedt, akik ellen hajtóvadászatot indítottak a szerbek; sok embert megkínoztak, kivégeztek az éjszaka folyamán. A túlélők elmondása szerint a szülők szeme láttára ölték meg a gyerekeket. Sokan felakasztották magukat, mintsem végig kelljen szenvedniük, hogy levágják az orrukat, ajkukat, fülüket. SAJÁT VIZELETÜKET IS MEGITTÁK „Már reggel kilenc múlt, amikor Drazen Erdemovic az egységével együtt a branjevói mezőgazdasági farmhoz érkezett. Amikor aznap korán felszedték őket a vlasenicai körletben, nem mondták meg, mi lesz a dolguk. Az akciót különös titokzatosság lengte körül. Drazen mindössze annyit tudott, hogy rengeteg pisztolyhoz és gépfegyverhez való lőszert visznek magukkal." Srebrenica feladásánál a szerbek és a kéksisakosok alkujának része volt, hogy a civil lakosság sértetlenül távozhat, ezért buszkaravánokat rendeltek a helyszínre, hogy azokon szállítsák el őket. Ám a szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon leszállították a férfiakat és a fiúkat. A foglyokat ezután csoportokba terelték és a környék kiürített iskoláiban és mezőgazdasági raktáraiban helyezték el. A zsúfoltság és a hőség miatt rettenetesen szenvedtek a foglyok, akik közül néhányan még a saját vizeletüket is megitták. „Egy busz közeledett. Drazen Erdemovic látta rajta a nagybetűs Centotrans feliratot, és az elöl ülő néhány katonát. A busz a főépület előtt állt meg, tizenöt méterre tőlük. Két katona kinyitotta a hátsó ajtót. Megjelent egy férfi. Drazen számára abban a pillanatban világossá vált, mi lesz a dolguk. A férfi magas volt és nagyon sovány. Drazen nem tudta megállapítani az életkorát, mert a férfi szemét egy mocskos rongygyal bekötötték. Verejtékfoltos kék ing volt rajta, fehér csíkos nadrág és tornacipő. A kezét hátul összekötötték. A parancsnokuk közölte, hogy további buszok érkeznek srebrenicai civilekkel. Az egységüknek kell kivégeznie őket." Branjevói tömegsír, ahonnan Srebrenicából menekült muzulmán férfiak holtteste került elő. Soknak hátra volt kötve a keze és be volt kötve a szeme. geztünk volna, akkor most nem lenne miről vitatkoznunk. K.: B... meg, most majd én viszem el a balhét. B.: Nem tudom, mit tegyünk. Komolyan mondom, Krle. Még 3500 csomagot kell elintéznem és képtelen vagyok megcsinálni. K.: Megnézem, mit tehetek. „Brano Gojkovic megparancsolta a katonáknak, hogy sorakozzanak fel a foglyok mögött, azoknak pedig, hogy térdeljenek le. Drazen Erdemovic elfoglalta a helyét a szakasza végén. Első áldozata szürke trikót viselt. Becsukta a szemét, próbált megnyugodni. De nem tétlenkedhetett, az újabb foglyok már ott voltak előtte. Az egyik felkiáltott: »B... meg a...« - de nem maradt ideje befejezni a mondatot, mire az újabb tűzparancs elhangzott. Drazen gondolkodás nélkül tüzelt két-három percenként. Csak arra emlékszik, hogy igyekezett nem fiatalokat, hanem inkább öregeket célba venni. Amikor célba vette az egyikük tarkóját, áruló foltot vett észre a nadrágja hátulján. Egy nedvességfoltot, amely egyre nagyobb lett. Meghallotta a tűzparancsot és ismét tüzelt. A férfi összeesett és Drazen látta, hogy még él és még mindig vizel félelmében." HALLOTTA A HÚ HANGJÁT, AKI AZ ANYJÁT SZÓLÍTOTTA Nem harcban elesettekről van itt szó - mondta Clifford Smith, a Hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék bűnügyi nyomozója -, mert a védelem úgy hangozna, hogy „háború volt, tömegsírba temettük őket". De aztán szép lassan kiderült, milyen korúak is voltak, fiatalok és öregek, a kezük összekötve, olykor a hátuk mögött, vagy a lábuk volt összekötözve. Nem katonák voltak... Közvetlen közelről lőtték őket fejbe, a seb széle meg van pörkölődve - mondta a bűnügyi nyomozó az egyik hágai perben. „Egy fiú szállt le az egyik buszról. Nem kötötték be a szemét, és Drazen jól látta az arcát, noha megfogadta, hogy nem néz a foglyok szemébe, mert akkor nehezebb lelőni őket. A fiú 15 éves lehetett vagy még annyi sem. Amikor a foglyok letérdeltek, közvetlenül a tűzparancs elhangzása előtt Drazen meghallotta a fiú hangját. »Édesanyám - suttogta -, édesanyám.« Hallott már aznap foglyokat az életükért könyörögni, felnőtt embereket gyermekként sírni, hallotta, ahogy pénzt, autót vagy akár házat ígértek az életükért a katonáknak. Sokan átkozódtak, néhányan zokogtak. Ez a fiú azonban csak az anyját szólította, ahogy a gyerekek szokták, ha rosszat álmodnak, és azt szeretnék, hogy az anyjuk a homlokukra tegye a tenyerét." FELHASZNÁLT ANYAGOK Slavenka Drakulic A légynek sem ártanának című könyve és a Közép-európai Egyetem archívumában kiállított dokumentumok. DRAZEN ERDEMOVIC MA MÁR VÉDETT TANÚ A boszniai Tuzlában 1971-ben horvát anyától és szerb apától született Drazen Erdemovicot (képünkön) az emberiség ellen elkövetett bűntettekkel vádolták, mert 1995. július 16-án a branjevói mezőgazdasági farmon részt vett 1200 srebrenicai muszlim férfi tömeges legyilkolásában. A vizsgálat és a per folyamán ismételten tanújelét adta annak, hogy lelkifurdalást érez az elkövetett bűn miatt. Azt mondta, kényszerítették arra, hogy lőjön, a parancsnoka halállal fenyegette, ha nem teszi. Először 10 év börtönre ítélték, ezt azonban a fellebbezés után 5 évre csökkentették, mert a bíróság elfogadta, hogy Erdemovic szélsőséges kényszer alatt cselekedett. Tanúként szerepelt a Kristic-perben. Ma már szabadlábon van és a védett tanú státusát élvezi. Theodor Merőn, a Hágában székelő, Volt lugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bíróság bírája. 99 A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján. KELL TÉZNI „MÉG 3500 CSOMAGOT ELINEZNEM" Lehallgatott beszélgetés Ljubisa Beara ezredes (Ljubo, B), a boszniai szerb hadsereg biztonsági főnöke és Radislav Kristic tábornok (Krle, K), a Drina Hadtest parancsnoka között 1995. július 14-én. B.: Krle, nem tudom, mihez kezdjek. K.: Ljubo, vidd a belügyes fiúkat. B.: Nem, ők nem hajlandók erre. Már beszéltem velük. Nincs más megoldás, csak Indjic 15-30 embere. 13-án kellett volna megérkezniük, de nincsenek itt. K.: Ljubo, érts meg engem is, ti jól kicsesztetek velem. B.: Értem én. De te meg azt értsd meg, hogy ha ezzel véA fobunös Ratko Mladic meg mindig szabadlábon van. g A PILICAI KULTÚRHÁZ NAGYTERMÉBEN KÖZEL 500 CIVILT VÉGEZTEK KI LŐFEGYVEREKKEL ÉS A VETÍTŐLYUKON BEDOBÁLT KÉZIGRÁNÁTOKKAL A SZERBEK. A LÖVÉS- ÉS VERNYOMOK LATHATOK A FALAKON. SOKAN A SZÍNPAD ALATT KERESTEK MENEDÉKET, DE SENKI SEM ÉLTE TÚL A MÉSZÁRLÁST. 15 ÉVE 8000 CIVILT ÖLTEK MEG EGY HÉT ALATT A SZERBEK BOSZNIÁBAN