Délmagyarország, 2010. június (100. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-05 / 129. szám

14 2010. JÚNIUS 5., SZOMBAT Szieszta Az utóbbi hónapokban jelentek meg a boltokban a „Magyar" márkanévvel ellátott tejtermékek. A kifejezés ** J használható márkanévként, mert nincs földrajzi szempontból eredetvédve, mondta el Gyimesi Ernő. Akkor SZERKESZTI LÉVAY GIZELLA van gond, ha külföldi terméket takar a csomagolás, mert az a fogyasztó tudatos megtévesztésének minősül. A piacra bízzák a szabályozást A magyar termelőket, feldolgozókat támogatná a fogyasztó a hazai élelmiszerek vásárlásával - ám sokféle logó jelzi: magyar terméket emelünk le a polcról. A védjegyek kiadói - állami szervezetek, cégek tömörülései, nonprofit kft.-k - ellenőrzik, a lógójukat használó cégek teljesítik-e a magyar termék kritériumait. Lehet akár magyar élelmiszer az is, amit külföldi alapanyagból készítenek. ÉLELMISZERIPAR FARKAS JUDIT „Dühöng" a szabad verseny, az üzletek polcain megtaláljuk számos ország termékeit, a némettől a kínaiig. Gyakran az ár a fő szempont, amikor a vásárló eldönti, milyen élelmiszert tesz a kosarába, ám egyre többen választják a magyar termékeket. Egy érv ások közül: kevésbé terheli a környezetet, ha nem tízezer, hanem száz vagy tíz kilométerről szállítják a boltba vagy a feldolgozóhoz a húst, a gyümölcsöt, a tejet. A magyar alapanyagokból, itthon készült termékek vásárlásával pedig a hazai termelőket, feldolgozókat támogatjuk. Na de honnan tudjuk, hogy valóban magyar élelmiszerrel van dolgunk? Erre szolgál a „magyar termék" felirattal ellátott logó, gondolhatná a fogyasztó. Ám amikor öt terméken ötféle emblémát lát, elbizonytalanodhat: ki adhat engedélyt egy-egy logó használatára, ki ellenőrzi a feltételek teljesülését? Milyen kritériumok alapján kerülhet rá egy tejfölre, csomagolt csirkecombra a felirat? - Magyarországon ilyen értelemben nincs egységes szabvány - erősítette meg a gyanúnkat Gyimes Emő, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának dékánhelyettese. Az élelmiszer-ipari szakember elmondta: a rendszerváltás előtt sok szabályt rögzítettek a magyar élelmiszerek gyártásával kapcsolatban, utána azonban úgy döntöttek az illetékesek: bizonyos mértékig a piacra bízzák a szabályozást: ha nem jó a termék, amit a gyártó készít, nem vásárolják Ám mostanában kezdik felfedezni a fogyasztóvédők és a gyártók, hogy az élelmiszer kifejezetten bizalmi áru. Amíg nem fogyasztunk belőle, nem sok tapasztalatunk van arról, milyen a termék. - A lógók sokféleségén is lehet látni, hogy a piacra próbálják rábízni a szabályozást, ezek ugyanis önkéntes védjegyek - magyarázta. - Egy szervezet kialakít egy rendszert - vannak köztük állami szervek, mint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrármarketing Centruma, és nonprofit kft.-k -, vagy a piaci szereplők, cégek állnak össze, és társadalmi szervezetként bejegyezve ők maguk határozzák meg, müyen kritériumok alapján tekinthetünk egy élelmiszert magyar terméknek, és ki csatlakozhat az adott védjegyhez. Az olyan élelmiszerek ellenőrzését, amelyekre felkerül egy bizonyos logó, a logótulajdonos szervezet végzi. A versenytársak is használhatnak azonos emblémát: a Baromfi Terméktanácsét például három baromfiipari cég is feltünteti a termékein, amelyek egymás versenytársai a hazai piacon. Ez nagyon jó irányt jelent a szakember szerint, mert ezek a cégek összefogva erősebbek a külföldi, és gyakran sajnos ellenőrizetlen vagy nem megfelelő módon ellenőrzött termékekkel szemben. A „magyar termék" kifejezés legtöbbször azt feltételezi, hogy amit a csomagolás rejt, azt hazánkban állítják elő. Magyarország sok alapanyagot importál, az édesipari cégek például bajosan készítenének csokoládét itthon megtermelt kakaóbabból. Na de mi a helyzet akkor, amikor egy szomszédos országból vásárol a feldolgozó olcsó tejet, majd feldolgozxcd za, és magyar tejfölként adja el? - A lógókat kiadó szervezetek különböző mértékben támogatják, illetve tiltják ezeket a dolgokat - tudtuk meg a szakértőtől. Amikor azt gondoljuk, a hazai állattenyésztőket támogatjuk, lehet, hogy más ország polgárai részesülnek a haszonból. - Ott kellene megszabni a határt, hogy a feldolgozó cég magyarországi bejegyzésű legyen, és ha az alapanyag nálunk is megtermelhető, akkor magyar termelőtől vásároljon. Célszerű lenne, ha a termelők itthon adóznának, magyarországi munkaerőt alkalmaznának, aki itt kapja a fizetését. így a gazdasági haszon is az országban „csapódna le" - gyűjtött össze néhány kritériumot Gyimes Ernő, amelyek szerepelhetnének egy egységes szabályozásban. Nagyon sok élelmiszernél most is ezt a logikát alkalmazzák. Akkor engedélyezik a logó használatát, ha a fenti feltételek teljesülnek - többek között a Sága, a Detki Keksz, a Pannon Mill, a SOLE-Mizo, a Pick és a Hungerit is hazai alapanyagokból, itthon készülő termékeket forgalmaz. A szakértő úgy véli: kellene a magyar élelmiszerekre vonatkozó egységes szabvány, de ez egyelőre illuzórikus. Ennek egyik oka éppen az, hogy az egyes élelmiszer-ipari ágazatokban másként értelmezik, mennyi külföldi eredetű alapanyagot használhatnak fel egy termék gyártásánál. Bizonyos élelmiszereknél igen nagy hányadot képvisel a cukor. Ám az előállítók ha akarnának, sem tudnának magyar cukrot felhasználni, mert az utóbbi húsz évben szülte minden cukorgyár bezárt. Egy cég foglalkozik előállítással Magyarországon. ro ÖJD ct3 * fel Gyimes Ernő Akutatások szerint a-szezonálisan megtermelt-magyar zöldségek, gyümölcsök beltartalmi tulajdonságai jobbak, mint a nyugati országokban. Ehhez akápát-medence kiváló adottságai mellett az is hozzájárni hogy nálunk kevesebb pénz jutott vegyszeres növényvédelemre, a talaj kevésbé szennyeződött LACKFI JÁNOS: HOTTENTOTTA VERSET IS BETANÍTHATUNK, IGY NEM KÉPZŐDIK KULTURA VAGY KULTURÁLTSÁG A győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastély „Irodalmi találkozások" sorozatának vendége volt Lackfi János író, költő, műfordító, egyetemi docens, akinek műveit ezúttal a győri Hangraforgó együttes adta elő. A tartalmas, dallamos műsor után felidéztük az elhangzottakat, majd az élő költészet esélyeiről beszélgettünk az alkotóval. IRODALOM BURKUS ZOLTÁN FOTÓ: FEJÉR JÁNOS Az irodalmi esten Lackfi János a címtől (Az irodalom háziállat vagy vadállat?) a válaszig eljutva (legjobb, ha mindkettő) széles ívet vázolt föl a literatúra játékos és komoly lehetőségeiről, a mindennapi életben betölthető szerepéről. A versek, dalok között kiderült: bár tudja, hogy nagyon sok az áldozatos, küldetéstudatos magyartanár, a közoktatás szerkezeté hibás benne, hogy irodalmunk a köztudatban vakon tisztelt, de meg nem értett életművekből áll. Szerinte „szent massza" helyett gyurmázható anyagként kellene kezelnünk a műveket. Ráadásul léteznek élő költők, írók is, akik olyasmiről írnak, mint a régiek, csak másképp. „A TEKNŐSBÉKA MEG A NYÚL" - Valaha a háziállatok is vadállatok voltak, tehát a vadállatok szelídíthetők. Vagyis kell a versbe vadság, mégis kezünkhöz szoktatható. A költészet nem ijesztő kultúrhivatalos maszlag, Szárnyati Géza és társai nem afféle „ne magyarázz, fiam, álljál vigyázzba, hallgass" - szóval aminek nem sok értelme van, de tűrni köll. Az úodalmat az oktatásban időnként az ünnepi, „szent kötelezőség" árnyékolja be, pedig inkább köznapjainkban kellene hogy segítsen. Mintha John Deere traktor lenne, amely többféle üzemmódban működtethető: ha a teknősbékagombot nyomjuk meg, erővel elvontatja a gondjainkat, ha a nyúlgombot, begyorsítja a gondolkodásunkat. „EGY RENDES KÖLTŐHÖZ KÉT ÉVSZÁM TARTOZIK" - Kosztolányi egyszer beszélgetett egy kisfiúval, aki megkérdezte, mivel foglalkozik a bácsi. „Verseket írok." Aha, és mikor születtél? Megmondta. És mikor haltál meg? Mert ugye egy „rendes" költőhöz két évszám tartozik... Akkor már lehet róla utcát elnevezni, szobrot állítani neki, tehát kicsit illetlen dolog, amikor egy költő még él és viszszabeszél. Túléltem Petőfit, nem estem el Segesvárnál, túléltem József Attilát, nem estem vonat alá, kutya kötelességem arról tanúskodni, hogy az irodalom él és élni akar. - Mit jelent a „gyurmázhatóság"? - Mániám, hogy a versnek nemcsak élete van, hanem anyaga is. Bele lehet és kell piszkálni, gyurmázni, tépdesni, összerakni másképpen, és ezt a gyermekek egészséges lélekkel tudják is, amíg a felnőttek le nem fütyülik a fejükről a hajat ezért. Petőfi Füstbe ment tervének a „S a kis szobába toppanék... Röpült felém anyám..." sorát a vásott diákok évtizedek óta úgy folytatják: „S én kinyitám az ablakot, ma is repül talán." Ekkor jön a pedellusos „hagyd el fiam, mert letöröm a kezed szárát", és a diák megtanulja, hogy a vers nem az övé, semmi köze hozzá. Pedig Arany János is megírta: „Hasadnak rendületlenül légy híve, óh magyar!" Vagy Tóth Árpád: „Egy gondolat bánt engemet, lóverseny nélkül halni meg!" Miért nem írhatja meg mindenki a saját változatát, miért is nem lehet a költészet sokaké? Nem sarkon posztoló bronzszobor, amely kap évi egy koszorút, aztán elfelejtjük, rohanunk a dolgunkra. Azért, mert Michelangelo nagy szobrász volt, miért ne lehetne ma agyagozást tanítani a művelődési házakban? Szerencsére egyre több az íróiskola, de az írásnak „rendes" felsőfokú képzése sincsen, egyedül mi tanítunk hatodik éve a Pázmány-egyetemen „kreatív írást" Vörös István kollégámmal, mutatva, hogy a szót is lehet gyurmázni, érdemes összemaszatolni vele a kezünket. EL- ÉS BELEHALLÁSOK - A költészetben néha az is benne van, ami valójában nincs benne: elég, ha mi belehalljuk. Sok gyerek meg van győződve arról, hogy a Bóbita eredeti változatában szerepel egy „Szárnyati Géza" nevű malac („Szárnyat igéz a malacra"). Öt gyermekem ment és megy át azon a furcsa szerkezeten, amit magyar közoktatásnak nevezünk, és jönnek haza magyaróráról, én pedig élénken verem a fejem a falba. Gyerekként hasonló dolgokkal küszködtem én is. Kérdezem az egyik kislányomat, mi volt a suliban: nos, tanulták a Füstbe ment tervet. Mondom, az jó kis vers, és mit tanultatok róla? Hát be kell magolni. És elmagyarázta a tanár néni? Egyszer felolvasta az óra elején, egyszer a végén, és azt mondta, tanuljátok meg. Na, erre megkérdezem: és te azt érted, hogy „Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki"? Mondja, hogy nem. Helyben vagyunk, tehát akkor hottentotta verset is betaníthatunk, így nem képződik kultúra vagy kulturáltság. így csak jól-rosszul bebiflázott sorok, meg „Szárnyati Géza" nevű malacok képződnek, ami egy jópofa dolog, de nem biztos, hogy a cél. KÉT VASKOS KÖTET KÉSZÜL -Elképesztő tempóban dolgozik. A legközelebbi tervei? - 2011ben negy venéves le szek, s mivel 2005-ben jelent meg utoljára „felnőtt" verseskönyvem, sze retnék az elmúlt 5-6 év terméséből összerendezni egy vaskos kötetet. Másfelől kisprózáim jelentek meg tavaly az Élet és Irodalomban, utána a Magyar Nemzetben, ezeket is kötetbe foglalnám. Akár illendő, akár nem, szeretnék két nagyobbacska kötettel tisztelegni saját negyvenéves fennállásom előtt. Lackfi János Névjegy. Lackfi János 1971-ben született Budapesten. író, költő, műfordító, szerkesztő. Hét verseskötete, két kisregénye, egy regénye, húsz műfordításkötete jelent meg. Kilenc gyermekkönyvet publikált. 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, jelenleg docensként. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője, 2003 óta a Műfordítók Egyesületének elnökségi tagja. Sok érdekességet, művet, aktualitást tartalmazó honlapja: www.lackfi-janos.hu. , ^ f l ;||j