Délmagyarország, 2010. június (100. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-04 / 128. szám

9 Meg kell ismernünk saját határainkat Velük élő történelem. Kocsisné Kiss Rozália makói, vertántelepi háza előtt: a Hargitta és a Kolozsvári utca sarkán. FOTÓ: VERÉB SIMON TÖRTÉNELEM BAKOS ANDRÁS Szlovákia továbbra is jogot formál arra, hogy forgalomba kerülő borain használhassa a Tokaj elnevezést, mivel a tokaji történelmi borvidék egy része Szlovákiához tartozik. A romániai Hargita, Kovászna és Maros megye román lakosságát képviselő érdekvédelmi szervezet tiltakozik az ellen, hogy a Székelyföld megnevezés bekerült egy hivatalos állami közlönybe. Naponta lehet ilyen hírekkel találkozni. Arról tanúskodnak, hogy a trianoni döntés máig befolyásolja a Kárpát-medence lakóinak életét - és arról, hogy a szomszédaink sem tudnak mit kezdeni a 90 évvel ezelőtti békeszerződés következményeivel. EGY REMÉNNYEL KEVESEBB. Az uniós csatlakozást nálunk sokan abban a reményben várták, hogy ha a szomszédos országok is belépnek, békésen feloldódnak a feszültségek. Ezt a várakozást, bármilyen modernnek is tűnik, a történészek szerint százévesnél is régebbi eszme szülte: a klasszikus liberális világkép. A szabadpiac és „a népek szabad érintkezése" azonban - hasonlóan a kommunista internacionalizmushoz - nem oldotta fel a közösségek közötti konfliktusokat. Ezt az utóbbi években épp Szlovákia és Magyarország viszonya mutatta meg. Valamennyire a szlovák külpolitika akcióinak is köszönhető, hogy az elmúlt években lassan, az utóbbi hetekben, napokban pedig már szemlátomást változik Magyarország viszonya a 90 évvel ezelőtti eseményhez. Június 4-e ezután a nemzeti összetartozás napja lesz, így döntött hétfőn az országgyűlés. Ma délután fél ötkor emlékülést tartanak a parlamentben - csak az MSZP képviselői nem lesznek ott -, Sólyom László köztársasági elnök és Német László nagybecskereki püspök mond beszédet, hat órakor a Szent István-bazilikában ökumenikus istentiszteletet celebrál Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Az évfordulóra sokféle programmal készülnek országszerte. A megyében több helyen, több szervezet is tart megemlékezést. A megyei önkormányzat programsorozata június 9-éig tart, Szegeden pedig a Victor Hugó utca 1. szám alatti épületben állandó Trianon-kiállítóhely létesül. A megye középiskoláiban rendhagyó történelemórákat tartottak a héten. RÉGI ADÓSSÁG KIEGYENLÍTVE. - A történelemtanárok számára mindez valóban igazi elégtétel, hiszen mindnyájan tisztában voltunk azzal, függetlenül attól, ki milyen szakterülettel foglalkozik, milyen világnézeti alapon áll, hogy a magyar történettudomány talán legnagyobb adóssága az elfogulatlan, a tényeket kendőzetlenül előtáró történészmunka Trianonról - mondja Szabó Pál Csaba, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a várpalotai Trianon Múzeum alapítványának kuratóriumi elnöke. Mi következik a tanulás megismerése nagyon fontos, de hamis minden olyan megközelítés, amely szerint ez máris egyfajta gyógyír lesz arra, ami kilencven éve, illetve a huszadik században történt Magyarországgal. - Nagyon fontos, hogy pontosan megismerjük saját közösségünk határait. Ily módon elégtételt kell adni saját magunknak, nagyapáinknak, történelmünknek, és nevet, biztonságot, identitást a nevüktől megfosztott közösségeinknek. Az a haza, vagyis spirituális és anyagi kultúra, amely bennünket közösséggé tesz, amely a kisgyerekeket megtanítja az örök értékekre, ma is ugyanott található, ahol 800 évvel ezelőtt. Miközben az a valóság, hogy ennek a hazámég ezzel a helyzettel. A hazának igenis része Nagyszalonta, ahol Arany János révén a magyar költészet fontos művei születtek. Ennek az evidenciának az elfogadását mindenféle Kárpát-medencei párbeszéd előfeltételévé kell tennünk. Mert törekvéseinket össze kell kötni a Kárpát-medencei kooperációval, az együttműködésre irányuló tervekkel, költségvetéssel, kormányzati politikával, és össze kell hangolni a szomszédos államok nemzetiségi politikájával. Ez két feladat, amelyet egyszerre, párhuzamosan kell elvégezni. Szükség lesz szembenézésre, kiállásra, enélkül nem megy. JÓ ESTÉT KÍVÁNNI SZABADKÁN. Ezt persze megfogalmazni könnyebb, mint véghezvinni. Mert a történelemben sok szituációhoz lehet találni hasonlót, de a trianonihoz mérhető vérveszteség következményeinek megoldására nincs minta. - Legföljebb mintarészleteket lehet találni a svéd és a baszk kisebbség védelmét szolgáló megoldásokban - véli a történész. - A feladat egyedi, közép-európai megoldást igényel, de ehhez vannak szövetségeseink az Unióban és a Flcóék meghúzzák a vonalat A szlovák-magyar konfliktus egyik új fejleménye, hogy a Szlovák Nemzeti Párt is bejelentette: Trianon-emlékjelet állít az évfordulón Révkomáromban. Fico miniszterelnök támogatja a kezdeményezést. „A magyar parlament elfogadott valamit Trianonról, ami nem európai, veszélyes, és destabilizáló hatású. Mi pedig azt akarjuk elmondani Trianonról, amit mi gondolunk helyesnek. Azt, hogy ez egy reális történelmi alapokon nyugvó döntés volt 1920-ban" - mondta a szlovák miniszterelnök. után? Hogyan dolgoz fel egy nak a nagyobbik része államnemzet tudatosan egy 90 éves jogi tekintetben ma nem része történelmi traumát? Magyarországnak. Nagyon A történész szerint a tények sok honfitársunk ismerkedik 91 Fontos fölismerni: a trianoni döntés nem egy befejezett történet, a nemzetet ma is veszteségek érik, ez a folyamat néhol lassul, néhol megáll, de nem szűnik meg, állandó dimenzió. Szabó Pál Csaba történész Kárpát-medencében is. Egy új típusú lengyel politika sokat segíthet az itteni konszolidációban, és például egészen másképp viszonyulnak a horvátok a közös örökséghez, mint pillanatnyilag a szlovákok. Sok közös célt lehet találni politikai, kulturális szempontból a kárpátaljai ruszinokkal, ukránokkal. A történész szerint ebben — ügyben nem szabad nagy lentőséget tulajdonítani a tUnk kívülálló 5a/.uci;>ci5i-ijuiitikai konstellációknak. Szerbia is törekszik az Európai Unióba, és újabban ez határozza meg a külpolitikáját, amelyben a Magyarországhoz fűződő viszony átértékelődött. Ezzel együtt Szabadka sétálóutcáján továbbra is bátor tettnek számít jó estéttel köszönni. - Fontos fölismerni: a trianoni döntés nem egy befejezett történet, a nemzetet ma is veszteségek érik, ez a folyamat néhol lassul, néhol megáll, de nem szűnik meg, állandó dimenzió - mondja Szabó Pál Csaba. - Ugyanakkor a magyarság politikai, gazdasági és települési kultúrája, amely itt, a Kárpát-medencében vezető tényezővé tette, zömmel ma is adott képesség, potencia. A magyar nemzetpolitika ezzel számolhat, amikor megoldáso90 éve, délután fél étkor írták alá Kilencven éve, 1920. június 4-én, délután fél ötkor írták alá az I. világháború győztes hatalmai Magyarország képviselőivel, Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszterrel és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követtel, megbízott miniszterrel a háborút lezáró magyar békeszerződést a versailles-i Nagy Trianon kastélyban. A szerződés értelmében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, és Magyarország Horvátország nélküli területe 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A Felvidék, a Kisalföld északi része és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyéből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, 3,2 millió magyar került az új határokon túlra. Az ország 1938-ban, az első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia déli részét, 1939-ben Kárpátalja egy darabját, 1940-ben Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, 1941-ben visszakerült a Délvidék. Ezzel Magyarország Trianonban megállapított területe majdnem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része is visszakerült. A második világháborút lezáró, 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította a trianoni határt, sőt Csehszlovákia még kapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján. Beszédes tárgyak az Alföldi Galériában. A „mindent vissza" kívánsága két évtizedig a mindennapi életben is megnyilvánult, ezerféle alakban. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA X Falvédőre, utcanevekbe mentett haza HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, MAKÓ. Trianon után a magyar külpolitika legfőbb célja az volt, hogy az elveszített területeket valahogyan visszaszerezze. Mivel nagyon sok családot érintett a veszteség, ez a szándék, kívánság a mindennapi életben is megnyilvánult, számtalan formában. A vásárhelyi Alföldi Galériában ennek az időszaknak a tárgyi emlékeiből nyílt kiállítás: nagy magyarországos tükör, „irredenta" szódásüveg, „revizionista" falvédő, több száz tárgy mesél erről az érzésről. Jellemző volt az is, hogy az elcsatolt településekről nevezték el az utcákat. Ilyen nagy Magyarország „negyed" áll például Makón, a Vertántelepen. A Kolozsvári és a Hargitta utca sarkán lakó Kocsisné Kiss Rozália 1924-ben született, és a szülői ház is a Kolozsvári utcában áll. Pontosan tudja a szüleitől, mi történt akkoriban, és miért kaptak ezek az utcák ilyen neveket 1926-ban. Az itt lakók csodálkoztak, hogy a szocialista korszakban ezek a nevek mind megmaradtak: senkinek sem jutott eszébe, hogy át kellene keresztelni az utcákat. Néhány hónap alatt, látványosan változott meg a magyar politika viszonya a 90 évvel ezelőtti trianoni békeszerződéshez. Hétfőn a parlamentben eldőlt, hogy ma a nemzeti összetartozást ünnepeljük. Országszerte megemlékezéseket tartanak, felidézik az eseményt, amelyről a felnőttek is keveset tudnak. A történész szerint ez a kollektív tanulás fontos pillanat, és igenis lehet békében rendezni közös dolgainkat.