Délmagyarország, 2010. június (100. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-09 / 132. szám

2010. JÚNIUS 9., SZERDA KOCSIK ANDRÁS GYAKRAN ALUDT AMERIKA SZABAD EGE ALATT MEGYEI TŰKOR Stephen King is felvette a magyar stoppost Parkban nem szabad aludni, a mosómedve csak akkor közelít, ha veszett, a csörgőkígyó szeret a sivatagban az ember hálózsák­jába bújni - ezt is megtanulta a szegedi kötődésű Kocsik András, aki 21 évesen stoppal járta be az Amerikai Egyesült Államokat. Kalandjairól könyvet írt, a kéz­iratnak most kiadót keres. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK GONDA ZSUZSANNA Sávok és csillagok között a ter­vezett címe a szegedi kötődésű Kocsik András egyelőre kézirat­ban létező könyvének. Az írás sztorigyűjtemény, azokról a ka­landokról, amelyek amerikai útjai során estek meg vele. 1993-ban, 21 évesen stoppal jár­ta be először az államokat. Szál­lásért nem akart és nem is na­gyon tudott volna fizetni, ezért sokszor aludt a szabad ég alatt. A ma már kétgyerekes világuta­zó apuka a kezdetekről mesélt. A sivatagban éjszaka a csörgőkígyó jelentett veszélyt. FOTÓK: DM/DV Kocsik András a sziklamászást is kipróbálta. A kvékerektől tanulta a túlélés legalapvetőbb szabályait. Nem a cica jön. Parkban nem szabad aludni. Nem biztos, hogy lesz bajod, de nagyobb az esély, mert minden furcsa szerzet ott gyűlik össze - többek között ezt tanulta meg András, akinek éj­szakánként az állatoktól is biztonságos helyet kellett választania. Amerikában nem a cica jön éjszaka - jegyezte meg -, mosómed­vétől, csörgőkígyótól lehetett tartani. Előbbi „csak" akkor veszé­lyes, ha veszett, az utóbbival meg az a baj, hogy szeret meleg helyre húzódni éjszaka. Az éjjel hideg sivatagban pedig az emberi test vonzó hőforrás. Itthon nem változott semmi - Később a Kárpátokban sokat jártam egyedül. De soha nem mertem volna megtenni, ha előtte nincs ez az utazás. Ami­kor úton vagy, sok információ, élmény ér, kitágul a tudat. Ott­hon mindent tudsz, ismersz. 15 hónap alatt mintha több életet leéltem volna. Aztán hazajöt­tem, és láttam, hogy itthon nem változott semmi. - Alváshoz olyan helyet kel­lett keresni, ahol se rendőr, se állat, se hobó nem talál meg. Erős önbizalmat adott, mert nap mint nap meg kellett küz­deni az életért. Semmi sem volt biztos - tapasztalta az erdélyi származású fiatalember, aki három évvel korábban még ab­ban sem volt biztos, hogy vala­ha eljut külföldre. 90-ben az­tán Magyarországra költözött, 3 év múlva pedig már New Yorkban állt a JFK reptéren ­éjfélkor, egyedül, 50 dollárral és a ténnyel: a hátizsákja Lon­donban maradt. A nehéz kez­detre lehangoló folytatás kö­vetkezett: egy kvéker táborban dolgozott - a filmélményeken alapuló várakozással ellentét­ben nem szuper faház, hanem „csak erdő, erdő és erdő" várta. Végül nagyon jól érezte magát. Ott tanult meg mindent, amire később az utazásai során szük­ség volt, a legalapvetőbb túrá­zási szabályokat, hogyan kell tüzet gyújtani, fát vágni, ho­gyan érdemes felöltözni. Amikor véget ért a tábor, ba­rátnőjéhez indult a keleti part­ról a nyugati partra. Választha­tott: vagy három napon át bu­szozik, vagy stoppol. Nem sie­tett. Pedig a stoppolást egyálta­lán nem ajánlották neki, mert a 70-es évek óta nem szokás, és néhány államban tilos is. - Úgy mentem végig Ameri­kán, hogy 15 hónap alatt egy stoppossal sem találkoztam. Aki felvett, az vagy régi hippi volt, vagy fiatal hippi, esetleg vallási fanatikus. Nagyon segí­tőkészek, volt, aki 200 kilomé­teres kitérőt tett a kedvemért. András egyszer Stephen King autójában is utazott. - Nem ismertem meg, csak a sugárzó intelligenciája tűnt fel. Nem sokat beszélt, inkább kér­dezett. Egy könyvesbolt plakát­ján láttam a fényképét, akkor jöttem rá, hogy ő vett fel. Chicago előtt egy fekete Lincolnba ült be - egy kereszt­apa külsejű férfi mellé. Micso­da pech, itt fognak kinyírni - gondolta, de ahelyett, hogy bántották volna, egyik útitársa magyarul szólt hozzá: „szerét­lek". Kiderült, a férfi az öböl­háborúban megsebesült, a kórházban pedig egy magyar származású ápolónő gondoz­ta, akivel egymásba szerettek. Fegyver ekkor nem került elő, de főleg a pick upokban (nyitott kisteherautó - a szerk.) nem volt ritka, hogy puskákat is tartottak, mert „soha nem le­het tudni, mit kell lelőni". A gyerekeidet engednéd stoppolni Amerikában? - ér­deklődtem. - Persze. De csak ha együtt mennek - válaszol­ta András, aki másodjára au­tóval járta be az országot. Jo­gosítványa nem volt, de ez számára nem okozott gondot, 'mert mindenkinek van, ezért a rendőrök nem is feltételezik, hogy akad, aki engedély nél­kül vezet. És szükség esetén a magyar diákigazolványt is el­fogadták jogsi helyett. Minifesztivállal búcsúzik a SZESZ Jelenet Darvasi László darabjából, az Argentínából. Péntek este ez­zel a produkcióval köszön el a SZESZ. FOTÓ: PAVLOViTS MÁTÉ Minifesztivállal búcsúzik közön­ségétől a Szegedi Egyetemi Szín­ház. A hamarosan megszűnő tár­sulat az idei évad valamennyi előadását eljátssza még egyszer, utoljára a Pinceszínházban. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Czene Zoltán vezetésével, nagy­részt egyetemisták és főiskolá­sok közreműködésével 2003 nyarán alakult a Szegedi Egye­temi Színház (SZESZ), amely számos emlékezetes produkciót hozott létre az elmúlt években. A kísérletező társulat összesen 185 előadást tartott, több feszti­válelismerést szerzett, külföl­dön is fellépett. Czene Zoltán művészeti vezető - aki rendező­ként, színészként, dramaturg­ként is az együttes motorja volt - különösen fontosnak tartotta a kortárs magyar dráma népsze­rűsítését, ezért többek között Darvasi László, Gyurkó László, Hubay Miklós darabjait is műso­rára tűzte a társulat. Czene Zoltán tegnap úgy fo­galmazott lapunknak: az anyagi és infrastrukturális feltételek teljes hiánya nem teszi lehetővé az együttes további működését. Belefáradt a szakadatlan küzde­lembe, ezért már az évad elején közölte társulatával, hogy a sze­zon végén befejezi. A nyáron még részt vesz a Thealter Feszti­válhoz kapcsolódó Ekisfeszt szervezésében, utána abba­hagyja a színházcsinálást, civil foglalkozást keres. Búcsúzóul a SZESZ az idei évad valamennyi előadását eljátssza még egyszer, utoljára a Pinceszínházban. A minifesztivál nyitónapján, tegnap a Karnyóné című zenés Csokonai-komédiát játszották, ma 18 órától a József Attila-díjas szegedi költő, Simái Mihály 75. születésnapjára készített A fél­szárnyú tündérek völgye című zenés mesejátékot mutatják be, csütörtökön 20 órától a Gyurkó László és Vészi Endre műve nyo­mán született Szerelmesek és Don Quijoték című színjátékot, zárásul pedig pénteken 20 órá­tól Darvasi László darabját, az Argentínát adják elő. BÖLCSEBB, HA A GYENGEBBIK NEM IS MEGSZERETI A FOCIT Nem rúghat labdába a nő a vébé mellett Ha a zöld gyepen guruló fehér golyó nem is, a vele cselező sporto­lók a hölgyek érdeklődését is felkelthetik. Rázsó Zsófi mintájára fogadjuk el: a pénteken kezdődő labdarúgó-világbajnokság szent. Lengyel Dalma tanácsa: fedezzük fel a játék(osok) szépségeit. SZEGED BOBKÓ ANNA A nőket is érdekli a foci-világ­bajnokság - derült ki a Kutató­Centrum és a Marketing 8: Me­dia közös villámkutatásából. Több mint ezer 18 és 64 év kö­zötti nőt és férfit kérdeztek meg, a vizsgálatban részt vevő férfiak kétharmada, a nők több mint fele tervezi, hogy nyomon követi a pénteken induló világ­bajnokság történéseit. A hölgyek rajonghatnak pusztán a labdajáték szépsé­géért, gyakoribb azonban, hogy a játékosok külső adott­ságai keltik fel az érdeklődé­süket. Legalábbis ez derült ki, amikor Rázsó Zsófit, a HPQ-MMG Group Szeged röp­labdacsapat játékosát és Len­gyel Dalmát, a Szeviép-Szeged 9$ Megnéztem a Bajnokok Ligája­döntőt, és a vébére is kíváncsi vagyok. De nem minden meccsre, elsősorban a favoritok érdekel­nek: Brazília, Franciaország, Spanyolország. Lengyel Dalma női kosárlabdacsapatának be­dobóját kérdeztük. - Megnéztem a Bajnokok Ligája-döntőt, és a vébére is kí­váncsi vagyok. De nem min­den meccsre, elsősorban a fa­voritok érdekelnek: Brazília, Franciaország, Spanyolország Patman Kittit nem zavarja a „fociláz" Palman Kitti, a Szegedi Kor­társ Balett táncművésze azon szerencsés nők közé tartozik, akiknek az életét nem igazán változtatja meg a világbajnok­Ság. - Szerencsére egyik hosszú kapcsolatomban sem volt a párom focifanatikus, otthon nőuralom van, de az apukám különben sem rajong annyira a futballért - hallot­tuk Kittitől, aki a meccseket biztosan nem nézi majd meg, de az utolsó összecsapások eredményeit megkérdezi férfi ismerőseitől. - hallottuk Dalmától. Egyetér­tett velünk: a nők érdeklődésé­nek középpontjában nem a zöld gyepen guruló labda, nem is a le­nyűgöző cse­lek, hanem sokkal in­kább az azo­kat véghezvi­vő, az öröm­mámorban ruháiktól megszabaduló szépséges spor­tolók állnak. - Legutóbb a BL-döntőt néztük a barátnőim­mel, alig vártuk, hogy vége le­gyen. „Na gyerünk, le a pólót!" - harsogtuk a csajokkal. Bizonyára visszafogottab­ban „olvadozik" Rázsó Zsófi a így ünnepel Cristiano Ronaldo, ha gólt lő. A nők közül sokan a me­züktől megszabaduló focistákért ülnek a tévé elé. FOTÓ: MTI/AP/ION SUPER helyes focistáktól, ő ugyanis kedvesével, Bondor Tamással nézi majd a meccseket. - Nem vagyok értük annyira oda, de a két év alatt hozzászoktam, hogy a Forma-1 és a foci szent. Kedvenceim a brazilok. Ügye­sek és látványosan játszanak - hallottuk a testnevelés szakos egyetemistától. Azon kevesek közé tartozik, akik nő létükre még a labdajáték szabályait is ismerik: Zsófi féléves kötelező kurzust végzett el a suliban, ahol az elméleti tudnivalókon kívül dekázni is megtanult.

Next

/
Thumbnails
Contents