Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-08 / 106. szám

Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta A DÉL tAGYARORSZÁC Dl LVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS UGYANAZT A NYELVET BESZÉLIK A MAV-OT PERELŐ HOLOKAUSZT-TULELOK ES AZ ANTISZEMITÁK? A képen többek mellett látható Székhelyi József, Závada Pál és Ferge Zsuzsa is... TÜNTETTEK AZ EBÉD ELLEN Tizenöten tüntettek március 28-án, vasárnap a makói Korona étterem előtt. Egyik transzparensükön ez állt: „Izrael ártatlanokat gyilkol, miközben mást vádol!" A radikálisok eredetileg egy olyan rendezvény ellen tiltakoztak, amelyet végül meg sem tartottak. A holokauszt gyermekei című könyv kiadásának támogatására szerveztek bált a városban, de kevesen foglaltak rá jegyet. Az érdeklődők közül néhányan - így Ferge Zsuzsa szociológus, Székhelyi József színművész és Závada Pál író - mégis eljöttek, hogy együtt ebédeljenek. így nekik szólt a tüntetés. Ők hárman kimentek, hogy próbálják meggyőzni a táblás embereket - többek között arról, hogy Izrael politikájáról nem tehetnek a holokauszt áldozatai -, de nem boldogultak velük. Búzás Péter polgármester, aki szintén jelen volt, azt mondta, sajnálatos, hogy ez Makón megtörténhetett. Tavaly októberben egy 22 éves fiatalember lefeszítette Kecskeméti Ármin egykori makói rabbi emléktábláját, és a ház falára festékszóróval fölírta: „Milyen 6 millió? Hazug disznók!" A rendőrség két nap alatt elfogta a tettest, a helyreállított tábla fölavatására pedig november 11-én eljött Sólyom László köztársasági elnök is, aki azt mondta, ezzel a gesztussal tiltakozik a barbárság ellen. MEGALAPOZATLAN ÁLLÍTÁSOK TÖRTÉNELEM BAKOS ANDRÁS 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni kártérítést követel a Magyar Államvasutaktól az Amerikában élő holokauszt-túlélők egyik szervezete. A keresetet a chicagói bíróságon nyújtották be idén februárban. ÜGYVÉDET SÜRGŐSEN! A MÁV jogi képviselőt keresett az első meghallgatásra, 13 amerikai irodához juttatta el felhívását, s 45 millió forintot szánt erre a célra. A legjobb ajánlatot a James Baker korábbi külügyminiszter nevéhez köthető iroda adta - aztán mégsem vállalta a vasúttársaság képviseletét, nem indokolta, miért. Az április 22-i első bírósági meghallgatásra így senki sem ment el az alperes képviseletében. A kijelölt bíró - az örmény származású Sámuel Der-Yeghiayan - úgy döntött, augusztus 4-én tartja a következő meghallgatást. Ha a MÁV-nak nem sikerül elérni, hogy a per a kezdeti szakaszban, érdemi vizsgálat nélkül megszűnjön és elkezdődik a hosszas jogi procedúra, ez sokba fog kerülni. Ha pedig a MÁV-nak ki kellene fizetnie a keresetben kért összeget, valószínűleg tönkremenne. Ugyanebben a cipőben jár a német vasúttársaság is, amelyet lengyelországi és ukrajnai holokauszt-túlélők pereltek be. Mások magyar bankokat citálnak bíróság elé, hasonló indokkal. MIÉRT ÉPP MOST? A kérdés azért is jogos, mert az érintettek régóta hangoztatták, nekik kártérítés jár. Erről megbizonyosodhatott e sorok írója, amikor a '90-es években tanúja volt a hazalátogató ortodox izraeliták és az egyik helyi önkormányzat tárgyalásainak. A vendégek véleménye az volt, hogy ha már a város az ő egykor elkobzott vagyonukból is épült, a helyhatóság legalább felújíttathatná a temetőjükig vezető utat és helyrehozhatná a zsinagógát. A városi tisztségviselők azt próbálták elmagyarázni, hogy a deportált zsidók vagyona nem az önkormányzaté lett. APÁRÓL FIÚRA SZÁLL? Kétféle történelemszemlélet találkozott: a zsidók számára ami apáikkal, nagyapáikkal történt, az megélt tapasztalat és el nem évülő sérelem, aminek emléke továbbadandó, és ezért ugyanolyan jogon kér kárpótlást az utód is. Főleg, hogy a trauma számára is földolgozhatatlan. S a sérelmet nem egyes emberek okozták, hanem egy egész közösség, egy ország, annak is kell tehát fizetnie. Ezzel szemben az itteniek biztosak voltak abban, hogy ők két rendszerváltás Az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborban 1,1 millió embert öltek meg. Az áldozatokat vasúton szállították. után már nem felelhetnek azért, amit a vészkorszak idején művelt a hivatalos Magyarország; ami akkor lezajlott, az már érinthetetlen történelem. A kilencvenes években a közfelfogás is ez volt - ma azonban más a helyzet. A történelem egyre gyakrabban kerül szóba a közéletben, ahány megszólaló, radikális honlap, újság, annyiféle értelmezés él, a közös ezekben a teóriákban az a megállapítás, hogy amit az iskolai történelemórákon tanítottak és tanítanak, az hazugság. Most mitizálódik a huszadik század története. Akik tüntetni mennek a zsidó jótékonysági rendezvény helyszínére, már ugyanolyan szemüveggel néznek, amilyennel a kártérítést kérő amerikai holokauszt-túlélők: a jelenlévőkön kérik számon „a teljes zsidóság minden eddigi bűnét", például az izraeli-palesztin konfliktust. Komolytalan állításokra, súlyos ténybeli tévedésekre alapozza a kártérítési igényt a chicagói holokauszt-túlélők keresete - ez a véleménye Karsai Lászlónak és Molnár Juditnak. A két történész az Élet és Irodalomban fejtette ki, hogy a kártérítésért perelők álláspontja miért nem védhető erkölcsileg. A deportálást nem a MÁV, hanem a rendőrség és a csendőrség hajtotta végre, a magyar szervek pedig a megszálló német hatóságok és a magyar kormány utasításai alapján cselekedtek, továbbá nem lehet bizonyítani, hogy a MÁV vezetői tudtak volna arról, miért és hová viszik el az embereket a vonatok. Az is tévedés, hogy az 1944-es dollárt 33-mal szorozza meg a kereset: legfeljebb 5 lehetne a szorzó. Kereset az Egyesült Államok kormánya ellen A chicagói bíróságra beadott kereset azt állítja, hogy a MÁV 1944 márciusa és októbere között szerelvényeket adott félmillió magyar zsidó deportálásához és a cég dolgozói megfosztották az áldozatokat értékeiktől. Egy veszprémi ügyvéd beavatkozóként kíván részt venni azokban a perekben, amelyeket a holokauszt magyar áldozatainak leszármazottai indítottak a Magyar Államvasutak és a Magyar Nemzeti Bank ellen; egyúttal keresetet nyújtott be az Egyesült Államok kormánya ellen, amiért a második világháború alatt civil édesapja nyomorékká vált egy légitámadás során. Bősze Ferenc azt mondta: az ügyek valódi alperese a magyar állam, így érintik az ország öszszes polgárát, beleértve őt magát is. A perek anyagi vetülete mellett a perindítás ténye is alkalmas a köznyugalom megzavarására, mert az ország közösségének egy részéből szélsőséges reakciót vált ki. A lehető legrosszabbkor kér kártérítést a MÁV-tól a holokauszt túlélőinek egy csoportja Amerikában. Bármi is lesz a per vége, az eljárás hozzájárul az antiszemitizmus erősödéséhez. Akik a zsidó jótékonysági ebéd ellen tüntettek a vendéglő előtt, magukat tekintik igazi áldozatnak. Bősze Ferenc beavatkozási kérelme mellett keresetet nyújtott be az Egyesült Államok kormánya ellen, mert 1944-ben amerikai bombázók taroltak le Sopron közelében egy út menti erdőt, majd a bombázás befejeztével Bősze állítása szerint - a kísérő vadászgépek végigpuskázták a területet, holott a repülési magasságukból látniuk kellett, hogy civileket lőnek. Az ügyvéd apja ekkor szenvedett maradandó károsodást. (05. 04. Kisalföld) Többek között ilyen B-17-es bombázógépeket is küldtek a szövetségesek Magyarország bombázására.