Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-29 / 123. szám

AKTUALIS 2010. MÁJUS 29., SZOMBAT „Az időjárás az az állapot, amire mindenki panaszkodik, de senki sem csinál semmit ez ügyben." Mark Twain Egyre több a katasztrófa Szieszta TI LÉVAY GIZELLA A klíma: a jégkorszaktól a felmelegedésig Sorozatunkban a szegedi Somogyi-könyvtár kínálatából szemezgetünk. Ez alkalommal Wolfgang Behringer A klíma kultúrtörténete című kötetét ajánljunk olvasóink figyelmébe. Ma már nem kétséges, hogy Földünk éghajlata gyors ütemben változik. Korunk egyik legkomo­lyabb veszélyforrása a globális felmelegedés. Az aggódó klímakutatók szerint a nemzetközi konferenciákon elhangzó tudományos érteke­zések önmagukban nem elegendők a probléma megoldásához - bolygónk megóvásához elen­gedhetetlen ismernünk nemcsak a klíma törté­netét, hanem a klíma kultúrtörténetét is. Ehhez nyújt segítséget a Saar-vidéki Egyetem törté­nészprofesszorának izgalmas könyve. A szerző A klíma rávilágít ar­kultúrtörténete azt ra> milven mutatja meg, hogy a —; klíma mindig változott, és giai törté­a társadalomnak reagálnia nések ve i ii 1.x e ix ' zettekakli­kellett a valtozasra. maváito Wolfgang Behringer záshoz A mű elején megismerkedünk az éghajlat alapvető természet­tudományos fogalmaival, majd betekintést nye­rünk az utóbbi tízezer év jelentősebb lehűlési-fel­melegedési szakaszaiba és a napjainkban tapasz­talható növekvő átlaghőmérsékletű periódusba. A tudományos elemzést művelődéstörténeti csemegék fűszerezik, kiderül, hogy a vikingek még „Zöld földnek" látták Grönlandot, volt idő, amikor még szőlő termett Oslóban, és megtud­hatjuk, hogyan hatott a „kis jégkorszak" (14-19. század) éghajlat-ingadozása a festészetre, divat­történetre, zenére, irodalomra, vallásra. A pré­dikátorok akkoriban azt hirdették, hogy ha az emberek megváltoztatják viselkedésüket, eny­hül majd Isten haragja, és jobb lesz az időjárás. A könyv végén a modern kor meleg periódusá­ról, az üvegházhatás felfedezéséről, a környe­zetvédelemről olvashatunk. „A klíma kultúrtörténete azt mutatja meg, hogy a klíma mindig változott, és a társadalom­nak reagálnia kellett a változásra. Az apokalip­tikus prognó­WOLFGANG BEHRINGER A KLÍMA KULTÚRTÖRTÉNETE A JÉGKORSZAKTÓL A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSIG zisok soha nem vittek elő­re" - írja a szerző. A törté­nészprofesszor izgalmas idő­utazása abban segít, hogy merjünk opti­mistán szem­benézni ko­runk nagy ki­hívásával, a klímaváltozás­sal. Mosonyi Helga könyvtáros x(D CD M CD •CD RADIOAKTÍV VÍZ A ME­CSEKBEN Nem csak a volt szovjet laktanyák, szocialista ipa­ri üzemek hagytak ma­guk után je­lentős szeny­nyezést: a me­cseki uránbá­nyászat „mel­léktermékét", radioaktív vi­zet rejtenek a mecseki zagy­tározók. A két éve lezárult rekultivációs beruházás-a zagytározók és a meddő­hányók lefe­dése - mellett 2003 óta zaj­lik a vízmente­sítés Kővágó­szőlős határá­ban. A zagyte­reknél várha­tóan 15-20, a vágatokból szivárgó víznél pedig 45-50 évig kell foly­tatni a tisztí­tást. Az állam évente 700­800 millió fo­rintot költ e célra. Amerika legsúlyosabb katasztrófájának nevezte az olajfúró platform felrobbanását a Mexikói-öbölben Barack Obama, az USA elnöke. Dr. Szanyi János egyetemi docens szerint a katasztrófák esélye nő, mert egyre nehezebben hozzáférhető telepekre tevődik át a kitermelés. A szennyezett terület azonban hamarabb megtisztul, ha vegyi anyagok helyett a természetre bízzuk a „munkát". Az olajfúró padozat sérült kútfejéből feltörő földgázt égeti el a Transocean társaság fúróhajója. FOTÓ: MTI Kis beszéd az ébredésről Hát ezt bizony sokféleképpen csináljuk. Illetve máris rosz­szul mondom. Mert az ébre­dést valószínűleg nem lehet csinálni, azt a vekker csinál­ja, a szomszéd nagylány dög kiskutyája, vagy a társunk csinálja, míg, vélem, az al­vást lehet csinálni. Az alvás­ba belegyalogolhat szépen a lélek. Az ébredésben azon­ban van valami befolyásol­hatatlan önkéntelenség. Egyeseknek fölpattan a sze­me, és Grosics módjára már vetődnek is ki az ágyból, és rohannak bele a világba. Nem feltétlenül azért siet­nek, kapkodnak, rakosgat­nak, mert késésben vannak. Hanem mert azt érzik, hogy dolgozni kell, vagy legalább­is úgy kell tenni, mintha máris fontosak lennének. Mások meg lassan, szusz­mákolva ébrednek, végiggon­dolják az álmaikat, amelyek­ben királynők, Anglia minisz­terelnökei vagy a kecses moz­gású, ámbátor csípőben kissé erős Mata Harik voltak, és nyújtózkodva, macskáskodva várják a rostos narancslevet, aztán pedig a kávét. A lassú, KÖRNYEZETSZENNYEZÉS FARKAS JUDIT Olajtól ragacsos szárnyú, hal­dokló madarak, elpusztult ha­lak tömege, fókatetemek - sok­koló fotók járták be a világsajtót, miután 1989-ben zátonyra futott az amerikai Exxon Waldez tank­hajó Alaszka partjainál. 41,6 millió liter olaj ömlött a tengerbe, helyrehozhatatlan károkat okozva az élővilágban. A part még ma, 21 év után sem tiszta. Miután azonban április 20-án felrobbant a Mexi­kói-öbölben a Deepwater Hori­zon mélytengeri olajfúró plat­form, Barack Obama amerikai elnök azt mondja: az amerikai történelem legsúlyosabb ka­tasztrófája történt az öbölben. Több mint 22,7 millió liter olaj ömlött a tengerbe, mire a British Petroleum olajcég csü­törtökön el tudta tömíteni a meghibásodott kitörésgátlót ­remélhetőleg véglegesen. Köz­ben a nyersolaj több mint 80 ki­lométeres szakaszt szennyezett be Louisiana partjainál, a hatal­mas olajfolt elérheti Texast és Floridát is - olajfogó gátakkal sem tudják megakadályozni a terjedését. A ragacsos, mérgező anyag eljutott az öböl partján fekvő lápvidékre, amely sok faj egyedeinek szolgál „bölcsődé­ül". Független tudósok szerint a növényzet felgyújtásával szaba­dulhatnak meg az állatokra ve­szélyes nyersolajtól. Egy másik megoldás lehet a szennyezett félalvásos ébredés nagyon jó dolog. Akik számára az alvás me­nekülés, nem akarnak föléb­redni. ők nagyon elhúzzák a függönyt, kivételesen erős sö­tétet csinálnak, hogy tovább tartson az éjszaka. Van az ébredésnek egy szinte érthetetlen tulajdonsá­ga, ami roppant kellemetlen is tud lenni. Arra gondolok, hogy amikor aludhatnál, mert van időd, mert szabad, mert megengedte neked a vi­lág, mégis fölébredsz, még csak pirkad, és hiába forgo­térség elárasztása, mondván: az ár majd kimossa az olajat. Dr. Szanyi János hidrogeoló­gus, egyetemi docens úgy véli: a mexikói-öbölbeli katasztrófa egyrészt több biztonsági utasí­tás be nem tartásának köszön­hető, másrészt a kitermelés ne­hezen hozzáférhető helyszíné­nek. - Egyre problémásabb helyszínekre terelődik át a kuta­tás és a kitermelés, mivel a par­toktól távolabbi „mély" lelőhe­lyek lettek a kutatás súlypont­jai. A sok rosszban azonban van valami jó is: sokkal körültekin­tőbbé és megfontoltabbá válik ezen helyek kijelölése, engedé­lyezése, és a biztonsági intézke­dések is szigorodhatnak - vetí­tette előre a szakember. Az Ex­xon Waldez tankhajó katasztró­fája után is szigorították a szállí­tási és hajózási előírásokat. Persze nem kell a világ másik végére mennünk, ha környezeti katasztrófáról van szó: 2000. ja­nuár 30-án az aranymosással foglalkozó romániai, nagybá­nyai Aurul bányaipari vállalat zagytározójából 100 ezer köb­méternyi cianid- és nehézfém­lódsz, hiába keresed azt a testi helyzetet, amely vissza­segíthet az alvás jótékony bi­rodalmába, nem, nem talá­lod, így se jó, és úgy se jó, a gondolatok már zakatolnak, jönnek-mennek az agyban, mint a csípős vöröshangyák, így hát végül csak föltápász­kodsz, és szomorúan bámu­lod az ablakból a hajnal szürkületében ázó várost. Máskor pedig még úgy tudnál aludni! De nem, nem lehet, mert utazol, mert korai munka vár rád, vagy mert csak. Ilyenkor bezzeg olyan nehéz fölkelni, ólomból vagy, vasból vagy, csupa kel­letlenségből vagy. Akadnak az ébredésnek tartalmú szennyvíz zúdult a Lá­pos folyóba, onnan a Szamos­ba, majd a Tiszába. Az Aurul a környék fémbányáiban felhal­mozott meddőhányókból nyer­te ki az aranyat és ezüstöt ciá­nos kioldással. A veszélyes technológiát Európában csak Romániában, Svédországban és Finnországban engedélyezik. Az ülepítőmedencét határoló földgát szakadt át: 12 nap alatt vonult le a szennyeződés, több mint ezer tonna döglött halat hagyott maga után. Az cianidos technológia azóta is fenyegeti az élővilágot. Magyarország felszíni vizei­nek ugyanis 95 százaléka érke­zik külföldről, csak Romániából 9 folyó. Magyarország a cián­szennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amelyről máig nem született döntés. A Fővárosi Bíróság 2006-ban kimondta, hogy az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség, ám a cég továbbra is „ciánozik" - bár állítja, jelentős fejlesztéseket végzett, hogy csökkentse a bal­eseti kockázatokat. A közelmúltban történt azonban előrelépés a technoló­gia megszüntetésének ügyében. Az Európai Parlament elfogadta az állásfoglalást, amely felszó­lítja az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezze a cianidos bányászati technológiák betil­tását az Európai Unióban - még 2011 vége előtt. Ez az egyetlen biztonságos kellemes pillanatai. Jó, a kis­madarak hamar kezdik az or­dítozást, de azért néha nem rossz, hogy félálomban hal­lod őket. Vagy az eső kopo­gása, hogy már dalolgat az ereszcsatorna, erre ébredsz, és ez nem rossz. Aztán egy­szerre csak döndül az ég, mert az egyik angyal, akit az Űr valami malackodásért ala­posan leteremtett, sértettsé­gében bevág egy égi ajtót. De a legszebb az, amikor arra ébredünk, hogy éjszaka, míg sürögtek-forogtak az álmok, és a horkolások szimfóniái óvatosan remegtették a baj­noki érmek vitrines szekré­nyét, fehérbe borult a kert, az utca, a kapuban álló módja a vízkészletek és az öko­rendszerek védelmének, érvel­tek a betiltást kezdeményezők, köztük Áder János és Tabajdi Csaba magyarországi, és Tőkés László romániai EP-képviselő. Mennyire fenyeget a veszély, hogy a betiltásig ismét óriási ka­tasztrófa éri folyóvizeinket? ­tettük fel a kérdést Szanyi Já­nosnak, aki úgy látja: az emberi hibák száma csökkent. Ám az egyre szélsőségesebb időjárás, a csapadékvíz egyenetlen elosz­lása váratlan vészhelyzeteket eredményezhet. A végleges megoldás tehát mindenképpen az lenne, ha környezetbarátabb technológiákat használnának fel az érc előkészítésére. - A tudósokat is meglepte, milyen gyorsan regenerálódott a folyó - említette a ciánka­tasztrófa kapcsán a szakember: pedig nem igazán volt eszköz, amellyel a tisztulást siettethet­ték volna: a vízi élővilág 95 szá­zaléka három-négy éven belül megjelent a Tiszában és a Sza­mosban. Szanyi János úgy véli, a me­xikói-öbölbeli szennyeződés eltávolítását sem vegyszerek­kel kell megoldani. - Az Exxon Waldez zátonyra futása után a szakemberek meglepő módon azt tapasztalták, hogy azokon a területeken, amelyeket az ember próbált megtisztítani, tovább maradt meg a szennye­ződés, mint ott, ahol hagyták regenerálódni a természetet ­magyarázta. - Léteznek ugyanis olyan baktériumok, amelyek képesek lebontani az olajat, és elszaporodnak egy egy szennyezés után. Ha az ember mesterséges anya­gokkal avatkozik a folyamat­ba, gátolhatja ezen baktériu­mok elszaporodását. Persze nyilvánvaló, hogy ha nagy vastagságban borítja olaj a tengervizet, azt le kell szűrni. szomszéd bácsi, mert lehullt a hó. Néha pedig úgy ébred az ember, hogy azt se tudja, hol a csodában van. Felül, néz, gondolkodik. Nincs is rajta pi­zsama, hoppá. Vagy ismeret­len pizsama van rajta. Vagy semmi sincsen rajta. Ja, hát itt vagyok, nem otthon, egy má­sik helyen, egy másik konti­nensen. És tapogat, mert hir­telen megérzi, hogy nincs egyedül, és tényleg. És az a másik is ébred, és néznek egy­másra döbbenten, hogy te atya világ, mi történt az este, az éjszaka, és most mi lesz. Hát az lesz, hogy esetleg be kell mutatkozni. Szív Ernő Küzdelem az olaj ellen. Először beton-acél olajfogó kamrával próbálták megakadályozni az olaj kiömlését a Mexikói-öbölben, ám a szerkezet tetejét kristályos hidrát zárta el, ami a 3-4 fokos hőmérséklet és a nagy nyomás miatt a gázokból és a vízből keletkezett: nem tudták kiszivattyúzni az olajat. 3-féle robotot is bevetettek, végül nehéziszapot fecskendeznek a sérült kitörésgátló szerkezetbe, a víznél kétszer nagyobb sűrűségű fúrófolyadékkal megállították a feltörő kőolaj és földgáz áramlását, majd cementet pumpáltak a szerkezetbe, hogy véglegesen eltömítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents