Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

14 2010. MÁJUS 22., SZOMBAT Q7|f2C7f£1 Nagy Bandó András (Deszk, 1947. nov. 12.-): humorista, előadóművész. 1963-1975 között a Délmagyarország és a szege­di Egyetemi Lapok karikaturistája. 1975-től előadóművész, 1982-ben első díjat nyert a II. humorfesztiválon. 1982-84-ben SZERKESZ LÉVAY GIZELLA a Mikroszkóp Színpadon lépett fel, azóta szabadfoglalkozású művész. 1989-től a Hócipő című szatirikus lap munkatársa. CD C= CD M Szalóki Agi, a gyermeklelkű díva vCD >> NÉVJEGY Szalóki Ági Budapesten született 1978-ban. Pe­dagógus szü­lei már egész kicsi korában nagy figyel­met fordítot­tak gyerme­kük zenei ne­velésére. ott­honukban mindennapos volt a zene­hallgatás, éneklés, éne­kes játék. Ági 4-5 éves ko­rában kezdett a népzene iránt érdek­lődni. Az élő népzenével csak 18 éves korában talál­kozott, addig archív felvéte­lek énekeseit, muzsikusait vagy a profi táncházas előadókat hallgatta. 17 évesen kez­dett színpa­don énekelni. Virtuálisan hozta létre alkotótársával legújabb albumát Szalóki Ági: a XXI. század „egyesült" a népzenével. A sokoldalú és sokarcú énekesnő gyerekeknek és felnőtteknek is dalol, és úgy tapasztalta: a kicsik sokkal őszintébbek. Rendszeresen jár Erdélybe népzenét gyűjteni, de nem külsőségekben, hanem a bensőjében őrzi a hagyományt. ZENE FARKAS JUDIT - Legújabb projektjében, a Borlai Ger­gővel közös Kishúgban mind az elké­szülésben, mind a technikában együtt volt jelen az archaikus népzene és az elektronikus zene, a 21. század tech­nikája. Könnyen összefér a kettő? - A produkció születése mellett - ami virtuális módon történt, MP3-as zenefájlokat küldözgettünk egymásnak az interneten -, az is különlegesség, hogy az archaikus népzenét egyedül az én énekem képviseli a zenében. Két különböző világ ér össze, ami számomra azért is jelentett nagy kihívást, mert itt az én hangom, tudásom, szelle­mem, lelkem-testem kell, hogy hi­teles legyen, hogy egyedül képvi­selje a hagyományt, a népzenét. Eddig csak olyan világzenei for­mációkban dolgoztam, amelyek­ben megszólaltak akusztikus népi hangszerek is, de most azt éreztem, ebben a világban egy picit szimbo­likus lehet az, amit a zenében létre­hoztunk. Én magam nem járok népviseletben, az otthonomban is csak egy-két jel utal arra, hogy kö­tődöm - nem csak, de elsősorban ­a magyar népi hagyományokhoz. Egészséges egyensúlyra törekszem az életemben, hogy együtt legyen az urbánus és a népi. Budapesten születtem, őrzöm a városban a népi hagyományt. Külsőleg semmi nem utal erre, de az a fontos, amit ma­gunkban hordozunk. - Vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a hagyományőrzés azt jelenti: mindent változatlanul vinni tovább. Az nem hagyományőr­éves korom óta jelen van az életem­ben a magyar népzene. Ez a projekt nekem mint ma élő, modern nőnek teljesen természetes dolog, kíván­csi vagyok arra, hogyan lehet másként is megközelíteni. Gyakran mondják, hogy ha a fiatalok ilyen közegben hall­ják ezt a zenét, érdekesebb lehet számukra. Nekem nincsenek illúzióim, de egy nagyon erős, jó zené­nek tartom a Kishúg da­lait, és régi vágyam tel­jesült vele. - Rendszeresen jár Er­délybe népzenét gyűjteni. Mennyire „szűrődik be" a huszon­egyedik szá­zad a kicsi fal­vakba? - Ördön­gösfüzesen, a Mezőségen jártam pél­dául Hi­zés, ha egy elektronikus projektbe kerül bele a népzene? - Ha soha nem tanultam volna népzenét, és nem lennék tisztában a magyar népzene különböző táj­egységeivel, nem találkoztam vol­na azokkal az énekesekkel, akik­nek köszönhetően fennmaradtak a mai napig ezek a dallamok, hitelte­len volna az előadásom. Négy-öt deg Annus néninél. A háznál van bivaly, kecske, mindenféle házi­állat. Annus néni ugyanúgy süti a kenyeret, a fánkot, mint a régiek, éli a maga falusi életét, őrzi az énekeit és a meséit, az unokája pedig a szobában internetezik. Odaültettem Annus nénit a szá­mítógép elé - az unokája ezt nem tette még meg vele -, és megmu­tattam neki, mennyi mindent meg lehet nézni az interneten. Megnéztük a magyarszováti Ma­neszes Marci bácsit, de megnéz­tük Karády Katalint is. Annus né­ni odavolt, mennyi minden kinyí­lik előtte. Természetesen ők is használnak mobiltelefont, de nincs idejük arra, hogy a modern dolgokkal foglalkozzanak. Sok­szor én is azt érzem, nemigen van nekünk szükségünk erre a sok mindenre. Csak csináljuk a prob­lémát meg a feladatot magunk­nak, de arra nincs időnk, hogy a szüleinkkel, a szomszédjainkkal beszélgessünk. - Elsősorban népdalénekesként is­merik önt, de jelent meg több gyer­mekalbuma, készített szomorkás hangulatú dzsesszlemezt, Karády Katalin-albumot. A gyereklelkű fel­nőtt, a szomorkás énekes, a díva: ezek mind az ön arcai? - Igen, és úgy érzem, az új pro­dukcióban egyesül mindaz, amit eddig megismerhettek tőlem. Népdalokat, de kortárs költők verseit is énekelem - Jónás Ta­más, Szabó T. Anna szövegeit, és egy Lackfi-verset franciául -, megszólalnak magyar, cigány, török dallamok, és ami újdon­ság: saját dallamaim mellé most már saját szövegem is van. A Besh o droM zenekar­ban bulizós csajszi voltam, re­mélem, amikor sikerül felsza­badulnom ebben a produkció­ban, ez is elő fog törni belőlem előbb-utóbb. A kislány ugyan­úgy, mint a remélhetőleg már érett, okos nő. - Miben más énekelni gyerekek­© nek, mint felnőtteknek? - A felnőttek sokszor sznobiz­musból mennek el, ülnek be vala­hová, egy gyerek pedig nem tudja titkolni, ha neki valami nem tet­szik. Sokkal jobbak a szenzorjaik: jobb a szemük, a fülük, érzéke­nyebbek, mint a felnőttek. Őket már nagyon sok információ befo­lyásolja, és előítéletesebbek is. Nagyon-nagyon szeretem a kö­zönségemet, helyes emberekkel találkozom - akár felnőttek, akár gyerekek. Az is különbség, hogy sokkal jobban kell figyelnem a gyerekekre, éppen milyen álla­potban vannak, próbálok rájuk hangolódni. A felnőttközönség számára előre megírhatok egy műsort, viszont ha a gyerekek ki­csit elkezdenek mocorogni, tu­dom, hogy egy gyorsabb dalt kell játszanom. 99 Én magam nem járok népviseletben, az otthonomban is csak egy-két jel utal arra, hogy kötődöm a magyar népi hagyományokhoz. Szalóki Ági - Úgy tűnik, sokkal őszintébb, amit visszakap a gyerekközönségtől. Mit tapasztal, mennyien őrzik meg a gyermeki lelküket felnőttkorukra? - Nagyon kevesen. Azt vettem észre, hogy a játék, a kreativitás 12-14 éves kor körül kivész, de nem akarok ennyire pesszimista lenni. Remek pedagógusok taní­tanak Magyarországon, létezik ki­váló művészeti nevelés, talán még soha nem volt ennyi kicsi néptáncos, mint ma. Létrejöttek értékes zenés képességfejlesztő foglalkozások is, ilyen például a Ringató az anyukáknak és az 1-3 év közti gyerekeknek. A Művésze­tek Palotájában anyák napján jár­tam egy különleges Ringató-fog­lalkozáson. Három turnuson ke­resztül énekelt egyenként 130 édesanya a pici gyerekével: ez csoda. Nagyon fontos, hogy az oktatásban és a médiában milyen hangsúlyt kap a művészeti neve­lés. Az sem mindegy, milyen ze­nére szerveznek vizuális neve­lés-foglalkozást az óvodában, a tornaórán tinglitangli popsláger­re aerobikoznak-e vagy jó minő­ségű zenére, és megjelenik-e a szalagavatón a nép saját hagyo­mányos tánca. Az íróként is roppant népszerű humorista, Nagy Bandó András évtizedek óta a Baranya megyei üdülőfaluban, Orfűn él, mégis ezer szállal kötődik a Maros partjához és Deszkhez, ahol a gyermekkorát töltötte. A Karinthy-gyűrűs előadóművésszel gyerekkori fotóalbumát lapozgattuk. DESZK. ORF0 MUNKATÁRSUNKTÓL Több mint 1200 fényképet töl­töttek fel olvasóink gyermeke­ikről, unokáikról a delma­gyar.hu nagy családi fotóal­bumába. A hat kategóriában meghirdetett játékunkban a régi fényképek is előkerültek: azok is nevezhettek, akik már túl vannak a boldog gyermek­éveken. Ismert személyiségek családi fotóalbumaiba is be­pillantottunk: ezúttal Nagy Bandó András gyerekkori fo­tói közül válogatunk. Az író, humorista hossza­san beszélt arról a fotóról, amelyen egykori osztálytársa­ival látható a deszki általános iskola udvarán. Hogy olvasó­ink is könnyebben felismer­jék, egy B betűt rajzoltunk a feje fölé. - A Sosemvolt Toscana cí­mű regényembe is bekerült ez a kis csapat, amelynek több mint fele elment már. Ebből a közösségből „kellett" kitűn­nöm. Mélyről érkeztem, és most sem gondolom, hogy szédítő magasságban lennék. A „csúcsra jutottam" állapot mindig zavart, mert onnan már csak lefelé lehet menni. Egy fennsíkra érkeztem - eb­ben hiszek, és szeretnék még elidőzni ezen a tájon - meren­gett a magát örök gyereknek valló, a hatodik ikszbe tavaly­előtt belépett humorista. Újabb fénykép: a Maros vizében állnak nagynénjé­vel, Piroskával. A B betű Kabaré, dedikálás. Az elő­adóművész most épp Szege­den nosztalgiázik: ma a Szé­chenyi téren lép fel kabarées­ten, holnap verses-dalos mű­sorral kedveskedik a gyerme­keknek a Dugonics téren. A Szamárfül Kiadó pavilonjánál vasárnapig dedikál. Bandó feje fölött, a másik kissrác unokaöccse, Toncsi, aki az 56-os forradalom ide­jén náluk töltött pár hóna­pot, Deszken folytatva a su­lit. - Toncsival sok nyarat töltöttünk együtt, számára Deszk és a Maros partja volt Tüskevár. Voltak sárdagasz­tó iszapbirkózások, szalon­nasütögetések, kész majális volt az ottlét. Ma is deszki vagyok, de nem mennék vissza. Ez már nem az a fa­lu, én már nem az a srác va­gyok - zárta monológját.

Next

/
Thumbnails
Contents