Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

12 2010. MÁJUS 22., SZOMBAT 5)7|6SZt3 „Calepinus szótára is bizonyság arra, hogy bármilyen sok nyelven beszé­*** lünk is, az emberiség világa egységes egész." Blazovich László SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA Pro Urbe Díjat vettek át Szegedért és a város kapcsolataiért Szegedért Emlékéremmel tüntette ki a város közgyűlése (képünkön jobbról balra) Szammer Istvánt, a Délma­gyarország és Délvilág kiadója, a Lapcom Kft. ügyvezető igazgatóját, Takó Tivadar nyugalmazott iskolaigazga­tót - aki helyett az elismerést a lánya vette át -, Dombi józsef fizikust, kutatót, Rácz Tibor színművészt és Kártyikné Benke Etkát, az Etka Jóga Nemzetközi Egyesület vezetőjét. A fotón nem szerepelnek: Szeged nem­zetközi kapcsolataiért Emlékérmet kapott Tóth Imre, a Geo-Environ Környezetvédő Egyesület elnöke és Far­kas András idegenforgalmi szakember. A Szegedért végzett áldozatos munkájáért a város közgyűlése Pro Urbe Díjjal tüntette ki Benedek György agy­kutató, tanszékvezető egyetemi tanárt, az egyetem általános orvostudományi karának dékánját és Kondé La­jos belvárosi plébánost, pasztorális püspöki helynököt. FOTÓK: KARNOK CSABA ÉLETÚT BAKOS ANDRÁS - Utódja a levéltár-igazgatói szék­ben, Karol Biernacki azt mondta, ön­től tanulta meg, a gyorsan változó világban is hogyan lehet hosszú táv­ra tervezni az életet. Az ön tervei ho­gyan teljesültek? - Kisdiák koromban, Kőszegen a helyi miliő, a középkori házak han­gulata ébresztett vonzódást bennem a történelem iránt. Kedves tanárom, Papós Mihály a szegedi Radnóti Miklós gimnáziumban tovább erősí­tette bennem ezt a szeretetet, így az egyetemen Kristó Gyula professzor­tól tanultam. Nevelőtanár lettem Hódmezővásárhelyen, az ipari tanu­ló iskolában, közben elkészítettem a doktori disszertációmat. Később a Bethlen-gimnáziumban tanítottam, irodalmi színpadot vezettem. - A városban beszélnek egy Beth­len-műsorról, amelyet felvett a rá­dió, mégsem adott le. - Az egyik legjobb előadásunk volt, a fejedelem születésének 400. évfordulóját ünnepeltük vele. Jó né­hány előadásunkról készült rádió­felvétel, erről is. Nem derült ki, mi­ért nem adták. Kétségtelen, hogy a gimnáziumban olyan volt a hangu­lat, amely felszínre hozta a nemzeti érzéseket. Abból a tanári karból ké­sőbb öt akadémiai doktor került ki. így szeretett igazgatónk, Grezsa Fe­renc, aztán Krékits József szlavista nyelvész, de Berta Árpád és Imre Mihály is ott tanított akkor. Űj mun­kahelyemen, a levéltárban lehető­ség nyílt elmélyedni és nyugodt, igényes kutatómunkát végezni. Azt mondják, evés közben jön meg az étvágy, ez a mi szakmánkban is jel­lemző. Újabb területeket fedeztem föl magamnak, így a terv, amit el­képzeltem, megvalósult. A tanítást sem hagytam abba, az egyetem jogi karán lettem akadémiai doktor. Ma itt, a levéltárban külön szobám van, mint alapító atyának, és ezt a meg­becsülést munkával viszonzom. Dolgozom a honismereti egyesület­nél, készítjük a városatlaszt Hor­váth Ferenc régésszel, az elpusztult és pusztuló falvak egyesületében is szerepet vállalok. - Levéltárba az emberek ma gyakran azért mennek, mert a családfájukat kutatják. Önt mikor kezdte érdekelni családjának eredete? - Természetesen utánanéztem, de az én gyerekkoromban még szo­kás volt beszélgetni a família múlt­járól. Amikor beteg voltam, apám mindig első és második világhábo­rús emlékeit mesélte nekem. A csa­ládom sajátos világ, ma burgenlan­dinak mondanák, de én ezt nem szeretem, mert Magyarország volt az a vidék is. Nálunk többnyelvűség uralkodott, apám például már el­hagyta a horvátot, apja nyelvét, né­metül és magyarul beszélt. A keve­redés nem volt ritka: apai nagy­apám katolikus horvát volt, nagy­anyám evangélikus német. A másik oldalon viszont nagyanyám volt ka­tolikus, nagyapám evangélikus. Al­só középosztályhoz tartozó taná­rok, tanítók, kereskedők; nagyon Kőszegtől Szegedig. Prof. dr. Blazovich László 1943. november 2-án, Szombathelyen született, Kőszegen nevelkedett, a szegedi Radnóti-gimnáziumba járt, a MÁV-kollégiumban lakott. A József Attila Tudományegyetemen 1967-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári képesítést. Tanított Hódmezővásárhelyen, majd a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója lett, 2008-ig töltötte be ezt a tisztséget. 2001-ben kapta meg az akadémiai doktori tudományos fokozatot. 2006-ban Szeged rövid története című műve Az év könyve lett. Ma elnöke az MTA Történeti Demográfiai Albizottságának, a Nagy György Alapítvány kuratóriumának, a Pusztuló és Elpusztult Magyar Falvakért Egyesületnek, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek. Pauler Gyula-díjjal, Notitia Hungaricae - Bél Mátyás-díjjal, Csongrád megyei Alkotói Díjjal, és ­2004-ben - Széchényi Ferenc-díjjal ismerték el munkáját. Szeged díszpolgára. AZ ÚJ DÍSZPOLGÁR, BLAZOVICH LÁSZLÓ PROFESSZOR SZERINT IS EVÉS KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY Történelmet írni egy életen át 1 Különös lehet, hogy még élő emberekről írtunk, de ilyenkor is ragaszkodni kell a tényekhez - mondja a Szeged szocializmuskori történetét feldolgozó, most megjelent várostörténeti kötetről Blazovich László. A 67 éves történészprofesszor tegnap óta Szeged díszpolgára. 28 évig vezette a levéltárat, ahol ma is saját szobája van. Az ablak a dómra néz. zetnek nem volt elég ideje arra, hogy feldolgozza, ami történt vele, hogy kialakuljon a modern nem­zettudat és önkép. Nem volt elég békeidő ehhez, mert a második vi­lágháború újabb traumát okozott, majd egy életidegen, a hagyomá­nyokat nem tisztelő rendszer kö­vetkezett. Én bizakodó vagyok. A magyarság sohasem töltötte ki tel­jesen a Kárpát-medencét, ez tény, de mindig a centrumát lakta, aho­gyan most is. Ez a legfontosabb Blazovich László: A szocializmus korából sok a forrás, de köztük rengeteg a használhatatlan, egészen nagy kásahegyen kellett átrágni magunkat, FOTÓ: KARNOK CSABA szépen meséltek a fiatalkorukról. Akkor gyakoribbak voltak a családi összejövetelek, nem ittak annyit az emberek - nem is volt rá pénzük -, és a mesélés, amit szórakoztatás­nak szántak, egyben nevelés is volt. - Ön mit tanult tőlük? - Például azt, hogy a nagyképű­ség nem vezet jóra, és a jól végzett munka az igazi érték. Sohasem irigykedem azokra, akikkel együtt dolgozom valamin. Nekem öröm az is, ahogy ön itt most végigböngész­te a szegedi szandzsák települései­ről szóló Káldy-Nagy Gyula-könyv térképét, mert ennek a kötetnek a megjelentetéséért sokat dolgoz­tunk. Azt is jó látni, hogy az 1404 és 1410 között keletkezett Budai jog­könyvet, amelyet 2001-ben jelentet­tünk meg jegyzetekkel ellátva, az­óta is folyamatosan hivatkozzák. - Mitől lehet érdekes ma egy hat­száz évvel ezelőtti tőrvénytár? - Miközben az akkori mindenna­pi élet kereteit határolja be, magá­ról az életről mesél. A Budai jog­könyvben például az áll, hogy aki fiát vagy lányát prostitúcióra kény­szeríti, azt bőrzsákba varrva a Du­nába kell dobni. Ez nem volt új lele­mény: a római jogban a rokongyil­kosság büntetésekor is említtetik a bőrzsák, hogy tiszta elem, azaz víz, levegő ne érje a bűnöst, úgy pusz­tuljon. Ez átkerült a Lex Visigoto­rumba, része lett az európai kultú­rának, így a miénknek is. - A levéltár most teszi kutathatóvá a szocializmus kori iratanyagot, és most jelent meg - az ön munkája nyomán te - a várostörténeti monográfia új köte­te, amely az 1945-től 1990-ig tartó kor­szakot tárgyalja. Könnyebb vagy nehe­zebb olyan kort kutatni, amelynek sze­replői még élnek? - A magyar őstörténetről azért nem fog abbamaradni a vita soha, mert kevés a támpont, és a mozai­kokat többféleképpen is ki lehet egészíteni. A szocializmus korából sok a forrás, de köztük rengeteg a használhatatlan, egészen nagy ká­sahegyen kellett átrágni magunkat. Az persze különös lehet, hogy még élő emberekről írtunk, de így is ra­gaszkodni kell a tényekhez. - Mit gondol arról, hogy a napi poli­tikában sokan a történelemből merí­tik érveiket? - Szélsőségek mindig voltak. A trianoni döntés után ennek a nem­hely errefelé, utak találkoznak itt már a neolitikum óta. Örök esé­lyünk, amellyel élni kell, és remé­lem, tudunk is élni vele. Blazovich László átveszi a díjat Botka László polgár­mestertől. 93 FOGADOTT GYERMEK Blazovich László felesé­ge Fenyvesi Gabriella gyógyszerész, a családban három fiú és már négy uno­ka van. Ma délelőtt 11-kor pedig a törté­nész a Somo­gyi-könyvtár­ban örökbe fo­gadjaAmbrosi­us Calepinus latin szótárá­nak 1598-as, 11 nyelvű ki­adását. - So­kat fordítottam latinból és né­metből és amikor először láttam ennek a szótárnakegy hatnyelvű vál­tozatát, na­gyon megtet­szett. Ahogy kiderült, hogy megvan a ti­zenegy nyetvű is, emellett döntöttem.

Next

/
Thumbnails
Contents