Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-15 / 112. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS A valódi színház nem csak járt utakon jár Lassan az ötszázadik előadásnál tart Mácsai Pál Azt meséld el, Pista! című Örkény-darabja. A neves színművész szerint ősi látásmód a groteszk, mellesleg Örkény legendásan jó mesélő volt. Egyedüli jelentkező az Örkény Színház igazgatói posztjára, és úgy véli: bár nehéz szórakoztatásra való törekvés nélkül boldogulni, van igény a minőségi darabokra. Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógy-ír Szerda Légy-ott Csütörtök Bizalmasan Péntek Délmadár Szieszta // SZÍNHÁZ FARKAS JUDIT - Örkény is csak egy szerep, de nem áll közelebb önhöz íróként, mint a többi író? - Egyes íróknál közelebb áll, másoknál nem. Ha feltennék a kérdést: ki lenne az a három író, akinek az életművét magammal vinném egy lakatlan szigetre, Kosztolányi és József Attila biztosan benne lenne, és hogy jó sokat lehessen olvasni, mondjuk Thomas Mann. Nem biztos, hogy Örkény benne lenne, de könnyen beszélek, mert jól ismerem jöjj Annak, hogy az ember otthon maradjon és átolvasson napokat, a mi korunk nem kedvez. Én komplett lekvárszagú, légyzümmögéses nyári napokra emlékszem, amikor nem keltem föl, olvastam egész nap. És nem csak én voltam ilyen könyvmoly. Ez ma már nincs. Mácsai Pál formán minden leírt mondatát. - Hogyan jött létre az Azt meséld el, Pista? - Én állítottam össze a Levelek egy percben című kötet bemutatóját, amely Örkény leveleit tartalmazza, és más színészekkel együtt olvastam is fel részleteket. A könyvbemutató buta műfaj, a színészek felolvasnak, a nézők unatkoznak és várják a pogácsát. Ám itt azt vettem észre, hogy a közönség színházi hőfokon reagál. Érdekli, amit hall, odafigyel, megrendül vagy nevet. Akkor világossá vált számomra, hogy ezekben a privát jellegű Örkény-szövegekben van színházi spiritusz. Összekapartam mindent, amit ő egyes szám első személyben magáról valaha mondott vagy írt. Van itt minden: levél, napló, széppróza, rádió- és tévéinterjúk, a család által őrzött magnószalagok. Több mint ötszáz oldalból állítottuk össze Bereményi Gézával ezt az ötvenoldalas szövegkönyvet. - Örkény maga jó mesélő volt? - Nagyon jó mesélő volt, baráti társaságok központja, zarándokoltak hozzá. A címét is onnan kapta az előadás, hogy Kardos G. György ezen a címen írt róla emlékezést az Örkény-emlékkönyvbe. Az emberi tudás ilyen mesélő embereken át hagyományozódott évezredeken át, mielőtt megtörtént az a „borzasztó" esemény, hogy kialakult az írásbeliség. - 1996 márciusában adta először elő a darabot, azóta lement lassan 500 előadás telt házzal. A monológ a huszadik századi magyar történetem keresztmetszetét adja - nem lehet, hogy ez is hozzátesz a sikerhez? - De, természetesen. Kár, • hogy nem érte meg a rendszerváltást Örkény - még élhetne, 98 évesen. Nagyon szívesen olvasnám, hogy mit ír mai magunkról, bár az a nagy vicc, hogy megírta már az egészet korábban. Hiszen az összefüggések mélyebbek, mint az oroszok kivonulása vagy bevonulása. A lényeget, ami máig hat, vastagon átélte. Az első világháborút, Trianont, a második világháborút, 1956-ot, a Kádár-kort... - Az Örkény Színház öntől kapta a nevét, vagy közös megegyezés volt? - Kivel? - A társulattal. - Persze, a társulatot megkérdeztem. Sőt, minden dolgozót. Hetven szavazó volt, két díszítő kolléga gondolta úgy, hogy maradjunk Madách Kamara, hatvannyolcan szavaztak az Örkény névre. Szokás, hogy drámaírókról neveznek el színházat, akiknek a színház köszönhet ezt-azt: Katona József Színház, Móricz Zsigmond Színház, nem sorolom. Örkény a huszadik század második felének legtöbbet játszott és szerintem legjelentősebb magyar drámaírója, több ponton hatott ter mékenyen az utána jövők re. Úgy érzem, jár neki, hogy egy színház viselje a nevét. Másrészt le akartam vetni a Madách Kamara nevet magunkról, mert az egészen másféle színház volt ráadásul régen a jelenlegi Örkény volt a Madách Színház, a körúti vette el a nevét. - Ön jelen leg az ügyvezető igazgató és indult a pályázaton az igazgatói kinevezésért. Van más jelentkező is a posztra? - Volt, de már nincs, a szakmai bizottság nem támogatta. Azóta a közgyűlés egyhangú döntése is megvolt. - A Madách Kamarában inkább szórakoztatóbb, bu Ivarosabb darabokat játszottak, önök viszont a minőségi prózai előadásokra fektetik a hangsúlyt: sikerrel Hogyan lehet „ránevelni" az egyre figyelmetlenebbnek mondott közönséget a befogadásra? - Érzékenyen, lassan kell váltani. Attól, hogy egyre árad a kereskedelmi kultúra, a kielégítetlenség is nő: minél több vacak van a környéken, annál inkább hiányzik a nem vacak. Valahogy így. És bár nehéz boldogulni a szórakoztatásra való törekvés nélkül, nem kell félni. A színház, amelyik azzal kezd foglalkozni, hogy mindenáron tele legyen a nézőtér - abban a pillanatban veszti el az esélyét, hogy színház legyen. A valódi színház nem csak járt utakon jár. A nézettség fontos dolog, de nem minden. - Hogyan lehet rávenni egy gyereket, fiatalt, hogy olvasson? Ön hogyan vezeti majd rá a saját gyerekét? - Fogalmam sincs, a közeli rokonaimat nem sikerült. Iszonyatosan sok az ajánlat. Már én is sokkal kevesebbet olvastam, mint az apám, mert volt tévé, rádió. Most itt a számítógép, az internet, a programajánlatok szá__ ma. Amikor én voltam 15-16 éves, volt Budapesten tizenkét színház, húsz mozi és a házibulik. Most két-háromszáz kulturális ajánlatot tudnék találni esténként, a zenétől a színházon keresztül a mozüg. Helyesen, természetesen. - Hová vezet ez a folyamat? - Nem lehet tudni, hogy ebből mi lesz, nem biztos, hogy kulturális romlást jelent. Mi már nem fogjuk látni. Mondok egy példát, Gutenberg kitalálta a könyvnyomtatást és a kézzel írott könyv megszűnt, pedig a legócskább kézzel írott könyveknek is nagyobb becse van, mint a legjobb nyomtatásnak. A kézzel írást ötven év alatt megszüntette a nyomtatás, amivel ezen a téren bizonyos kulturális romlás következett be, ám müyen következménye lett a másik oldalon? Az általános írni-olvasni tudás, az úgynevezett világirodalom, anyanyelvi kultúra, felvilágosodás... finoman szólva pozitív mérleg. A mostani helyzet hasonló ebből is ki fog sülni valami, de generációk kellenek a változáshoz. - A technika fejlettsége nem gyorsít rajta? - Valószínűleg gyorsít, de az emberi életciklus fix dolog. Gyorsul, gyorsul, de olyan nincs, hogy mondjuk egy mama hat hónap alatt kihordja a gyereket, öt-hat évig neveli, aztán azt mondja: most már keress pénzt, mert már nem érek rá! Az kilenc hónap és tizennyolc-húsz-huszonöt év. A biológiai ciklus nem tud változni. Generációk kellenek a változáshoz, a generációkat pedig nem te szabályozod, sem az információ sebessége. &wény ISTVÁN A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyerekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Osi látásmód a groteszk Örkény Istvánt többek között groteszk látásmódja miatt is kedvelik annyian, ám Mácsai Pál rávilágított: a groteszk nem a huszadik századi értelmiség „találmánya". - A kifejezés - a grotta olaszul barlangot, a groteszk barlangit jelent - onnan származik, hogy amikor a reneszánszban ástak Rómában, egy régész beszakadt egy tárnába. Talált egy házat és a falon olyan festményeket látott, amelyeken össze nem illő dolgok voltak művészi összefüggésbe rendezve. Indult egy inda, azon ült egy pici majom, annak a tenyerén állt egy ház, a házból kinőtt egy fa, azon billegett egy papagáj, a papagájból kinőtt egy elefánt... Ha a groteszk gondolkodás, elv kétezer éve is létezett, akkor ez a gondolkodásmód időálló. A népköltészetben, népművészetben is jelen van a groteszk: kiment a ház az ablakon, benne maradt a vénasszony - ez szerintem szabályos groteszk. Örkény István számos pályatársához hasonlóan szívesen időzött Lipták Gábor írónak, a balatoni mondavilág értő népszerűsítőjének balatonfüredi házában. Az Addio nevű vitorlással szelte a tó habjait, az '50-es években készült kép tanúsága szerint első felesége, Nagy Angéla társaságában. JJ Örkény nem kizárólagosságot jelent: nagy író és fontos szerző, akinek sokat köszönhetek, de nem zár ki senki mást. Bár nyilván nem véletlen, hogy egy művészelőd sírjához sem mentem el életemben, kivéve Örkényét. Egyszer letettem egy szál virágot. Mácsai Pál