Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-29 / 99. szám

Bizalmasan SZERKESZTI SZABÓ CSILLA Wiiliam Shakespeare a hűségről: Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. Jót beszélgetni VEISZNÉ KORBÉLY ÉVA kineziológus, NLP-terapeuta, pszichológusmenedzser veiszevi@korve.t-online.hu ,„.. Egész nap dolgozunk. A hétvégén kívül alig találunk időt, hogy beszélgessünk kamasz gyermekünkkel. Most azonban úgy érzem, egyre inkább elbeszélünk egymás mellett, máskor meg mintha csigaházba húzódna..." (F. Gáborné, Sopron) •H Napjaink rohanó és tökéletesen szervezett világában kihívást jelent (különösen akkor, ha a háttérben állandóan tévé duruzsol), hogy a kamaszokkal egy jót beszélgessünk. Beszélgetésekre úgy is időt szakíthatunk, ha állandó programmá tesszük, a közös étkezéseket használjuk erre a célra, vagy egyszerűen csak kikapcsoljuk a tévét. A közvetlen lefekvés előtti időszak is kitűnő alkalom arra, hogy újra átbeszéljük az elmúlt nap történéseit. Az egymással való beszélgetés igénye természetesen nem kötődik egyezményes időpontokhoz. A tizenéveseknél olykor kevés kedvező alkalom adódik, amikor hajlandók beszélgetni. Ezért a szülőknek résen kell lenniük. Mert gyermekük éppen lelkesen és izgatottan beszélgetne velük, tíz perc múlva azonban már hallani sem akar róla. Használjuk ki ezeket a ritka pillanatokat, ahányszor csak tudjuk. A kommunikáció akkor működőképes, ha a felnőttek komolyan veszik gyermekeiket, értően meghallgatják őket, van jó szavuk hozzájuk, és ha mindenekelőtt kimutatják feléjük megbecsülésüket és feltétel nélküli szeretetüket, elfogadásukat. Próbáljuk elkerülni az alábbi magatartásformákat és reakciókat, mert ezek a beszélgetési szándékot teljesen megsemmisítik: gúny és állandó kritizálás, ha soha nem ismerjük el, ha tévedünk, fenyegetőzés, parancsolgatás, hosszú szónoklatok, kéretlen tanácsadás, sok beszéd kevés odafigyeléssel, ha mindig mienk az utolsó szó, régi hibák felemlegetése, nevetségessé tevés, szükségtelen követelések, apróságokon rágódás... Tudjuk mindannyian, hogy ezek rombolják a párbeszédet, mégis újból és újból alkalmazzuk őket, különösen gyermekeinkkel szemben. A nálam megfordult gyermekektől tudom, hogy részben ez is az oka annak, miért térnek ki beszélgetést kezdeményező magatartásunk elől. A kamaszok álláspontjának megértése gondos odafigyelést, alapos végighallgatást igényel. Ez az érzelmekre és azok jelentésére való ügyelés fogalmát takarja. Amikor igyekszünk megérteni a kamaszok érzelmeit, ajtót nyitunk a további beszélgetések felé. Túl gyakran próbálunk meg odafigyelni rájuk úgy, hogy közben megy a tévé, csöng a telefon, vagy amikor tele vagyunk feszültséggel. Amikor valamit el akarnak mesélni, közbevágunk, befejezzük helyettük megkezdett mondataikat, kéretlenül tanácsokat osztogatunk, egyidejűleg végezzük a házimunkát, vagy egyszerűen rájuk sem hederítünk. A fiatalok ilyen megnyilvánulásokra érkező klasszikus válaszai a következők: „soha nem figyelsz rám" vagy „nem is értesz meg". Sajnos a legtöbb felnőtt kérdése egyszerű: „mi volt az iskolában?", „megcsináltad a leckét?". Az erre adott válaszok kiszámíthatóak: „semmi...", „igen, persze", vagy csak vállrándítás érthetetlen mormogások közepette. Ahhoz, hogy beszélgetésbe elegyedjenek velünk a tizenévesek, kérdezzünk rá az érzéseikre, érdeklődjünk az őket foglalkoztató dolgok iránt vagy kérjük ki a véleményüket. A jó beszélgetések általában olyan mondatokkal kezdődnek, mint például: „miből gondolod...?", „hogy érted azt, hogy...?", „kérlek, segíts megértenem, hogy ez számodra miért olyan fontos...". Amikor kamaszokkal beszélgetünk, fontos, hogy úgy érezzék, azonos hullámhosszon vagyunk velük. Amikor ez bekövetkezik, kialakul a nyíltság és bizalom légköre. Sok türelmet, kedvező alkalmak felismerését és jóízű beszélgetéseket kívánok önöknek. A PSZICHOLÓGUS Csodálatosan gazdag és szép ez a hivatás. A pszichológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományában tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdekesebb: magával az emberrel. SEGÍTHETÜNK ÖNNEK IS! Ha bántja valami és megoldást, tanácsot szeretne a szakembertől, írjon nekünk és segítünk. Várjuk hozzászólásaikat a bizalmasan@lapcom.hu címre. Vannak dolgok, amik egyszer csak kitörnek: veszekedés, betegség, botrány, válság, háború, vihar. Mielőtt kitörnek, egyre gyűlik a feszültség, aminek rengeteg jele van, rengeteg előjel. Észrevehetnénk, elhihetnénk, szólhatnánk másoknak is. Gyakran nem tesszük. Nem akarunk látni. Porhintés. Saját szemünkbe, más szemébe? Mikor hogy. Aztán csak utólag vagyunk okosak. FODOR DÉNES KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS Fiatalasszony leveléből: „Valami megváltozott köztünk, érzem, de nem tudok rájönni, ' hogy mi változott meg. Pedig minden szépen, harmonikusan történik a családban, úgy, mint eddig: a puszival ébredés, a reggeli kávé. A gyereket általában én viszem oviba, de többször a férjem megy érte délután. Napközben mindig váltunk egy-két SMS-t. Férjem többször túlórázik, de mindketten igyekszünk haza. Szereti, ha főzök még valamit, közben megbeszéljük a napot. És az este is jó. A barátnőm lehiilyéz, a férjem elképedve kinevet: rémképeket látsz, nem látod, hogy minden rendben van? Semmi baj, ne aggódj, csak pozitívan! Mégis rám tör makacsul újabban egy érzés: valami nem stimmel, valami megváltozott. Talán az, hogy mostanában többször nem issza meg a reggeli kávéját? Vagy az, hogy mintha szórakozottabb lenne és fáradtabb esténként? Szégyellem magam, lelkizős tyúk vagyok! Egyébként ez a túlérzékenység valószínűleg a gyerekkoromból jön. Apám teljesen váratlanul hagyott ott bennünket. Elköltözött a szeretőjéhez, aki terhes lett tőle. Istenkém, mikor kell csolatot éltető erő. Önmagunkra is így helyes figyelni. Ha önmagunkat nem csapjuk be, akkor jó eséllyel, időben meglátjuk a kapcsolatunkat, szeretteinket fenyegető külső-belső problémákat. Ha saját szemünkből már kitöröltük a port, akkor még azt is képesek leszünk meglátni, ha szeretteink szemében még ott ez a por, barvan?"1' h°8y Amit az ember szeret, arra vigyáz. Időben akarja észrevenni a baj közeledtét, hogy kikerülhesse, legyőzhesse azt. érett vagy akkor is, amikor még csak érlelődik? A szunnyadó baj is baj? Igen, az alvó oroszlán is oroszlán. Felkelteni se jó, bevárni se, amíg felébred. Az ember rendben lévőnek szereti látni az életét és szívesen fogad el igaznak minden jelet, hírt, ami ezt megerősíti. Amíg a valóság és a róla szóló jó hír fedi egymást, tényleg minden rendben van. Ám amikor a valóság mélyén, a felszín alatt alapvető változások készülődnek és elkezd recsegni-ropogni a mindennapok szerkezete, de a „jó hír" üzenete változatlanul ugyanaz, akkor bizony elmondhatjuk: kihullott a hírből az igazság, üres nyugtatgatás,,becsapás, ködösítés, porhintés lett belőle. Por a szemnek, hogy ne láss. LEVÉLÍRÓNK LÁTNI AKAR. Szavai azt sugározzák, hogy a szeretet adja szándékához a bátorságot. Szereti a férjét, a családját. Amit az ember szeret, arra vigyáz. Időben akarja észrevenni a baj közeledtét, hogy kikerülhesse, legyőzhesse azt. Ez a szeretetből fakadó vigyázó figyelem nem keverendő össze az ellenséges gyanakvással. Az ellenséges gyanakvás - legyen okkal vagy ok nélkül - még inkább elvakít, és mindenképpen tönkreteszi a párkapcsolatot. A védő, vigyázó figyelem viszont kapmint önbecsapás. Egy máshonnan hozott példával élve: a gyerek azt mondja, hogy nem kell a pulcsi az udvarra, mert nem fázik; a férj azt mondja, hogy lazán elbír még egy kis pluszmunkát. Mindketten őszintén beszélnek, és egyikük sem mond igazat! Ezt észrevenni, megbocsátani és tapintatosan közbelépni csak szeretetből fakadó vigyázó figyelemmel lehet. CSAK ÉREZNI. Levélírónk látni akar, de még nem lát, hanem csak érez. Sem ő, sem a környezete nem érti ezt a helyzetet, röstellik is. Pedig tényleg van minden ép érzelemvilágú emberben egy intuitív érzékelő szerv, amely finom jeleket ad, ha a „jó hír" igazságán repedés támad: „Úgy érzem, valami nem stimmel, légy éber, valami közelít." Az lehetséges persze, hogy a múlt sérelmei miatt a levélíróban túl érzékenyre van beállítva ez a lelki készülék és. néha tévesen riaszt. Talán így van eí most is, de az is lehet, hogy tényleg, oroszlán szagát hozza a szél. Mindenesetre tanácsom önnek a következő: Ami a férjét illeti: kerülje el, hogy gyanakvó légkör alakuljon ki, de legyen éber! Ne feledje, az élet normád esetben is változik, idővel módosulhatnak a szükségleteink is. Van változás, amely ellen nem harcolnunk kell, hanem igazodni hozzá, sőt, az élére állni. Bizalommal és empátiával közelítsen a férjéhez. Erősítse kapcsolatuk biztonságát, érzelmi hőfokát, intimitását. Ami pedig az oroszlánt illeti: tartsa szárazon a puskaport! í 2010. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK SPORT