Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-29 / 99. szám

Bizalmasan SZERKESZTI SZABÓ CSILLA Wiiliam Shakespeare a hűségről: Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. Jót beszélgetni VEISZNÉ KORBÉLY ÉVA kineziológus, NLP-terapeuta, pszichológusmenedzser veiszevi@korve.t-online.hu ,„.. Egész nap dolgozunk. A hétvégén kívül alig találunk időt, hogy beszélgessünk kamasz gyermekünkkel. Most azonban úgy érzem, egyre inkább elbeszélünk egymás mellett, más­kor meg mintha csigaházba húzódna..." (F. Gáborné, Sopron) •H Napjaink rohanó és tökéletesen szervezett világában ki­hívást jelent (különösen akkor, ha a háttérben állandó­an tévé duruzsol), hogy a kamaszokkal egy jót beszél­gessünk. Beszélgetésekre úgy is időt szakíthatunk, ha állandó programmá tesszük, a közös étkezéseket hasz­náljuk erre a célra, vagy egyszerűen csak kikapcsoljuk a tévét. A közvetlen lefekvés előtti időszak is kitűnő alka­lom arra, hogy újra átbeszéljük az elmúlt nap történé­seit. Az egymással való beszélgetés igénye természetesen nem kötődik egyezményes időpontokhoz. A tizenéve­seknél olykor kevés kedvező alkalom adódik, amikor hajlandók beszélgetni. Ezért a szülőknek résen kell len­niük. Mert gyermekük éppen lelkesen és izgatottan be­szélgetne velük, tíz perc múlva azonban már hallani sem akar róla. Használjuk ki ezeket a ritka pillanatokat, ahányszor csak tudjuk. A kommunikáció akkor műkö­dőképes, ha a felnőttek komolyan veszik gyermekeiket, értően meghallgatják őket, van jó szavuk hozzájuk, és ha mindenekelőtt kimutatják feléjük megbecsülésüket és feltétel nélküli szeretetüket, elfogadásukat. Próbáljuk elkerülni az alábbi magatartásformákat és reakciókat, mert ezek a beszélgetési szándékot teljesen megsemmisítik: gúny és állandó kritizálás, ha soha nem ismerjük el, ha tévedünk, fenyegetőzés, parancsolga­tás, hosszú szónoklatok, kéretlen tanácsadás, sok be­széd kevés odafigyeléssel, ha mindig mienk az utolsó szó, régi hibák felemlegetése, nevetségessé tevés, szük­ségtelen követelések, apróságokon rágódás... Tudjuk mindannyian, hogy ezek rombolják a párbeszédet, még­is újból és újból alkalmazzuk őket, különösen gyerme­keinkkel szemben. A nálam megfordult gyermekektől tudom, hogy részben ez is az oka annak, miért térnek ki beszélgetést kezdeményező magatartásunk elől. A ka­maszok álláspontjának megértése gondos odafigyelést, alapos végighallgatást igényel. Ez az érzelmekre és azok jelentésére való ügyelés fogalmát takarja. Amikor igyekszünk megérteni a kamaszok érzelmeit, ajtót nyitunk a további beszélgetések felé. Túl gyakran próbálunk meg odafigyelni rájuk úgy, hogy közben megy a tévé, csöng a telefon, vagy amikor tele vagyunk feszültséggel. Amikor valamit el akarnak mesélni, köz­bevágunk, befejezzük helyettük megkezdett mondatai­kat, kéretlenül tanácsokat osztogatunk, egyidejűleg vé­gezzük a házimunkát, vagy egyszerűen rájuk sem hede­rítünk. A fiatalok ilyen megnyilvánulásokra érkező klasszikus válaszai a következők: „soha nem figyelsz rám" vagy „nem is értesz meg". Sajnos a legtöbb felnőtt kérdése egyszerű: „mi volt az iskolában?", „megcsinál­tad a leckét?". Az erre adott válaszok kiszámíthatóak: „semmi...", „igen, persze", vagy csak vállrándítás ért­hetetlen mormogások közepette. Ahhoz, hogy beszélge­tésbe elegyedjenek velünk a tizenévesek, kérdezzünk rá az érzéseikre, érdeklődjünk az őket foglalkoztató dol­gok iránt vagy kérjük ki a véleményüket. A jó beszélge­tések általában olyan mondatokkal kezdődnek, mint például: „miből gondolod...?", „hogy érted azt, hogy...?", „kérlek, segíts megértenem, hogy ez számod­ra miért olyan fontos...". Amikor kamaszokkal beszélge­tünk, fontos, hogy úgy érezzék, azonos hullámhosszon vagyunk velük. Amikor ez bekövetkezik, kialakul a nyíltság és bizalom légköre. Sok türelmet, kedvező alkalmak felismerését és jóízű beszélgetéseket kívánok önöknek. A PSZICHO­LÓGUS Csodálatosan gazdag és szép ez a hi­vatás. A pszi­chológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományá­ban tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdeke­sebb: magával az emberrel. SEGÍTHE­TÜNK ÖN­NEK IS! Ha bántja va­lami és meg­oldást, taná­csot szeretne a szakember­től, írjon ne­künk és segí­tünk. Várjuk hozzászólá­saikat a bi­zalma­san@lap­com.hu cím­re. Vannak dolgok, amik egyszer csak kitörnek: veszekedés, betegség, botrány, válság, háború, vihar. Mielőtt kitörnek, egyre gyűlik a feszültség, aminek rengeteg jele van, rengeteg előjel. Észrevehetnénk, elhihetnénk, szólhatnánk másoknak is. Gyakran nem tesszük. Nem akarunk látni. Porhintés. Saját szemünkbe, más szemébe? Mikor hogy. Aztán csak utólag vagyunk okosak. FODOR DÉNES KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS Fiatalasszony leveléből: „Valami megváltozott köztünk, érzem, de nem tudok rájönni, ' hogy mi változott meg. Pedig minden szépen, harmoniku­san történik a családban, úgy, mint ed­dig: a puszival ébredés, a reggeli kávé. A gyereket általában én viszem oviba, de többször a férjem megy érte délután. Napközben mindig váltunk egy-két SMS-t. Férjem többször túlórázik, de mindketten igyekszünk haza. Szereti, ha főzök még valamit, közben megbeszél­jük a napot. És az este is jó. A barátnőm lehiilyéz, a férjem elképedve kinevet: rémképeket látsz, nem látod, hogy min­den rendben van? Semmi baj, ne aggódj, csak pozitívan! Még­is rám tör maka­csul újabban egy érzés: valami nem stim­mel, vala­mi meg­változott. Talán az, hogy mosta­nában többször nem issza meg a reggeli kávéját? Vagy az, hogy mintha szórako­zottabb lenne és fáradtabb esténként? Szégyellem magam, lelkizős tyúk va­gyok! Egyébként ez a túlérzékenység valószínűleg a gyerekkoromból jön. Apám teljesen váratlanul hagyott ott bennünket. Elköltözött a szeretőjéhez, aki terhes lett tőle. Istenkém, mikor kell csolatot éltető erő. Önmagunkra is így helyes figyelni. Ha önmagunkat nem csapjuk be, akkor jó eséllyel, időben meglátjuk a kapcsolatunkat, szeretteinket fenyegető külső-belső problémákat. Ha saját szemünkből már kitöröltük a port, akkor még azt is képesek leszünk meglátni, ha sze­retteink szemében még ott ez a por, barvan?"1' h°8y Amit az ember szeret, arra vigyáz. Időben akarja észrevenni a baj közeledtét, hogy ki­kerülhesse, legyőzhesse azt. érett vagy ak­kor is, amikor még csak érlelődik? A szunnyadó baj is baj? Igen, az alvó oroszlán is oroszlán. Felkelteni se jó, bevárni se, amíg fel­ébred. Az ember rendben lévőnek szereti látni az életét és szívesen fogad el igaznak minden jelet, hírt, ami ezt megerősíti. Amíg a valóság és a róla szóló jó hír fedi egymást, tényleg minden rendben van. Ám amikor a valóság mélyén, a felszín alatt alap­vető változások készülődnek és el­kezd recsegni-ropogni a mindenna­pok szerkezete, de a „jó hír" üzenete változatlanul ugyanaz, akkor bizony elmondhatjuk: kihullott a hírből az igazság, üres nyugtatgatás,,becsa­pás, ködösítés, porhintés lett belőle. Por a szemnek, hogy ne láss. LEVÉLÍRÓNK LÁTNI AKAR. Szavai azt sugározzák, hogy a szeretet adja szándékához a bátorsá­got. Szereti a férjét, a családját. Amit az em­ber szeret, arra vigyáz. Időben akarja észreven­ni a baj közeledtét, hogy kikerülhesse, le­győzhesse azt. Ez a sze­retetből fakadó vigyázó figyelem nem keveren­dő össze az ellenséges gyanakvással. Az ellen­séges gyanakvás - le­gyen okkal vagy ok nél­kül - még inkább elva­kít, és mindenképpen tönkreteszi a párkap­csolatot. A védő, vigyá­zó figyelem viszont kap­mint önbecsapás. Egy máshonnan hozott példával élve: a gyerek azt mondja, hogy nem kell a pulcsi az udvarra, mert nem fázik; a férj azt mondja, hogy lazán elbír még egy kis pluszmunkát. Mindketten őszin­tén beszélnek, és egyikük sem mond igazat! Ezt észrevenni, megbocsáta­ni és tapintatosan közbelépni csak szeretetből fakadó vigyázó figyelem­mel lehet. CSAK ÉREZNI. Levélírónk látni akar, de még nem lát, hanem csak érez. Sem ő, sem a környezete nem érti ezt a helyzetet, röstellik is. Pedig tény­leg van minden ép érzelemvilágú emberben egy intuitív érzékelő szerv, amely finom jeleket ad, ha a „jó hír" igazságán repedés támad: „Úgy érzem, valami nem stimmel, légy éber, valami közelít." Az lehet­séges persze, hogy a múlt sérelmei miatt a levélíróban túl érzékenyre van beállítva ez a lelki készülék és. néha tévesen riaszt. Talán így van eí most is, de az is lehet, hogy tényleg, oroszlán szagát hozza a szél. Mindenesetre tanácsom önnek a következő: Ami a férjét illeti: kerülje el, hogy gyanakvó légkör alakuljon ki, de le­gyen éber! Ne feledje, az élet normád esetben is változik, idővel módosul­hatnak a szükségleteink is. Van vál­tozás, amely ellen nem harcolnunk kell, hanem igazodni hozzá, sőt, az élére állni. Bizalommal és empátiá­val közelítsen a férjéhez. Erősítse kapcsolatuk biztonságát, érzelmi hőfokát, intimitását. Ami pedig az oroszlánt illeti: tart­sa szárazon a puskaport! í 2010. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK SPORT

Next

/
Thumbnails
Contents